Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- II. rész. A prédikátorok hite és engedelmessége -
Jesus Christusnak Attya ki meg áldott minket lelki áldással mennyekben
a Christusban … ” 14
A Szentlélek erő, mely az egész keresztyénség és Egyház életét áthatja: „Az Ur Jesus
Christus anyaszentegyházát a Szent Lélek vezérli, világosíttja, igazgattja,és mozgattja.” 15
Vezérlése közben építi az ember romlandó testét templommá, hogy alkalmas legyen Jézus
Krisztus befogadására: „ … nincsen jobb és illendőbb hajléka a Jesus Christusnak mint az igaz
szív, mellyet maga éppit a szent Lélek az emberben … ” 16 Gyógyítja a bűnökben elkeseredett,
megtört emberi lelket: „A Jesus Christus evangeliumában s az Ő Felségétől küldettetett
Lélekben vagjon a mi nadj beteg lelkünknek meg gjógjulása s orvossága.” 17 Röviden és mai
szóval: A Szentlélek a prédikátorok hite szerint is Isten személyes jelenléte életünkben.
A megváltott, üdvösséget nyert és Szentlélektől vezérelt embernek pedig tápláltatnia kell
Krisztus testével és vérével, hogy mindig új erőt nyerjen az Urával való közösség által: „Az
léleknek igaz mennyei kenyér az áldott Ur Jesus Christus.” 18 Meg kell állapítanunk azonban,
hogy a szakramentum tana nem elég kialakult, szubjektív oldala már kidomborodik, de az
objektív még nem. Keresztelési beszéd egy sem maradt fenn, de az úrvacsorai beszédek is
általában primitívek és nincs bennük az az elsodró erő, mint a többi beszédekben.
A szakramentumok kérdése pedig át is vezet már az Isten és ember viszonyának másik
vetületéhez, melyet a Szentírás oly éles fénybe helyez, az isteni kegyelemtől az ember
lényéhez, életéhez. Mit mondanak a prédikátorok az emberről, a bűnről, a hitről és a keresztyén
ember mivoltáról? Egész magatartásukat az ember felé, – mely, újra hangsúlyoznom kell,
kifejezetten prófétai jellegű, az igazságos Isten ítéletét hordozva, – Nádudvari Sámuelnek ez
a felkiáltása fejezi ki: „Ember! Ugjyan no! Szálly magadba, vagjon-e benned az Isten félelme?” 19
Amint ez már a krisztológiai részből is kiderül, mély bűntudat van bennük, különösen azért,
mert látják maguk körül a háborús és zavaros időkkel járó sok romlást, erkölcstelenséget;
feltámad lelkükben a bűn szent gyűlölete, kegyetlen szavakkal, de féltő szeretettel ostorozzák
híveiket. Igy fakad ajkukról ilyen bűnvalló imádság a nagy szorongás és nyomorúság,
egy várostrom közepette:
„Még bizonyítottad minden naponként, óránként is bizonyítottad Uram, Te,
az mi bűnnel megrakodott életünk körül, meg köszönhetetlen drága
kegyelmességedet,” hangzik ez a bűnvallomás, „nem csuda, hogj végzetre
immár, ellenünk keményen meg indult lángoló haragodban, most ismét
derekasan meg indultál … ” 20 Hirdették az eredendő bűn valóságát és
megrontó erejét: „Az ti első atyátok vétkezett, nem csak mint ember, hanem
mint atyátok … „ 21
De a bűnt nem annyira általánosságban, hanem a maga pusztító jelentkezési formáiban
ostorozzák. Mint olyan emberek azonban, akiket Jézus Krisztus által Isten gyermekeivé
fogadott, nem álltak, nem állhattak meg ennél, hanem mindig felmutatták az Isten mérhetetlen
jóságát és kegyelmét, mellyel alapját vetette a vele való békességünknek:
„A mi kegyelmes Istenünknek jó akarattya s jó tettzése volt fundamentoma,
hogj mi érettünk el küldötte egj szülött Fiát s magával meg békéltetett.
Ján. 3:16. El nyomorodott, a pokolig le alázkodott állapotunkban könyörült
14 Ibid., 36. p.
15 NÁDUDVARI, i.m., 210. p.
16 Ibid., 334. p.
17 Ibid., 602. p.
18 Ibid., 367. p.
19 Ibid., 100. p.
20 Várbéli népnek könyörgése a kuruc Simontornyán 1709-ben és 1710-ben, i.m..
21 THURI, I.M.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 24 -