K A N T

BARTÓK GYÖRGY : KANT
BEVEZETÉS.
Kant, kinek filozófiája szempontjainak, elveinek, egész problematikájának bámulatos megtermékenyít
b ségével, mint egy évszázad gondolkozásának lett kimeríthetetlen kincses bányája, annak a német
idealizmusnak betet z je, amelynek er teljes csíráit már ott találjuk a Nicolaus Cusanus tanaiban.
Gondolkozásában ennek a német idealizmusnak s elemei mellett egy magasabb szintézisbe egyesülnek az
új kori bölcseletnek mindazok a mozzanatai, amelyek kora szellemiségének értékes alkotóelemei voltak. Az
újkori filozófia történetében kezdett l fogva két ellenkez irány halad egymással párhuzamosan, harcra kelve
és szívósan küzdve a maga álláspontjának és tételeinek igazsága mellett. Az egyik irány, a racionalizmus;
megalapítója Descartes. Descartes minden biztos és kétségbe nem vonható ismeret egyetlen módszeréül a
mathematika deduktiv módszerét vallja és e módszert alkalmazza a filozófiára is. A hatása alatt álló
racionalizmus el tt is a mathematika minden tudásnak mintája és példaképe, amelyet az ész ha követ,
minden korlátot legy z er vel érvényesítheti a maga végtelen hatalmát. Ez a racionalizmus diadalmaskodik
a Leibniz bölcseletében, hogy azután teljesen medd vé legyen és a „hétköznapi" jelz re tegye magát
érdemessé a Wolff tanításában, amely Kant fellépéséig a filozófia terén egyeduralommal dicsekedhetett
Németországban, s t azon túl is. Kétségkívül Kant is a racionalizmus talajából n tt ki, de a racionalizmus
álláspontjára helyezkedve legy zte ennek egyoldalúságait és az emberi gondolkozás kincsévé tette mindazt,
a mi a racionalizmus szellemében értékes és nagybecs volt.
A másik irányzat az empirizmus; megalapítója Bacon. Alaptétele: az ismerés valódi kútfeje nem az ész,
mint ezt a racionalizmus állítja, hanem a tapasztalás, amely nélkül a létnek és ismerésnek egyetlen kérdése
meg nem oldható. Bacon a dedukció módszerével az indukcióét állítja szembe s miként a racionalizmus a
bölcselet kérdéseinek megfejtésére az ész elégségét vallja, addig az nyomában keletkez angol
empirizmus (Locke, Hume) éppen oly meggy z déssel hírdeti, hogy a filozófiai problémák megoldására csak
a tapasztalás hivatott. A milyen dogmatikus volt a racionalizmus a maga egyoldalúságában, éppen olyan
dogmatikus a szintén egyoldalú empirizmus.
Sem a racionalizmus, sem az empirizmus, hívei nem vetik fel a kérdést: vajjon alaptételeik igazsága
kizárólagos-e s vajjon nem lehetséges-e az, hogy az ismerés folyamában egyformán a maga követelt
jogaihoz jut úgy a racionalizmus, mint az empirizmus, ha az ismeret objektív vizsgálata alapján lemond a
maga túlkövetelésér l? Az ismeret kritikai vizsgálatára volt hát szükség, hogy határozott feleletet kapjunk
erre a kérdésre: nincs-e az ismerésben szerepük úgy a racionalizmus, mint az empirizmus által
hangsúlyozott elemeknek, s ha van, mily terjedelm és mily érték ez a szerep? Erre a kérdésre, az ismeret
alapvet kérdésére keresett és adott felelelet Kant, hogy azután ennek a feleletnek alapján kijelölje az
ismeret határait, megállapítsa a racionalizmus és az empirizmus jogos igényeit, legy zze a kett között tartó
ellenkezést egy magasabb szintézisben egyesítve mindazt, ami bennük az ismeret szempontjából értékes és
maradandó. Kant ebben az értelemben bezárja az új-kori filozófiának Descartes és Bacon által kezd d
korszakát s egyszersmind új útat mutat, új célokat t z ki az emberi gondolkozás számára. Innen van, hogy
Kant filozófiája letöröIhetetlenül nyomja reá a maga bélyegét nemcsak az u.n. német idealizmus — Fichte,
Schelling, Hegel — tanaira, hanem állásfoglalásra kényszeriti a 19. század minden gondolkozóját, legyen az
filozófus, akár természettudós, akár eszthetikus, akár történetíró. Rendszere és a rendszeréb l kiáramló
teremt er k nyomán új hajnal hasadott — írja Schelling 1795 febr. 4-én Hegelnek — s ne csodálkozzunk,
ha itt-ott valamely mocsaras völgyben még ködöcske terjeng, mialatt a legmagasabb hegyek már a
napfénynek pompájában fürdenek. És Hegel barátjával együtt hírdeti, hogy Kantnak tanától
Németországban a szellemek revolucióját várja, mihelyt ez a tan teljes kifejlésre és tökélyre jut.
Most, hogy ezen minden örök id kre szóló lángész születésének napja immár kétszázadikszor merül fel
ismét az id árjában, hálatelt szívvel siettünk e hajnalfakasztó, revoluciót kelt szellemnek megismerésére
mi is, magyarok, kik Kant bölcseletének nem keveset köszönhetünk.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2005 - 3 -