K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT – II. Kant gondolkozásának praekritikai korszaka.
II.
KANT GONDOLKOZÁSÁNAK PRAEKRITIKAI KORSZAKA.
(1747-1781.).
A míg Kantnak azokban az irataiban, amelyek a 40-es és 50-es évek folyamán jelentek meg, a természet
áll a kutatás középpontjában, addig a 70-es évek iratai sajátosan filozófiai problémákat vetnek föl
megoldásra. Kant ezen m veiben még sok szállal kapcsolódik a Wolff-féle dogmatizmus bölcseletéhez; az
erkölcs filozófia kérdésében azonban a Shaftesbury, Hutcheson, Hume tanainak hatása alatt áll. Wolff
tanának szálai vezetik el Leibniz tanához, amelyet a maga eredeti tisztaságában tesz bölcselkedésének
alapjává. Amiként a filozófia terén Leibniz a Kant vezet mestere, úgy a természettudományok problémáinak
kutatásában Newton az, akire — függetlenségének és szellemi önállóságának meg rzésével —
támaszkodik.
Az ötvenes évek iratai közül figyelmet érdeml az „Allgemeine Naturgeschichte etc.” c. m ve (1755.),
amelyben Kant Newton alapelveinek következetes alkalmazásával a világegyetem keletkezését
magyarázza, visszautasítván az asztronomia területén minden „álmodozást" és „költészetet". Itt egyetlen
adat, amelyre támaszkodni lehet, az anyag: „Adjatok nekem anyagot — úgy mond Kant — és én egy világot
építek bel le, azaz, adjatok anyagot s megmutatom nektek, miként keletkezik abból a világ." A világ
keletkezése mechanisztikus alapon megérthet ; de már itt figyelmeztet Kant arra, hogy a mechanisztikus
magyarázat cs döt mond, mihelyt az életnek — legyen az egy növény vagy egy báb élete — kérdésére
akarunk felelni. Ellenben nincs jogosultsága a teleologiának ott, a hol fizikai jelenségeket kell megértenünk.
Abban a három értekezésben, amelyeket Kant a lissaboni földrengés alkalmával tett közzé, (1753.) avval a
teleologikus magyarázattal száll szembe, amely a természet jelenségeit minden esetben az ember
szempontjából tekinti és ítéli meg. * A természetben minden a mechanisztikus elv segítségével érthet és
magyarázandó meg. A hétköznapi teleologia célra nem vezet.
A praekritikai korszak els felére esik Kant els filozófiai iratának — Principiorum cognitionis etc. —
megjelenése. Ebben az iratban már határozott állást foglal el Kant Wolff dogmatizmusának formalismusával
szemben. Az értekezésben éles különbséget tesz a létok és az ismerési ok között s ennek alapján cáfolja a
dogmatikus metafizikának az Isten létére vonatkozó bizonyítását, amely a létok elvén alapul; ezzel szemben
az ismerési ok alapján törekedik a bizonyításra. A Wolff dogmatizmusa ellen emeli fel szavát Kant
„Die falsche Spitzfindigkeit der vier syllogistischen figuren" (1762.) c. értekezésében is, amelyben a
syllogistika haszontalanságát mutatja ki. Ez a syllogistika „egy kolosszus, amely fejét az ókor felh ibe rejté, s
amelynek lábai agyagból vannak". A syllogismus új tartalmi ismeretre elvezetni képtelen. Az érzékiség és az
ész viszonyára vonatkozóan azonban Kant itt még a dogmatizmus álláspontjára helyezkedik, amikor az
értelmet egy fels bb, titkos er nek nézi, de már azt is jól látja, hogy érzékiség és értelem egymás nélkül el
nem lehet, mert ha nincs képzetünk, akkor nincs az ítéletnek sem, mit megvilágítania. Kant útban van a
Kriticismus felé.
„Der einzig mögliche Beweisgrund zu einer Demonstration des Daseins Gottes" (1763.) c. értekezés
el kel helyet foglal el a Kant praekritikai korszakában. Aki Isten létét bizonyítni akarja — úgy mond Kant —
annak a „metafizika feneketlen mélyére” kell merészkednie. Kant u.i. a metafizika épületét éppen nem látja
oly biztosnak, mint a dogmatizmus; s t korának metafizikájáról m vének el szavában azt mondja, hogy az
„egy sötét óceán part és világítótorony nélkül”. Már megingott hát hite a metafizika biztosságában s a
dogmatikus metafizika módszerét, mint mer ben elégtelent veti el, kétségkivül a Hume hatása alatt, a kir l
azt vallotta, hogy „dogmatikus szendergéséb l" ébresztette föl. maga különben nem is óhajtja Isten
létének teljes bizonyítását adni, hanem csak megmutatni az utat, melyen ez a bizonyítás egyedül
lehetséges. M vének zárómondata mindig igaz marad: „Egyáltalán szükséges, hogy Isten létér l
meggy z dve legyünk, de nem éppen olymi szükséges, hogy azt be is bizonyítsuk."
Kant kritikai felfogásának kialakulásában jelent s része volt „Untersuchung über die Deutlichkeit der
* Lásd e 3 értekezést Kant Cassirer-féle kiadásának I. K. 427. sk. lapján. Akademie-Ausgabe I. K. 429. sk.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 7 -