K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT – IV. Kant praktikus filozófiája.
létezés is, és végül, hogy az én létezésem tartalma végtelen legyen." A postulatum bizonyossága tehát a
tiszta ész ismeretét b víti, de nem mint ismeret, amely a postulatum tárgyának lenne ismerete, hanem, mint
tiszta észhit. A postulatum lényegéhez hozzátartozik, hogy hit lévén a bizonyosságuk, parancsok nem
lehetnek, mert hiszen olyan hit, amely parancsolható, értelmetlenség. A postulatumok révén a tudásnak
helyét az észhit foglalja el, amelynek alapja a szabadság lénye s amelynek két tárgya: a lélek
halhatatlansága és az isten létezése. Az a „kell", amelyet az erkölcsi törvény absolut feltétlenséggel követel,
itt a földi lét érzéki világában megvalósulni nem képes, mert áthághatatlan akadályok merednek eléje; de
megvalósulnia kell, ami csak úgy lehetséges, hogy ha van egy földöntúli élet, amelynek végtelensége
lehet vé teszi, hogy majd ez a követelt „kell" tökéletes „van”-ná legyen s ez által a kell a valóval
széttéphetetlen egységgé kapcsolódjék. A „kell" és a „van" világának ellentéte szükségszer s ez az ellentét
e földön való élet körén fel nem oldható; fel kell hát oldania egy másik fels bb világban, ahol a végtelen
progresszus által az ember tökélye folyton n s a „kell" és „van" ellentéte szüntelenül csökken, míg végül a
tökély legmagasabb fokán elt nik e végzetes ellentéte s isten akaratával lesz az ember akarata mindenben
egyez . Az erkölcsi törvény eként utal a csillagos ég örök harmóniájára, követelvén a lélek részére az örök
halhatatlanságot s isten végtelen létezését.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 38 -