Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- IV.rész. A prédikátorok a rendi társadalomban -
mint akkori dominus terrestris exemptálta, kihez a királyi consensus és
mandátum is accedálván, legitime introducáltattam, s statuáltattam
a tekintetes nemes vármegye akkori tisztjei által, ugymint vice ispán
tekintetes nemzetes Pogány Menyhért, notárius tekintetes nemzetes Darvai
Ferencz uraimék ő kegyelmeik által, de városi uraimék arra semmit sem
hajtván, exemptált fundusomon nemesi szabadsággal élni mind ez ideig
sem engedtek, sőt igen meg élemedet atyámra egy néhány ízben potentiose
reá menvén, még testének leplét is el vitték, kitül ma sem supersedálnak.
Könyörgök azért igen alázatosan Felsègednek, természeti kegyelmes volta
szerint irgalmasságának szárnyait terjessze ki énreám is Felséged, és
méltatlan szolgáját azon funduson igaz jussommal éltetni és minden
impeditorok ellen kegyelmesen protegálni méltótassék Felséged, melly
hozzám meg mutatandó irgalmasságáért bizonnyal irgalmasságot nyer az
irgalmas Úr Istentől Felséged. Én is penig méltatlan hívatalomhoz képest
a kegyelem szerint Felséged életéért s boldog uralkodásáért kegyelmes jó
Istenemet minden naponként imádni el nem mulatom.” 9
Egészen határozott képet ad az akkori lelkészi közvélemény felfogásáról nemesi jogukkal
kapcsolatban az a harc, amelyet a lelkészek az 1707-ben bevezetett dikális adózás ellen
folytattak. Ezt a küzdelmet nemcsak egyesek vívták, hanem széles keretek között zajlott és az
egyházi élet legmagasabb fórumai is belekapcsolódtak. Kiváltó okai és a körülmények, melyek
szükségessé tették, a következők voltak:
1706-ban a felkelés elején vert rézpénz már telejsen elértéktelenedett. Semmi vásárló
ereje nem volt, csak spekulációkra adott alkalmat. Erre nézve két érdekes adatot említek meg.
Az egyik Dömsödi János derecskei rektor folyamodványa 1707 végéről, aki azt panaszolja
benne, hogy a rézpénz devalvációjával – ez már ugyanis az ónodi országgyülés után történt –
a helyzettel visszaélő derecskeiek fizetésében annyira megkárosították, hogy nincs mivel
visszamennie a kollégiumba. Érdemes idézni pár sort kéréséből:
„Minden igaz haza fiainak Felséges Vezérlő Fejedelme! Nékem is
Kegyelmes Uram! Felséged approbatioja, s a Tekintets Nemes
Confoederationak consensusa által az eddig /aut saltem nemine tenus/
10 polturákat csináló libertas 4 polturákra limitáltatván, sokaknak lucrumául
vagyon, mert a közönséges commerciumokban u.n. adásban vevésben
jószágokat úgy igyekeztek elocálni, s úgy is lett /a mint az experientia
mutatja/, hogy a libertásokat 1 polturában, kettöben, vel majus kettöt is
egyben vettenek. De én és mások meae conditionis míg névvel 10 polturás
volt is, opprimáltattunk, mert a libertast a máriással pari aestimio
obtrudálták.” 10
A másik adat arról szól, hogy 1707-ben a besztercebányai és selmecbányai
bányamunkások fellázadtak, hogy már nem dolgoznak ezért az értéktelen pénzért, mert
éhenhalnak s nyomoruk elképzelhetetlen. Vagy jó pénzt kapnak vagy otthagyják a munkát.
Jellemző a minden korban egyforma eszközökre, melyeket a hatalmon lévők ilyenkor
használnak, hogy a bányagróf belelövetett a tömegbe, úgy hogy a tüntetők több halottat és
sebesültet vesztettek. 11
A Fejedelm és a rendek, látva a helyzet tarthatatlan voltát, Ónodon, – ahol a trónfosztás
mellett a pénzügyek és a gazdasági kérdések állottak a középpontban, – rendezni akarták
a problémákat. Megszavaztak 200.000 forint subsidiumot, és az adózás terén radikális
eszközökhöz nyúltak. Az intézkedéseknek lett is volna foganatja, ha egy valóságos nemzeti
összefogás állott volna mögöttük. De akkor már a belső ellentmondások kiéleződtek, – még
9 Református prédikátorok folyamodványai… 12. p.
10 Ibid., 10. p.
11 Bányamunkások lázadása Selmecbányán. Bányászati és kohászati lapok. 1937.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 58 -