K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT – III. Kant teoretikus filozófiája.
Locke-ot Hume követte, kit Kant az „emberi ész geográfusá”-nak nevez. Míg Locke-nál a meghiúsult kísérlet
„ábrándozás”-ra vezetett, Hume-nál teljes szkepticizmusra. A transzcendentális módszer segítségével kell
hát kísérletet tenni, „hogy vajjon az emberi észt ezen két szirt között nem lehetne-e szerencsésen által
vezetni, részére megállapított határokat kit zni s mégis, a maga célszer tevékenységének egész mezejét
részére nyitva tartani?" A transzcendentális módszer az ismeret érvényét kutatja s ezen kutatás közben a
tapasztalatok áramával nem együtt uszik, mint az ismerés folyamatát genetikusan vizsgáló lélektan, hanem
mintegy a tapasztalatot megidézve, ítéletet tart fölötte. Nem elégedik meg az ismeret lélektani tényeinek
megállapításával, hanem ezen tények lehet ségének alapjait mutatja fel s ezzel fundamentális logikai
munkát végez. A tapasztalat fölött ítélkezik ugyan, de nem emelkedik a tapasztalat feletti régiókba, ahol a
hagyományos metafizika érezte magát otthonosan; s ezért különbséget tesz Kant a „transzcendens" és a
„transzcendentális" között; míg amaz a valóság fölötti, világfeletti-körben mozog, addig emez pusztán a
tapasztalatnak a priori elemeire vonatkozó ismeretet jelöl.
Végig tekintve eddigi fejtegetéseinket, a transzcendentalismusra vonatkozó eredményeink f bb
mozzanatai a következ ben összegezhet k. A Kant által kezdeményezett transzcendentális módszer erre a
kérdésre keres feleletet: miként lehetséges az egyetemes érvény és objektív realitást jelent ismeret?
Egyetemes érvényesség és objektív ismereteink létezése kétségtelen a matematikában és a matematikai
fizikában. A kérdés csak az lehet, hogy miként lehetséges ez az egyetemes érvény és objektív ismeret? Az
ismeret ténye tehát vezet az ismerés lehet ségének a kérdésére. Mivel pedig ismereteink lehet ségét az
ismeret a priori elemei biztosítják, hiszen általuk válik az ismeret egyetemes érvény vé és objektívvá, — a
további kérdés ez: miként lehetséges az, hogy a tapasztalatot megel z apriori elemek teszik a tapasztalatot
egyetemes érvény vé és objektívvá? Ez a kérdés az egész transzcendentális módszernek a lelke, amely
kérdésre adott felelet az ismeret jelentését és értékét is felderíti. A transzcendentális módszer tehát a maga
teljességében ismeretelméleti módszer, amely az ismeretr l való ismeretre irányul, figyelmét a világtól és a
tárgytól magára az ismer tudatra és magára a gondolkozásra irányitván. Ez a módszer nem akarja a
valóságot sem levezetni, sem megszerkeszteni: ezt adottnak tekinti s csak a róla szóló ismeretet teszi kritika,
logikai mérlegelés tárgyává. A tárgy, amelyre vonatkozik, a logikailag rendezett tapasztalat, amelynek
általános érvényét és objektivitását kell kimutatnia, ha ezt az egyetemes érvény ségét és objektivitását
sikerül az emberi szellem tevékenységének minden terén kimutatnunk, akkor megértettük magát az emberi
szellemet is és nyújtottuk az emberi szellem transzcendentális filozófiáját. A filozófiai megértés
ismeretelméleti alapokon nyugodik s ebben az értelemben Kant egész transzcendentális bölcselete
ismerettan, legyen szó akár az ismeretnek, akár a cselekvésnek, akár a m élvezésnek és m alkotásnak
megértésér l és filozófiai igazolásáról. Az ismeretr l való ismeret módszere a Tiszta Ész Kritikájában
magára az ismeretre irányul, amint ez az ismeret a matematikában, a tiszta fizikában, a hagyományos
metafizikában lépik elénk; a Gyakorlati Ész Kritikájában az erkölcsiségre irányuló ismeret a probléma tárgya;
az Ítél er Kritikájában végül az emberi m alkotásokra és a természet alkotásaira irányuló ismeret válik
vizsgálat tárgyává. Mindhárom kritikai m vet ugyanaz a szellem hatja át és élteti: a kritikai
transzcendentalismus szelleme, amely a tárgyról az alanyra, a természetr l és világtól magára a gondolkozó
Énre fordulva vissza, a szellem filozófiájának lesz örökkévaló forrása mindazokra nézve, akik Kant tanának
mélyeire hatolva, ennek egészét, mint organikusan kifejtett rendszert képesek megérteni.
3. §. A Tiszta Ész Kritikájának felosztása. — Kant tana a térr l és id r l.
A mint láttuk, a Tiszta Ész Kritikája nem jelenti az ismeret b vülését, hanem célja csak az, hogy az
ismeret érvényét vizsgálja meg, mintegy próbaköve lévén az apriori ismeretek értékének vagy
értéktelenségének. Ezért a T.É.K. még nem maga a transzcendentális filozófia, hanem csak propaedeutika
ezen filozófia teljes rendszeréhez. Felosztását és tagolását illet leg, legf bb gondunk az, hogy semmiféle
olyan fogalomnak ide belekerülnie nem szabad, amely valami empirikus elemet tartalmaz, hanem a
vizsgálatnak csupán az apriori ismeretekre szabad irányulnia. Ennek szemmeltartásával feloszlik a T.É.K.
elemtanra és módszertanra. Az elemtan ismét több alrészre oszlik, az érzékiség és az értelem
megkülönböztetésének alapján. Az emberi ismeretnek ezen „két törzse", amely talán egy közös, de el ttünk
ismeretlen gyökeréb l sarjad, egyformán szükséges, hogy ismeret létesüljön; az érzékiség által a tárgyak
nekünk adva vannak, az értelem által pedig gondoltatnak. Az érzékiség tehát azokat az apriori képzeteket
foglalja magában, amelyek feltélelei annak, hogy a tárgyak nekünk adva legyenek; az érzékiségr l tanító
kritikai rész ezekkel az apriori képzetekkel foglalkozik s neve: transzcendentális esztétika. Az elemtan 2-ik
része a transzcendentális logika, amely azokat a fogalmakat és tételeket vizsgálja, amelyek apriori
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 15 -