K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT – IV. Kant praktikus filozófiája.
IV.
KANT PRAKTIKUS FILOZÓFIÁJA
6. §. Átmenet a Tiszta Ész Kritikájáról a Gyakorlati Ész Kritikájára.
Kant transzcendentalismusa értelmében az ismeretet lehet vé, objectivvá és egyetemes érvény vé azok
az apriori elvek teszik, amelyeknek megállapítása a T.É. Kritikájának képezte feladatát. A T.É. Kritikája az
ismeret elméletét foglalja magában s az észnek spekulatív, theoretikus használatát tartja szem el tt. Ámde a
T.É. Kritikájának utolsó fejezetében már felveti Kant azt a kérdést, hogy vajjon nincs-é a tiszta észnek
praktikus vizsgálata is s vajjon e téren is nem jutunk-é el azokhoz az eszmékhez, amelyek a tiszta ész
legmagasabb céljait tárják elénk? És itt mindjárt feltételezi Kant, hogy vannak valóban tiszta erkölcsi
törvények, amelyekben a tiszta ész praktikus használata nyilatkozik meg és a melyek teljesen a priori
határozzák meg az eszes lény szabadságának használatát. A természet világa mellett ott van a szabadság,
illetve az erkölcsiség világa s a transzcendentalismusnak nemcsak az a feladata, hogy a természetr l való
ismeretünk a priori alapjait kutassa föl, hanem kötelessége az is, hogy az erkölcsiségnek a priori elveit
megvizsgálja. Az erkölcsi világ a priori törvényei az erkölcsiség legmagasabb céljaira vonatkoznak s csupán
a tiszta ész által ismerhet k fel. Uralkodnak és egyetemes érvényességgel bírnak pedig abban az
intelligibilis világban, amelyben az eszes lények egy corpus myticumot képeznek. Az az intelligibilis világ a
praktikus magatartás világa, az erkölcsiség birodalma, ahol a tiszta ész a maga praktikus tevékenységét fejti
ki. E területen a tiszta ész a maga praktikus használatában szintén a tapasztalat lehet ségének, t.i. a
cselekedetek lehet ségének a priori elveit tartalmazza, olyan cselekedeteknek, amelyek az erkölcsi
törvénynek megfelel en az ember történetében feltalálhatók. Az erkölcsi törvény parancsolja, hogy bizonyos
cselekedeteknek meg kell valósulniok, amib l Kant nézete szerint következik, hogy az ilyen cselekedetek
meg is valósíthatók. Van tehát ezen cselekedeteknek is egy szisztematikus egysége, egy morális világ,
amelynek területén a tiszta ész ugyan természeti törvényeket nem lélesíthet, de teremthet szabad
cselekedeteket. Az így felfogott erkölcsi világ egy praktikus eszme, amely nem csak befolyással bír az
erkölcsi világra, hanem kell is befolyással bírnia, hogy ezt lehet leg a maga képe szerint alakítsa. A morális
világ eszméje tehát objektív realitással bír. Az eszmékr l szóló tan ezek szerint közvetetlenül és
szükségszer en vezet át a praktikus ész tanára, amelyben, amint látni fogjuk, nem egy más észnek
megnyilatkozásáról, hanem egy és ugyanazon észnek más területen való alkalmazásáról van szó.
A gyakorlati ész kritikája az erkölcsi törvény lehet ségének alapjait mutatja föl, az erkölcsiségnek
transzcendentális magyarázatát adja. Maga a gyakorlati ész azonban éppenúgy nem valamely lélektani
értelemben vett képesség, mint a hogy nem az a theoretikus ész. A gyakorlati ész is tisztán logikai
természettel bír s tulajdonképpen nem egyéb, mint azoknak az apriori elveknek összessége, amelyek
alapján az erkölcsi törvény, mint általános érvény és objektív törvény, lehet vé válik. A míg a theoretikus
ész az ismeretnek, addig a praktikus ész az erkölcsiségnek apriori elveit foglalja magában. A throretikus ész
a tiszta észnek theoretikus irányú funkcióját, a praktikus ész a tiszta észnek praktikus irányú funkcióját
jelenti. De mivel a két irányú funkció mer ben logikai jelleggel bír, a módszer, amelynek segítségével mind a
két irányú funkció vizsgáltalik, ugyanaz t.i. a transzcendentális módszer, amely f problémául nem a
ténylegességet, hanem az érvényességet tekinti. A T.É. Kritikájában az egyetemes érvény és objektív
ismeret tény, amely nem képezi kérdés tárgyát. A kérdés itt csak az, hogy miféle elvek alapján lehetséges ez
az objektív és egyetemes érvény ismeret? Melyek azok az apriori elemek, amelyekb l az ismeret értéke
fakad? Hasonlóképpen áll a dolog a Gy.É. Kritikájában is. Kantra nézve nem kérdéses, hogy van-e általános
érvény és objektív erkölcsi törvény. Az erkölcsi törvény s tehát az erkölcsiség megadott tény; a kérdés tehát
itt is csak ez lehet: miként lehetséges ez az általános érvény és objektív törvény, amely el tt — úgy mond
Kant — még az evangélium szentjeinek is meg kell hajolniok. Sem a T.É., sem a Gy.É. Kritikájában nem
tényeknek megállapításáról van szó, hanem kétségbe nem vonható tényeknek megértésér l, filozófiai
magyarázatáról, e tények jelentésének kiderítésér l.
A theoretikus és praktikus észnek egységéb l következik, hogy a miként Kant a theoretikus ész
kritikájában pusztán az ismeret formai elemének körében mozog, úgy a Gy.É. Kritikája sem akar tartalmi
erkölcsi elveket felállítani, hanem az erkölcsiség formális feltételeit óhajtja kimutatni, azokat a feltételeket,
amelyekhez kell alkalmazkodnia minden erkölcsi magatartásnak, hogy ha ez igényt tart az általános
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 30 -