Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- II. rész. A prédikátorok hite és engedelmessége -
E kor igehírdetői teljesen biblikus alapon állnak. Valóban igehirdetők, mert a Szentíráson
keresztül sugárzó örök Ígét szólaltatják meg, és nem valamiféle emberi okoskodásokat. Az
Ótestamentum talajában gyökereznek, annak világa az ő világuk is, népe szinte egy az
ő népükkel. Ennek bizonysága, hogy az Õszövetség képei és színei úgy áradnak ajkaikról,
mintha eltünt volna az Izraelt tőlünk elválasztó sok évszázad. A prédikátorok Isten lelke által
egyenes leszármazottjai az Ószövetség prófétáinak, akiket azért küldött Isten az Ő magyar
népéhez, hogy kritikus időkben, a mélységekben hirdessék az Ő üzenetét neki és kiáltsák feléje
az Ő hívó szavát. Ezek az emberek, – sok hányattatásuk és nyomorúságuk, testi gyengeségeik
ellenére is, gondoljunk csak Debreceni Ember Pálra, – a csontjaikba rekesztett tűz erejével
végzik szolgálatulat, mint Jeremiás. Igen, koruk is olyan volt, keresztjüknek is olyannak kellett
lenni, mint a Jeremiásé. Nem hiába idézik annyiszor és hirdetik meg az ő könyvének szavain át
az ítéletet, de a kegyelmet is. Mert ők sem tudják elszakítani magukat népüktől, nemzetüktől
s együtt szenvednek a szenvedőkkel, s szavaik nyomán szinte látja az ember két szemüknek
könnyektől patakzó árját, mikor népükért könyörögnek. És nemcsak könyörögtek, nemcsak
szenvedtek, hanem ha kellett, meg is haltak a halálba menőkkel együtt.
Mégis egyben különböznek , – és ez az élet és halál különbsége, – a prófétáktól,
Jeremiástól. Döbbenetes erővel benne állnak a prófétai látás sodrában, a prófétai
világosságban, de ez a világosság, ezek a vakító fénysíkok egy fókuszban futnak össze:
a Megváltó Jézus Krisztusban. Hirdetik az igazságot, a féltőn szerető Isten ítéletét,
könyörtelenségét az ellene lázadókkal szemben, de hirdetik ugyanakkor a bűnösöket Jézus
Krisztusban megtérésre hívó szavát, Akiben Isten szeretete e földön megjelent, feláldozva
a Legdrágábbat, a Legszentebbet az elesett emberért. Számukra csak egyetlen út van az
Istenhez: Jézus; egyetlen lehetőség a megmaradásra: Jézus.
Ilyenkor látja az ember a racionalizmus pusztító és romboló hatását, ha összehasonlítja
a Rákóczi-kor prófétai lendületű és a Szentlélek erejével szóló prédikációit, a felvilágosodás
korának pár évtizeddel későbbi sekélyes, lapos, Krisztusról nem is tudó, vagy Őt csak
cégérként használó igehírdetéseivel. El lehet mondani a prédikátorokról, hogy csak
bibliamagyarázatos, primitív igehirdetéseket tartottak, telve az előző századok formai hibáival.
De egy bizonyos: hogy ízes, régi magyar nyelven hirdetik az Evangéliumot, nem akarva tudni
másról, mint Krisztusról, a Megfeszítettről!
Hadd mutassam meg hát ezekután, lehetőleg az ő saját szavaikon keresztül, hogyan tettek
bizonyságot Istenről, az Ő egyszülött Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Megváltónkról,
s a Szentlélekről, – és hogyan hirdették a Seregek Urának üzenetét saját korukban,
saját népüknek.
Az Isten mindenható, igazságos, a világ Teremtője és Kormányzója, Akinek háromszor
szent neve: Jehova. Ezt mondja róla Nádudvari Sámuel:
„A Személynek titulussa, kinek Moses esedezett, Jehova, mellynél
kívánatosabb titulust a magának országot kereső anyaszentegyház, az
egész szent írásban az ég alatt nem találhatott volna. Mert ez hármat
foglallya magában. /I./ Az Istennek magátul való örökké-valóságát. Hodj
ollyan Istennek könyörög, a ki magában és magátul vagjon öröktül fogva,
s nem vette mástul a maga lételét. Nem hijja azt segittségül Moses, a ki
mástul vett eredetet, mert az ollyan Isten nem volna mindenre elégséges,
mint az igaz Isten … /II/. Ollyannak bizonyíttya magát, s mint vagjon
valósággal, nem kétszinűnek, nem meg csalónak, hanem változás nélkül
valónak … /III./ Hogy ő Felsége, igéreteinek megfelelő Isten.” 1
Az Isten ígérete pedig az egész Ószövetségben az életre szólt és nem a halálra. Ezt az
ígéretet beteljesíti az Úr mérhetetlen kegyelme által. Világosan jelenik itt meg a prédikátorok
igehirdetésében a keresztyén theológia egyetemes kegyelemről szóló tana:
1 Nádudvari, i.m., 515-516. p.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 21 -