Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- III. rész. A prédikátorok és az egyházak a magyar szabadságért -
3. Igével és imádsággal ügyünkért
A prédikátorok igehirdetéseit olvasva és azoknak kuruc vonatkozásait kutatva, nagy
csalódás érheti azt, aki kifejezetten aktuális megnyilatkozásokat, politikai állásfoglalásokat vár
tőlük. Nem hallani mást, mint a bűn pusztító hatalmának ostorozását és az attól való óvást,
a bűnös nép szörnyű végét Isten haragos orcája előtt, az Úr hívó szavát a megtérésre; – aztán
mindezt konkrétizálják: a mi népünk, édes Hazánk rettenetes bűneit sorolják fel, jajonganak
a nép keményszívűsége felett és könyörögve állanak a magyar Israel fiai elé, hogy forduljanak
az Urhoz, hiszen egyedül csak Őnála van segítség. Az ellenség üldözései, nyomorúságok,
veszedelmek, melyekben annyira együttélnek híveikkel, mind a bűn, a nép gonoszságának
következményei. Ők prófétai szolgálatukban – mint Ézsaiás és Jeremiás – nem látnak, nem
láthatnak más viszonyt, mint az embernek Istenhez, és még inkább: népünknek Istenhez való
viszonyát. Ennek a viszonynak a szempontjából néznek mindent, az egész emberi életet.
Látják, érzik, végigszenvedik, nagyon is véresen, nagyon is odaadóan a nemzet bajait, szegény
magyar népünk kegyetlen sorsát, – életükkel és tetteikkel, a szabadságharc melletti tényleges
kiállásukkal bizonyítva ezt. De mindezeket a fájdalmakat, a magyar föld gyermekeinek ezt
a hányatottságát átértékelik az Istenhez való viszonyunk szempontjából.
Akkor pedig kiviláglik, hogy nem hibáztathat mást nagy veszedelméért a magyarság, mint
saját magát, mert vétkeiért és bűneiért küldi rá az Úr a méltó bűntetést:
„A fegyver [s az ellenség] ugj vagjon az Isten kezében s hatalmában, mint
ítéletnek eszköze, valahova s valaki ellen akarja Isten küldeni, oda küldi,
s valameddig akar Isten általa emésztetni és pusztíttatni, addig pusztít
és emészt.” 2
Ebben az időben Isten szolgáinak nem lehet hallgatni, hiszen őket éppen azért küldötte az
ő Uruk, hogy az ítélet hirdetése mellett könyörögjenek a népéért:
„Az Isten próféta szolgáinak, az Isten népe romlásán, ellenség fegyvere
által való veszedelmén szánakozni, sírni és annak megszűnéséért
könyörögni kell.” 3
Hirdetik Ámóssal együtt, hogy
„Az okos ember az veszedelmes és sok gonoszokkal tellyes időben halgat,
megnyugodván az Istennek igaz ítéletiben, hogj illendőképpen cselekszik,
mikor sokakat büntet, ettzersmind látván, hogj nincs helye, foganattja az
Ő tanáttsának s intésének,” 4
De ök nem hallgathatnak, mert ök az Isten emberei, kiknek feladatuk a felülröl való dolgok
szólása. Feladatuk, hogy a nép élö lelkiiskerete, bünbánata legyenek s hívják magukkal
önvizsgálatra kortársaikat, egész hazánkat:
„Vizsgállyuk meg, micsoda korban vagyunk. Nem mondom, hogj az Isten
magunkra hagjott volna tellyességgel; de bizonyára igaz az, hogj régen
a földhöz verte koronánkat, színe elől el vetette s el küldötte sok helyeken
áldozatunkat. Igaz az, hogj be hadta telni kegyetlenséggel,
2 NÁDUDVARI, i.m., 84. p.
3 Ibid., 85. p.
4 Ibid., 113. p.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 39 -