Csaladunk 2006 3 korr.qxd - Veszprémi Érsekség

"Jó dolog szülõnek lenni, de ne állj
meg, a végtelen hív tégedet, csodák várnak
rád."
Csodálom a legparányibb lény létét
is, azt, hogy van, hogy akar, szeret lenni,
ahogy a léthez ragaszkodik. Csodálom a
kis magok határtalan bizalmát, mellyel a
felszínre küldik kis hajtásukat, és nem
állnak meg, hanem virágot bontanak,
majd magot érlelnek, megélik a maguk
határa közt a teljes létüket. Bármerre
fordulok is, ugyanezt látom, hosszú út
után érkezik a gólya, nem tátja a száját,
fészket épít, fiat nevel, hogy átadja a legdrágábbat,
a lét ajándékát. Minden mi
él, élni akar, nagyra nõni, virágot,
gyümölcsöt teremni, a lét gyönyörûségét
továbbadni, és olyan jól van ez
így.
Csodálom az életet, mi bennünk,
emberekben felfakadt. Csodálom az
anyaméhben egymagában elinduló kis
sejtet, ahogy társat keres, és talál,
majd hónapok alatt szeretetbõl, vérbõl
új élet fakad, csoda a lét, melynek te is
hordozója vagy. Megszületik az ember
és tipegõ-topogó léptekkel elindul a
végtelen felé. Csodálom ezt az ívet,
pályát, mely a semmibõl a végtelenbe
visz.
Gyönyörûséges a lét, jó lenni, kisbabaként
odabújni szüleinkhez, jó
bebarangolni a gyermekkor megannyi
ligetét, erdejét, barátságokat kötni,
megtapasztalni, hogy jó szeretni és
szeretve lenni. Telnek az évek, de minden
nap meghozza a maga gyümölcsét. Te a
világot járod, hogy felfedezd, de ezáltal
önmagadat is meghódítod, felépíted.
Milyen szép a kisgyermek önfeledt
kacagása, az eszmélõ ifjú örökös
elégedetlenkedése azzal, ami van, és
ahogy van, õ többet akar, és úgy érzi,
hogy többet is tud tenni az elõtte
járóknál. Csodálatos naivság, tisztaság
mellyel hiszi a serdülõ, hogy õ mindent
meg tud oldani, világunk kiapadhatatlan
õsereje. Jó dolog huszonévesnek lenni,
szórakozni, de ne torpanj meg, torzó,
torzszülött leszel, ha itt leáll kibontakozásod.
Attól leszel felnõtt, hogy a
megismert értékek közül választasz ma-
Továbbadni a lét gyönyörûségét
Böjte Csaba levele
gadnak, meghozod döntéseidet, majd
lassan kialakul világnézeted, életcélod,
életformád. Mind-mind egy nagy csata,
melyet ha megvívsz alázattal, de bátran,
boldog leszel.
Csodálatos a szerelem, ez az emésztõ
tûz, mely mint táltos paripa, elragad a
fellegek felé, repít, és olyan távlatokat
nyit, melyekrõl nem is álmodtál; társat
találsz magadnak, örvendj neki, a tiéd, s
te az övé vagy. Jó dolog szülõvé válni.
Egy nõ nemcsak gyermeket szül a földre,
hanem megszül egy édesanyát, egy édesapát
is, életet adsz, de te is új életet kapsz.
Egy határtalan új dimenzió, egy új világ,
melynek csillagvárosai gyermekeid elsõ
szavai, botladozó léptei, butuska gesztusai.
Ezt a világot ti teremtettétek, de általa
születsz te magad is. Gyermeked,
ahogy szembefordul veled, tekintetével
azt mondja, hogy "az én apukám a világ
legerõsebb embere", te se tudod hogyan,
de gyermeked teremtõ tekintete átalakít,
és valóban sokkal erõsebb, tisztább
leszel, új ismeretlen források fakadnak
fel szívedben. Te teremted õt, a csodát, a
gyermeket és õ tégedet, a gondoskodó
szülõt.
Jó dolog szülõnek lenni, de ne állj
meg, a végtelen hív tégedet, csodák várnak
rád. Lassan látni fogod, hogy bon-
- 3 -
GONDOLAT
GONDOLA
takozik a bimbó, s gyermeked szép
nagylány, kemény ifjú lesz. Szívedben
mérhetetlen büszkeséggel tapasztalod,
hogy csinos lányod után megfordulnak
a fiúk, hogy fiad jelenlétében a lányok
elpirulnak, összesúgnak, beszédesebbek
lesznek. Jó dolog gyönyörködni
iskolát végzõ ballagó gyermekedben,
vele együtt dolgozni, látni a felnõttkor
küszöbén átlépõ gyermekedet.
Aztán egy szép nap nagyszülõ leszel,
ez egy új világ, ne félj tõle, talán
most már idõd is több van rácsodálkozni
a csodára, a kisunokára. Õ nem a
tiéd, de belõled fakadt a forrás, és ez
boldoggá tesz. Elindítottál valamit,
mi már nélküled is forog. Meséket
mondasz, talán a kis lurkónak
bevallod, hogy nagymaminak van
egy seprûje, min repülni is tud, s
aztán mindig összekacagtok, megtanítod
halászni, s megmutatod azt
a tisztást ott fent a havason, mit
nagyapád mutatott neked, és õ
ugyanazzal a néma csodálattal
fürdeti tekintetét a harmatos tájban,
mint te évtizedekkel ezelõtt.
Utad nem ért még véget. Ahogy
lassan, mint fölösleges limlomot,
elengeded e világ dolgait, méltósággal
megöregedsz. Jó dolog a jól
végzett munka után megpihenni. És
ahogy visszanézel, tudod, hogy kár
lett volna életed útján akárhol is
megállni, életed attól teljes, hogy
bejártad azt, minden életszakodnak
megvolt a maga szépsége, ajándéka, mi
teljessé tette életed.
Utad soha nem ér véget, mert Isten
végtelen, és a végtelent bebarangolni
végtelen idõ kell, ne aggódj, idõd van,
halhatatlan vagy. Bízz Istenedben, ki
létre hívott, ki megajándékozott a bontakozó
élet csodájával. Õ azt akarja
végtelen bölcsességével, jóságával,
szeretetével, hogy mindent megismerj,
és te is megtapasztald a létezés örömét.
Útban vagy a nemlétbõl a lét felé, csodák
várnak rád, minden nap ajándék,
hogy lassan te magad is ajándék legyél.
Csaba testvér