Csaladunk 2006 3 korr.qxd - Veszprémi Érsekség

ÉÉ ll ee ee tt üü nn k k bb bb áá ll vv áá nn yy yy aa aa ii
A tízparancsolatban azt olvashatjuk,
hogy ne készíts magadnak
faragott bálványokat. Majd késõbb a
115. zsoltár arról ír, a pogányok azok,
akik így tesznek. Vajon mi, akik
magunkat megtért kereszténynek
tartjuk, nem viselkedünk-e
néha úgy, mint a pogányok?
Valószínûleg megnyugtatjuk
magunkat azzal,hogy nem, mi
nem vagyunk ilyenek, hiszen
szobánk falán ott függ a kereszt
és más vallások jelképeit sem
tesszük ki az asztalunkra. De
valóban nincsenek életünkben
bálványok?
Egy gyermek ha gyerekkorában
nem kap elég szeretetet,vagy
ha nem úgy szeretik
ahogyan az számára jó lenne,
akkor elkezd fantáziálni. Ha
kislány, akkor beöltözik királykisasszonynak,
és elképzeli
magát ebben a szerepben. Elképzeli
a leendõ férjét, az álomherceget,
aki a fehér lovon
belovagol az életébe, feleségül
veszi õt, kényezteti, állandóan vele
van, és mindennél, mindenkinél jobban
szereti. A herceg valóban meg is
érkezik, és minden úgy történik, mint
a mesében. De egyszer csak eljön a
pillanat, mikor a férj egy este közli:
"Drágám, ma elmegyek a barátaimmal
a focimeccsre." A feleség nem
érti a helyzetet: "De hogy mehetsz el?
Hát nem szeretsz engem?" "Dehogynem
- válaszolja a férj. A meccs
után jövök, és akkor veled leszek."
De a feleség csalódott, hiszen a
hercege leesett a lóról. Õ elképzelt
magának egy férjet, felépített egy
bálványt, hogy milyen is egy férj, aki
szereti õt, aki csak érte él. De ez a
bálvány most hirtelen ledõlt és ráesett.
Valahogy így vagyunk mi is,
bálványokat építünk, a szeretet
bálványait. A szeretet éltetõ elemünk,
szükségünk van rá, nélküle szinte
képtelenek vagyunk élni. Gyermekkorunkban
természetesen valamenynyien
kapunk szeretetet, ki így, ki úgy.
Ha ez kevés volt számunkra, akkor mi
magunk álmodjuk meg, hogy milyennek
kellene lennie a szeretetnek, ami
után vágyakozunk, vagy egyszerûen
azt tesszük bálvánnyá, amit addigi
életünkben megtapasztaltunk.
Mindannyiunknak vannak ilyen
bálványai. Azt gondoljuk, ha szeret a
másik, akkor úgy viselkedik, ahogy
mi szeretnénk. Ha szeret a gyerekem,
akkor nem járat le mások elõtt. Ha
szeretne a férjem, akkor nem kívánna
tõlem ilyen rendet.
Ha szeretne az anyósom,
nem beszélne
velem így. Ilyen
és ehhez hasonló
gondolatok mindannyiunk
fejében
keringenek. Ennek
az a veszélye azontúl,
hogy csalódunk,
és nem kapjuk meg
azt, amit várunk,
hogy másokat viszont
manipulálni
- 19 -
ÚJ ÉLETET A CSALÁDOKNAK
kezdünk, feltételeket szabunk számukra,
hogy hogyan szeressenek
minket.
De ez nem az a szeretet, amirõl a
Szeretet himnusz beszél, ez már a mi
emberi, bálványszeretetünk, ami manipulál,
és feltételeket szab. Pedig
Jézus arra hív minket, hogy úgy
szeressük egymást, ahogyan Õ
szeretett minket (Jn.13,34). Az Õ
szeretete pedig az Atyától való, aki
maga a szeretet, és akinek a szeretete
feltétel nélküli.
Erre az útra hív minket az Úr.
Nézzünk magunkba, vizsgáljuk
meg, vannak-e a mi életünkben,
szeretetünkben is bálványok! Vannak-e
dolgok, amiket elvárunk
gyermekünktõl, házastársunktól,
felebarátunktól? Ha igen, álljunk az
Úr elé, és tartsunk bûnbánatot!
Könnyedén megtehetjük ezt, hiszen
biztosak lehetünk a bocsánatában,
mivel Õ megígérte ezt nekünk, és
megtartja az Ígéreteit.
Ha meg tudunk szabadulni
ezektõl a bálványoktól, szabadokká
válhatunk arra, hogy elfogadjuk Isten
feltétel nélküli szeretetét úgy, ahogy
Õ küldi számunkra. És továbbadhatjuk
azt, áldássá válva így mások
számára. Ehhez kérjük az Úr áldását
mindannyiunk számára!
Erdõssy Krisztina