Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- II. rész. A prédikátorok hite és engedelmessége -
„Bizonyára szentnek hívattatni igen szép dolog, de annak lenni szebb;
keresztyénnek neveztetni szép, de annak lenni szebb; mert a keresztyénség
áll a szentséges dolgoknak a gyakollásábann; és akiben nincsen el tökéllett
állhatatos szándék arra, hogj a szentséges dolgok által igyekezzék tetczeni
az ő teremtőjének; azon az emberen csak ollyan a keresztyén név, mint
a disznó orrán az arany perec, a ki láttatik ugyan élni, de meghol, akiben
nincsen az Isten élete, hanem a kévánságoknak országa.” 27
Íme, ezeknél a prédikátoroknál a keresztyénség nem puszta szó, hanem élet és tett!
’Egymás terhét hordozzátok,’ ez az ige csendül fel itt számtalan változatban. Egymás terhét
hordozni, hiszen mind egyformák vagyunk:
„A keresztyének között való visszavonás, veszekedés, mocskolódás, nem
Istentül, hanem a természetnek veszettségétől vagjon … Pokol törvénye hát
az a politicusok között, mikor azt tartyák, ha ő megszid, én is megszidom, ha
ő mocsokban hever, én is, s ugj fizetem vissza. Nem a Krisztuséban, hanem
az ördög scólájában tanult törvény ez … Szenyvedj is, mert tökélletes
emberek között sem lakol, hanem hasonlóképen romlottak között, hívatalod
is a békességes tűrésben vagjon. Mindenben békességra igyekezzél, mert
ígj hivattatol Isten fiának. Mt. 5.” 28 Békességre igyekezni! Nem csodálatos
az, hogy ugyanaz a szó hangzott 250 évvel ezelőtt Isten szolgáinak ajkáról,
ami hangzott évszázadokon át, és hangzik ma is. Ma, amikor a mi
korunknak legfontosabb kérdése, legégetőbb problémája: a békesség. Mi is
elmondhatjuk Szőnyi Györggyel: „Ma nincsen semmi közönségesebb,
nincsen semmi szaporább kérdés az emberek között, mint ez: meg
vagyon-e a békesség?” 29
A békességért való felelősség mindannyiunk vállát nyomja és ezek a sorok sohasem voltak
aktuálisabbak, mint ma:
„Visgállya meg azért minden ember e mi egész nemzetünket, visgállya meg
egész házanépét, visgállya meg az ő maga szívét, ha tartozik e őreá
békesség; kinek-kinek minémű cselekedeti legyenek tanubizonyság az önön
maga lelke … Ó! Vajha ebbe a mi szegény, békességet óhajtó
nemzetünkben, házunk népében, szíveinkben és cselekedetinkben semmi
ollyatén ne volna, az melly idegenné tenné távol vihetné tőlünk
a békességet; bizonnyal nadj jussunk lehetne a békességhez, nadj
reménységünk a csendességben. De jaj talán ha mi is ma meg kérdeznénk
Jehut, békesség-e, aszt felelné minékünk, micsoda az a békesség, holott
ennek a magyar nemzetnek gonossági, káromkodási, czégéres bűnei felette
igen sokak és nagjok, ha az edj Jezabelnek gonossága aszt érdemelhette,
hogy ne legyen békesség; mennyit találhatunk edj egész nemzetben
a mellyek távol vethetik tőlünk a békességet. Nincsen-é testi és lelki
paráznaság, nincsen-é bálvány imádás, nincsen-é káromkodás? Hit
szegés? Hamis esküvés? Nincsenek-é sok varáslások, bujás bájosságok?
A szeretet majd éppen el aluszik nemzetünk között, a sokak bűnökben való
meg átalkodása előmegyen akármint kiálcsanak az Isten szolgái.” 30
A békességre való törekvés nyilt hangoztatása, mint ahogy itt is látjuk, íme az élő bizonyítéka
annak, hogy a református prédikátorok semmiképpen sem voltak a mindenáron való háború és
katholikus üldözés hirdetői, hanem keresztyén mivoltuknak megfelelően igyekeztek
27 SZŐNYI, i.m., 199. p.
28 NÁDUDVARI, i.m., 169-172. p.
29 SZŐNYI, i.m., 183. p.
30 Ibid., 187-189. p.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 26 -