K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT – III. Kant teoretikus filozófiája.
feltételekkel, amelyek mellett a kategoriák használhatók, azaz, szól a tiszta értelem schematismusáról, vagy
a transzcendentális schematismusról. A második rész azután tárgyalja azokat a szintétikus ítéleteket,
amelyek a kategoriákból ezen feltételek mellett a priori folynak s minden a priori ismeretnek alapjai, azaz,
szól a tiszta értelem alaptételeir l. Az alaptételek tehát tulajdonképpen „Szabályok", amelyek a
kategoriáknak a jelenségekre való alkalmazását szabályozzák.
Ha az értelem — úgymond Kant - általában a szabályok képessége, akkor azt a képességet, amely
lehet vé teszi, hogy valamit ezen szabályok alá szubszumáljunk, azaz, megtudjuk állapítani, hogy valami
egy adott szabály alá tartozik vagy sem, ezt a képességet ítél er nek nevezzük. Ha az alapelvek a
szubszumálás szabályai, akkor az alaptételek analitikája sem egyéb, mint az ítél er transzcendentális
doktrínája, „Kánon az ítél er részére."
Ebben az ítél er Kánonjában az els eldöntend kérdés, hogy mit ért Kant a tiszta értelem
schematismusán? — Valamely jelenség — mondja Kant — csak akkor rendelhet alá egy kategoriának,
tehát egy kategoria csak úgy alkalmazható egy jelenségre, amely vele nem egy-fajtájú, ha van egy harmadik
valami, a mi a kett , a kategoria és a jelenség között, közvetít. Ezt a harmadik valamit nevezi Kant
transzcendentális schémának, amely tiszta értelmi schéma, s mégis egyfel l intellektuális, de másfel l
érzéki. Éppen ezen kett s természeténél fogva alkalmas arra, hogy közvetítsen a jelenség és a kategoria
között; mint intellektuális, a kategoriával, mint érzéki, a jelenséggel egyfajtájú, ha pedig ennek a közvetít
képzetnek tisztának kell lennie és érzékinek is, akkor az más nem lehet, mint az id , amely egyfajtájú a
kategoriával, mert minden képzetnek formális feltétele, tehát egyetemes; de egyfajtájú a jelenséggel is, mert
a sokfélének minden empirikus képzetében benne van. Ennélfogva a kategoriáknak jelenségekre való
alkalmazását lehet vé teszi a transzcendentális id , amely mint a kategoriák schémája a jelenségeknek
kategoriák alá való rendelését közvetíti. Az értelemnek ezzel a schémával való eljárása a schematismus,
„amely elrejtett m vészet az emberi lélek mélyeiben."
Ez a schéma az apriori képzel er produktuma mintegy monogrammja annak s általa lesznek lehet vé a
képek is; maga tehát nem kép. A kép, amely az empirikus képzel er produktuma, az érzéki fogalommal
csak a schéma közvetítése által köthet össze. A schéma ellenben képben soha ki nem fejezhet , mert pld.
egy háromszög fogalmának általában soha egyetlen kép sem lesz adaequat. A háromszög schémája csak a
gondolatban létezhetik s jelenti a képzel er szintézisének szabályát a térben lev tiszta alakok
tekintetében. A schémák tehát apriori id meghatározottságok. Így pld. a szubszancia a reálisnak az id ben
való állandósága; az ok és a kauzalitás schémája a reale, amelyre mindig egy más következik stb.
Miután láttuk, mely feltétel mellett alkalmazhatók a kategoriák a jelenségekre, feladatunk most már
rendszeresen el adni azokat az ítéleteket, amelyeket egy értelem ezen feltételek mellett valóban apriori létre
hoz. A rendszeres el adásban pedig biztos és természetes vezet nk a kategoriák táblázata. Azok az
alaptételek, amelyeket majd nyerni fogunk, nemcsak azért neveztetnek így, mert más tételeknek és
ítéleteknek alapjai, hanem azért is, mert nem alapulnak magasabb és egyetemesebb tételeken. Bizonyítani
is csak a tárgy ismerete lehet ségének szubjektív forrásából lehetne ket; elvük sem lehet az ellenmondás
elve, mert az alaptételek mind apriori szintétikus ítéletek, az ellenmondás elve pedig csak analitikus
ítéleteknek elve. Az analitikus ítéletekben a benne megadott fogalomnál maradok: a szintétikus ítéletekben
azonban a benne megadott fogalomból ki kell lépnem, hogy vele valami mást hozzak viszonyba s a hol tehát
sem az azonosság, sem az ellenmondás elve nem alkalmazható. A szintétikus ítéleteknek lehet sége az
appercepció egységén alapul s miután az appercepció egysége a tapasztalat lehet ségének feltétele, a
tapasztalat lehet sége ad minden apriori ismeretünknek is objektív realitást. A tapasztalat pedig, amint már
többször megmutattuk, a jelenségek szintétikus egységén alapul, azaz a jelenségek szintézisében az
egységnek olyan általános szabályain, amelyeknek objektív realitása a tapasztalatban, s t a tapasztalat
lehet ségében, mint szükségszer feltétel, kimutatható. Ezen viszonylaton kívül az apriori szintétikus ítéletek
teljesen lehetetlenek s ezért legf bb elvük ez: minden tárgy a lehetséges tapasztalatban azon szükségszer
feltételek alatt áll, amelyek a szemlélet sokféleségének szintétikus egységet biztosítanak. Az apriori
szintétikus tételeknek tehát a tapasztalat lehet sége biztosít objektív érvényességet: ha az apriori szintétikus
tételek objektív érvényességgel nem bírnának, akkor a tapasztalat, mint logikailag rendezett, egyetemes
ismeret, lehetetlen lenne. A tapasztalat lehet ségének feltételei — mondja Kant — egyszersmind a
tapasztalat tárgyai lehet ségének is a feltételei s ezért bírnak objektív érvénnyel az apriori szintétikus
ítéletben.
Ezeket az alaptételeket Kant a kategoriák segítségével állapítja meg a következ képpen. A quantitas
kategoriájának megfelelnek a „szemlélet axiómái", amelyeknek elve: „minden szemlélet extenzív nagyság".
Azaz: a jelenségek mind nagyságok és pedig mind extenzív nagyságok. Ennek megfelel leg az észrevét
anticipatiojának alaptétele így fogalmazható: „minden jelenségben az érzéklet tárgyát képez reale, intenzív
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 22 -