Csaladunk 2006 3 korr.qxd - Veszprémi Érsekség

D i a k o n á t uu s r a kk é s z ü l v e
"…úgy vagyok köztetek, mintha szolgátok volnék."
(Lk 22,27)
A Veszprémi Egyházmegyében ez év tavasza óta tíz, " lélekkel eltelt bölcs férfi" (Apcsel
6,3) készül hónapról hónapra arra, hogy reményeink szerint jövõ év nyarán Márfi
érsek atya a képzési idõ lejártával állandó diakónussá szentelje õket. A képzés egyik
résztvevõje vezet be most bennünket a diakonátus itézményébe.
Mit is jelent a diakonátus, ki a
diakónus, mi a szerepe, feladata?
Jézus Krisztus küldetése megkívánja
minden egyes kereszténytõl, hogy az
embert és a közösséget szolgálja, és
megköveteli minden tisztségtõl, hogy az
szolgálat legyen. Erre a szolgálatra
maga Jézus Krisztus adott példát. Õ az,
aki megmosta tanítványai lábát, lehajolt
az emberhez, s ezzel a szolgálattal az
Ószövetség "szenvedõ szolgájának"
küldetését teljesítette, s így Jézus Krisztus
tekinthetõ az elsõ diakónusnak.
Ebben az értelemben a diakónus
kifejezetten és látható módon a szolgáló
Krisztus megjelenítõje, reprezentánsa az
Egyházban, s így az Apostolok Cselekedeteiben
olvasott egyszerû asztalszolgálat
új, mélyebb értelmet kap, mert
részesedik Isten Szolgája megváltó
küldetésében, aki vérét ontotta az emberekért.
A diakónia átfogó értelemben Krisztus
diakóniáján alapul, arra adott válasz,
annak követése és megvalósítása: az
Isten és az ember szolgálata, ami a
gyakorlati életben elsõsorban az
embertárs szolgálatában valósul meg. A
diakónia az egyházi közösségben megélt
szeretetszolgálat, mivel azonban a
keresztény felebaráti szeretet egyetemes,
az Egyház diakóniája alapvetõen
mindenkire irányul.
A diakonátusban három alapfeladat
egysége valósul meg: az igehirdetés, a
liturgia és a szeretetszolgálat közösségi
diakóniája. Ebben az értelemben a diakónus
az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek,
a Szolgáló Krisztusnak
megjelenítõje az Egyházban és a világban.
A diakónus sajátos feladata az Egyház
közösségében az összegyûjtés és a
szétosztás dinamizmusában jellemezhetõ.
Tevékenységével egyfelõl az
Egyházba gyûjti a híveket, szolgálata
révén különösen is a peremre szorultakat,
aktívan közremûködik az egyházi
közösség integrálásában; másfelõl
pedig az egyházi rend szentségében részesülve
közremûködik a szentségi kegyelmek
kiosztásában.
A II. Vatikáni Zsinat Lumen Gentium
kezdetû dokumentuma szerint "a
diakónus feladata, ha az illetékes hatóság
megbízza vele, hogy ünnepélyesen
kiszolgáltassa a keresztséget,
õrizze és kiossza az Oltáriszentséget;
az Egyház nevében eskessen és
megáldja a házasulandókat; elvigye a
szent Útravalót a haldoklóknak; Szentírást
olvasson a híveknek; oktassa és
buzdítsa a népet, vezesse a hívek istentiszteletét
és imádságát, kiszolgáltassa
a szentelményeket és temessen" (LG
29.)
- 11 -
ÉLETÜNKBÕL
Az áldozópapsághoz képest a diakónus
nem mutat be szentmiseáldozatot, nem
gyóntathat, és nem szolgáltathatja ki a betegek
kenetét. A diakónus a püspöki teljhatalomból
a szolgálatra koncentráltan részesedik,
teológiailag nem annyira az
áldozópapság alá, mint inkább mellé rendelten.Tevékenysége,
szolgálata ugyanakkor
kimeríthetetlen, hiszen a pasztoráció
valamennyi területét átöleli.
Ki lehet diakónus?
Az ún. átmeneti diakonátusban az áldozópapságra
készülõ kispapok részesülnek,
míg az állandó diakónátusra készülõ
nõtlen férfit csak betöltött 25, házasembert
pedig legalább 35. életéve és feleségének
beleegyezése után lehet diakónussá szentelni.
Szükséges hozzá a bérmálás szentsége,
az akolitusi és lektori szolgálatok elõzetes
felvétele és legalább fél évig való
gyakorlása, valamint kellõ teológiai felkészültség
és a folyamatos képzés.
A Veszprémi Egyházmegyében jelenleg
dr. Szathmáry László állandó diakónus
lát el szolgálatot, és õ végzi annak a tíz
jelöltnek a felkészítését is, akik jövõ nyáron
szeretnének csatlakozni az országban
mûködõ mintegy nyolcvan, és a világban
szolgáló mintegy 25.000 diakónus közösségéhez.
Gyümölcsözõ tevékenységükre kérjük
a Jóisten áldását és kegyelmét, valamint a
hívõ közösség imádságát.
dr. Munkácsi János