Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- I. rész. A vallásügyi helyzet Magyarországon a Rákóczi korban -
3. A fejedelem szerepe
Amióta Rákóczi Ferenc átlépte a határt, ő volt a nemzet atyja, mindenek központja, akihez
úgy fordultak a magyarok, jobbágytól a főnemesig, mint saját apjukhoz. Ennek alapja nemcsak
az volt, hogy hatalmas birtokai korlátlan anyagi lehetőségeket biztosítottak számára, hanem az
a határtalan bizalom is, amelyet belé vetett a nép, kinek már évtizedek óta nem volt igazi
vezére. Mindezt legpregnánsabban fejezi ki az a jelenet, melyet Rákóczi ír le Emlékirataiban, –
arról a pillanatról, amikor a határon a nép fogadta:
„Két napot töltöttem ezekkel a különböző foglalatosságokkal, de addigra
érkezésem híre elterjedt a munkácsi hercegségben és alig lehet elképzelni
azt a buzgalmat és örömet, amely a népet mindenfelől hozzám vonzotta.
Bandákban jöttek, kenyeret, húst, és más szükséges élelmiszereket hoztak.
Ezeket az embereket feleségeik és gyerekeik kísérték és amikor messziről
megláttak engem orosz módra keresztet vetettek. Bőven hullatták
örömkönnyeiket és ez kifakasztotta az én könnyeimet is. E nép
buzgalmának és szeretetének nem volt elég, hogy képessége szerint ellátott
élelmiszerekkel, hanem hazaküldték asszonyaikat és gyerekeiket, beálltak
a katonáim közé és többé sohase hagytak el. Puskák hiányában kardokkal,
vasvillákkal és kaszákkal fegyverkeztek fel és kijelentették, hogy velem
akarnak élni-halni.” 1
Ez a szinte emberfeletti bizalom óriási felelősséget jelentett. De Rákóczi Ferenc azok közül
való volt, akikre igazán támaszkodhatott a nemzet minden fia. Nem igyekezett kitérni
a nehézségek elől, ő volt a mérleg nyelve, aki egyensúlyban tartotta az egymásnak feszülő
rendi erőket, s a folyton kiújuló felekezeti ellentéteket is. Mélyenhívő katholikus, hitéhez és
egyházához hű, aki mindig készen állott a katholikus papság vagy status védelmére, ha
igazságtalanság érte. De a nemzeti érdeket az egyházi fölé helyezte.
Tudunk arról, hogy több esetben megvédte a kálvinista talpasok túlkapásaivak szemben
a katholikus plébánosokat, magát mindig a törvény szelleméhez tartva. Ezek is bizalommal
fordultak hozzá védelemért, amint a máig fennmaradt kérések bizonyítják. De határtalan
szeretettel és hűséggel fordultak feléje a sokat üldözött, sokat szenvedett prédikátorok, akik
minden apró-cseprő bajukkal, gondjukkal is őt keresték fel. Éppen azért, hogy érzékelhetővé
tegyem ezt a mérhetetlen ragaszkodást, minél több kérvényt fogok itt közölni, – szószerint, vagy
csak a lényegét jelezve, – és nem hiszem, hogy egyhangúvá válik ez a felsorolás, mert
a mindenfelől feléje irányúló vonzalom árad belőle. A száraz szavak és tények mögött sok
melegséggel, színnel és fénnyel lüktet felénk az akkori élet. Álljanak itt egymás mellett ezek az
instantiák, minden hosszas összekötő szöveg nélkül, – kinek-kinek a beleérző képességére
bízva, hogy megérezze mögöttük az emberi szívek fájó, könyörgő dobogását.
Elsősorban meg kell említenem azokat az instantiákat, melyekben az egyes
községek prédikátort kérnek a vezérlő Fejedelemtől. Igy a bátorkeszi lakosok 1704-ben, de
ugyanebben a kérvényben emellett kérik a dézsma elengedését is, nehéz helyzetükre
1 II. Rákóczi Ferenc emlékiratai. i.m., 39. p.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 15 -