Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- I. rész. A vallásügyi helyzet Magyarországon a Rákóczi korban -
pedig Pater Ujvári Ferenc panaszkodik anno 1707, mert a lakosok a katholikus mestert ki
akarták űzni a parochiális házból. Továbbá kéri búza, pénz és bor kiutalását. 9
Sajnos, még a két evangéliumi egyház között is maradt viszálykodásról nyom. Különösen
hosszú ideig húzódott Rimaszombatban, melynek tanácsa és bírája 1705-ben kérte
a Fejedelemtől a dissensio megszüntetését. 10
Mindez magyarázható, érthető, a lelkekbe sok évtizeden át beleívódott győlölködésből. De
menteni akkor sem lehet. Valaki mondhatná azt, hogy bizonyosan a lelkészek, a kurucok
prédikátorai élesztették az ellenségeskedés tűzét? Ez azonban nem állja meg a helyét. A ránk
maradt pár korabeli, kéziratos prédikációs kötetben sehol sem találhatjuk az előző század
polemikus és drasztikus hangját, hanem mindenütt az Ige tiszta tanítása s a Jézus Krisztusban
felénk sugárzó isteni szeretet ragyog át, mély keresztyéni lélekből fakadva. Ha találunk is
egy-két helyen a katholikusok elleni hangot, csak a saját hitünk igazságainak megvédésében.
De ez is egészen ritka. Igy Szőnyi György aranyosi prédikátor mondja a Péld. 32:1 versének
alapján hirdetve az Ígét:
„Ne engedgyünk tehát azoknak a kik Jessus lábaitól el akarnak huzni
bennünket, az tegnapi mondatot szenteknek lábaihoz, hogy halgassuk
azoknak beszédit, cselekedetit. Hogy kövessük a római Ecclésiának, római
Püspöknek s az által edgybe gjüjtött synatoknak értelmét, akarattyát,
végzéseit. De mi aszt kiáltyuk erre Esa. 33:22: Az Jehova az mi bíránk, az
Jehova a mi törvénytevőnk, az Jehova a mi királyunk. Nem akarunk semmit
mást egyebet tudni, hanem a Christust, a ki meg feszíttetett … Had
fussanak tehát mások embereknek csudái, látási, jelenési, beszédi után: mi
ne távozzunk el a Jessusnak beszéditől.” 11
Nem a Jézus Krisztushoz való igaz ragaszkodás ez? Máskor pedig a Szentírás tekintélyét
védelmezi az egyházi atyák írásaival szemben:
„Kicsoda volna hát olly szemtelen, hogy ezt foldozná. Hallod mit mond
Salamon: ne tégy ahoz. Nem lehet hát az embereket és akárminemüek
voltanak: Tertuliánus, Origenes, Athanasius, Cyrillus, Krisosthomus,
Augusztinus, Hyeronimus, a Mózessel, a Christussal, az apostolokkal edgy
fontba vetni, annál inkább fellyebb becsülni. Nem lehet soha ezeknek írásit
a vallásokig támadott villongásoknak le csillapitására bíróvá tenni, mert ők is
magok az Isten beszédére apelláltanak, mint azoknak írási errül sok helyen
bizonyságot tesznek.” 12
Fenyegető prófétai szavuk pedig a földesurak felé hangzik, akik hatalommal, szociális helyzetük
súlyával az egyház ellen fordulnak, ahelyett, hogy a kegyességben jutnának előre:
„Ha első akarsz lenni, akár ki légy, in pietatis exercitis, in fide, in
recipiscentia, etc.: sit primus, nem az anyaszentegyháznak egjben
kötözésinek tágitásában, jó rendinek és szabadságának vesztegetésiben,
mert bizony ugy ki vág az Isten, mintha nem is éltél volna s ott szeded fel
halálod után magadat, ahol nem kévánnád.” 13
Sőt még azt is elmondhatjuk, hogy mind a prédikátorokban, mind az egyházban meg
volt a hajlam a békességre. Ennek bizonyságául csak két esetet említek meg. 1697-ben
Gönyüi Poóts Péter pataki prédikátor volt az, aki híveivel együtt kimentette a vár árkában
megtalált jezsuitákat a halálukra törő tömeg kezéből. A későbbi veszedelem idején aztán
9 Ibid., fasc. 87.
10 Ibid., fasc. 76..
11 SZŐNYI György, i.m., 67. p.
12 Ibid., 86. p.
13 NÁDUDVARI Sámuel, i.m., 543. p.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 13 -