Csaladunk 2006 3 korr.qxd - Veszprémi Érsekség

GYEREKNEVELÉS
AAAA cccc ssss aaaa llll áááá dddd ssss zzzz eeee rrrr eeee pppp eeee
aaaa kkkk eeee rrrr eeee ssss zzzz tttt éééé nnnn yyyy hhhh iiii tttt mmmm eeee gggg éééé llll éééé ssss éééé bbbb eeee nnnn
Nagyon gyakori tapasztalat, hogy sokan csak a bérmálásig
katolikusok, s ez esetben a legtöbb kritika a hitoktatókat éri. Jogos
e ez a kritika? A szülõk elküldik a gyermeküket -jó esetben õk is
vele tartanak- vasárnaponként misére, járatják hittan oktatásra, és
közben sulykolják a gyermekbe, hogy a bérmálásig hittanra kell
járni. Ahitoktatóktól pedig azt hallják a gyerekek, hogy vasárnapi
mise részvétel nélkül nincs elsõáldozás, nincs bérmálkozás. De ha
az igazi belsõ tartalom és elkötelezettség hiányzik, akkor a felnõtt
keresztény nagykorúság szentségének felvétele végsõ állomás is
lehet, pedig ez lenne az igazi kezdet.
Ha a családi környezet nem ad helyet a kereszténység
megélésére, akkor sajnos a bérmálás után elhamvad az addig nyiladozó
hit. Természetesen vannak kivételek, hiszen a "szél ott fúj,
ahol akar", a kegyelem áradásának nem lehet ellenállni. Az emberi
okoskodás sem fogja gátját szabni az Isten gondviselésének.
De ha otthon is úgy éli meg a gyermek, hogy ezek csak külsõségek,
akkor nem lesz meg számukra felnõttként a folytatás és
csak egy emlék marad, hogy valaha bérmálkoztak. Sok gyermekben
már ott van az általános gyakorlat, hogy csak addig lesz
õ is katolikus, míg le nem zajlik a bérmálkozás.
A II. Vatikáni Zsinat ugyan feladta a leckét: újarcú
keresztényekre van szüksége a világnak. De sokan ma is úgy õrzik
a kereszténységüket, mint valami becses mûemléket. Nem
tudnak vele mit kezdeni. Vasárnapokon vagy ünnepnapokon
lefújják róla a port, megszellõztetik, de a hétköznapi életükben
nincs közük hozzá. Vannak, akik ragaszkodnak gyermekük megkeresztelkedéséhez,
bérmálkozásához, a templomi esküvõhöz és
temetéshez, de ennyi elég is nekik.
A zsinat tiszta vizet öntött a pohárba. Keresztény az, aki vállalja
Krisztus evangéliumi programját. Keresztény az, aki teljes
életét ráteszi Jézus Krisztusra. Van egy kissebségben lévõ réteg,
aki ezt megértette. A keresztények egyre inkább kisebbségben
lesznek. Nem feltétlenül baj ez, de tudnunk kell, hogy ez napjaink
valósága. A hit ajándék, el lehet fogadni, és lehet vele élni. Az
ajándék mindenki számára fel van ajánlva, de pörgõs életünkben
sokan elmennek mellette és otthagyják ezt az ajándékot "kicsomagolatlanul".
A bérmálkozás szentségében megtörténik a
Szentlélek kiáradása, de Isten nem fogja helyettünk elvégezni azt,
amit nekünk kell elvégezni. És akkor szokott ott maradni az
ajándék kicsomagolatlanul. Szabad akarat adatott meg az
embernek és ezt Isten nem hagyja figyelmen kívül.
Nagyon fontos kérdés, hogy a gyermek, akit beírattak hittanra
és felveszi a szentségeket, tovább fog e menni az úton? Legtöbb
esetben ez akkor történik meg, ha a szülei is keresztény értékrend
szerint élnek, nem csak vasárnap 1 órára, hanem éjjel-nappal és
mindig. Ha az ember minél teljesebben ember, akkor lesz igazán
keresztény is! Nincs külön lelki élet és testi élet. Az embernek
egyetlen, megismételhetetlen saját élete van. A keresztény ember
számára ez az élet Istennek odaadott élet. Benne Isten fénye ég. Ha
bensõséges és mély kapcsolatot tartunk fenn Istennel, és ez járja át
a hétköznapi tevékenységeinket is, a gyermekünkben is ez válik
természetessé és a hit ajándéka is ekkor lesz igazán elérhetõ és
gyümölcsözõ. A hitben való életre elsõsorban a családi otthon
neveli a gyermeket, a hitoktatás ezt csak kiegészíti. Annak a
szülõnek, aki hite szerint él, akinek Isten léte mindennapjait átjáró
nagy élmény, nem lesz nehéz ebbõl az élménybõl a gyermeke
korának, fejlõdésének megfelelõen újabb élményeket átadni.
Minél egyszerûbben formálja életét a szülõ, minél nagyobb a
házastársak egymás, és a gyermeke iránti szeretete, minél nyitottabbak
a világ felé természetes emberi jóságban, annál gazdagabb
lesz bennük Isten élete, annál sugárzóbb, mélyebb lesz keresztény
mivoltuk. Az újarcú keresztények nevelése a családban kezdõdik
el, ezt nem várhatja el senki csupán csak a hitoktatóktól, és nem
teheti õket felelõssé senki, ha a családban a gyermek nem Isten
szeretetének, megélt jelenlétének légkörében éli meg mindennapjait.
A családnak, a maga egészében kell magán viselnie azokat a
vonásokat, amelyekre a világnak soha nem volt akkora szüksége,
mint napjainkban: Jézus emberiességének és jóságának vonásait.
C.K.Edina
- 22 -