Református prédikátorok Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején

SEGESVÁRY VIKTOR : REFORMÁTUS PRÉDIKÁTOROK A RÁKÓCZI FERENC SZABADSÁGHARCÁNAK IDEJÉN
- Bevezetés -
Bécs, Versailles mellett, a barokk másik központja volt, – teljesen lényegtelen az alsóbbrendű
nép, a jobbágytömegek felfogása, lelkisége, nekik követniük kell földesuruk hitét, a ’Cuius regio
eius religio’ elve szerint. Így az 1645-ös linzi békének nagyszerű vívmánya, az hogy megadta
a vallásszabadságot a nép legszélesebb tömegeinek, s melynek jelentősége európai
viszonylatban is felmérhetetlen, – feledésbe ment. – Nem időzöm hosszabban az üldözéseknek
a leírásánál, hiszen úgyis mindnyájunk előtt ismeretesek, –felháborítva nemcsak a külföldi
protestánsokat, hanem a katholikus egyház sok-sok hívét is.
A magyarságnak, hacsak nem akart végleg elpusztulni, – védekeznie kellett. Először csak
a szegénylegények, a kisemmizett jobbágyok szökdöstek lakatlan erdőségekbe, messzenyúló
mocsarakba, hogy ott húzzák meg magukat és üssenek a németen, ahol lehet. Azután
a Wesselényi-féle összeesküvés, mely bázis nélküli, nem a széles népi rétegekre támaszkodó
gyenge főúri próbálkozás volt, – így el kellett buknia. – A Thököly-féle felkelés már előre vetette
egy nagy nemzeti összefogás árnyékát, – főúr állt élére a szertekóborló szegénylegényeknek és
csapatoknak, – de csak török támogatással tudott sikereket elérni. Amint ez kétségessé vált
a török hatalom gyengülése miatt, – fel kellett adni a küzdelmet. De annyi eredménye volt, hogy
a gyászévtized után az uralkodó összehívta az országgyűlést és az 1681-i soproni és 1687-i
pozsonyi cikkekben az artikuláris helyeken szabad vallásgyakorlatot biztosított
a protestánsoknak. – A törökök felett aratott győzelmek után a bécsi udvar vérszemet kapva,
fokozta a nyomást, – ez a ’neo-acquistika komissió’ igazi kora, - kegyetlen adókkal terhelte
a népet és kiújultak a legvéresebb vallásüldözések. A földönfutók száma egyre nőtt. 1697-ben
már nem bírták tovább s a Tiszahát, a Tisza felső vidéke bujdosó szegénylegényei, földönfutó
parasztjai, Tokaji Ferenc és Kabai Márton vezetése alatt a Hegyalján zendülésbe törtek ki; de
a felszerelés nélküli felkelő csapatokat a fegyelmezett császári seregek könnyen elnyomták.
Tovább folyt hát az elnyomás, a véres pusztító uralom, s a rendi társadalom egymás felett
élő rétegei, a közös nyomorúságban közelebb kerültek egymáshoz. És a bujdosó kurucok,
bilincsben vergődő foglyok, szétvert protestáns gyülekezetek, elrabolt templomok, feketén
üszkösödő romok csak egy emberre vártak, a vezérre, aki élükre áll. Az Isten meghallgatta
a szenvedő nép kérését, hazafelé fordította a magyarság egy rég elveszettnek hitt fiát, hogy
felvirrassza történelmünk egyik legdicsőbb korszakát. És a brezani kiáltvány kibocsátása után
a Kárpátokon át magyar földre lépett Esze Tamás jobbágyai és Kiss Albert talpasai között a
nagyságos vezérlő Fejedelem: II. Rákóczi Ferenc.
____________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005, Segesváry Viktor 1968-2005 - 4 -