Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- IV.rész. A prédikátorok a rendi társadalomban -
gazdagodóknak, jószágok maradékokban is meg nem áldatik, mert nem
Isten, hanem a gonosz lelki ismeret neveli jószágokat.” 7
Mert minden az Istentől van, az Ő áldása a forrása a jólétnek és gazdagságnak:
”Csak az Istentől adatott áldások nevekednek minden renden való
szenteknek táplálásokra.” 8
Hiába hangzik azonban figyelmeztetése, soha nem hallják meg azt, hanem a maguk
okoskodása utan mennek:
„Ne legyünk restek, tunyák, ez eránt való gondolkodásban, ezeket
magunknak ne tulajdonítsuk, mert az Úr hamar levet az magas helyről. Jer.
45:14.” 9
Ha pedig egy ember és egy nép nem fogadja el az Ige tanítását, akkor vége rettenetes lesz:
„Az Istennek áldásival bővölködő országok és respublicák kevélységekért és
részegeskedésekért szomorú és hertelen veszedelemmel elvesznek.” 10
A világi felsőséggel szemben elfoglalt álláspontjuk egyszerű és világos. Határozottan
követik itt a reformátori tanítást, feltétlen elismerve a világi felsőség hatalmát, tekintélyét,
Istentől rendelt és szükséges voltát, mint ahogy Pál apostol kifejezi ezt minden keresztyének
számára a Rómaiakhoz írott levél 13. fejezetében. Sőt ebben annyira mennek, hogy az Isten
akarata szerinti felsőségnek, uraságoknak dézsma- és adószedési jogát is elismerik. Mindez,
különösen pedig, hogy a földesúri rendszert „a közönséges társaság törvényének” tartják,
a kegyelmi ajándékok különbözőségére visszavezetett szemléletből, s a prédikátorok világának
a rendiségben gyökerező voltából ered:
„Az Istentől rendeltetett felsö hatalmasságnak, akár császár, király és
földesúr legyen, az régi és igaz jussa nemcsak az, hogy azoktul a kiket Isten
az ő birodalmak alá vetett, tisztességet, engedelmességet, hanem mindezek
felett mind adót, mind penig az ő földöknek termésébül valami részét és
dézsmát vegyenek … A lakosok is ezt azon méltóságoknak meg adgyák,
ugyanis erre kötelezi a lakosokat, mind a természetnek, mind az
közönséges társaságnak, mind penig az Istennek törvénye.” 11
De a felsőségnek tudatában kell lennie, hogy hatalma Istentől van, s ha az Úr akarja, az egy
fuvallatra összeomlik:
„Valamint akármely méltóság uralkodásában, ugj minden személy magános
világi életében ne ítéllye magát lenni ez világnak, ugj reá bízattatott javainak
… magának is szabadon urának lenni, hanem Isten szolgájának. Rom.
13:44.” 12
Ha egy birodalom, egy felsőség elhagyja az Istent, az isteni parancsokkal, az Ige tanításával és
a keresztyéni élettel szembe helyezkedik, akkor a végső romlás lesz a sorsa:
„A törvénytelen, nyomorgató, nagy méltóságok, királlyok, császárok és
minden monarchok és magistratusok, minden bizonnyal minden
bizodalmokat elvesztik, az mikor … sem vélnék.” 13
7 THURI, i.m., 244. p.
8 Ibid., 244-245 p.
9 Ibid., 238. p.
10 Ibid., 214. p.
11 SZŐNYI, i.m., 108. p.
12 THURI, i.m., 147. p.
13 Ibid., 151. p.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 62 -