K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT – III. Kant teoretikus filozófiája.
Ezek a kategoriák tehát egy elv szerint vannak az ítél képességb l levezetve s Kant táblázata éppen
ebben különbözik valóban az Aristolelesét l: az Aristoteles kategoriái — úgy mond Kant — „egy rapszodikus
és találomra való" eljárásnak a gyümölcsei, míg ellenben a Kant által elemzés utján nyert kategoriák az
értelemnek valóságos törzsfogalmai.
Ezek a törzsfogalmak, mint az értelem tiszta formái, teszik lehet vé az ismeretet, vagy Kant egy másik
kifejezését használva, a tapasztalatot, amelyen természetesen a logikailag rendezett tapasztalatot kell
értenünk. A kategoriák a tárgyakról való ismereteink lehel ségének feltételei, — ezt bizonyítja be Kant a
T.É. Kritikájának legnehezebb, leghomályosabb, de egyszersmind legmélyebben gondolt fejlegetéseiben,
amelyek a kategoriák transzcendentális dedukciójáról szólanak és amelyekben a transzcendentalizmus
szelleme a legélénkebben nyilvánul meg.
Transzcendentális dedukciónak nevezi Kant a magyarázatnak azt a fajtáját, amely megmutatja, hogy a
fogalmak miként viszonyulnak apriori az ismeret tárgyaihoz. Ebben a magyarázatban, vagy egy régi jogászi
terminus technicussal élve, dedukcióban arra a kérdésre kell feleletet adni, hogy a gondolkozásnak
szubjektív * , azaz a szellem által és nem a tárgyak által adott feltételei, miként bírnak objektív érvénnyel,
azaz, hogyan lehetnek a tárgyak ismerete lehet ségének feltételei?
Csak két eset lehetséges arra, hogy szintétikus képzetek és tárgyaik összetalálkoznak, és
szükségképpen egymáshoz viszonyuljanak. Vagy abban az esetben, hogy ha a tárgy teszi lehetségessé a
képzetet, vagy abban, hogyha a képzet teszi lehetségessé a tárgyat. Els esetben azonban a viszonyulás
más nem lehet, csak empirikus. Ha pedig a második eset áll fönn, akkor a képzet a tárgyat apriori úgy
határozza meg, hogy valamit, mint tárgyat, csak általa lehet megismerni. A mint láttuk, az érzékiség formális
feltételei, a tiszta szemléletek nélkül a jelenségek nem szemlélhet k, azaz a tárgy nincs adva. Az a kérdés,
hogy vajjon nincsenek-e olyan apriori fogalmak is, amelyek nélkül a tárgyak nem gondolhatók? Ebben az
esetben u.i. a tárgyakról való minden ismeretünknek ezen fogalmaknak kell megfelelniük, mert hiszen ezen
fogalmak nélkül semmi az ismeret, illetve a tapasztalat tárgya nem lehet. Már pedig tudjuk, hogy minden
tapasztalat a megadott tárgyról való szemlélet mellett tartalmazza a tárgynak fogalmát is; eszerint a tárgyról
való fogalom általában, mint minden tapasztalati ismeret apriori feltélele, ezen ismeret alapját képezi, —
következésképpen a kategoriáknak, mint apriori fogalmaknak, objektív érvénye azon alapul, hogy tapasztalat
csak általuk lehetséges. A kategoriák objektíve érvényesek, mert nélkülök tárgy nem gondolható, az apriori
fogalmak transzcendentális dedukciójának elve tehát ez: az apriori fogalmak a tapasztalat lehet ségének
apriori feltételei s éppen azért, mert a tapasztalat lehet ségének objektív alapját képezik, szükségszer ek.
Fennebb már szó volt arról, hogy a szintézis, amely a sokfélét egységbekapcsolja, a képzel er nek egy
aktusa. Miután a képzel er értelem, ezért a szintézis is, az alany öntevékenységének ez az aktusa is,
értelmi m velet, amely egyetlen, s minden összekötésre nézve egyformán érvényes; mint összekötés,
megel zi az analízist is, mert ahol az értelem el bb semmit sem kötött össze, ott nem is oldhat föl semmit.
Ezzel a szintézissel együtt jár azonban az egységének a fogalma is. A szintézis, illetve összekötés t.i. a
szintétikus egységének a képzete. Már pedig ennek a szintétikus egységnek képzete nem eredhet magából
az összekötésb l, hanem éppen ez a szintétikus egység teszi lehetségessé magát az összekötést. Ez az
egység tehát apriori, logikai értelemben, megel zi az összekötésben szerepet játszó fogalmakat mind, s nem
azonos az egységgel, mint kategoriával, mert hiszen a kategoriák már feltételezik az összeköttetést s tehát
ezt a szintétikus egységet is. Így hát ez az egység csak abban kereshet , ami az ítéletben lev fogalmak
egységének s az értelem lehet ségének alapját is magában foglalja.
És e ponton érkeztünk el a T.É. Kritikájának legfontosabb, alapvet fogalmához: az appercepció
szintétikus egységének középponti gondolatához, amelynek megértését l függ tulajdonképpen az egész
Kritikának s Kant transzcendentalizmusának megértése. Az erre vonatkozó fejtegetések lényege a
következ .
„Én gondolkozom", — ennek kell kísérhetnie minden képzetemet — úgymond Kant — mert különben
képezhetnék valami olyant is, ami nem gondolható; ez pedig azt jelenti, hogy a képzet maga lehetetlen. A
szemléletben foglalt sokféle tehát szükségképpen vonatkozik „én gondolkozom" képzetére, amely nem
tartozik az érzékiséghez s éppen ezért Kant tiszta appercepciónak, vagy eredeti appercepciónak nevezi. A
tiszta appercepció az az öntudat, amely az „én gondolkozom" képzetét létrehozza, de amely minden más
képzetet is kísér s minden egyéni, empirikus tudatban egy és ugyanaz. Ennek a nem empirikus, nem
* Kantnál a „szubjektív” mindig az ész egyetemes törvényén való alapulást jelent s nem egyéni, lélektani —
anthropologiai jelz .
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 20 -