K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT – III. Kant teoretikus filozófiája.
tiszta matematikát is. Ámde ezek az apriori szemléletek éppen az érzékiségnek lévén feltételei, pusztán csak
a tárgyakra vonatkoztathatók, tárgyakra, amennyiben azok jelenségek, de nem amint magukban vannak
(Ding-an-sich-ek). Érvényességük tehát pusztán a jelenségek körére korlátolódik, amely körön kivül
használatuk minden objektivitást nélkülöz. Az érzékiségnek ez a két feltétele nem feltétele egyúttal a dolgok
lehet ségének is, hanem csak a dolgok jelenségének, azért csupán a jelenségekre alkalmazhatók, de a
Ding-an-sich-re nem. Azaz: a tér és id realitással — objektív érvényességgel — bír mindazzal szemben,
ami nekünk, mint tárgy jelenik meg, de idealitással a dolgokkal szemben, ha azokat a mi érzékiségünkre való
tekintet nélkül, az ész által, mint Ding-an-sich-eket vizsgáljuk. A tér és id empirikus realitással bírnak
minden lehetséges küls tapasztalatra nézve, de transzcendentális idealitással is bírnak, mihelyt minden
tapasztalat lehet ségének feltételeit elhagyjuk. Azaz: a tér és id , mint a szemlél tevékenység tiszta formái,
a tapasztalatot. t.i. a rendezett egységre hozott tapasztalatot megel zik és tehet vé teszik, de csak ezt
teszik lehet vé, mert mihelyt az érzékiség feltételeit l elvonatkozva, a tapasztalat fölé akarnak helyezkedni s
ott érvényesülni, objektív érvényüket elveszítik. A tér és id , mint a szemlél tevékenységnek funkciói, csak
a szemlélet világára, az érzéki világra alkalmazhatók, de érvényüknek a szemlélet maga szigorú határt is
szab. Ezt érti Kant akkor, amikor a tér és az id empirikus realitásáról beszél: realitások, amíg az empiria
területén alkalmaztatnak; realitásukat veszítik azonban, mihelyt az érzéki tapasztalat zárt körét elhagyják.
Szubjektív eredetük kétségtelen ugyan, mert a szemlél tevékenységnek functiói, de miután a dolgok
jelenségeinek szükségképeni és egyetemes formái, ezért érvényességük objektív: nélkülök számunkra a
dolog tárgygyá nem lehet. Objektivitásukból következik empirikus realitásuk; szubjektivitásukból pedig
következik az, hogy nem abszolut realitások, amint azt a régi metafizika tanította. Tér és id nem abszolut
realitások: nem léteznek, mint „abszolut” tárgyak, hanem azok a szabályok, amelyeknek segítségével a
szemlélet sokféle elemét egységbe formáljuk. Ez az egység természetesen még nem a fogalmi egység,
hanem csupán a szemléleti egység, amely azonban a fogalom egységének a lehet ségét foglalja magában.
Az id és a tér tehát, mint az ismert tárgyára vonatkozó egységesít szabályok, e tárgyra nézve érvényesek,
és pedig úgy, hogy nélkülök a szemlélet objektív egységet nem nyerhet, hanem megmarad sokféle érzet
aggregetumának. Ha a tér és id nem érvényesülnének mint egységesít formák, akkor a gondolkozás
számára nem tárgyak lennének adva, hanem csak sokféle érzetek, amelyek a maguk szubjektív és kaotikus
jellegüknél fogva gondolhatók nem lennének. Az id és a tér funkcióival létesített szemléleti egység által a
tárgyak adva vannak egy értelem számára, hogy az a maga logikai szintézise által azokat fogalmi egységbe
kötve gondolhassa. Eként az érzékiség a maga apriori, tiszta szemléleti és az empirikus szemlélet által
logikai el feltétele az értelemnek, amely tehát szükségképpen reá van szorulva a maga tevékenységében
úgy, hogy e kett : érzékiség és értelem egymástól el nem választhatók; egymástól nem fokozatilag
különböznek, amint ezt Leibniz és Wolff tanították, hanem az ismerésnek két egyformán nélkülözhetetlen
tényez i.
4. §. Kant transzcendentális analitikája : az apriori értelmi ismeretek s
az apriori tételek.
A szemléletek önmagukban még ismeretet nem nyújtanak, mert általuk a tárgy csak adva van, hogy
megismerhet legyen. Mellettük szükségünk van a fogalmakra (kategoriákra), amelyek által az adott tárgy
gondoltatik. Minden ismeretünknek két eleme tehát a szemlélet és a fogalom. Az ismerés szempontjából a
kett közül egyik sem részesíthet el nyben a másik felett. Érzékiség, illetve szemlélet nélkül nem lehetne a
tárgy adva, értelem, illetve fogalom nélkül nem lehetne a tárgy gondolható. „Fogalmak szemléletek nélkül
üresek, szemlélelek fogalmak nélkül vakok," — mondja Kant. Ezért éppen olyan szükséges fogalmainkat
érzékivé tennünk, azaz, a szemléletben tárgyat adni nekik, mint amilyen szükséges szemléleteinket
értelmessé tennünk, azaz fogalmak alá vonnunk. Ezért a két képesség szerepe sem cserélhet fel: az
értelem nem képes semmit szemlélni, az érzékek nem képesek semmit gondolni. A kett nek egyesüléséb l
születik meg az ismeret. Ámde másfel l szükséges ezt a két alkotó részt egymástól elkülöníteni és jól
megkülönböztetni. Ezért különbözteti meg Kant a transzcendentális esztétikától, mely az érzékiség
szabályairól szól, a transzcendentális logikát, amely az értelem szabályairól szóló tudomány. A
transzcendentális logika azokat az apriori ismereteket vizsgálja, amelyek, mint a tiszta értelem szabályai,
vonatkoznak a tárgyakra s amelyek lehet vé teszik, hogy tárgyakat teljesen a priori gondoljunk. Ezeknek a
priori értelmi ismereteknek eredetét, terjedelmét és határait kutatja Kant a T.É.K.-nak nagy részében. A
miként a transzcendentális esztétika tárgya a szemlélet és problémája: miként lehetséges a tiszta
matematika?, aként a transzcendentális logika, illetve analitika tárgya a gondolkozás és problémája: miként
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 17 -