Unitárius Közlöny - 13. köt. 8. sz. (1900. augusztus)
22.09.2013 • Views
Share Embed Flag

Unitárius Közlöny - 13. köt. 8. sz. (1900. augusztus)

Unitárius Közlöny - 13. köt. 8. sz. (1900. augusztus)

Unitárius Közlöny - 13. köt. 8. sz. (1900. augusztus)

SHOW MORE
SHOW LESS
ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
eda.eme.ro

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

START NOW

XIII. <strong>köt</strong>et. Kolozsvár, <strong>1900.</strong> Augu<strong>sz</strong>tus. <strong>8.</strong> <strong>sz</strong>ám.<br />

KIADJA A DÁVID FERENCZ EGYLET.<br />

SZERKESZTI BOROS GYÖRGY.<br />

Az <strong>Unitárius</strong> <strong>Közlöny</strong> előfizetési ára 2 korona 40 fillér (1 frt 20 kr.) Egyes <strong>sz</strong>ájára :<br />

24 fillér (12 kr.) A Dávid Ferencz Egylet rendes tagjai, 5 évi <strong>köt</strong>elezettséggel, eg^fc^re csak<br />

2 koronát fizetnek. Minden pénz Gálfi Lőrincz egyl. pénztárnokhoz küldendő jt^&zsvárra.

— 226 —<br />

Boros Sándor.<br />

1863-<strong>1900.</strong><br />

Boros Sándor 1863. junius ll-én <strong>sz</strong>ületett Tordátfalván Udvarhelymegyében.<br />

Szülői Boros Sándor és Pál Juliánná <strong>sz</strong>ékely<br />

nemes család sarjai. Édes atyját maga a megboldogult így jellemzi:<br />

„Atyám igen <strong>sz</strong>igorú, de gondos nevelésben ré<strong>sz</strong>esített;<br />

minden munkához igyekezett hozzá<strong>sz</strong>oktatni, jel<strong>sz</strong>ava lévén,<br />

hogy a munka nem <strong>sz</strong>égyen s minél többfélét tud valaki, annál<br />

könnyebben boldogul az életben. 0 maga ezermester. Néha talán<br />

tul<strong>sz</strong>igorú is tudott lenni gyermekeihez, különösen, ha az<br />

engedelmesség hiányát vagy restséget tapa<strong>sz</strong>talt valamelyiknél.<br />

Ezzel <strong>sz</strong>emben azonban örömmel áldozott gyermekei jövőjéért."*<br />

Hatan voltak testvérek, 3 íiu és 3 leány.<br />

Első oktatását a tordátfalvi unitár, népiskolában nyerte<br />

Derzsi József tanítótól, Derzsi Károly tordai tanár édes atyjától.<br />

Ez értelmes tanító és kitűnő paedagogus keze alól sokan<br />

kerültek ki a gymnasiumokba s maga Boros is első helyeu neki<br />

kö<strong>sz</strong>önheti, hogy felébre<strong>sz</strong>tette benne a tanulás iránti vágyat.<br />

1872. ő<strong>sz</strong>én a <strong>sz</strong>,-kere<strong>sz</strong>túri gymnasiumba ment, a hol akkor<br />

Marosi Gergely volt az igazgató. Felvételéről így ír az idézett<br />

helyen: „Az elemi második o<strong>sz</strong>tályba csak fölvételi vizsgálattal<br />

akart fölvenni, mert igen kicsinynek talált. Apám kérésére<br />

azonban megvizsgált, s az eredménynyel annyira meg volt elégedve,<br />

hogy tankönyvekkel ajándékozott meg; különösen a<br />

<strong>sz</strong>ámtanban tanúsított járatosságomórt dicsért meg, a miért külön<br />

egy Brassai-fóle Számító Szókraté<strong>sz</strong>t ajándékozott nekem."<br />

Itt végezte az elemi 2. és 3., s a gymn. I. és II. o<strong>sz</strong>tályt.<br />

1876. ő<strong>sz</strong>én Kolozsvárra ment a gymn. III. o<strong>sz</strong>tályába.<br />

„Itt új élet kezdődött reám nézve, több érintkezés a külvilággal,<br />

több megfigyelés és különösen bátyám (Boros György, ekkor<br />

III éves papnövendék) útasításai, oktatásai jótékony hatást<br />

gyakoroltak reám." Az önéletrajz meleg hangon emlékezik meg,<br />

* Ez adatokat a Benczédi Gergely tanár űr örizete alatt levő tanári<br />

anyakönyv 173—17<strong>8.</strong> lapjairól ves<strong>sz</strong>ük, hová a megboldogult sajátkezűleg<br />

irta be élete történetét addig az időig, míg az egyház bizalma az igazgatói<br />

állásba helyezte.

- 227 -<br />

Benczédi Gergely akkori igazgatóról; Ulár Pál és Kovácsi Antal<br />

tanárokról. 1882. jun havában érettségi vizsgálatot tett.<br />

1882. <strong>sz</strong>ept. havában iratkozott be a kolozsvári Ferencz<br />

József tud. egyetemen a mennyiségtan-termé<strong>sz</strong>ettudományi karhoz<br />

rendes hallgatónak.<br />

A tanári pályát Dr. Veress Vilmos ós Kovácsi Antal biztatására<br />

vála<strong>sz</strong>totta. „Az 1882—8<strong>8.</strong> évben mint első éves egyetemi<br />

hallgató egyedüli és utolsó tanítványa voltam Brassai<br />

bácsinak, a ki igaz örömmel fogadott és oktatott." A második<br />

évben az anyagi gondoktól némileg <strong>sz</strong>abadult, mert 300 frtos<br />

ö<strong>sz</strong>töndíjat nyert s azt 3 éven át élvezte. 1886 május havában<br />

tanári ^<strong>sz</strong>akvizsgálatot tett s ugyanazon év októberében egy évi<br />

katonai <strong>sz</strong>olgálatát teljesítette.<br />

A katonai óv végén letette a ti<strong>sz</strong>ti vizsgát s tartalékos<br />

hadnagynak az 51. gyalogezredbe neveztetett ki.<br />

Már mint egyetemi hallgató tanított fögymnasiumunknál<br />

2Ya éven át mértant heti 3 órán. 1887. ő<strong>sz</strong>én az E. K. Tanács<br />

mint okleveles tanárt alkalmazta segédtanárnak 300 frt évi fizetéssel<br />

a <strong>sz</strong>ámtan és rajzoló geometria tanítására az I — IV. o<strong>sz</strong>tályokban.<br />

Az 188<strong>8.</strong> évi főtanács helyettes tanárnak nevezte ki<br />

600 frt évi fizetéssel. Majd az E. K. Tanács ós a Vallás ós<br />

közoktatásügyi mini<strong>sz</strong>ter között az iskola segélyezésére vonatkozólag<br />

<strong>köt</strong>ött <strong>sz</strong>erződós értelmében 1891. máj 37-én a V. és<br />

K. M rendes tanárnak nevezte ki a nyugalomba vonult Pap<br />

Mózes tanár helyére. Állásába Kanyaró Ferencz és Nagy Gyula<br />

tanárokkal együtt 1891. nov 5-én ünnepélyesen beiktattatott.<br />

1893 ápr. 12-én átvette a belső emberek nyugdíjpénztárának<br />

kezelését. Az ugyanazon évben tartott főtanács még egy évre<br />

megbízta e munkával. Ugyanez a főtanács vála<strong>sz</strong>totta meg okt.<br />

30-áu 22. <strong>sz</strong>. alatt egyértelemmel igazgatónak.<br />

Eddig tart önéletirata, a mely még csak irodalmi munkásságáról<br />

s családi körülményeiről emlékezik meg röviden. 188<strong>8.</strong><br />

<strong>sz</strong>ept. 22-én vette nőül Komis Lujzát, kitől három gyermeke<br />

<strong>sz</strong>ületett: Margit, Lá<strong>sz</strong>ló és Sándor.<br />

Igazgatóvá vála<strong>sz</strong>tatása után nyílt meg az ő rendkívüli<br />

administrativ tevékenysége <strong>sz</strong>ámára a megfelelő tér. A mit a<br />

tanári anyakönyvbe élete körülményeiről sajátkezüleg beirt, az<br />

15*

— -<br />

mind csak előké<strong>sz</strong>ületül <strong>sz</strong>olgált erre a di<strong>sz</strong>es, bizalmi, anyagilag<br />

semmiképen sem jutalmazott, de egé<strong>sz</strong> embert kivánó<br />

állásra. Lehettek s voltak is olyauok, a kik kétkedve fogadták<br />

megvála<strong>sz</strong>tatását. Kevés idő telt el az ő vezetése alatt s ez a<br />

rövid idő megczáfolta a kétkedőket és bizalmatlanokat.<br />

Az az idő, a mikor ő e nagy körültekintést, meleg lelkesedést,<br />

teljes ambitiót követelő állásra jutott, a felekezeti s közelebbről<br />

a mi collegiumunk történelmében a zavaros kavarodások<br />

kor<strong>sz</strong>aka Az állami középiskolák a megfelelő anyagi<br />

támogatással kihivó versenyre keltek a <strong>sz</strong>ázados és dicsőséges<br />

múlttal, de annál kevesebb anyagi erővel rendelkező felekezeti<br />

iskolákkal. Az egyházi főhatóságok, a mint érthető is, féltő<br />

gonddal őrizték iskoláikat. De a közoktatási kormány olyan követelésekkel<br />

állott elé a törvény alapján ez iskolákkal <strong>sz</strong>emben,<br />

a melyeket teljesíteni az egyházak anyagi romlása nélkül lehetetlen<br />

volt. Tgy kerültek az egyházak abba a helyzetbe, hogy<br />

autouomikus jogaik némi csorbításával is kénytelenek voltak<br />

az államsegélyt elfogadni. Ez volt, a sorsa a jni főgymnasiumunknak<br />

is.<br />

Am a közoktatási kormány segélyezése fejében bizonyos<br />

jogokat kiván gyakorolni a felekezeti középiskolák felett. Ez<br />

okozza a helyzet nehézségét. A segélyezésre utaltság érzetében<br />

megállapítani azt a határvonalat, a hol az autonomikus jogok<br />

feladása nélkül az államhatalom követelményeinek érvényesülni<br />

kell. A helyzetet még az is complikálja, hogy itt egy <strong>sz</strong>ázados<br />

<strong>sz</strong>okásokban, történelmi traditiokban gazdag oktató intézet<br />

megállapodott, hogy ne mondjam: megcsontosodott intézményeiről<br />

van <strong>sz</strong>ó, a melyeket a modern kor igényeihez és követelményeihez<br />

mérten reformálni ke 1 lett<br />

Ez a <strong>sz</strong>ép, de nehéz feladat emberére talált Borosban.<br />

Kellő történelmi érzéke van a mult iránt; meleg vallásos kegyelet<br />

él a mult megtartásra, sőt kifejle<strong>sz</strong>tésre érdemes intézményei<br />

iránt <strong>sz</strong>ívében. Nem csinál tabula rasat. De épen oly<br />

élénk a vágya a modern kor igényei, követelményei kielégítésére.<br />

Szellemi egyéniségének ez a két vonása igen <strong>sz</strong>erencsés<br />

feltétel volt a nagy munka sikeres megkezdésére, ré<strong>sz</strong>ben elvégzésére.

— 229 —<br />

Aztán 5 nem végez sehol, semmi téren nap<strong>sz</strong>ámos munkát.<br />

Nála teljes mértékben beteljesült, hogy a tauár nem hivatalnok<br />

Bármihez kezd, bármivel bizza meg egyházi főhatósága,<br />

minden kétkedés és habozás nélkül fog hozzá s a munkába<br />

egé<strong>sz</strong> lelkét belevi<strong>sz</strong>i s azt temperamentumos lényének egé<strong>sz</strong><br />

lendületével végzi. Annyit végzett, annyit dolgozott hét évi<br />

igazgatása alatt, hogy az két teljes és egé<strong>sz</strong> munkaerőnek is<br />

bőven elég lett volna. Az ő imádsága a munka volt. Elve<strong>sz</strong>tése<br />

nemcsak a collegiumnak, hanem — minden nagyitás nélkül<br />

<strong>sz</strong>ólva - az egé<strong>sz</strong> egyháznak ve<strong>sz</strong>teség.<br />

De e sorok czélja nem lehet az, hogy 'az ő életének ós<br />

közha<strong>sz</strong>nú működésének teljes képét igyekezzenek megrajzolni.<br />

E tekintetben iskolánk történelmének megírójára <strong>sz</strong>ép ós hálás<br />

feladat vár. Rajzolni egy olyan évtized történelmét, a melyben<br />

a tanárok lét<strong>sz</strong>áma megkét<strong>sz</strong>ereződött, a tanárok anyagi javadalmazása<br />

hasonló mértékben emelkedett, a <strong>sz</strong>egény tanulók<br />

segélyezésére, támogatására több és bőségesebb alkalom kínálkozik,<br />

egy olyan évtizedet, a melyben iskolánk jó hirneve a<br />

tanügyi körök ós az illetékes felsőbbségek előtt megerősödött<br />

stb. stb., ez <strong>sz</strong>ép feladat, de hívatottabb tollakra vár. íme a<br />

haladásnak, a fejlődésnek kétségtelen jelei s mindezekből a boldogultnak<br />

kétségtelenül kijut bőven a ré<strong>sz</strong>e. Nincs az utolsó<br />

évtizedben egyetlen főiskolánk életében olyan mozzanat, amely<br />

a kibontakozás, óletrekelés feltételeit rejti magában, a melynek<br />

a keletkezésénél ő tevékeny <strong>sz</strong>erepet ne ját<strong>sz</strong>ott volna, nincs<br />

oly jelentősebb munka, a melyből ré<strong>sz</strong>ét ki ne kérte volna.<br />

Említsünk fel egy néhány ilyen mozzanatot.<br />

Az 1893/94. iskolai évben az u. n. esküdt<strong>sz</strong>ék még fennáll.<br />

Mindnyájunk előtt ismeretes ez az iskolai intézmény. Idősebb<br />

diákok és theologusok Ítélkeznek olyan ügyekben, a melyekben<br />

talán maguk re<strong>sz</strong>tvettek s oly társaik felett, a kikkel talán<br />

együtt követték el a kihágást. A mai iskolai életbe nem igen<br />

talál bele. Az ö kezdeményezésére eltöröltetett.<br />

Az iskolai rend<strong>sz</strong>abályok sok elavult s az újabb vi<strong>sz</strong>onyok<br />

változásaiba kevésbé találó intézkedései <strong>sz</strong>ükségessé tették azok<br />

revideálását.

- 230 -<br />

1896/97 isk. év elején már életbe lépnek az új rend<strong>sz</strong>abályok.<br />

Az egyik kivánalma az állam képviselőinek az volt, hogy<br />

a főiskolai nagy könyvtárból tanári kézi könyvtár alakíttassék.<br />

Ez a tanári könyvtár — habár a kevés átalány miatt hiányosan<br />

— az 1894/95, isk. év folyamán berendeztetett.<br />

Igazgatói irodául ós tanácskozási terműl egy kis <strong>sz</strong>ük<br />

helyiség <strong>sz</strong>olgált. Ugyanez év elején tanácskozási helyiségül és<br />

tanári olvasó terműl egy nagy terem rendeztetett be, a hol a<br />

tanári könyvtár is elhelyezést nyert. Ez évben vettetett meg<br />

alapja a történelmi és philologiai múzeumnak is.<br />

Az 1895/96. év folyamán a papnevelő intézet és az elemi<br />

iskola is külön <strong>sz</strong>ervezeti és fegyelmi <strong>sz</strong>abá<strong>sz</strong>atot nyer. A következő<br />

évben a régi magántanítási rend<strong>sz</strong>er megváltozott, a<br />

mennyiben a bennlakó alo<strong>sz</strong>tályú tanulók (I.— IV. gymn.) felügyelökre<br />

bízattak. 1896/97-ben a papnövendék és gymnasiumi<br />

tanulók önképző köre külön vált s mindkettő ré<strong>sz</strong>ére megfelelő<br />

<strong>sz</strong>abályzat ké<strong>sz</strong>ült. 1897/98-ban állandó tanmenet ké<strong>sz</strong>ült s azóta<br />

az oktatás ennek útmutatása <strong>sz</strong>erint foly.<br />

Kezébe vette a nagyobb tanulmányi kirándulások ügyét<br />

s az utóbbi időkben a körülményekhez képest minden évben<br />

rendezett ilyent a tanári karral egyetértve. Sok baj volt a<br />

különböző vallásfelekezetü tanulók hittani óráinak elhelyezése<br />

miatt. A helybeli középiskolák igazgatóival egyetértve a hittani<br />

órák idejét meghatározták, <strong>sz</strong>abályozták úgy, hogy most már<br />

óraös<strong>sz</strong>eütközés nincs. Hittanból a heti órák <strong>sz</strong>áma az ő idejében<br />

emeltetett eg3^ről kettőre.<br />

Kiváló gondot fordított a testi nevelésre, torná<strong>sz</strong>aira, az<br />

egé<strong>sz</strong>ség fenntartására és ápolására. Tornaversenyeken e <strong>sz</strong>empontok<br />

fontosságát mindig hangsúlyozta. A tanulóknak kedvezményes<br />

fürdő-jegyeket e<strong>sz</strong>közölt s behozta a bennlakó tanulóknál<br />

a <strong>köt</strong>elező rend<strong>sz</strong>eres fürdést. A mit a vallás- és közoktatásügyi<br />

mini<strong>sz</strong>ter az ú. n. játékdélutánokkal tervez, az nálunk<br />

már évek óta megvan. Az o<strong>sz</strong>tályok egy-egy tanár felügyelete<br />

mellett az ő<strong>sz</strong>i ós tava<strong>sz</strong>i időkben rendesen kijártak a »Kis<br />

mezőre«-re> ját<strong>sz</strong>ani.<br />

Internatusunk a mai idők igényeihez mérve primitiv és

— 231 —<br />

sok kívánni valót hagy fenn. Ezen az állapoton a rendelkezésére<br />

állott csekély e<strong>sz</strong>közökkel igyekezett segíteni. Hogy ezt a<br />

kórdóst milyen állandóan és mily meleg érdeklődéssel viselte<br />

<strong>sz</strong>ívén, legjobban bizonyítja az, hogy két ízben is tárgyalja.<br />

Az 1894/95. évi EriesitŐ-beu Néhány <strong>sz</strong>ó az internatusokról (3—•<br />

16. 1.), az 1898/99. éviben Iskoláink reformja és az internatusok<br />

czímen ír. A tanítás és nevelés é<strong>sz</strong>lelhető hiányainak forrását<br />

keresi s a <strong>sz</strong>abad órák laza felügyeletében találja meg. „Mai<br />

vi<strong>sz</strong>onyaink mellett — úgymond — alig lehet be<strong>sz</strong>élni a <strong>sz</strong>oros<br />

értelemben vett iskolai nevelésről, mert a tanulók <strong>sz</strong>abad óráikat<br />

<strong>sz</strong>ét<strong>sz</strong>órtan, legtöbb<strong>sz</strong>ör idegen családnál töltik, a hol sem<br />

kellő gond, néhol kellő értelem és érzék sincs a neveléshez."<br />

A nevelés közvetlenséget feltételez, a mely párosulva a tanítás<br />

által e<strong>sz</strong>közölt közvetett neveléssel válik teljes egó<strong>sz</strong><strong>sz</strong>ó. „Létesítsünk<br />

internatusokat, hogy a növendékek minden időben együtt<br />

s a kellő felügyelet ós nevelői hatás alatt legyenek." Nem új<br />

gondolatok, de nevelésünk bajait gyökerében érintik s állandóan<br />

ós évről évre ismétli nagy gonddal <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tett Értesítői-ben,<br />

hogy mennyire <strong>sz</strong>ükséges a bejáró tanulóknak minden tekintetben<br />

kifogástalan el<strong>sz</strong>állásolása. Es életének utolsó heteiben is,<br />

többen hallgattuk meleg érdeklődéssel terveit, a melyek arra<br />

vonatkoztak, hogy addig is, míg az új iskolában a modern internátus<br />

berendeztetik, már a jövő iskolai évben miként <strong>sz</strong>ándékozik<br />

segíteni a felügyelet mai lazaságán és hiányain.<br />

Es itt térek már egyik kedves gondolatára. Az új iskola!<br />

Mennyi <strong>sz</strong>eretettel, mennyi odaadással, mekkora lelkesedéssel<br />

tárgyalta, védte, oltalmazta, segítette ezt a létesülésóbeu ezer<br />

meg ezer akadálylyal küzködő gondolatot. S mikor az ige mármár<br />

testté lenni ké<strong>sz</strong>ül, mikor egy ilyen nagy<strong>sz</strong>abású intézet<br />

megfelelő berendezésének nagy munkája az ö vezetésére, erejére,<br />

lelkesedésére várt, akkor elhatalmasodik gyenge testén az<br />

emé<strong>sz</strong>tő baj s itt hagyja tervét félig valósniva, derékbau kettétört<br />

fenséges o<strong>sz</strong>lopként<br />

A vizsgálatokat egé<strong>sz</strong> junius 23-ig vezette az ő meg<strong>sz</strong>okott<br />

rugókonyságával. 24-én gyomrával beteg lett. Az orvosok<br />

megvizsgálták s az operatiot feltótlenül <strong>sz</strong>ükségesnek mondották<br />

ki. 27-én operálták, de reménytelennek jelentették ki életét.

- 232 --<br />

28-án reggel J /42 órakor meghalt. 26-án d. u. 5 órakor többünk<br />

előtt mondotta viga<strong>sz</strong>taló <strong>sz</strong>avainkra : Igen, mikor a bizonyítványokat<br />

o<strong>sz</strong>tjátok, akkor engem is ki fogtok kísérni a temetőbe.<br />

Sejtelmes <strong>sz</strong>avai beteljesedtek. Előbb kikísértük őt az örök<br />

nyugalom hazájába. Azután bánatos <strong>sz</strong>ivvel kio<strong>sz</strong>tottuk a bizonyítványokat<br />

és bezártuk az iskolai évet.<br />

Haláláról a család, a tanári kar, az E. K. Tanács ós a<br />

kolozsvári tanári kör adtak ki gyá<strong>sz</strong>jelentést.<br />

A család gyá<strong>sz</strong>jelentése:<br />

Már özvegy Boros Sándorné, <strong>sz</strong>ül. Komis Lujza, a maga s<br />

gyermekei : Margit, Laczi és Sanyi; valamint az elhunyt <strong>sz</strong>ülői<br />

id Boros Sándor és neje <strong>sz</strong>ül. Páll Juliánná; testvérek; Boros<br />

György, hittanár, ennek neje és. gyermekeik, Boros Zsuzsa,<br />

férje s gyermekeik, Boros Judith, férje s gyermekeik, Boros<br />

Mihály, neje s gyermekeik, Boros Ilona, férje s gj^ermekei;<br />

anyósa: özv. Komis Lá<strong>sz</strong>lóné, <strong>sz</strong>ül. Almády Juliánná; sógora<br />

Kómis Lajos, neje s gyermekeik; Lukácsi József, unokaöcscse<br />

ós nevelt íia nevében a megtört <strong>sz</strong>iv legmélyebb fájdalmával<br />

tudatja, hogy forrón <strong>sz</strong>eretett férje, a gondos édes atya, a <strong>sz</strong>erető<br />

fiu és testvér, vő és sógor, nevelő atya ós rokon Boros<br />

Sándor, az unitáriusok kolozsvári főiskolájának igazgató tanára,<br />

f. hó 28-án reggeli 1 s 1 /i órakor, életének 37-ik, boldog<br />

házasságának 12-ik óvó ben, rövid ós súlyos betegség után meg<strong>sz</strong>űnt<br />

élni. Mintha fényes nappal váratlanul sötét éj borulna a<br />

termé<strong>sz</strong>etre; úgy <strong>sz</strong>akadt rá a gyá<strong>sz</strong>nak és fájdalomnak nehéz<br />

éj<strong>sz</strong>akája a boldog családra. Fel lett dúlva a <strong>sz</strong>eretetnek és boldogságnak<br />

egy paradicsomi kertje s kik arra sirva tekintenek vi<strong>sz</strong><strong>sz</strong>a:<br />

a gyá<strong>sz</strong>oló családdal együtt érzik a nagy ve<strong>sz</strong>teséget mindazok,<br />

a kik az elhunytban a derék, a munkás, a jellemes, a <strong>sz</strong>ivben ós<br />

lélekben nemes férfiút ismerni és becsülni tanulták. Földi ré<strong>sz</strong>e<br />

f. hó 29-én d. u. 5 órakor fog az unitáriusok belsö-magyar-utczai<br />

főiskolájának nagyterméből, koporsója mellett tartandó<br />

gyá<strong>sz</strong>-ima és be<strong>sz</strong>éd után, a köztemető melletti Fekete Pál-féle<br />

sirkertbe kikísértetni ós örök nyugalomra helyeztetni. Béke porain<br />

! Áldás emlékén ! Kolozsvárt, <strong>1900.</strong> junius 2<strong>8.</strong><br />

A tanári kar gyá<strong>sz</strong>jelentése:<br />

A kolozsvári unitárius főiskola tanári kara mély fájdalommal<br />

jelenti, hogy a <strong>sz</strong>eretett kartárs, Boros Sándor igaz-'<br />

gató tanár, f. évi junius hó 28-án reggel Y22 órakor, életének<br />

37-ik, tanárkodásának 13-ik, igazgatóságának 7-ik évében, rövid,<br />

súlyos betegség után meghalt. Egy munkás és sikerekben gazdag<br />

élet <strong>sz</strong>űnt meg az ő halálával. Kartársai egy önzetlen jó

— 233 —<br />

barátot, egyháza és az egé<strong>sz</strong> magyar tanügy egy nemes gondolkozású<br />

és buzgó munkást ve<strong>sz</strong>ítettek benne. A halál leg<strong>sz</strong>ebb<br />

tervcinek és alkotásainak megvalósulása előtt ragadta ki körünkből.<br />

Az elhunyt hült tetemeit f. évi Junius 29-ón d. u. 5 órakor<br />

fogjuk az unitárius főiskola dí<strong>sz</strong>terméből a kolozsvári köztemetőbe<br />

örök nyugalomra kisérni. Áldott legyen emléke ! Kolozsvár,<br />

<strong>1900.</strong> junius 28-án.<br />

Az E. K. Tanács gyá<strong>sz</strong>jelentése:<br />

A magyaro<strong>sz</strong>ági unitárius egzház Képviselő Tanácsa az<br />

egé<strong>sz</strong> egyház nevében az egyházat és a tanügyet ért súlyos<br />

ve<strong>sz</strong>teség érzetével jelenti Boros Sándornak, a kolozsvári<br />

főiskola igazgató tanárának, a belső emberek nyugdíjintózeti<br />

pénztárnokának ós egyházi tauácsosnak folyó évi junius 28-án<br />

reggel l x /4 órakor, életének 37-ik évében rövid és súlyos betegség<br />

következtében történt elhunytát. Az élet leg<strong>sz</strong>ebb <strong>sz</strong>akában,<br />

a lelki ós <strong>sz</strong>ellemi kincsekkel gazdag s ezekkel hűen sáfárkodott<br />

férfiura boritá reá a kérlelhetetlen halál az enyé<strong>sz</strong>et gyá<strong>sz</strong>fátyolát.<br />

Temetése f. hó 29-én d. u 5 órakor le<strong>sz</strong> az unitáriusok<br />

belsömagyar-utczai iskolájának nagyterméből. Kolozsvárt,<br />

1800. junius hó 28-án.<br />

A kolozsvári tanári kör gyá<strong>sz</strong>jelentése :<br />

Az or<strong>sz</strong>ágos középiskolai tanáregyesület kolozsvári köre<br />

mély fájdalommal jelenti, hogy <strong>sz</strong>eretett ügyvivő alelnöke Boros<br />

Sándor, az unitárius^ kollégium igazgatója, julius 28-án reggel<br />

Yá2 órakor elhunyt. Áldás a <strong>sz</strong>eretett kartárs emlékére! Kolozsvár,<br />

<strong>1900.</strong> junius 28-án.<br />

A ravatal a collegium dí<strong>sz</strong>termében volt felállítva. Temetése<br />

29-én d. u. 5 órakor a város o<strong>sz</strong>tatlan ré<strong>sz</strong>véte mellett<br />

volt. A dí<strong>sz</strong>teremben Mózes András lelké<strong>sz</strong> mondotta a következő<br />

imádságot:<br />

Oh Isten ! végetlen hatalom, élet és halál felett <strong>sz</strong>abados<br />

Ur, kit atyánknak ismerünk az élet derűs napjaiban, atyánknak,<br />

egyetlen menedékünknek tanultunk ismerni az élet <strong>sz</strong>envedéseinek<br />

nehéz óráiban is, midőn tépett <strong>sz</strong>ívvel a ve<strong>sz</strong>tés sötét<br />

éjjelében bujdosunk, — kinek kezedben, hatalmadban van a<br />

létei, az idő, enyé<strong>sz</strong>et és örökkévalóság s akaratod <strong>sz</strong>erint alakúi<br />

ós foly annak minden jelensége, — ki bár változhatatlan<br />

vagy lényedben és örök s mego<strong>sz</strong>thatatlan egységedben, mégis<br />

ott talál téged kereső <strong>sz</strong>ívünk a rengő bölcsők <strong>sz</strong>endergóse ós<br />

a koporsók mély síri álma felett.<br />

Gyá<strong>sz</strong>ba borult <strong>sz</strong>ívvel és a ve<strong>sz</strong>tés fájdalmával, bús<br />

könnyeivel <strong>sz</strong>emeinken keresünk ma tégedet atyánk, Istenünk!

- 234 --<br />

Megrendült kebellel lépők át e hajlék kü<strong>sz</strong>öbét s oh mily leverő<br />

a <strong>sz</strong>okatlan látvány, a mi itt elönkbe tárúl: a tudomány és<br />

mívelődés templomában a síri néma csend, a derűs ifjúság helyén<br />

a gyá<strong>sz</strong>ba borúit könnyező sereg, az oktatás kathedrája<br />

helyén a gyá<strong>sz</strong>os ravatal s körülötte egy mélyen sebzett bánatos<br />

család. — Évzáró ünnepélyt kellene ülnünk, oh nagy Isten,<br />

s helyette gyá<strong>sz</strong>ünnepet ülünk s a kinek ajkairól évek során<br />

gyönyörködve hallottuk egy egy évi pálya bevégzödésével a bátorítás,<br />

intés, buzdítás lelkes <strong>sz</strong>avait, a jellem és becsületesség<br />

útján való kitartás ajánlását, az egyház és haza iránti <strong>sz</strong>eretetre<br />

való lelkesítést, bezárva mindezeket az atyai meleg „Isten<br />

hozzád" búcsú <strong>sz</strong>avaival, ma ő, a lelkes vezér hallgat, ő végezte<br />

be pályáját, ő távozik tőlünk vis<strong>sz</strong>atérés reménye nélkül, ma<br />

mi búcsuzunk tőle végleg, örökre a földi életben való találkozhatásra<br />

nézve, s <strong>sz</strong>ívünk ós lelkünk mély fájdalmára.<br />

Oh Istenünk, atyánk! leveretve ves<strong>sz</strong>ük ajkainkra nevedet,<br />

mint az édes atyai intés alatt megremegett gyermekek,<br />

hogy elzokogva lelkünk igaz fájdalmát, enyhülést, megnyugvást<br />

tenálad keressünk s sorsunk bizonytalanságának kínos aggodalma<br />

bölcs intézkedésed hitében merüljön el s o<strong>sz</strong>oljék meg, kiről<br />

azt tanúltuk <strong>sz</strong>ent igédben, hogyha megver<strong>sz</strong>, mog is viga<strong>sz</strong>tal<strong>sz</strong><br />

minket: »a te botod és ves<strong>sz</strong>őd megviga<strong>sz</strong>tal minket.«<br />

A te ves<strong>sz</strong>őd és botod vert meg minket oh Istenünk, jó<br />

atyánk! Súlyos a csapás, melyet ránk bocsátottál, nagy a ve<strong>sz</strong>teség,<br />

a melylyel meglátogattad egyházunkat, iskolánkat, a tudomány<br />

és mívelődés bajnok seregót, az ifjú nemzedéket, s<br />

meglátogattad különösen a gyá<strong>sz</strong>ban maradott bánatos családot,<br />

midőn elvevéd ettől az önfeláldozó, <strong>sz</strong>erető hitvest, a gondos,<br />

<strong>sz</strong>erető édes atyát s elvevéd közülünk lelkünk egyik közha<strong>sz</strong>nú,<br />

<strong>sz</strong>eretett emberét, a törhetetlen <strong>sz</strong>orgalmú ós munkásságú férfiút,<br />

a tudomány és <strong>sz</strong>ellem felavatott bajnokát, a közügyek<br />

iránt mólyen érdeklődő egyént, az igazi egyenes ós ti<strong>sz</strong>ta jellemű<br />

pályatársat, igaz barátot.<br />

Es a mi fájdalmunkat még inkább neveli, elvevéd oh<br />

atyánk! hirtelen, váratlanúl, mint midőn „a ti<strong>sz</strong>ta égből sújt<br />

alá villámod« s nyomában kiépülh etet len pu<strong>sz</strong>tulás támad, vagy<br />

mint midőn az éj<strong>sz</strong>akának hulló csillaga tova tűnik „s <strong>sz</strong>emünk<br />

látása a percznyi káprázat után ismét sötét éjbe vé<strong>sz</strong> el."<br />

Megrendítve járta át valónkat oh Istenünk, a rémes hír,<br />

mely a gyá<strong>sz</strong>os eseményt <strong>sz</strong>óthordotta, hitünk perczekig tétovázott,<br />

habozott, tépelődött, küzdött önmagában, lelkünk mint<br />

a vé<strong>sz</strong> és viha7' elől rejtődző madár, kerülte a fájdalmas hírnek<br />

való meghódolást, oh <strong>sz</strong>erettük — <strong>sz</strong>erettük volna e hírt, e valót<br />

a csalódás hitével felcserélni. S nem lehetett, — a te akaratod,

— 235 —<br />

mely megmásíthatatlan, teljestilt, oh atyánk s a nemes férfin<br />

halva fek<strong>sz</strong>ik, — s mi a földi élet e kikerülhetetlen révén állunk,<br />

hová annyi évezredek óta hajtja örök végzeted ez elmúlás,<br />

enyé<strong>sz</strong>et folyamán az élet viharai által ös<strong>sz</strong>etördelt hajók roncsaiékát.<br />

Itt állunk, hol annyi nemes életerő, elhivatás, közha<strong>sz</strong>nú<br />

munkásság, <strong>sz</strong>ép remény és boldogító álom találta már<br />

gyá<strong>sz</strong>os végét s hol az egymásért égö <strong>sz</strong>íveket örök Ítéleted<br />

elvála<strong>sz</strong>tja. Itt álluuk mélán, leveretve s tudvágyó lelkünk kórdezősködéseire,<br />

hogy miként, hogyan történhetett mindez? —<br />

csak egy feleletet találunk: hogy te akar<strong>sz</strong> oh Isten s akaratodra<br />

egy <strong>sz</strong>empillantás alatt a világosságot sötétség váltja föl s<br />

kik tündöklő <strong>sz</strong>övétnekekként jártak sokak előtt, le<strong>sz</strong>állanak a sír<br />

sötét éj<strong>sz</strong>akájába. Te akar<strong>sz</strong>, s akaratodra elhomályosul az értelem<br />

világa, meg<strong>sz</strong>űnik a <strong>sz</strong>ív dobogása s elnémul az ajkakon<br />

a legfénylőbb bölcseség <strong>sz</strong>ava is.<br />

Te akartál itt is oh atyánk, s nekünk nincs egyebünk,<br />

mint e hithez való fogódzás, mi dön a férfiút siratjuk és temetjük,<br />

kit megajándékoztál vala lelkednek drága kincseivel,<br />

•»hogy legyen egyike vála<strong>sz</strong>t ottaidnak« s ki a te tőled nyert drága<br />

kiucset mind <strong>sz</strong>élesebb meg <strong>sz</strong>élesebb körben ragyogtatta, kit *<br />

lankadatlan buzgalma törhetetlen erővel vitt előbb és előbb az<br />

élet nemes <strong>köt</strong>elmei teljesítésének maga<strong>sz</strong>tos terén s az önfeláldozás<br />

ritka ké<strong>sz</strong>ségével <strong>sz</strong>olgálta a közügyet: hazájának, egyházának,<br />

a művelődésnek és haladásnak <strong>sz</strong>ent ügyét. Ki úgy<strong>sz</strong>ólva<br />

önnönmaga erején vívta ki magának azt a <strong>sz</strong>ép magaslatot,<br />

honnan lelke világa <strong>sz</strong>ótáradott, s forró, baráti nemes <strong>sz</strong>íve,<br />

mint egy központ, vonzotta magához a rokonérzelmü <strong>sz</strong>íveket<br />

és lelkeket. Nekünk nincs más táma<strong>sz</strong>unk, mint a te akaratodon<br />

való megnyugvás, midőn búcsuzunk és válunk a jeles tehetségű<br />

és <strong>sz</strong>ép kincsekkel megáldott egyéntől, ki átérezte és megtanulta<br />

s életével tanította és hirdette az élet örök igazságát,<br />

két<strong>sz</strong>er kettőjét: hogy a <strong>köt</strong>elesség teljesítése kizár minden<br />

alkuvást, mula<strong>sz</strong>tást magából, ós a kit éppen ezért s lelke egyenes<br />

és ti<strong>sz</strong>ta jellemeért raga<strong>sz</strong>kodva ti<strong>sz</strong>telt tanártársainak <strong>sz</strong>eretete,<br />

bálványolt tanítványainak raga<strong>sz</strong>kodása. Nekünk nincs<br />

ós nem marad hátra egyebünk, mely kibékítsen a sorssal és<br />

helyzettel, mint akaratod hite, midőn az ő üres és elhagyott<br />

helyén lépten-nyomon a <strong>sz</strong>omorú való érzete tör elő s kér magának<br />

helyet <strong>sz</strong>ívünkben, hogy ő, kit meg<strong>sz</strong>oktunk közügyeink<br />

minden mozzanatánál ott találni s arra mély ós hatós tehetségével<br />

befolyni — nincsen többé.<br />

Oh nem zúgolódás, nem pana<strong>sz</strong> örök végzeted ellen sorsunkat<br />

illetőleg, mit lelkünk mély érzetével elmondánk s mi<br />

ez üres és fájó <strong>sz</strong>avakban nyert befejezést: nincsen többé! Hi<strong>sz</strong>en

— 236 —<br />

nem akarunk hűtlen gyermekeidnek tűnni fel a leggyá<strong>sz</strong>osabb<br />

koporsó ós ve<strong>sz</strong>tés mellett is, mert megtanultuk ós él lelkünkben<br />

az élet borús útjaira nézve a <strong>sz</strong>ivek és lelkek <strong>sz</strong>ámára a<br />

te <strong>sz</strong>ent fiad által tanitott és életével megpecsételt maga<strong>sz</strong>tos<br />

ima; „Légyen meg a te <strong>sz</strong>ent akaratod/" Nem zúgolódás, nem<br />

pana<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>avai ezek s kérünk atyánk Istenünk! te se vedd ugy<br />

mindezeket! Hi<strong>sz</strong> ezek az élet bizonytalansága feletti töprengései<br />

a bánatos léleknek, midőn az érzet felkél s némán, hallgatagon<br />

kérdezi önmagában, liogy hát ilyen az élet, hogy egyik<br />

pillanatban virul, ékeskedik, a másik perczben elborul, elsötétül ;<br />

annyi hát az élet boldogsága, hogy ma ölelő karjain hordoz s<br />

<strong>sz</strong>ép reményekben ringat, s holnap már <strong>sz</strong>étfo<strong>sz</strong>lik ós megsemmisül,<br />

mint az álom, vagy a ját<strong>sz</strong>ó gyermeknek gyenge játékkártya<br />

vára. Ityen hát a <strong>sz</strong>ivek ós lelkek ös<strong>sz</strong>efűző láncza,<br />

hogy ma még <strong>sz</strong>ilárd és <strong>sz</strong>ét<strong>sz</strong>akithatatlannak tűnik föl és<br />

egy perez alatt már meg<strong>sz</strong>akadott a földi életre örökre,<br />

ös<strong>sz</strong>eforra<strong>sz</strong>thatatlanul s vele a legédesebb baráti és családi vi<strong>sz</strong>onyok<br />

üdv-forrása tűnik el, vagy keseredik meg egy egé<strong>sz</strong><br />

életre <strong>sz</strong>ólólag. S a lélek e tépelődóseire <strong>sz</strong>olgál feleletül és uj<br />

bizonyitékul atyánk, Istenünk e gyá<strong>sz</strong>os eset, a melylyel intéző<br />

ujjaid lelkünk <strong>sz</strong>ép világát elsötétítik és a mely által újra megörökítéd<br />

azt, hogy a te útaid nem olyanok, mint az emberek<br />

útai, a te akaratod és intézkedésed megmásíthatatlan, ellenállhatatlan.<br />

A mi lelkünk fel tudja fogni oh véghetetlen hatalom a<br />

te teremtő hatalmadat, melylyel a semmiből, miként kezdetben,<br />

ma is léteit hozol elő. Mi megtanultuk a földi lét nagy leczkójót,<br />

hogy a <strong>sz</strong>ületés ós enyé<strong>sz</strong>et kölcsönös cserélődéseiben áll az<br />

élet „mint a virág kelyhén ott van a mosoly ós hervadás." Mi<br />

érezzük és tapa<strong>sz</strong>taljuk gondviselésedet, mely kihat a por<strong>sz</strong>emre<br />

ós fű<strong>sz</strong>álra egyaránt s átölelve tartja a nagy mindenség ös<strong>sz</strong>es<br />

zömét, egyengetve a haladás ós tökéletesedós útját mindenhol<br />

az e végre elhívott lelkek és <strong>sz</strong>ellemek által, kik mint tűzo<strong>sz</strong>lopok<br />

s vezérlő <strong>sz</strong>övétnekek állanak a közboldogság felé vezérlő<br />

úton s megáldva a <strong>sz</strong>eretet vonzó erejével, ezzel övezik körül<br />

az emberiséget „mint a tenger körülövedzik a <strong>sz</strong>igetet" s<br />

oh mekkora fájdalmára van az lelkünknek, Istenünk, édes<br />

atyánk! hogy az élet e tiizo<strong>sz</strong>lopai is kialu<strong>sz</strong>nak, eltűnnek<br />

kiváltság nélkül!<br />

Igy aludott ki ez elhívott <strong>sz</strong>olgád élettáklyája is atyánk,<br />

korán, váratlanul, legfénylőbb lángjaiban, végig éghetetlenül.<br />

Oh pedig mennyire <strong>sz</strong>erette volna még ólni, nem önönmagáért,<br />

hanem családjáért és nemes e<strong>sz</strong>méinek megvalósíthatásáért, a<br />

mihez talán kilátást is nyújthatott neki az általad életünk vég-

határául megjelölt idővel <strong>sz</strong>emben a rövid 37 óv, melylyel neki<br />

itt kellett hagynia az életet. Mennyire imádta hű nejét, menynyire<br />

bálványozta <strong>sz</strong>eretett gyermekeit, s minő nemes ambitióval<br />

és odaadással csüngött hivatásáu egyházának, vallásáuak<br />

iskolájának ügyein s ama lelkével ös<strong>sz</strong>eforrt nemes és maga<strong>sz</strong>tos<br />

e<strong>sz</strong>mén, megért annyit fáradott, tett, hogy az ifjúságot<br />

majd Ö vezeti az uj templomba, a tudományok és ismeretek új<br />

csarnokába, az épülés alatt levő iskolába.<br />

S éppen ezért a meghalni kelletés előjeleivel és meg nem<br />

menekülhetés érzetével, oh kitudja átérezni és felfogni, hogy<br />

minő lehetett az az érzés, melylyel midőn élete megmentése<br />

czéljából édes övéi köréből el<strong>sz</strong>akítva, ajkaira tolul az övéitől<br />

való megválás bánatos kifejezése: soha többé nem térek ide<br />

vis<strong>sz</strong>a ! Minő lehetett az az érzés, melynek hatása alatt bágyadt<br />

pillantásai, imádott e<strong>sz</strong>ményei, az uj épülő és a jelen iskola érzéketlen<br />

falain végig vouulnak, vagy midőn a golgothai keserves<br />

útján <strong>sz</strong>eretett főpá<strong>sz</strong>torának s útjában feltűnt pályatársainak<br />

bágyadt keze utolsó Istenhozzádot int. Mily keserves beteljesedése<br />

az idegen or<strong>sz</strong>ágba távozó testvérhez ját<strong>sz</strong>ilag kiejtett<br />

jelzetes bucsuvételnek „majd midőn hazajös<strong>sz</strong>, a temetőben talál<strong>sz</strong><br />

engemet Mintha isteni íhlelésed sejtelme lett volna ez oh<br />

atyánk ; lelkében beteljesedett mindenekben, mert akaratod ellenállhatatlan.<br />

Mindennek vége van! Felemelted isteni karodat és<br />

az útját állotta a nemes lélek <strong>sz</strong>ellem<strong>sz</strong>árnyalásának elzártad a<br />

működés mezejét, melyen ő oly ha<strong>sz</strong>nosan működött.<br />

De midőn ő reá nézve mindennek vége van, s ha<strong>sz</strong>talan<br />

és hiábavaló a mi felette való tépelődésüuk és aggodalmun k is,<br />

egynek még nincs vége és határa és ez a te emberekhez való<br />

édes atyai <strong>sz</strong>ereteted ós jóságod oh jó Istenünk és mi már<br />

csak ahhoz folyamodunk s abban bizva kérünk, hogy jöjj el<br />

és vedd fel a mi bánatos ügyünket e hit enyhítő karjaira.<br />

Jöjj el és vedd fel bánatos ügyöket legalább is azoknak,<br />

kiket e váratlan csapás legérzékenyebben sújtott: az elmaradott<br />

bánatos özvegy és az árva gyermekek súlyos sorsát, kiknek<br />

rajtad kivűl és a <strong>sz</strong>erető <strong>sz</strong>ivek és lelkek ré<strong>sz</strong>vételén kivül<br />

senkijük sincs. Viga<strong>sz</strong>tald és enyhítsd te magad azt a mély<br />

bánatot és érzékeny csapást, melyre az emberi ré<strong>sz</strong>vétnek enyhítése<br />

és viga<strong>sz</strong>a nincs, azzal a tudattal, hogy te az özvegyek<br />

és árvák édes at}^ja vagy s emeld hitté <strong>sz</strong>ívükben és lelkükben<br />

s bizonyítsd be velük <strong>sz</strong>emben amaz Ígéreted erejét, hogy te,<br />

ha mindenek elhagyják is őket, soha sem fogod elhagyni.<br />

Jelenj meg a távolban kesergő bánatos öreg <strong>sz</strong>ülőknél<br />

bánatuk sötét óráiban, kiknek életük hanyatló korát annj'ira<br />

megkeserítéd az őket oly forrón <strong>sz</strong>erető gyermek elvételével s

- 238 -<br />

add tudtokra nekik, hogy ha a kedves fiókban kincset bírtak,<br />

és kincset, drága kincset adtak az életnek, az a kincs az övék<br />

a síron túl is, ott újra megtalálják, újra bírják s az újrabírás<br />

ideje már nincs mes<strong>sz</strong>e, hi<strong>sz</strong> ők is közel állanak az örökélet<br />

kapuja benyilásához, addig pedig te viselj gondot ő reájok.<br />

Jelenj meg s jöjj közel a bánatos testvérek <strong>sz</strong>ivéhez és<br />

lelkéhez itt ós a távolban, hogy isteni fényed jelenléte hitében<br />

enyhüljön keservük s a csüggedést és ve<strong>sz</strong>tés súlyát a bírás<br />

érzetével mérlegelve, ez utóbbiban találja meg a bánat euyhületét<br />

és viga<strong>sz</strong>át, hogy oly drága testvért mondhatának testvérüknek<br />

ideiglenesen habár, kit a köz<strong>sz</strong>eretet ölelt s kinek sírja<br />

felett Ő velük együtt a közkegyelet virra<strong>sz</strong>t. Jelenj meg és<br />

légy ott annál a pillanatnál, midőn az idegen honban levő<br />

testvérnek kell megtudnia a nagy csapást s a testi találkozhatást<br />

helyettesítő e lelki és <strong>sz</strong>ellemi találkozásánál a testvérlelkeknek<br />

legyen közvetítő, atyánk a te <strong>sz</strong>ellemed, hogy a hit<br />

és bizalom, melylyel prófétává avattad őt, legyen táma<strong>sz</strong>a <strong>sz</strong>olgádnak<br />

a ve<strong>sz</strong>tés súlyának <strong>sz</strong>ívére nyomulásánál.<br />

Jelenj meg és légy közel a <strong>sz</strong>erető ós bánatba merült<br />

anyós <strong>sz</strong>ívénél, kinek újra <strong>sz</strong>erető karjai és gondjaira kellett<br />

bíznia az elhúnytnak az ő tőle nyert drága hitvest, illetve<br />

gyermeket s családját, s adj lelki és testi erőt, hog} r a legmaga<strong>sz</strong>tosabb<br />

elhivatást, az anyai ti<strong>sz</strong>tet, ös<strong>sz</strong>e<strong>köt</strong>ve az édes atyai<br />

ti<strong>sz</strong>ttel, megbírhassa, teljesíthesse, lelkében érezve a Kri<strong>sz</strong>tus<br />

<strong>sz</strong>avait: »a ki az én kicsinyeim közül egynek gondját felve<strong>sz</strong>i, az<br />

én gondomat ve<strong>sz</strong>i fel,«<br />

Jelenjél meg a közeli és távoli rokonok mindenikénél s<br />

adj gyógyírt, enyhűletet <strong>sz</strong>íveikre, adj enyhületet, megnyugvást<br />

mindnyájuknak, helyére állíts az ő lelkéhez és <strong>sz</strong>ivéhez hasonló<br />

<strong>sz</strong>ivet és lelket, a pályatársaknak adj az ő <strong>sz</strong>ellemével biró<br />

pályatársat, az ifjúságnak élére az ő erényeivel és jó. lelkével<br />

megáldott vezért, ő neki, az elhunytnak adj csendes nyugodalmat,<br />

nekünk pedig maradjon a te isteni vezérlő gondviselésed.<br />

A Jézus nevében kérünk, hallgass meg. Ámen.<br />

Utána Dr. Gál Kelemen tanár búcsúztatta el az iskolától<br />

a következő be<strong>sz</strong>éddel:<br />

Mélyen megrendülve állok meg e koporsó előtt, mórt a<br />

halál egy erős kapcsot <strong>sz</strong>akított <strong>sz</strong>ót, a mely a megboldogultat<br />

az iskolához kapcsolta. Egé<strong>sz</strong> lénye a maga tartalmasságával<br />

két ré<strong>sz</strong>re o<strong>sz</strong>lott Egyik ré<strong>sz</strong> a családját, a másik az iskolát<br />

illette. Szivének minden dobbanása, lelkének minden ereje, agyának<br />

minden gondolata e két oltár körül csoportosult. Ha fejében<br />

megfogamzott két gondolat, az egyik bizonyosan az isko-

- 239 --<br />

Iára vonatkozott. Ha <strong>sz</strong>ive hevesebben vert, az vagy családját,<br />

vagy az iskolát illette. Egé<strong>sz</strong> lénye ös<strong>sz</strong>eforrt az iskolával. Ez<br />

alma mater érdeke az Ő érdeke volt; e meg<strong>sz</strong>entelt falak sérelme<br />

öt is egé<strong>sz</strong> <strong>sz</strong>ive mélyéig sértette Ha dicsőség érte, ő is ré<strong>sz</strong>t<br />

kért a dicsőség feletti örömből. Ha az iskolának öröme volt<br />

együtt örvendett vele, ha bánata volt, ö is búslakodott<br />

Azonosította magát teljesen ez iskolával. Csoda-e hát, ha<br />

őt oro<strong>sz</strong>lánré<strong>sz</strong> illeti meg abból a sikerből, melyet ez az intézet<br />

az utóbbi időben az illetékes körök Ítélete <strong>sz</strong>erint elért?<br />

Csoda-e hát, ha az iskola öröme az övé is volt, bánata őt is<br />

busitotta ? S csoda-e, ha tanítványai és mi, kartársai, fájdalomtól<br />

sajgó <strong>sz</strong>ivvel álljuk körül ravatalát s aggódó félelemmel<br />

kérdezzük: miért hagytál itt minket? S ]e<strong>sz</strong>-e vájjon méltó követőd,<br />

ki a magad vála<strong>sz</strong>totta vezérelvek mellett hiven kitartva,<br />

az általad tört úton haladva, zá<strong>sz</strong>lódat a már elért magaslaton<br />

megoltalmazza és diadalra vezesse?<br />

Szét<strong>sz</strong>akadt a kapocs lelked sugallatai ós ez iskola között.<br />

Elpihent már az az erő, a mely minden lépésedben sarkallt. A<br />

te folyton tervelgető agyad meg<strong>sz</strong>űnt már működni. A te munkás<br />

kezeid, a melyek nyugalmukat a munkában keresték, lehanyatlottak.<br />

Nyugvó ponthoz értél pályádon, a mely a nyugalmat<br />

nem ismerte, s nekünk és tanítványaidnak a gondviselés<br />

<strong>sz</strong>omorú alkalmat nyújtott, hogy elmélkedjünk arról a ve<strong>sz</strong>teségről,<br />

a mely minket, az iskolát ért<br />

Nem ismerek <strong>sz</strong>ebb és e<strong>sz</strong>ményibb életpályát, mint a<br />

<strong>sz</strong>egénysorsú <strong>sz</strong>ületés <strong>sz</strong>ámtalan akadályaival küzködve felemelkedni<br />

egy egyetemes éietelv e<strong>sz</strong>ményi magaslatára s onnan a<br />

közművelődés és általános boldogság elöhaladására munkálni<br />

0 már fölemelkedett e magaslatra. Munkálkodásának már a<br />

kezdetén bebizonyult, hogy nagy tehetsége, rugalmas akaratereje<br />

és fáradhatatlan munkássága nagyobb ós <strong>sz</strong>élesebb tért<br />

vár az erő kifejtésére. A leg<strong>sz</strong>ebb jelek között indult meg e<br />

<strong>sz</strong>élesebb körű pályája; e<strong>sz</strong>ményi, nagy és nemes czélokat tűzött<br />

ki magának. Ez iskola föllendítése ós felvirágoztatása körűi<br />

mozgott minden munkássága. S az ő egyenes baráti ő<strong>sz</strong>inteségével,<br />

ha kellett: a hatalom rideg <strong>sz</strong>avával meg tudott<br />

minket nyerni tervei, <strong>sz</strong>ándékai híveinek. Ti<strong>sz</strong>telte ós megbecsülte<br />

e <strong>sz</strong>ázados múlttal és hos<strong>sz</strong>ú dicsőséggel biró intézet<br />

történelmi traditióit. Megbecsülte ós kímélte a jót, ha a múltból<br />

<strong>sz</strong>állt is ránk. De belátta, ,hogy a siker, haladás ós élet a<br />

mozgás nyilvánulásaiban áll. Es azért hirdette <strong>sz</strong>óval és tettel,<br />

magán és hivatalos érintkezésben, hogy iskolánk intézményeit<br />

nem <strong>sz</strong>abad megcsontosodni hagynunk, hanem a kor<strong>sz</strong>ellem<br />

irányának ós az általános fejlődós haladásának megfelelő kor<strong>sz</strong>erű<br />

reformokkal kell pótolni.

— 240 —<br />

Nem <strong>sz</strong>erette az újat ós nem sürgette azt, csak azért, mert<br />

új. Hanem mély bepillantással mindig meg tudta ragadni épen<br />

azt, a mi a mi sajátos vi<strong>sz</strong>onyainkba épen beletalál. Nagy és<br />

sikereiben eléggé nem méltányolható volt ez a munka. Mert ez<br />

intézet történetében forduló pontot jelent ez a kor<strong>sz</strong>ak.<br />

Az átmeneti korok pedig mindig rejtenek magukban olyan<br />

jeleket és symptomákat, a melyek az egységes kifejlődésnek<br />

útját <strong>sz</strong>okták állaxii. Nálunk ez az átmenet simán, ve<strong>sz</strong>élyes<br />

fordulatok és nagyobb convulsiók nélkül történt. S hogy ez<br />

így történt, annak érdeméből a megboldogultnak megint oro<strong>sz</strong>lánré<strong>sz</strong><br />

jut.<br />

Azt a <strong>sz</strong>eretetet, a melyet édes <strong>sz</strong>ülőid ajkairól <strong>sz</strong>íttál<br />

magadba, mego<strong>sz</strong>tottad családod és ez iskola között. Azt a<br />

munkás gyorsaságot, a melyet öröklött véred hozott magával,<br />

átöntötted ez iskola vérkeringésébe Milyen sokat gondoltál,<br />

terveztél e rövid 7 év alatt, milyen sok terved valósult s menynyit<br />

fujt el a halál leheilete! Mennyi félbe<strong>sz</strong>akadt terv és valósulatlan<br />

gondolatot rejt e koporsó! Hány<strong>sz</strong>or hallottuk most<br />

már néma ajkaidról a <strong>sz</strong>eretet, a jóindulat <strong>sz</strong>avait e <strong>sz</strong>ázados<br />

emlékektől meg<strong>sz</strong>entelt falak között Hány<strong>sz</strong>or gyűltünk ös<strong>sz</strong>e<br />

ide, hogy meghallgassuk tanácsaidat és utasításaidat, lelkesedést<br />

merítsünk munkára és kitartásra buzdító <strong>sz</strong>avaidból! Hány<strong>sz</strong>or<br />

éreztük mi és az ifjúság a te <strong>sz</strong>ereteted melegét s élveztük<br />

a te munkásságod eredményeit.<br />

S most ime ös<strong>sz</strong>együltünk ide, nem azért, hogy valamely<br />

ujabb tervedet, vagy valamely nagyratörő álmodat meghallgassuk,<br />

hanem hogy búcsút vegyünk tőled itt, oly sok és <strong>sz</strong>ép<br />

sikered <strong>sz</strong>ínhelyén. Ös<strong>sz</strong>együltünk, hogy megállva koporsód<br />

előtt, példáuyképű! vegyük életedet, melynek egy percze sem<br />

mult el munkátlanul, melynek minden gondolata valamely<br />

ha<strong>sz</strong>nos terv megvalósítására irányult. Valóban a te életed a<br />

munka apotheosisa Te ismerted ós teljesen felfogtad azoknak<br />

a <strong>sz</strong>avakuak jelentőségét, melyeket korunk egyik nagy <strong>sz</strong>ellemi<br />

harczosa (Zola) pgy alkalommid az ifjúság előtt mondott: Nem<br />

ismerek <strong>sz</strong>ebb imádságot a munkánál. S ha végig tekintek rövid,<br />

de fáradhatatlan munkásságban, lankadatlan kitartásban<br />

mindig csak ez iskola sorsáért küzdő életeden, e <strong>sz</strong>avakat megvalósulva<br />

látom. Hány<strong>sz</strong>or mentél haza e falak közül a munkától<br />

kifáradt testtel ós elkábult agygyal, azt forgatva gondolatodban,<br />

hogy a holnap mi munkát hoz s mit adj te magad<br />

hozzá! Hány<strong>sz</strong>or örvendeztünk együtt mi, kartársaid, ez iskola<br />

föllendítésére irányuló terveid valósulásán! — Hány<strong>sz</strong>or hallottad<br />

a kapóit elismerés után lelkiismereted megnyugtató<br />

<strong>sz</strong>avát!

— 241 —<br />

S most mindennek vége!<br />

Nem bátoríta<strong>sz</strong> többé, ha ellenséges sors ez intézet boldogulása<br />

ellen <strong>sz</strong>egődik. Kiestek egykor erős, most ellankadt kezeidből<br />

az irányító kormányzás e<strong>sz</strong>közei Munkás kezeid és<br />

folyton tervelő agyad épen a leg<strong>sz</strong>ebb munka" közben ve<strong>sz</strong>ítik<br />

el erejüket. Sok gondolatodat valósítottad; sok <strong>sz</strong>ép alkotásod<br />

fogja hirdetni az unitárius utókornak emlékedet. S most a legnagyobb<br />

és a leg<strong>sz</strong>ebb terved valósulása előtt, a melyért oly<br />

nemes és önzetlen lendülettel harcoltál, kell elve<strong>sz</strong>ítenünk téged,<br />

a kit már lelkünk örömével és bü<strong>sz</strong>keségével láttunk di<strong>sz</strong>es,<br />

új iskolánk belső életének kialakításában vezérként előlhaladni.<br />

Benned biztunk e <strong>sz</strong>ép, nagy, de nehéz feladat megoldásában,<br />

hogy te diadalmasan fog<strong>sz</strong> megküzdeni az akadályokkal. S ime<br />

füstbe ment reményünk. S az fájhat neked is, hogy nem láthattad<br />

munkájában azt az iskolát, melynek létesítéséért egé<strong>sz</strong><br />

valód legjobb erőit, lelked minden gondolatát, <strong>sz</strong>ived minden<br />

sugallatát harczba állítottad.<br />

El<strong>sz</strong>akadt az a kapocs, a mely tégedet ez iskolához fűzött.<br />

De van még egy <strong>sz</strong>ent közösség, melyen a halálnak nincs hatalma.<br />

Van egy erősebb, magasabb hatalom, mint a halál. »Az<br />

emlékezet az egyetlen paradicsom, melyből ki nem űzethetünk.«<br />

Ha az örök élet derült birodalmában, hol fáradt lényed<br />

már nyugalmat talált, <strong>sz</strong>ellemed elmélkedni fog földi pályád<br />

felett, ne essél kétségbe „iskolád" jövője felett. Bízzál abban,<br />

hogy megértettük életed nagy czéljait s azokat igyekezni fogunk<br />

valósítani. Ebben a törekvésünkben fog tovább élni emléked.<br />

Ebben le<strong>sz</strong> a te lényed halhatatlan. — Ha majd a késő<br />

kor tudósa kutatni fogja iskolánknak, e drága kincsünknek,<br />

történelmét, a te alkotásaidban, a te vezetésedben fogja megtalálni<br />

azokat az elemeket, a melyek a siker, a virágzás kellékei.<br />

Drága emlékedet hiven megőrizzük, midőn iskolánk életének<br />

<strong>sz</strong>ervei között kifejle<strong>sz</strong>tjük, kidomborítjuk ez elemeket.<br />

Nyugodj meg ez intézetnek, <strong>sz</strong>ived bálványának, sorsán Nagy<br />

munkád ez iskola életében, ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanazzal<br />

a buzgósággal, ha nem is a te nagy lelked erejével, tovább<br />

fog folyni s így életed, a mely egy félbe<strong>sz</strong>akadt nagy<br />

alkotás benyomását te<strong>sz</strong>i, a jövő törekvéseivel és buzgóságával,<br />

beteljesül és elnyeri „az örök élet koronáját " Ezzel a fogadalommal,<br />

ezzel a hittel kísérünk ki utoljára e neked s nekünk<br />

is oly drága falak közül<br />

Nyugodj csendesen, álmaid legyenek kellemesek, Isten veled,<br />

édes, jó barátom!<br />

A sirnál Gálfi Lőrincz tanár be<strong>sz</strong>élt :<br />

Kedves kartárs, Isten veled, Isten veled örökre. Még el se<br />

16

- 142 -<br />

búcsúztál és mégis itt hagytál. Sirunk a sirodnál, mert te megérdemled,<br />

sírunk koporsódnál, mert ezzel enyhítjük <strong>sz</strong>ivünk<br />

fájdalmát, mely nem oly kegyetlen, a mig <strong>sz</strong>emléljük, nem is<br />

okozóját; csak a koporsóját. Mint nyári mezőre jön a sötét<br />

felleg, úgy jött betegséged s mint a sújtó villám arató gazdára,<br />

úgy jött a halálod. Sirunk koporsódnál és elgondolkozunk az<br />

embernek' sorsán, mely oly érthetetlen, mely oly bizonytalan,<br />

mely oly megfejthetlen s annyi<strong>sz</strong>or kegyetlen. Mért mentél<br />

el tőlünk, kiket úgy <strong>sz</strong>erettél? Mért hagytad itt mindazt, mikért<br />

lelkesültél? Hol vannak vágyaid ós <strong>sz</strong>ép reményeid, a melyek<br />

biztattak, a melyek éltettek? Tán nem teljesültek? Hát alkotásaid,<br />

melyeket már láttál, hát azok a tervek, a miket csak<br />

vártunk, nem elég erősek a halállal <strong>sz</strong>emben? Sirunk a sirodnál<br />

és elgondolkozunk. Mórt van, hogy a villám sújt az ép<br />

tölgyre is és nem keresi ki az elaggott törzset ? Mért vau, hogy<br />

a sas is, mely repül magasan, lehull s vis<strong>sz</strong>a nem tér kicsiny<br />

fiaihoz? Sirunk a sírodnál és elgondolkozunk. . . . Mond meg<br />

enyhe <strong>sz</strong>ellő, a mely itt ellebben<strong>sz</strong>, ennyi sírhant között van-e<br />

bár csak egy is, a mely oly <strong>sz</strong>omorú, a mely oly kegyetlen,<br />

mint a milyen ez le<strong>sz</strong> ? Kérdezünk, kérdezünk, de felelet nincsen,<br />

csak a könnyeinkben, lelkünk sejtelmében, csak a nagy<br />

Istenben! Isten legyen veled, te drága halottunk ILegyen álmod<br />

édes, legyen hantod könnyű. Emléked <strong>sz</strong>ent lé<strong>sz</strong>en S ha te<br />

letekinte<strong>sz</strong> síron túlról hozzánk, tekints le és nézd meg, vágyad<br />

teljesült-e? Nézz el gyakran hozzánk. Isten legyen veled! Isten<br />

legyen veled!<br />

Utána a kolozsvári tanári kor nevében dr. Erdélyi Károly<br />

a róm. kath. főgymn. igazgatója, a következő be<strong>sz</strong>édet moudotta:<br />

Mélyen ti<strong>sz</strong>telt gyá<strong>sz</strong>oló közönség!<br />

A kolozsvári tanári kör nevében <strong>sz</strong>ólalok meg, hogy méltó<br />

gyá<strong>sz</strong>unknak adjak kifejezést jeles alelnökünk megdöbbentő és<br />

váratlan halála fölött. Nem találok kellő <strong>sz</strong>avakat azon mélységes<br />

fájdalom rajzolására, a mely mindnyájunk kebelét általjárta,<br />

a midőn a gyá<strong>sz</strong>hír tudomásunkra jutott. Mert sokat, igen<br />

sokat ve<strong>sz</strong>ítettünk az elhunytban és a váratlan csapás alatt<br />

lelkünk <strong>sz</strong>árnyai megernyedtek ós csüggedés <strong>sz</strong>állta meg <strong>sz</strong>ivünket<br />

az élet virágában levő férfiúnak elhunyta felett. Egy teljes<br />

munkaerejében levő férfiú dőlt ki; egy hatalmas tölgy húlt a<br />

porba; egy ki<strong>sz</strong>ámíthatlan, kaján ellenség ront a <strong>sz</strong>eretet lakára<br />

ós megöli a lelkes család fejét. . . . Micsoda <strong>sz</strong>örnyű, <strong>sz</strong>ívtelen<br />

hatalom leselkedik az emberre, örömeire, reményeire, bü<strong>sz</strong>ke terveire?<br />

A főid <strong>sz</strong>ülöttei csak játék<strong>sz</strong>erei az ismeretlen ellenségnek ?<br />

Igaz-é hát, a mit derült, ragyogó ég alatt is hitt egy lelkes

— 143 -<br />

nép? Mi vagyunk, mi emberek, kik az istenek ellen ki<strong>sz</strong>állanak?<br />

Megközelíthetlenűl, a csillagokhoz hasonlóan a fellegeken kere<strong>sz</strong>tül<br />

mosolyogva nézik az istenek a világ sorsát és azt ját<strong>sz</strong>va<br />

intézik egy lehellettel. Bü<strong>sz</strong>ke a férfi, viharedzett és meg<strong>sz</strong>okta<br />

a diadalt, kemény mint a <strong>sz</strong>ikla, az akarata aczél; de az Istenek<br />

titkos keze megérint könnyedén s aczélkarja lehanyatlik, <strong>sz</strong>emének<br />

villáma könybe olvad. . . . Letarolt virág gyanánt<br />

hanyatlik a földre. . . . Istenem, ez hát az élet? Mennyi értelmes<br />

<strong>sz</strong>orgalom maradt gyümölcstelenül elhunytoddal, kedves<br />

halottunk ! Mennyi őrködő gond <strong>sz</strong>ált veled a könyörtelen sirba !<br />

Hazafias hévben égő agygyal nem <strong>sz</strong>övöd többé lelked álmait,<br />

nem gyönyörködől többé a vezetésed alatt lelkesen munkálkodó<br />

társakban, az érted rajongó ifjúságban, a <strong>sz</strong>erető hitvesben,<br />

zsenge gyermekeidben, mikor az értelem világossága föl-fölcsillan<br />

bennök . . . Oda van életed gyönyörűséges sikerekben olyan<br />

gazdag nyara.<br />

De kere<strong>sz</strong>tény lélekkel nem <strong>sz</strong>állunk pörbe az Istennel.<br />

Megnyug<strong>sz</strong>unk az Úristennek rendelésein, Sajgó fájdalommal<br />

mondunk neked búcsút. Ember sorsa a halál és tőled meg<br />

válni különösen fájdalmas. S annyi gyötrő gondolat közepette<br />

viga<strong>sz</strong>talás az a tieidnek, viga<strong>sz</strong> nekünk, hogy örökre mint<br />

teljes, munkás, virágzó férfi él<strong>sz</strong> hű emlékezetünkben A ki<br />

ruházza a mezők liliomait, föl fogja ékesíteni lelked leg<strong>sz</strong>ebb<br />

reményeit, gyermekeidet, a kiknek örökre ideálja lé<strong>sz</strong>. S jövő<br />

nemzedékek is fogják áldani munkás, értelmes kezedet. Isten<br />

veled! Áldás kisérje útadat! ki annyi <strong>sz</strong>eretetet ápoltál, annyi<br />

könnyet föl <strong>sz</strong>árítottál, annyi igaz baráti kezet <strong>sz</strong>oríthattál:<br />

legyen neked könnyű a föld, és érezd, hogy most nyúgodtan<br />

pihen<strong>sz</strong>. Isten veled!<br />

Es végül az ifjúság bánatát ós ve<strong>sz</strong>teségét Gálfi Zzigmond,<br />

iskola-főnök tolmácsolta e <strong>sz</strong>avakkal:<br />

Még egy búcsu-<strong>sz</strong>ót tanítványaidtól felejthetetlen, drága<br />

igazgatónk Elnémul a <strong>sz</strong>ó ajkamon, nem tudok méltó kifejezést<br />

adni háborgó érzelmeimnek, midőn egykori tanítványaid és<br />

főiskolánk jelenlegi ifjúsága nevében mondok neked búcsút<br />

utolsó földi útadón. Hogy miért kellett neked ily korán e földi<br />

életet, hol, mint e társadalom egyik ha<strong>sz</strong>nos tagja oly <strong>sz</strong>ép<br />

hivatást töltöttél be, — a lángoló <strong>sz</strong>aretet ós hála, mely hozzád<br />

fűzött — nem engedik megértenünk! Miért <strong>sz</strong>űnt meg dobogni<br />

azon <strong>sz</strong>ív, mely családtagjain kívül, — kiket oly nagyon<br />

<strong>sz</strong>eretett, — annyi küzdő ífju boldogságáért lángolt?! Miért<br />

hült ki az agy, mely a tudomány ismereteivel annyi ífju lelket<br />

táplált? Szivünk verése megáll e gondolatnál, s egyedül Isten<br />

16*

gondviselésében talál enyhületet háborgó lelkünk. Te tudod óh<br />

mindenható Isten, miért hivtad el őt közülünk. Bár könyár<br />

borítja arczunkat, bár özönnel omlik <strong>sz</strong>ívünknek keserve a nagy<br />

ve<strong>sz</strong>teség miatt, megnyug<strong>sz</strong>unk mégis a Te bölcs végzéseden.<br />

Hi<strong>sz</strong> az elhunytnak emléke élni fog <strong>sz</strong>ivünkben örökké! A <strong>sz</strong>eretet<br />

melege, melylyel oly sok<strong>sz</strong>or elára<strong>sz</strong>tott, s a mely még<br />

<strong>sz</strong>igorán is átragyogott, — lelkünkben él ! ! Áldott! áldott<br />

legyen emléked örökké!! Im kesergve állunk sirod fölött s<br />

borzadva <strong>sz</strong>emléljük a tátongó mélységet, mely elnyelni ké<strong>sz</strong>ül<br />

porré<strong>sz</strong>edet. Szivünk vérzik a gondolattól, hogy téged elve<strong>sz</strong>ítettünk<br />

s el kel válni tőled ! — Elválunk, elválunk, mert életünk<br />

int; de nem feledünk el, igaz <strong>sz</strong>eretetünk őrzi emlékedet! Legyen<br />

boldogságod teljes a mennyekben! ! Isten legyen veled ! !<br />

Boros György kitüntetése.<br />

Dr. Gál Kelemen.<br />

Ferencz József unitárius püspök John Fretwelltől, az ame-<br />

rikai unitárius társulat titkárától a következő levelet kapta :<br />

65 College St., Providence, Rhode Island<br />

U. S. A. 28 Juni <strong>1900.</strong><br />

Örülök, hogy értesíthetem Ont, hogy Amerika legnagyobb<br />

egyeteme (Harvard-University, Cambridge, Boston mellett, Mas-<br />

sachussets államban) magyar polgártársai egyikét ritka kitün-<br />

tetésben ré<strong>sz</strong>esítette. „Boros György úr, a kolozsvári theologiaí<br />

intézet dékánja, tanár, <strong>sz</strong>erke<strong>sz</strong>tő, író, a kolozsvári városi kép-<br />

viselet tagja, a magyaror<strong>sz</strong>ági unitárius egyház képviselő-taná-<br />

csának tagja, s mint minden polgártársa, a gondolat<strong>sz</strong>abadság<br />

egyik képviselője" (igy <strong>sz</strong>ól a kinevezési diplomája) ti<strong>sz</strong>teletbeli<br />

theologiai doktorrá (doctor divinitatis honoris causa) nevezte-<br />

tett ki.<br />

Csak 10 kitüntetés adatott ös<strong>sz</strong>esen és Boros tanár úr az<br />

egyetlen az ös<strong>sz</strong>es európai képviselők között, a kik az amerikai<br />

unitárius társulat 75 évi fennállásának ünnepélyén jelen voltak,<br />

a kinek ily nagy kitüntetést adtak. Az egyetlen külföldi Boros<br />

uron kivül, a ki ti<strong>sz</strong>teletbeli doktori czimmel tüntettetett kí,<br />

O Felségének, Viktória angol királynőnek követe volt: br. Pun-<br />

cefote of Preston, „<strong>sz</strong>ívesen fogadott képviselője annak a nép-<br />

nek, a kinek Amerika legjobb vérét, legnemesebb gondolkodás-<br />

módját, a köz<strong>sz</strong>abadság és az általános jog<strong>sz</strong>olgáltatás e<strong>sz</strong>mé-

— 245 —<br />

nyeit kö<strong>sz</strong>öni," a ki Boros úrral egyidőben a Harvard-egyetemtől<br />

ti<strong>sz</strong>teletbeli jog-doktorrá neveztetett ki<br />

Ez a Boros tanárt ért kitüntetés nemcsak egyéniségének<br />

és az általa képviselt egyháznak <strong>sz</strong>ól, a mely 332 éven át a<br />

vallás<strong>sz</strong>abadság ügyét fenntartotta, hanem az egé<strong>sz</strong> magyar<br />

nemzetnek, a mely most Ferencz József királya alatt e <strong>sz</strong>abadságot<br />

élvezi.<br />

A többi nyolcz ur, a kik kitüntetést kaptak, báró Briggs,<br />

Wheeler, Knocolton, Welch, Parks, Frissel, Stevens, Hanna<br />

mind amerikai polgárok.<br />

Boros tanár ur a <strong>sz</strong>övetség fővárosában, Washingtonban<br />

ós több más városban prédikált, a többek között a providence-i<br />

First Congregationalist Church-ben, a hol a Richmond család<br />

házában lakott. 1874-ben általam ugyanebben a templomban<br />

tartott be<strong>sz</strong>éd után törtónt, hogy a néhai Richmond Anna<br />

as<strong>sz</strong>ony a kolozsvári unitárius főiskola ré<strong>sz</strong>ére 25,000 koronát<br />

adott ós azóta a család más tagjai ezt a kis tőkét 27096 koronával<br />

növelték.<br />

Egy másik alapítványra, a melyet ugyanazon időben tettem,<br />

mások 25408 koronát adtak ós Boros ur egyik be<strong>sz</strong>édje<br />

után Meadvilleben, Pennsylvaniában Huidekooper as<strong>sz</strong>ony 5000<br />

koronát adott ugyanazon czélra.<br />

A gazdag magánosok itt általában <strong>sz</strong>okva vannak a népmiveltség<br />

palotái <strong>sz</strong>ámára adni azt, a mit Európa fejedelmei<br />

saját palotáikra fordítanak. A mult évben 5,500,000 korona gyűjtetett<br />

ös<strong>sz</strong>e a tanerők fizetésének javítására, a mi providence-i<br />

kis egyetemünkön, nyilvános gyűjtés utján. A mi <strong>sz</strong>abad népkönyvtárunk<br />

ré<strong>sz</strong>ére városunk unitáriusai egyedül 1.885,000<br />

koronát adtak és azóta F. N. Brown egy millió koronát adott<br />

ugyanazon czélra. Fájdalom, ezelőtt egy néhány héttel meghalt<br />

3<strong>8.</strong> életévében ós most értesülünk, hogy ezen kívül az ő rendkívül<br />

becses magánkönyvtárát 3,250,000 korona pénztőkével<br />

együtt az államnak hagyta<br />

Ennyit köztársaságunk legkisebb államáról, melynek népessége<br />

nincs egé<strong>sz</strong>en 400,000 lélek.<br />

Reméltük, hogy nemcsak Boros urat, hanem Bedő államtitkár<br />

urat is látni fogjuk. Sokat tanulhatnánk tőle a fontos,

— 246 —<br />

de nálunk nagyon elhanyagolt erdőművelés terén. Remélhetőleg<br />

később fog jönni.<br />

Abban a reményben, hogy jövőben a magyar culturalis<br />

élet más képviselői is meg fogják látogatni a mi egyházainkat<br />

és egyetemeinket, vagyok kiváló ti<strong>sz</strong>telettel<br />

John Fret well.<br />

Kovács János tanár Fiúméban.<br />

A Kolozsvárt megjelenő »Ellenzék«-bői ves<strong>sz</strong>ük át a következő<br />

sorokat: Kovács János unitárius gymnasiumi tanár hetek<br />

óta Fiúméban tartozkodik dr. Chester Ferencz tanár, az egyesült<br />

államok főkonzuljának társaságában. A jeles tanárt és társát<br />

gr. Szapáry Lá<strong>sz</strong>ló kormányzó meghívta mindazokra az ünnepekre^<br />

melyeket a Fiúméban időzött angol vendégek ti<strong>sz</strong>teletére<br />

rendeztek. Kovács János, ki, mint tudjuk, éveket töltött Angliában<br />

ós Amerikában s az angol nyelvet úgy be<strong>sz</strong>éli, mint<br />

anyanj^elvét, magyar ügyünknek nagy ha<strong>sz</strong>nára volt az angol<br />

vendégek között. Vi<strong>sz</strong>onyainkat ugyanis tüzetesen ismertette az<br />

angol vendégekkel.<br />

A Fiúméban megjelenő Magyar Tengerpart is foglalkozik<br />

a Kovács János tanár fiumei <strong>sz</strong>ereplésével. Erről a többek között<br />

a következőket írja:<br />

— The Lord of the Sea. Ezzel a czímmel jelent meg lapunk<br />

vasárnapi külön <strong>sz</strong>ámának a vezérczikke, mely rendkívül jó<br />

hatást keltett az angol tengeré<strong>sz</strong>ek körében. Mint budapesti<br />

lapok sürgönyeiben olvassuk, többen a ti<strong>sz</strong>tek közül megtáviratozták<br />

a czikk kivonatát Londonba. A lendületes czikk Kovács<br />

János főgymnasiumi tanár fordítása, ki jelenleg városunkban<br />

időzik. Az ismert nevü profes<strong>sz</strong>or, ki néhány év előtt Amerikában<br />

az erdélyi unitárius egyház érdekében felolvasásokat<br />

tartott, kiváló angol barát, s érzelmeinek nemcsak lapunkban,<br />

hanem élő<strong>sz</strong>óval is kifejezést adott az admirál hajón, hol a<br />

ti<strong>sz</strong>tek kitüntető előzékenységgel fogadták és megvendégelték.<br />

Kovács János tanárnak az angol nemzetre mondott toa<strong>sz</strong>tja<br />

viharos tet<strong>sz</strong>ést keltett a hajó ti<strong>sz</strong>tjei és legénysége körében.<br />

Mindenesetre örülhetünk, ha egy kolozsvári tanügyi férfiú<br />

ily <strong>sz</strong>ép sikerrel járúl hozzá ahhoz, hogy a nagy és hatalmas<br />

angol nemzet rokon<strong>sz</strong>envét nemzetünk iránt" erősbítsük,

- 247 -<br />

Äz amerikai unitárius Társulat gyűlései.<br />

Tudósítás Boros Györgytől.<br />

Kedves barátom! Május 18-án délelőtt megérkeztem Bostonba<br />

<strong>sz</strong>erencsésen és egy csendes tengeri út emlékeivel. Az óceán<br />

csodás fönsége, a hajói élet sajátos egyhangúsága nagyon érdekesen<br />

elfoglalják a hegyi vidék lakóját, de mégis mindig kérdezi,<br />

hány mérföld van még hátra a 3000-ből V Bostonban Dr.<br />

Lyon barátunk várt, kit a bölöni zsinaton megismertünk volt.<br />

Elképzelheted, mily fölséges érzés, ha a víz és ember két ismeretlen<br />

oczeánja vála<strong>sz</strong>tójánál egy ismert arcz és barátságos hang fogad.<br />

Az első nap arra <strong>sz</strong>olgált, hogy magamhoz térjek. Az amerikai<br />

unitárius Társulat <strong>sz</strong>ép helyiségébe mentünk, a hol a titkár<br />

Dr. Eliot Sámuel, Fox a s. titkár, Close kisas<strong>sz</strong>ony a posta,<br />

köuyvforgalom stb. vezetője ós <strong>sz</strong>ámos lelké<strong>sz</strong> fogadott, a kik<br />

ké<strong>sz</strong>ültek a nagy ünnepre. Eliot, ki most már a társulat elnöke<br />

egy kedves, <strong>sz</strong>ellemes férfi. Imponáló magas alak, értelmes, <strong>sz</strong>abályos<br />

arcz, határozott kifejezés, vegyülve élénk humorral. 36<br />

óv körüli ifjú ember még, de e gyűlés előké<strong>sz</strong>ítésében oly sikert<br />

ért el, hog3 r a Társulat eltért 75 éves gyakorlatától s őt,<br />

a papi embert vála<strong>sz</strong>totta az elnöki <strong>sz</strong>ékbe, hol eddig csak világi<br />

ember ült. Róla különben még több<strong>sz</strong>ör meg fogok emlékezni,<br />

valamint az említettekről is.<br />

A következő <strong>sz</strong>ombat napon én is, mint a többi követ,<br />

vasárnapra ké<strong>sz</strong>ültem. A nagyobb templomokban a külföldi ós<br />

más kevésbé ismert lelké<strong>sz</strong>ek prédikáltak a délelőtti istenti<strong>sz</strong>teleten.<br />

Eri a Lyon templomában, Brooklineban. Igen kényelmes<br />

ós kedves berendezésű, <strong>sz</strong>ép ós nagy templom, melyről sok érdekes<br />

vonást írhatnék, de máskorra hagyom. Csupán azt említem<br />

meg, hogy „őseink" volt be<strong>sz</strong>édem tárgya A templomozás<br />

végeztével a férfiak és nők kiváló érdeklődóst tanúsítottak<br />

nemcsak a pap, hanem és főleg a magyar unitárius egyház<br />

iránt. Sok<strong>sz</strong>or kellett hallanom a két hónap alatt, hogy „nem is<br />

hittem volna, hogy Magyaror<strong>sz</strong>ágon oly régóta vannak ós anynyian<br />

vannak az unitáriusok." Dr. Lyon kívánságára be<strong>sz</strong>éltein<br />

a vasárnapi iskolában is, bemutatván egy Berde-czipót, melyet<br />

magammal hoztam, mint remek illustratióját a magyar unitárius<br />

jótékonyságnak és a tanulói életnek. Rendkívül érdekelte<br />

a gyermekeket az a kis barna kenyér, s azok a tanulók, a kik<br />

még álmot sem látnak arról a kényelmes életről, a mit ezek a<br />

gyermekek itt állandóan élveznek. Dr. Lyon a gyermekek nevében<br />

megígérte, hogy majd az ő<strong>sz</strong>ön meg fognak emlékezni<br />

a főiskolai vasárnapi iskoláról.<br />

Az A. U. Társulat jubiláris ünnepélyét általános vonásokban<br />

négy csoportra o<strong>sz</strong>thatom: Istenti<strong>sz</strong>telet, nők, ifjak és<br />

a Társulat ünnepélyei.

— 248 —<br />

Az isteniti<strong>sz</strong>telet első ré<strong>sz</strong>éről már <strong>sz</strong>óltam. Este 1 /28-kor<br />

a Dr. Hale templomban ós a King's chapelben volt templomozás.<br />

Négy legkiválóbb papunk tartott be<strong>sz</strong>édet. Én a Dr. Hale<br />

templomába mentem, mivel ott Dr. Hale is be<strong>sz</strong>élt. O a lelké<strong>sz</strong>ek<br />

seniora, igen nagyrabecsűlt ember, de a mellett a <strong>sz</strong>ónokok<br />

között ö volt az egyedüli, a ki hazánkban is járt s így<br />

engemet kettős vonzó erő irányított templomába. Dr. Slicer<br />

new yorki lelké<strong>sz</strong> volt a másik <strong>sz</strong>ónok. Mindketten az unitáriz.<br />

mus történelmét és kiváló hatását ecsetelték rendkívüli <strong>sz</strong>ónoki<br />

erővel. A gyönyörű nagy templom tömve volt. Templomozás<br />

után megismerkedtem a <strong>sz</strong>ónokokkal, s többekkel. Dr Hale<br />

úgy fogadott, mintha régi ismerősök lettünk volna, a mi onnan<br />

ered, hogy 1873-ban Budapesten járt volt s ott igen kedves<br />

emlékeket <strong>sz</strong>erzett a mi unitáriusainkkal való érintkezése alatt.<br />

Különösen Orbán Balázst emlegette, a ki csak akkortájban lett<br />

volt unitárius s mint igen lelkes ember ós jó angol megnyerte<br />

Dr. Halét. Minden gyűlés, minden ebéd vagy vacsora imával s<br />

legtöbb<strong>sz</strong>ör be<strong>sz</strong>éddel és mindig énekkel kezdődött, Meglepő,<br />

hogy ezek a puritán amerikaiak mennyire hi ven megtartják a<br />

buzgóság óráit!<br />

A nők nemzeti „egyesületének"' ünnepélye hétfőn tartatott.<br />

A legtágasabb, az u. n. 1-ső templomot vála<strong>sz</strong>tották a gyűlés<br />

helyéül. Olyan tömöttsóget, a milyen abban a templomban<br />

volt, mi csak zsinatainkon látunk. 20—25 férfi lehetett jelen,<br />

a többi mind nő és mind unitárius. Azt hi<strong>sz</strong>em, s mások is így<br />

<strong>sz</strong>ámították, voltak kétezeren. Megmondottam ott is, s itt is be<br />

kell vallanom, hogy ily népes ós ily nagy<strong>sz</strong>abású női gyűlést<br />

még sehol sem láttam. Meg aztán az a határtalan nagy érdeklődós,<br />

buzgóság és lelkesedós, a mely ezt a gyűlést elára<strong>sz</strong>totta,<br />

legfennebb egy-egy márczius lö-iki ifjúsági gyűlésen é<strong>sz</strong>lelhető.<br />

A „"Woman's Allience" 1880-ban alakult s főleg 8 év óta fejt ki<br />

nagy buzgalmat az unitárius egyházban ós ma már oly befolyású<br />

valóságos nagy hatalom, hogy a nők hajlandók a Társulat<br />

elébe helyezni s a férfiak kénytelenek bevallani, hogy ez<br />

a női egyesület az unitárius <strong>sz</strong>ellem ébre<strong>sz</strong>tése és terje<strong>sz</strong>tése<br />

érdekében határtalan nagy munkát végzett és végez mindennap.<br />

Flnöke az „Édes otthon" <strong>sz</strong>erzőjének, Gowett Vilmosnak a nővére,<br />

Mrs. Wells as<strong>sz</strong>ony volt, kinek fölkórésére be<strong>sz</strong>édet tartottam<br />

én is, mint a Dávid Ferencz Egylet titkára és az<br />

egyleti vála<strong>sz</strong>tmány nőtagjainak a tolmácsa. Püspöknénk s még<br />

egy pár vála<strong>sz</strong>tmányi tag arczkópét, a magyar unitárius női<br />

imakönyvet (Szivemet hozzád emelem) átadtam az Egyesületnek.<br />

Az utóbbinak az az érdekes ré<strong>sz</strong>e volt, hogy a táblája a<br />

D. F. E. vála<strong>sz</strong>tmánya egyik tagjának Boros Györgynének

— 249 —<br />

kézimunkája volt. Minden várakozáson fölül jól hatott a nőkre<br />

a magyar nők gyöngéd figyelme annyira, hogy ennek a révén<br />

valahol megfordultam, mindenütt ismerősre találtam. Nyilván<br />

való, hogy ők ismertek föl engemet, mert ón csak a gyűlést<br />

láttam és a kiket külön bemutattak. Meg kell említnem azt is,<br />

hogy haza jövő utamban Brooklynban meglátogattam Dix a<strong>sz</strong><strong>sz</strong>onyt,<br />

ki az Aliience rendes elnöke. Igen <strong>sz</strong>ivesen fogadott és<br />

örvendett a <strong>sz</strong>emélyes találkozásnak.<br />

Az ifjak gyűlése <strong>sz</strong>intén rendkivül népes ós oly élénk volt,<br />

a milyet csak ííjak tudnak teremteni. Két ezeren felül voltak<br />

jelen. Külön <strong>sz</strong>ándékozom foglalkozni az ifjakkal.<br />

A nagygyűlés kedden kezdődött a Tremont Templeben.<br />

Óriási terem. Csak a karzatokon két ezernél több ember foglalhat<br />

helyet és a legtávolabbi egy-két sort kivéve minden hely<br />

teljesen zsúfolva volt. Csak itt lehetett é<strong>sz</strong>lelni, mily rendkívüli<br />

nagy intelligentiából áll az amerikai unitárius egyház. Az<br />

amerikai társadalomnak a valódi cróme-je foglalt el itt minden<br />

helyet. Igazi lelkesedés, nemes érdeklődés sugárzott minden<br />

arczról. A fö vonzóerő az emelvényen volt, a hol az egyház<br />

amerikai ós külföldi képviselői foglaltak helyet: Angliából Bowie,<br />

az unitárius társulat titkára, Pritchesd kisas<strong>sz</strong>ony ós testvére,<br />

Japánból: Hirai Kinza, Tokio városból: a német protestáns<br />

unió nevében Oppert Gu<strong>sz</strong>táv Berlinből; a Szabad Kere<strong>sz</strong>tény<br />

Egyház ré<strong>sz</strong>éről Hocart Jakab lelké<strong>sz</strong> Brüssel bői, az indiai<br />

Brahmo Somaj ré<strong>sz</strong>éről: Mozoomdar P. C. Babú Calcutta-ból.<br />

A magyar unitárius egyház képviselője e sorok irója. Ezek<br />

voltak a hivatalos követek, de ezenkívül még több külföldi volt<br />

annyira, hogy az idegen or<strong>sz</strong>ágiak <strong>sz</strong>áma 25 volt.<br />

A fennebbi sorokat Providenceben a Richmond család ősi<br />

házánál irtam, de ott időzésemet meg kellett röviditnem egy<br />

nappal s ezt a levelet félbe kellett hagynom. Bár ne kellett<br />

volna, mert most itt a hajón oly fölötte nehéz nekem a munka.<br />

Ne gondold, hogy testi beteg vagyok. Hi<strong>sz</strong>en kellemetlen és<br />

kinos is, hej, de mi az az én betegségemhez mérten, a mit ti<br />

már talán feledni kezdettetek, <strong>sz</strong>egény Boros Sándor halálát<br />

ón csak itt a hajóra föl<strong>sz</strong>állva tudtam meg feleségem leveléből.<br />

Ha elgondolod az idegenből hazatérő lelki állapotát, ha e<strong>sz</strong>edbe<br />

jut, mily izgalomban tartják az utast az utolsó napok. A remény,<br />

a vágy, hogy egy<strong>sz</strong>er még újra láthasd mindazokat, a<br />

kiket <strong>sz</strong>erettél ós az a titkos aggodalom, hogy hátha a feneketlen<br />

óriáson baj ér, mindezek fölkorbácsolják idegeidet ós a<br />

hazai levélből biztatás helyett egy teljesen váratlan, egy hihetetlen<br />

hir: egy ifjú, egy munkás ember, egy férj, egy édes apa,<br />

a testvér halálának hire lep meg. Oh ez nem meglepés, ez

- 250 -<br />

villámsujtás, ez lék a megterhelt hajó oldalán, ez méreg az<br />

élet vizébe. De a mit nem tehettem akkor a minden óra zajában<br />

és zaklatásai között, azt meg kell tennem most a <strong>köt</strong>elesség<br />

hajthatlan rendelete értelmében. A többi, az a mi egyéni,<br />

nem érdekli a <strong>sz</strong>ünetlenül hullámzó világot. Mit törődik ez az<br />

oczeán azzal, hogy narancs héjat dobnak-e belé, vagy egy kis<br />

gyermek hulláját bocsátják alája tengeri temetés üzleti pompájával<br />

Itt még ezer sűlyedő utas jajjá sem hall<strong>sz</strong>ik tovább öt<br />

mértföldnél s ott sem hallja senki, mert a tenger lakosai előtt<br />

közönséges dolog, a tenger utasai pedig kerülik egymást, nehogy<br />

az éj homályában vagy a párák ködében ös<strong>sz</strong>eütközzenek<br />

s egy ujabb temetést rendezzenek. Bocsásson meg a kedves olvasó<br />

ezért a kitérésért, a mely indokolása a következők<br />

hiányainak.<br />

(Folyt, köv.)<br />

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI MOZGALMAK.<br />

— Boros Sándor halála alkalmából a tanári kar elhatározta, hogy<br />

ko<strong>sz</strong>orú megváltás czimén egy az o nevét viselő alapot fog gyűjteni. Az<br />

alapra begyült eddig 681 kor. 26 fillér. A kik. ezen a módon óhajtják a megboldogult<br />

emlékét megőrizni és megti<strong>sz</strong>telni, <strong>sz</strong>íves adományaikat küldjék<br />

dr. Nyiredy Géza tanár nevére.<br />

A Boros Sándor elhalálozásával megüresedett belső emberi<br />

nyugdijintézeti pénztárnoki állás ideiglenesen Csífő Salamon<br />

egyházi és püspöki titkárra bizatott megkettőzött fizetéssel. Az igazgatói<br />

teendők végzésével ideiglenesen dr. Nyiredy Géza tanár bizatott meg s az<br />

igazgatói iroda átadására és átvételére a család ré<strong>sz</strong>éről képviselő kéretett<br />

tel s az egyház ré<strong>sz</strong>éről Kozma Ferencz iskolai felügyelő gondnok<br />

elnöklete alatt egy bizottság küldetett ki.<br />

A halálozás által megüresedett mennyiségtan-termé<strong>sz</strong>ettudományi<br />

tan<strong>sz</strong>ékre pályázat Íratott ki. A kolozsvári főgymnasiumnál a magyarlatinnyelvi<br />

h tanári <strong>sz</strong>ék Markos Albert tanárjelölttel, a mennyiségtantermé<strong>sz</strong>ettudományi<br />

h. tanári <strong>sz</strong>ék Major Sándor tanárjelölttel töltetett<br />

be. Pál fi Márton okleveles tanár kérése felterjeeztetett a Vallásés<br />

közoktatásügyi mini<strong>sz</strong>ter úrhoz, hogy őt rendes tanárnak a magyarlatin<br />

tan<strong>sz</strong>ékre kinevezni méltóztassék.<br />

— Az iij collegium építése serényen foly és halad előre, A mikor e sorokat<br />

irjuk, már megkezdték a második emelet falainak felhúzását. A mint építés<br />

közben lehet látni a dolgokat, az udvar <strong>sz</strong>űk le<strong>sz</strong> és sötét s nem le<strong>sz</strong> elég levegője.<br />

A főhomlokzat felől eső folyósok is legalább most sötéteknek lát<strong>sz</strong>anak. Attól<br />

tartunk, hogy az alsóbb és sötétebb ré<strong>sz</strong>eken nappal is világítani kell majd.<br />

Szeptember elejére ké<strong>sz</strong>en le<strong>sz</strong> az épület s akkor majd a fedélzet föltevéséhez<br />

kezdhetnek.<br />

— Gálfi Zsigmond volt iskola-főnök hódmezővásárhelyi lelké<strong>sz</strong>i állomását<br />

f. hó 22-én foglalta el. A ré<strong>sz</strong>letekről nem kaptunk tudósítást. Szerencsét, sikeres<br />

működést kívánunk az uj lelké<strong>sz</strong>nek !<br />

— A kolozsvári unitárius leány-iskola a jelen tanévben a Berde-utczában<br />

dí<strong>sz</strong>es új helyiséget kapott. Az iskola lét<strong>sz</strong>áma az utóbbi időben folyto-

— 251 —<br />

nosan gyarapodott, a jelen tanévben 91 volt a lét<strong>sz</strong>ám. A régi helyiséget az uj<br />

gymnasium épülete vette el. A mostani helyiség eléggé alkalmas a továbbfejlődésre.<br />

Az iskola berendezése különben jelenben is megfelel teljesen az igényeknek<br />

— A családi törzskönyvi ivek az egyházközségek ré<strong>sz</strong>ére elké<strong>sz</strong>ültek.<br />

A törzskönyveket a lelké<strong>sz</strong>ek jövő 1901. év jan. l-ig ös<strong>sz</strong>e kell hogy állítsák,<br />

hogy akkor az adatok, az egyházi felsó'bb hatóság rendeletére állhassanak. Az<br />

iveket az Egyházi Képviselő Tanácsi irodától lehet megrendelni. Egy iv ára 8<br />

fillér. Egy ivre 8 családot lehet bevezetni. Megrendeléseket csakis az ivek árának<br />

előzetes beküldésével lehet tenni.<br />

— A kolozsvári unitárius collegium értesítője az 185)9/900. tanévről<br />

Szerk. Boros Sándor, igazgató. XXI. évf. Kolozsvárt, 1900- 155. 1.<br />

Az Értesítőt „Az Ok<strong>sz</strong>erű Vezér s Brassai nyelvtaniró<br />

munkássága" czímen egy alapos nyelvé<strong>sz</strong>eti ké<strong>sz</strong>ültséggel,nagy <strong>sz</strong>eretettel<br />

és fiatalos lendülettel megírt értekezés nyitja meg Pálfi Márton tanár<br />

tollából. Az értekezést méltatni nem tartozik ide - A már boldog emlékű<br />

igazgató a megelégedés érzelmével említi föl a collegium mult évi<br />

történetéből azt a két fontos mozzanatot, a mely az egé<strong>sz</strong> egyház történelméhez<br />

is egy <strong>sz</strong>ebb és jobb jövő' alapját veti meg. Ez a két mozzanat:<br />

az új kollégium építésének megkezdése ésaBerdeMózsa-czipó<br />

alapítvány életbelépése.<br />

I. A papnevelő intézet. A mult tanévben a papnevelő' intézet<br />

tanterve négy éves tanfolyamra egé<strong>sz</strong>íttetett ki. Alapvizsgát tett 3, <strong>sz</strong>akvizsgát<br />

5 növendék. Növendékek <strong>sz</strong>áma 9, a <strong>sz</strong>igorlóké 3. Tanárok <strong>sz</strong>áma 6.<br />

II. Főgymnasiura. Tanárok <strong>sz</strong>áma 20. Tanulók <strong>sz</strong>áma 319. Vizsgálatott<br />

tett 310. <strong>Unitárius</strong> vallású volt 177. Jó magaviseletű volt 201 —<br />

H6'77%, <strong>sz</strong>abály<strong>sz</strong>erű 99=32-9°/n> kevésbé <strong>sz</strong>abály<strong>sz</strong>erű l=0 33 u „. Minden<br />

tantárgyból jeles tanuld volt 23, minden tárgyból legalább jó 33,. minden<br />

tárgyból legalább elégséges 188, egy tárgyból elégtelen 28, két tárgyból<br />

elégtelen 6, több tárgyból elégtelen 22, o<strong>sz</strong>tályismétlésre útasíttatott 28<br />

tanuló.<br />

A Paget Olivér alapítványból az angolnyelvtan tanulásában<br />

felmutatott eredményért a 200 kor. díjat Gálfi Zsigmond papjelölt,<br />

a 100 kor. díjat Kovács Kálmán VII. o. t., az 50 kor. díjat- egyenlően<br />

mego<strong>sz</strong>tva Abrudbányai Géza és Májai Dezső VII, o. t. nyerték.<br />

Báró Petrichevich-Horváth Kálmán főgondnok űr adományából<br />

200 kor.-t Puskás Endre nyerte, a ki az érettségi vizsgálatot<br />

jeles eredménynyel állotta ki. 20—20 kor.-t nyertek Kovács Kálmán,<br />

Abru.dbányai Géza, Balogh József VII.. Smiel József VI.<br />

o. t., 10—10 kor.-t Bock Alfréd és Rosenfeld Aladár V. o. t.<br />

Peielle-alapból általános jeles o<strong>sz</strong>tályzatért jutalmat nyertek :<br />

Májai Dezső VII., Abrudbányai Ede, I<strong>sz</strong>lai Géza, Piger Sándor IV., Gál<br />

Zsigmond, Gyulai Tibor, Máté Albert, Mikó Lajos III, Kiss Ernő, Vári<br />

Ákos, Veress Géza II., Derzsi Károly, Ilutter Kálmán, Molnár Gergely,<br />

Pálfi Lá<strong>sz</strong>ló I. o. t.<br />

Ezeken kívül még sok jutalom o<strong>sz</strong>tatott ki a jó tanulóknak. A legátusoknak<br />

volt 1780 kor. jövedelmünk, kórházi díjban elengedtetett 2130<br />

kor. A javadalmak ös<strong>sz</strong>ege az élelmezésen kivül 12315 kor.<br />

III. Az elemi iskola A tanulók <strong>sz</strong>áma 54. Vallásukra vonatkozó<br />

adat nincs. Jó tanulásért és magaviseletért többen kaptak jul alom-könyveket.<br />

G. K,<br />

— A Murányi Farkas Sándor alapítványának utolsó két évi kamatját<br />

100—100 kor. ös<strong>sz</strong>egben P á 1 fi F e re nc z polgárdii lelké<strong>sz</strong> és Gálfi<br />

Zsigmond most kinevezett hódmezővásárhelyi lelké<strong>sz</strong> nyerték.

— 252 —<br />

— A <strong>sz</strong> -kere<strong>sz</strong>túri gimnáziumnál megüresedett német-nyelvi h.<br />

tan<strong>sz</strong>ékre Hackmüller Frigyes tanárjelölt neveztetett ki, a rajzolögeometriai<br />

tan<strong>sz</strong>ékre egy évre ideiglenesen Csiky István.<br />

— A <strong>sz</strong>ékely-kere<strong>sz</strong>túri unitárius egyházkor f. évi julius 3-án Énlakán<br />

tartotta meg rendes közgyűlését. E közgyűlés ugy egyházi, mint világi<br />

embereinknek egyházunk ügyei iránt való meleg érdeklődéséről fényesen tanúskodik.<br />

Papjaink és tanítóink teljes <strong>sz</strong>áma mellett jelen voltak Gálffi Kálmán,<br />

Ádám Albert egyházköri gondnokok, Ádám Domokos és <strong>sz</strong>ámosan mások is,<br />

köztük nők többen.<br />

E község lakói igazi vallásosságának jelei az a meleg vendég<strong>sz</strong>eretet,<br />

melylyel fogadták a gyűlésre hozzánk seregletteket, továbbá az a vallásos buzgóság,<br />

mely a leg<strong>sz</strong>orosabb munkaidőn is nagy <strong>sz</strong>ámmal a templomba vezette<br />

őket. A papi <strong>sz</strong>olgálatot Deák Miklós tordátfalvi lelké<strong>sz</strong> végezte a nála <strong>sz</strong>okásos<br />

vallásos buzgósággal. Imája, be<strong>sz</strong>éde <strong>sz</strong>épek, gyönyörűek voltak, vallásos<br />

czélzatoSsággal Lear király 4, leányáról be<strong>sz</strong>élt. A <strong>sz</strong>ónok lelkesedett, hogy a<br />

közönséget is lelkesitsa. A lelkesedés, a figyelem nagy és mély volt. E nagy<br />

lelkesedést, mely figyelmet ébren tartotta Raffaj Domokos esperes igazi áhitatossággal,<br />

<strong>sz</strong>ent lelkesedéssel teljes, a nagy<strong>sz</strong>ámú gyülekezethez intézett üdvözlete.<br />

Majd Kozma Dimén helybeli lelké<strong>sz</strong> fogadja magas röptű be<strong>sz</strong>éddel ekklézsiája<br />

nevében a gyűlés tagjait, a vendégeket,<br />

Felemelő, <strong>sz</strong>ivet lelket nemesítő, ez anyagias világban végig hallgatni oly<br />

<strong>sz</strong>ép be<strong>sz</strong>édeket, minők hallhatók voltak ez alkalommal.<br />

A gyűlésen Ádám Albert egyik világi gondnok elnökölt <strong>sz</strong>akértelemmel.<br />

Most tartotta nemes elvekben gazdag <strong>sz</strong>ékfoglalóját is. Nemesen cselekedett,<br />

mikor a többek között felhívta a gyűlés figyelmét arra, hogy tagjai ne legyenek<br />

munkásai annak a <strong>sz</strong>omorú, napjainkban mind inkább felmerülő, hibás és<br />

téves iránynak, mi<strong>sz</strong>erint egyes egyházak a politika <strong>sz</strong>olgálatába állanak, miáltal<br />

ve<strong>sz</strong>élyeztetik a felekezeti békét, a társadalmi életet. Bizony e tanács meg<strong>sz</strong>ivelendő<br />

és meg is tartandó, mert téves irány az egyházaknak az or<strong>sz</strong>ágos<br />

politika határán bolyongani. Czélunk nem lehet már csak a tér <strong>sz</strong>űke miatt is,<br />

a gyűlés egé<strong>sz</strong> folyamát ismertetni, csak az általánosakra <strong>sz</strong>orítkozunk. Kimagasló<br />

volt az esperes kimerítő, körültekintő évi jelentése. Elismeréssel és jól<br />

eső érzéssel kell megemlékeznünk az egyes bizottságok nagy buzgalmáról is,<br />

melylyel végzik a reájok bízottakat és referálják a véleményezésre nekik kio<strong>sz</strong>tott<br />

egyes ügyeket. Vi<strong>sz</strong>ont elismerésre méltó az a nagy figyelem, az a tárgyilagosság,<br />

minőben ré<strong>sz</strong>esítették a gyűlés tagjai a tárgysorozat minden pontját.<br />

Ez évi főtanácsi ülésünkre ez egyházkör képviselőiül egyházi ré<strong>sz</strong>ről<br />

Ferenczi Áron medeséri, Péterffy- Mihály <strong>sz</strong>t.-ábrahámi lelké<strong>sz</strong>eket, Nagy Ferencz<br />

enlaki tanitót, világi ré<strong>sz</strong>éről Palffy György tarcsafalvi, Pálffy Mihály<br />

gagyi földbirtokosokat és Pap Mózes <strong>sz</strong>.-kere<strong>sz</strong>turi gymn. tanárt vála<strong>sz</strong>totta meg.<br />

A d. u. 4 óráig tartó gyűlést az enlaki egyházközség által adott közebéd<br />

követte, melyen <strong>sz</strong>ámos pohárkö<strong>sz</strong>öntő hangzott el. Első helyen főpá<strong>sz</strong>toruukat<br />

Gálffy Kálmán köri gondnok kö<strong>sz</strong>öntötte fel, a köri gondnokokat<br />

az esperes. A sok <strong>sz</strong>ép pohárkö<strong>sz</strong>öntő sorából kiemelendő Végh Mihály ravai<br />

lelké<strong>sz</strong>é, ki Boros György theologiai tanárt, egyházunknak jelenleg Amerikában<br />

időző képviselőjét kö<strong>sz</strong>öntötte fel, megemlékezve arról a nagy csapásról, mely<br />

érte egyházunk, vallásközönségünk mellett őt is Boros Sándor kolozsvári főgymnásiumunk<br />

igazgatója elhuuytával. Egyházunkat ért nagy ve<strong>sz</strong>teségének a<br />

gyűlés is kifejezést adott, a menyiben határozta, hogy az özvegynek átiratban<br />

fejeztessék ki <strong>sz</strong>eretett ferje elhunytával ért mély gyá<strong>sz</strong>ában az egyházkör ré<strong>sz</strong>éről<br />

való igazi ré<strong>sz</strong>vét.<br />

A valódi <strong>sz</strong>ékely é<strong>sz</strong>járás, találékonyság, ügyesség és <strong>sz</strong>ives vendég<strong>sz</strong>ere-

- 253 -<br />

tet jellemzésére ide iktatjuk az enlaki megyebiro, ifj. Fülöp János pohírkö<strong>sz</strong>öntőjét<br />

<strong>sz</strong>ó <strong>sz</strong>erint:<br />

Ti<strong>sz</strong>telt nagyérdemű nemes gyülekezet, kiket hivatalok ide <strong>köt</strong>elezett!<br />

Röviden <strong>sz</strong>ólanék csekély rendezéssel, fogadjanak ezért békés eltűréssel. Elsőbben<br />

is hála az ég <strong>sz</strong>ent urának, a ki életekre vigyázott azoknak, kik eklézsiánknak<br />

jöttek örömére : legyenek mindnyájan ezért üdvözölve. Szeretetre méltó<br />

kedves esperes ur, körünknek dí<strong>sz</strong>ére tartsa meg a <strong>sz</strong>ent ur ! Ismert bölcsességgel<br />

híveit vezesse, virágzó nyomait békesség kövesse. Ti<strong>sz</strong>telt nagyérdemű<br />

köri gondnokaink, és hiv nemes <strong>sz</strong>ivü bölcs konzistoraink, az érdem örökzöld<br />

borostyánjaival, ko<strong>sz</strong>oruztassanak méltó jutalommal, Mindnyájan <strong>sz</strong>ép <strong>sz</strong>ámmal<br />

kik hozzánk eljöttek, s megjelenésekkel ti<strong>sz</strong>teletet tettek, <strong>sz</strong>erencse kisérje<br />

az utazásokat, ezeket kivánom <strong>sz</strong>ivem érzelméből, Éljenek sokáig Isten kegyelméből.<br />

E köri közgyűlésen kifejezésre jutott vallásos buzgóságot, egyházias<br />

komolyságot igyekezzünk mindenhol, minden tetteinkben kifejezésre juttatni.<br />

P. M.<br />

—Az aranyos-tordai unitárius egyházkör ez évi közgyűlését f. hó<br />

17-én Túrban tartotta meg Székely Miklós köri felügyelő gondnok és<br />

Csegezi Lá<strong>sz</strong>ló esperes urak elnöklete alatt Meglepő <strong>sz</strong>ép <strong>sz</strong>ámban<br />

voltak jelen tanácsos aai, kiknek egyházi ügyeink iránti érdeklődése méltán<br />

ylóan elismerést érdemel. A lelké<strong>sz</strong>ek és énekvezérek, valamint az<br />

egyházak vála<strong>sz</strong>tott képviselői is — csaknem teljes <strong>sz</strong>ámban voltak, vagy<br />

pedig elmaradásukat — egy-kettő kivételével — kellőleg igazolták. A <strong>sz</strong>orgos<br />

mezei munka daczára a közönség megtöltötte a templomot az istenti<strong>sz</strong>telet<br />

alkalmával, a melyen az egyházi teendőket Németh István toroczkói<br />

lelké<strong>sz</strong> és Ékárt Ferencz mé<strong>sz</strong>kői énekvezér végezték. E kicsiny egyház<br />

hivei a más vallásfelekezetűek között azokkal békében élnek, mely körülmény<br />

— mint ritka tünemény — az itteni papok fenkölt gondolkozását<br />

mutatja.<br />

A hivatalos gyűlés d. e. 9. órakor kezdődött az elnök <strong>sz</strong>ép megnyitójával<br />

és évi jelentésével. Jegyzőkönyvet — mint korjegyző — egyelőre<br />

Benczédi Domokos csegezi lelké<strong>sz</strong> vezetett. Legérdekesebb tárgy a Simó<br />

János halálával megüresedett köri jegyzőség betöltése volt. Lorinczi Dénes<br />

tordai és Németh István toroczkói lelké<strong>sz</strong> köré csoportosultak a vála<strong>sz</strong>tók.<br />

Torda és vidéke mérkőzött olyan érdekesen, hogy két<strong>sz</strong>eri <strong>sz</strong>avazás után<br />

is Lorinczi vis<strong>sz</strong>alépésével lett jegyzővé Németh. — Abrudbánya-vidéki<br />

felügyelő gondnoknak Mikó Dezső, fqtanácsi képviselőknek Lorinczi Dénes,<br />

Benczédi Domokos, Borbély Máthé és Csipkés Viktor csaknem egyhangúlag<br />

vála<strong>sz</strong>tattak meg.<br />

Fontosabb tárgyak :abelső emberek nyugdij <strong>sz</strong>abálya tervezete,<br />

a köri gyámold a <strong>sz</strong>abályzata, özvegy-árvai alap<br />

<strong>sz</strong>ámadása, a nevelésügyi évi jelentés és a lelké<strong>sz</strong>kör<br />

alakítása. A néhai Boros Sándor tervezeti javaslatát körünk elvben elfogadta<br />

azzal a módosítással, hogy a 30 éven felüli <strong>sz</strong>olgálatban levők is<br />

bevétetvén — a <strong>sz</strong>abályzat 19oo. jan. l-re életbei ép tettessék. A lelké<strong>sz</strong>kör<br />

megalakítása kívánatosnak mondatott, a tordai és toroczkói lelké<strong>sz</strong>ekre<br />

bízatván a kivitel kérdése.<br />

Az egyes tárgyak alaposabb megbe<strong>sz</strong>élésére a vála<strong>sz</strong>tásokkal eltelt<br />

idő miatt nem terje<strong>sz</strong>kedhettünk, mindazonáltal megelégedéssel élveztük<br />

és fogya<strong>sz</strong>tottuk el túri egyházunk pompás ebédjét, melynek fű<strong>sz</strong>eréből<br />

a <strong>sz</strong>ép pohárkö<strong>sz</strong>öntők elmaradhatlanok valának.<br />

th.<br />

— Az udvarhelyi egyházkör jul. 18-án Kénosban tartotta rendes<br />

évi közgyűlését, a melyen <strong>sz</strong>ép <strong>sz</strong>ámban jelentek meg a hivatottak. Felü-

— 254 —<br />

gyelő gondnokaink más felé voltak elfoglalva s így az elnökséget<br />

Kisgyörgy esperes egyedül vitte. A délutáni ülésre nagy örömünkre még<br />

is megjelent Jakab Gyula f. gondnok ur is s pár órán át segédkezett az<br />

elnöklésben. Világi egyházi tanácsosaink közül csupán egy jött el, a mi<br />

nem mutat valami meleg érdeklődésre. A gyűlés — bár folyása elég élénk<br />

volt — hos<strong>sz</strong>as időt vett igénybe s majdnem az estébe nyúlt. Megnyitás<br />

után olvastatott a mult ülés jegyzőkönyve, ezt követte az esperes évi jelentése,<br />

melynek örvendetes tudomásul vételével kapcsolatosan ré<strong>sz</strong>véttel<br />

o<strong>sz</strong>tozott a gyűlés ama fájdalomban, melyet kifejezett a jelentés a Boros<br />

Sándor nyugdijintézeti pénztárnok és igazgató halálán.<br />

Ezután templomba vonult a gyűlés, hogy az Urnevének maga<strong>sz</strong>talást<br />

énekelvén, hálákat adjon jótéteményeiért s kérje segedelmét, jóvoltát a<br />

jövendőre is. — Istenti<strong>sz</strong>teleten a papi ti<strong>sz</strong>tet Péter Sándor teljesítette<br />

igen <strong>sz</strong>ép sikerrel, énekvezér pedig Péterfi Áron vala.<br />

Istenti<strong>sz</strong>telet után ismét gyűlésbe mentünk s meghallgattuk a bizottságok<br />

jelentéseit, melyek közül első vala a nevelésügyi. Ennek nevében<br />

a vasárnapi vallásos oktatásról Györfi István, a rendes oktatásról és évi<br />

záróvizsgálatokról Kovács Imre olvastak terjedelmes — valóban körültekintő,<br />

mindenre kiterjedő — jelentéseket. Örömmel győződött meg ezek<br />

folyamán gyűlésünk arról, hogy egyházkörünk, ha. nem is épen makula<br />

nélküli, de évről-évre a haladás utján van a vallás-erkölcsi oktatás tekintetében<br />

is.<br />

Ezután a pénztári bizottság jelentését hallottuk, a mely bár azon<br />

kijelentésével, hogy a pénztár rendben van, örömre hívott, mégis meg<strong>sz</strong>omorított,<br />

mert egyúttal az Egyed Ferencz pénztáros lemondását is jelzé.<br />

A segélyűgyi bizottság jelentése elfogadtatott, de ezzel kapcsolatosan<br />

kiemelendőnek határozza a gyűlés Vári Albert előterje<strong>sz</strong>tését s méltányolva<br />

azon <strong>sz</strong>olgálatot, melyet végez Udvarhelyen a különböző intézetekben<br />

tanuló s majdnem 70-re menő unitárius tanuló hitoktatása körűi, a legmelegebben<br />

ajánlja, hogy az egyházi tanács már valahára juttasson oly<br />

ti<strong>sz</strong>teletdíjat, melyben legalább költségei megtérüljenek.<br />

Az E. K. Tanácsból véleményezésre küldött ügyek következtek ezután<br />

s az előadói vélemények meghallgatása után az ezekre vonatkozó<br />

jelentések elfogadtattak, ré<strong>sz</strong>letesebb vitát csak a belső emberi nyugdíjintézet<br />

uj <strong>sz</strong>abályzatáról <strong>sz</strong>óló idézvén fel. Majd különböző E. K. tanácsi<br />

leiratok olvastattak s vétettek tudomásul.<br />

Ezután vála<strong>sz</strong>tások következtek. Egyházköri pénztárnoknak vála<strong>sz</strong>tatott<br />

felkiáltás utján Gál József recsenyédi lelké<strong>sz</strong>; főtanácsi képviselőknek<br />

— titkos <strong>sz</strong>avazat utján általános <strong>sz</strong>ótöbbséggel egyházi ré<strong>sz</strong>ről<br />

Vári Albert kénosi, Pál Ferencz oklándi lelké<strong>sz</strong>ek; világi ré<strong>sz</strong>ről pedig Német<br />

Albert vármegyei fő<strong>sz</strong>ámvevő és Tarcsafalvi Albert áll. isk. ig. tanitó.<br />

Miután az uj egyházi törvény <strong>sz</strong>erint a köric gyűlés tagjai többen<br />

le<strong>sz</strong>nek, s így az ellátás is költségesebb, az a<strong>sz</strong>taldíj kérdése nagy vitát<br />

idézett elő, mert a míg egyik lélek<strong>sz</strong>ám arányában róná ki az a<strong>sz</strong>taldíjat<br />

az egyházközségekre, addig a másik a vagyoni helyzetet <strong>sz</strong>eretné alapul<br />

venni, a harmadik pedig úgy gondolkozik, hogy — mert az evők <strong>sz</strong>áma<br />

kicsiny és nagy ekklézsiában egyforma, tehát fizessen is mindenik egyformán.<br />

Az eredmény az lett, hogy bizottság küldetett ki javaslat tevésre.<br />

Indítványok kerültek ezután tárgyalásra, melyek elfogadása után<br />

a jövő gyűlés helyéül Lókod jelöltetett ki.<br />

Ilyenforma vala nagyjában gyűlésünk folyása s jól eső érzelmek<br />

között indultunk haza annak végeztén, vivén magunkkal azon édes meggyőződést,<br />

hogy gyűléseinken megjelenni jó, mert az ott látottak és hal-

— 255 —<br />

lottak épületére vannak a léleknek. Épen ezért legyen <strong>sz</strong>abad azon óhajtással<br />

végeznünk e tudósítást, vajha jövó're világi tanácsos aai. is, sietve<br />

jönnének velünk egyetemben venni a léleknek ezen táplálékát.<br />

Jelenvolt.<br />

— Dicső-Szent- Mártonban jul. hó 5-én a <strong>sz</strong>ó'kefalvi unitárius templomtorony<br />

építési alapja javára juhálist rendeztek, a mely fényes erkölcsi és anyagi<br />

eiedménynyel végződött. A „K i s-K ü k ü 11 ő" czimü helyben megjelenő hetilap<br />

egy nem unitárius munkatársa tollából egy igen élénken és ügyesen megirt<br />

tárczaczikket közöl az unitárius mulatságról, melyben nagy elismeréssel adózik<br />

különösen a női rendezőség ügyességéről és <strong>sz</strong>eretetreméltóságáról. Erre vonatkozólag<br />

egé<strong>sz</strong>en illetékes helyről ves<strong>sz</strong>ük e sorokat: Szent czélu mozgalmunk<br />

fényes eredményre vezetett. Szőkefalván most már tornyot építünk. A nagy<br />

munkából s annak fényes eredményéből oro<strong>sz</strong>lánré<strong>sz</strong> illeti dr. Árkosv Gyuláné,<br />

Gvidó Béláné és Simay Gáborné úras<strong>sz</strong>onyokat, dr. Árkosy Gyula, dr. Ferencz<br />

Ákos és Yégh Albert urakat.<br />

A rendezőség nyilvános kö<strong>sz</strong>önetét és <strong>sz</strong>ámadását a következőkben te<strong>sz</strong>i<br />

meg :<br />

—Nyilvános <strong>sz</strong>ámadás és kö<strong>sz</strong>önet nyilvánítás. A <strong>sz</strong>őkefalvi unitárius<br />

templom-torony épitési-alap javára f. évi julius 5-én Dicső-Szent-Mártonban<br />

a gazdabizottság kertjében rendezett tánczmulatság alkalmával ös<strong>sz</strong>es bevétel<br />

1260 korona 02 fillér, kiadás 412 kor. 39 fillér. S igy ti<strong>sz</strong>ta jövedelem 847 kor.<br />

63 fillér. Felüllizetések: I<strong>sz</strong>lai Lá<strong>sz</strong>ló 30 kor., D. id. Pataky Lá<strong>sz</strong>ló, Sándor<br />

János 20—20 kor., Dr. Árkosy Gyula 15 kor , Ferencz József, Gr. Bethlen József<br />

és neje, Dr. Boér Elek 10 — 10 kor., Dr. Ferencz Ákos, Zehán Lá<strong>sz</strong>ló 8—8 kor.,<br />

Id. Dániel Gábor, ifj. Pataky Lá<strong>sz</strong>ló, Járay Béla, K. Nagy Pál, Schöpner Sámuel<br />

6 — 6 kor., Imre József, D. Pataky Sándor. Derzsi István, Csatlós Gábor, Gyárfás<br />

Károly, Pekri Sándor, Dr, Müller Jenő, Dr. Müller Zoltán, Fazakas Géza,<br />

Dr. Ferencz Gyula, Vajda Ákos, Szántner János, Lá<strong>sz</strong>ló János, Ürmösy Kálmán<br />

(Zernest), Szikor<strong>sz</strong>ki András, Br. Rottenthal, Hadházy József 5—5 kor., Egyed<br />

Józsefné, Kedves István, Dr. Novak Rezső, Dr. Ferencz József, Lőfi Endre, Kiss<br />

Sámuel, Daczó Mózes 4—4 kor., Ütő Lajosné, Apáthi Péter, Szentmiklósy Lá<strong>sz</strong>ló,<br />

Bartha Lá<strong>sz</strong>ló, Baranyay Lajosné, Pálffy Márton 3—3 kor., Egyed József, Végh<br />

Mihály, Kuthy Gyula, Kósa Sándor, Molnár Jánosné, Mártonffy Sándor, Rosenberg<br />

Lajos, Puskás Gergely, Schvvetz Vilmos, Vajna Lajos, Vajda Béla, Végh Albert, Szá<strong>sz</strong><br />

Albert, Benkő János, Csegezy Tamás, Hegyi Károly, Dr. Ládái István, Gvidó<br />

Mózes, Szabó Ferencz, Guidó Béla, Dr. Ke<strong>sz</strong>egh Ferenc?;, dombói Székely György<br />

2 — 2 kor, Czikra Mihály, Csuka Árpád, Inczefi Áron, Dr. Henter Zoltán, Henter<br />

Géza, Gráczy Ferencz, Gyalay József, Major Ferencz, Bod Sándor, Székely<br />

István, Boér Antal 1 — 1 kor., Szabó Gábor, Szinte Lajos 40—40 fillér,<br />

N. N. 20 fillér.<br />

Ételnemű eket adtak: Dr. Árkosy Gyuláné, Dr. Báthory Béláné,<br />

Gr. Bethlen Józsefné, Derzsi Istvánné, K. Boér Elekné, Boér Gáborné, Csató<br />

Gáborné, Dió<strong>sz</strong>eghy Gáborné, Farkas Ignáczné, Farkas Mórné, Filep Antalné,<br />

Frits Rezsőné, Gyalay Józsefné, Gáspár Györgyné, Gál Józsefné, Gere Kálmán,<br />

Gvidó Béláné, Dr. Hirsch Józsefné, Gr. Ilaller Péterné, Henter Gáborné, I<strong>sz</strong>lay<br />

Lá<strong>sz</strong>lóné, Járay Róbertné, Járay Béláné, Jeremiás Adolfné, Kerekes Károlynó,<br />

Özv. Kovácsyné, Kovácsy Jenőné, Kiss Sándorné, Komáromi Sándorné, Löb<br />

Izsákné, Máthé Béláné, Özv. Maetz Frigyesné, Id. Pataky iá<strong>sz</strong>lóné, Pataky<br />

Sándorné, Rédiger Béláné, Szántner Jánosné, Schöpner Sámuelné, Simay Gáborné,<br />

Özv. Szentpétery Antalné, Szinte Lajosné, Szathmáry Gyuláné, Székely Józsefné,<br />

Szabó Gáborné, Özv. Réz Mihályné, Ürmösy Jánosné, Vajda Béláné, Vajna<br />

Lajosné, Végh Albertné.

- 256 -<br />

Bort adtak: D. ifj. Pataky Lá<strong>sz</strong>ló, Járay Róbert, Buzogány János,<br />

Demény Dániel, Utczás Sámuel, Br. Rottenthal Henrik, Gerendy István, K. Nagy<br />

Pál, Fekete György, Potsa Bertalan, Pataky Lajos, Dr. Boér Elek, Papp Emil,<br />

Hegyi Károly, Gvidó Béla, Yajda Ákos.<br />

A kegyec adakozók fogadják e helyen is a <strong>sz</strong>ent czélra nyújtott kegyes<br />

adományaikért felülfizetéseikért hálás kö<strong>sz</strong>önetünket -<br />

Dicső-Szent-Márton, <strong>1900.</strong> julius 12-én. A rendezőség.<br />

TARTALOM : Boros Sándor. (Arczképpel). Dr. Gál Kelemen. 225.<br />

lap. — Boros György kitüntetése. John Fretwell. 244. 1. — Kovács János<br />

tanár Fiúméban 246. 1. — Az amerikai unitárius Társulat gyűlései. Boros<br />

György. 247. 1. — Egyházi és iskolai mozgalmak. 250. 1. —<br />

M. Á. V. ERDÉLYRÉSZ! FO- ÉS MELLÉKVONALAINAK MEHETRENDJE.<br />

Gy. I<br />

1121<br />

1131<br />

631<br />

10-14<br />

5+3<br />

1152<br />

1224<br />

küí<br />

340<br />

620<br />

403<br />

613<br />

800<br />

137<br />

55 Sz 545 Gy. 9 15 ind. Budapest k. p. u. érk. Sz 710 Gy. 750 Gy. 150 Sz. 620<br />

75<br />

349 ,, 902 „ 1112 érk.<br />

J5 356 „ 927 » 1119<br />

Szolnok 1<br />

ind.<br />

ind. 337<br />

» 539<br />

érk. 3^ 532 Y)<br />

n 1144 „ 335<br />

1136 „ 325<br />

n<br />

521 „ 1133 „ 1247 érk. ind. 119 403 1006 34<br />

Püspök-Ladányj „ l<br />

ö28<br />

„ n i » 12Ü ind. Püspök-Ladányj érk. J? 1254 356 » 959 „ 112<br />

639 148<br />

»<br />

„ 211 érk.<br />

ind. !><br />

1<br />

12"<br />

Nagy-Várad j<br />

l ^ „ 2~ ind. érk.<br />

11Ö4<br />

1044 n<br />

238 §43 „ 1136<br />

» 2" Szil 17 Gy. 357<br />

» 216 „ 4£3 » 4^6 érk. Csúcsa ind. 837 jj 1252 919 n „ 215<br />

350<br />

n „ 659 „ 5^ érk.<br />

ind 6~<br />

jj 42O Kolozsvár<br />

V. 830 „ 6~ ind.<br />

érk. V. 5~ » 1101 7OO „ 1232<br />

n<br />

Sz 10" 645 „ 1207<br />

n<br />

»<br />

j?<br />

553 „ 1029 „ 726<br />

556 „ 1041 „ 727 érk.<br />

ind.<br />

Ar.-Gyéres 1 ind<br />

érk. >} 346<br />

340 n<br />

924<br />

Q23 n<br />

5I8 „ 1030<br />

Y) 5I2 „ 1024<br />

1122 „ 1030 érk. ( ind.<br />

M.-Vásárhely<br />

» 1225 543 „ 530<br />

)J<br />

jj 1225 — „ 530 irid j M.-Vásárhely<br />

érk. »<br />

)J 534 n<br />

1122 —<br />

732 V. 1246 „ 832 érk. 1<br />

ind. 207 806 ))<br />

Tövis<br />

j; 338 „ 845<br />

Gy . 200 „ H 3 Tövis<br />

„ 837 ind. 1<br />

érk 142 8ÖÖ 302 „ 318<br />

n<br />

1! »<br />

105 „ 333 „ 943 érk. Kis-Kapus ind n 1150 656 * ]25 „ 216<br />

n »<br />

» 208 „ 527 „ 1053 érk. Segesvár ind 11 945 » 549 n 1145 V 1 ü<br />

620<br />

n<br />

— „ 159 érk. Sz.-Udvarhely ind. 715<br />

» 3OO — —<br />

» 229 V. 6°8 „ 1114 érk. ,Héjasfalva ind. » 913 529 1117<br />

n » „ 1254<br />

— » 8l „ 1258 érk. Ágostonfalva ind. 7O3 350 922<br />

n<br />

—<br />

»<br />

n<br />

» 507 „ 1025 „ 209 érk. Brassó ind. 5Ö8 245 748<br />

n » „ 10»<br />

n<br />

» 853<br />

z<br />

6=2 érk. I<br />

„ 1022 ind j K-Vásárhely<br />

ind<br />

»<br />

érk.<br />

1022<br />

» 227 „ 227<br />

650<br />

n 514 — „ 219 ind. Brassó érk. 218 — „ 1014<br />

n 626 — „ 331 érk. Predeal ind- » 112 „ 912<br />

Gy. = Gyorsvonat. Sz. — Személyvonat. V. == Yegyesvonat.<br />

Nyomatott Gámán J. örököse könyvnyomdájában Kolozsvárt.

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!