értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

Szent István Egyetem
Állatorvos-tudományi Doktori Iskola
Az energia-metabolizmus egyes endokrin tényezıi
Doktori értekezés
Készítette:
Dr. Gyırffy Andrea
Budapest
2008

Szent István Egyetem
Állatorvos-tudományi Doktori Iskola
Témavezetı és témabizottsági tagok:
Dr. Bartha Tibor
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
Élettani és Biokémiai Tanszék
Dr. Huszenicza Gyula
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
Szülészeti és Szaporodásbiológiai Tanszék és Klinika
Dr. Szabó József Zsigmond
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar
Állattenyésztési, Takarmányozási és Laborállat-tudományi Intézet
Dr. Hullárné Dr. Fébel Hedvig
Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet
Takarmányozási Fıosztály
Készült 8 példányban. Ez a(z) .................. sz. példány.
Dr. Gyırffy Andrea

TARTALOMJEGYZÉK
1. TARTALOMJEGYZÉK
1. TARTALOMJEGYZÉK....................................................................................................... 3
2. RÖVIDÍTÉSEK ..................................................................................................................... 6
3. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE............................................................................................. 10
4. ÁBRAJEGYZÉK ................................................................................................................. 11
5. ÖSSZEFOGLALÁS............................................................................................................. 13
6. BEVEZETÉS........................................................................................................................ 15
6.1 ENERGIA-METABOLIZMUS ......................................................................................................... 15
6.1.1 Az energiaforgalom mérése: kalorimetria ..................................................................................................15
6.1.2 Alap-energiaforgalom...................................................................................................................................16
6.1.3 A testtömeg szabályozása .............................................................................................................................16
6.2 PAJZSMIRIGYHORMON-HÁZTARTÁS ....................................................................................... 17
6.2.1 A pajzsmirigy-hormonok .............................................................................................................................17
6.2.2 A pajzsmirigyhormonok szerepe a szervezet energia-egyensúlyában és a hıtermelésben .....................21
6.2.3 A pajzsmirigyhormonok szerepe a szaporodási funkciókban...................................................................23
6.3 A LEPTIN HORMON........................................................................................................................ 24
6.3.1 A leptinrıl általában.....................................................................................................................................24
6.3.2 A leptin szerepe az energia-metabolizmusban és a hıtermelésben...........................................................26
6.3.3 A leptin és a szaporodásbiológiai funkciók.................................................................................................28
6.4 A PAJZSMIRIGYHORMONOK ÉS A LEPTIN............................................................................... 29
6.5 A TÉMA KUTATÓHELYI ELİZMÉNYEI..................................................................................... 30
6.5.1 Korábbi kutatásaink a pajzsmirigyhormon-háztartás területén ..............................................................30
6.5.2 Korábbi kutatásaink a leptinrendszerrel kapcsolatban ............................................................................32
6.5.3 A korábbi kutatásaink folytatása ................................................................................................................32
7. CÉLKITŐZÉSEK................................................................................................................ 34
8. ÚTMUTATÓ A DOLGOZAT OLVASÁSÁHOZ ............................................................ 36
9. AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN .................. 37
9.1 BEVEZETÉS ..................................................................................................................................... 37
9.1.1 Energiaháztartási modellkísérletek és metabolikus szindrómák..............................................................37
9.1.2 Az energiaháztartás befolyásolása kísérleti körülmények között .............................................................40
9.1.3 Az életkor elırehaladásával járó fıbb anatómiai és funkcionális változások..........................................52
9.1.4 Kísérleti elrendezés és célkitőzések .............................................................................................................54
9.2 ANYAG ÉS MÓDSZER.................................................................................................................... 55
9.2.1 Kísérleti állatok.............................................................................................................................................55
9.2.2 Csoportosítás és takarmányozás..................................................................................................................56
9.2.3 Telemetriás adó beültetése és ál-operáció ...................................................................................................57
9.2.4 Az állatok testtömegének és takarmányfogyasztásának mérése ...............................................................57
9.2.5 Vérvétel..........................................................................................................................................................57
3

TARTALOMJEGYZÉK
9.2.6 Vérplazma-paraméterek mérése................................................................................................................. 58
9.2.7 Indirekt kalorimetria ................................................................................................................................... 59
9.2.8 Telemetria – a maghımérséklet és a motoros aktivitás mérése................................................................ 60
9.2.9 Májminták .................................................................................................................................................... 60
9.2.10 A májbeli dejodázaktivitás mérése ............................................................................................................. 61
9.2.11 A májbeli dejodáz-génexpresszió mérése ................................................................................................... 63
9.2.12 Statisztikai elemzés....................................................................................................................................... 66
9.3 EREDMÉNYEK.................................................................................................................................67
9.3.1 Fiatal állatok................................................................................................................................................. 67
9.3.2 Idısebb állatok ............................................................................................................................................. 81
9.3.3 Eredmények összefoglalása ......................................................................................................................... 94
9.4 MEGBESZÉLÉS ................................................................................................................................97
9.4.1 A takarmánykorlátozás hatása a szervezet anyagcseréjére...................................................................... 97
9.4.2 Magas fruktóztartalmú takarmány etetésének hatása a szervezet anyagcseréjére .............................. 101
9.4.3 Magas palmitinsav-tartalmú takarmány etetésének hatása a szervezet anyagcseréjére...................... 105
9.5 ÖSSZEFOGLALÁS .........................................................................................................................109
10. A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS
TEJELİ SZARVASMARHÁBAN........................................................................................... 111
10.1 BEVEZETÉS....................................................................................................................................111
10.1.1 A tejelı tehenek energiaháztartása az ellés körüli idıszakban............................................................... 111
10.1.2 A tejelı tehenek pajzsmirigyhormon-háztartása..................................................................................... 112
10.1.3 A tejelı tehenek leptinháztartása.............................................................................................................. 113
10.1.4 Célkitőzés.................................................................................................................................................... 114
10.2 ANYAG ÉS MÓDSZER ..................................................................................................................114
10.2.1 Kísérleti állatok .......................................................................................................................................... 114
10.2.2 Mintavételezés ............................................................................................................................................ 115
10.2.3 Laboratóriumi mérések ............................................................................................................................. 116
10.2.4 RNS-izolálás és reverz transzkripció ........................................................................................................ 117
10.2.5 Kvantitatív polimeráz láncreakció............................................................................................................ 117
10.2.6 Statisztikai elemzés..................................................................................................................................... 119
10.3 EREDMÉNYEK...............................................................................................................................119
10.4 MEGBESZÉLÉS ..............................................................................................................................120
10.5 ÖSSZEFOGLALÁS .........................................................................................................................123
11. A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI
CSIRKÉBEN .............................................................................................................................. 124
11.1 BEVEZETÉS....................................................................................................................................124
11.1.1 A pajzsmirigyhormon-háztartás jellegzetességei madarakban .............................................................. 124
11.1.2 Célkitőzés.................................................................................................................................................... 126
11.2 ANYAG ÉS MÓDSZER ..................................................................................................................126
11.2.1 Kísérleti állatok és csoportosítás ............................................................................................................... 126
11.2.2 Mintavételezés ............................................................................................................................................ 127
11.2.3 TRH-provokációs teszt .............................................................................................................................. 127
11.2.4 Pajzsmirigyhormon-koncentrációk mérése.............................................................................................. 127
4

TARTALOMJEGYZÉK
11.2.5 A májbeli dejodázaktivitás mérése............................................................................................................129
11.2.6 A májbeli dejodáz génexpresszió mérése ..................................................................................................129
11.2.7 Statisztikai elemzés .....................................................................................................................................130
11.3 EREDMÉNYEK .............................................................................................................................. 130
11.4 MEGBESZÉLÉS.............................................................................................................................. 134
11.5 ÖSSZEFOGLALÁS......................................................................................................................... 137
12. A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS
HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA .............................................................................................. 138
12.1 BEVEZETÉS ................................................................................................................................... 138
12.1.1 Célkitőzés ....................................................................................................................................................139
12.2 ANYAG ÉS MÓDSZER.................................................................................................................. 139
12.2.1 Kísérleti állatok...........................................................................................................................................139
12.2.2 Mintavételezés és laboratóriumi mérések.................................................................................................140
12.2.3 Statisztikai elemzés .....................................................................................................................................141
12.3 EREDMÉNYEK .............................................................................................................................. 141
12.4 MEGBESZÉLÉS.............................................................................................................................. 144
12.5 ÖSSZEFOGLALÁS......................................................................................................................... 147
13. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK ........................................................................ 149
14. IRODALOM................................................................................................................... 150
15. A JELÖLT TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE ..................................................... 166
15.1 A KUTATÁSI TÉMÁBAN MEGJELENT TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK ......................... 166
15.1.1 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent közlemények ...............................................................166
15.1.2 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent kongresszusi kivonatok..............................................166
15.1.3 Kongresszusi kiadványokban megjelent közlemények ............................................................................166
15.1.4 Referált magyar nyelvő folyóiratokban megjelent közlemények............................................................167
15.2 A KUTATÁSI TÉMÁBAN TARTOTT ELİADÁSOK ÉS BEMUTATOTT POSZTEREK ........ 167
15.3 EGYÉB TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK ................................................................................ 169
1.1.1.1 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent egyéb közlemények ...............................................169
15.3.1 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent egyéb kongresszusi kivonatok ...................................169
15.3.2 Kongresszusi kiadványokban megjelent egyéb közlemények .................................................................169
15.3.3 Egyéb elıadások és bemutatott poszterek.................................................................................................169
16. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ....................................................................................... 171
5

RÖVIDÍTÉSEK
2. RÖVIDÍTÉSEK
5’D 5’-dejodáció
5D 5-dejodáció
ACC („Acetil CoA carboxylase”) Acetil~KoA-karboxiláz
ACO („Acyl CoA oxidase”) Zsíracil~KoA-oxidáz
AgRP („Agouti related protein”) Agouti színhez kapcsolódó fehérje
ALP („Alcaline phosphatase”) Alkalikus foszfatáz
ALT Alanin-aminotranszferáz
AMEn Nulla nitrogénretencióra korrigált látszólagos
6
metabolizálható energiatartalom
AMPK Adenozin-monofoszfát által aktivált
protein-kináz
AN („Arcuate nucleus”) Nucleus arcuatus
AST Aszpartát-aminotranszferáz
ATT Anyagcsere-testtömeg
BCS Testtömeg-index
BHB β-hidroxi-butirát
BMI („Body mass index”) Testtömeg-index
BMR („Basal metabolic rate”) Alapanyagcsere
BTT Baromfi Termék Tanács
CART („Cocaine- and amphetamine-regulated
transcript”)
cc. Koncentráció
Kokain- és amfetamin által szabályozott átirat
cDNS Komplementer dezoxiribonukleinsav
cpm („count per minute”) Beütésszám
CPT-1 Karnitin-palmitoil-transzferáz-1
Ct („Threshold cycle”) Áttörési pont
D1 I-es típusú dejodáz
D2 II-es típusú dejodáz
D3 III-as típusú dejodáz
DEPC Dietil-pirokarbonát
DIO („Diet Induced Obesity”) Táplálékkal kiváltható elhízás
DM („Diabetes mellitus”) Cukorbetegség
DR („Diet resistant”) Diétára rezisztens
EC Extracelluláris domén
EGF-R („Epidermal growth factor receptor”) Epidermális növekedési faktor receptor

RÖVIDÍTÉSEK
EU Európai Unió
FAS („Fatty acid synthase”) Zsírsav-szintetáz
FFA („Free fatty acid”) Szabad zsírsav
FSH („Follicle stimulating hormone”) Tüszıserkentı hormon
FZS Fehér zsírszövet
G6P („Glucose-6-phosphatase”) Glükóz-6-foszfatáz
GH („Growth hormone”) Növekedési hormon
GLUT Glükóztranszporter
GNG Glikoneogenezis
GnRH („Gonadotropin releasing hormone”) Gonadotropin elválasztást serkentı hormon
GPD („Glycerol phosphate dehydrogenase”) Glicerol-3-foszfát-dehidrogenáz
GSH Redukált glutation
HDL („High density lipoprotein”) Nagy sőrőségő lipoprotein
HsdCpb:WU Nem-beltenyésztett Wistar Unilever patkánytörzs
HSZL Hormon-szenzitív lipáz
IC Intracelluláris domén
IDDM („Insulin dependent diabetes mellitus”) Inzulinfüggı cukorbetegség
IGF-1 („Insulin-like growth factor”) Inzulinszerő növekedési faktor
IL-1 Interleukin-1
IRD („Inner ring deiodination”) 5-dejodáció
K Kontroll
KB („Ketone bodies”) Ketonanyag
KT Korlátozott takarmányozású (csoport)
LH Luteinizáló hormon
LHRH („LH releasing hormone”) Luteinizáló hormon elválasztását serkentı
7
hormon
LPL Lipoprotein-lipáz
MD Malát-dehidrogenáz
ME Metabolizálható energia
MF Magas fruktóztartalmú táppal etetett (csoport)
MHCh („Myosine heavy chain”) Miozin nehézlánc
MMLV-RT („Moloney-Murine Leukemia Virus
Reverse Transcriptase”)
Moloney-Murine leukémia vírus reverz
transzkriptáz
MP Magas palmitinsav-tartalmú táppal etetett
(csoport)
mRNS („messenger RNS”) Hírvivı ribonukleinsav
MSZ Magas szénhidrát-tartalmú táp
MZS Magas zsírtartalmú táp

RÖVIDÍTÉSEK
NADPH Nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát
NEE Negatív energiaegyensúly
NEFA („Non-esterified fatty acid”) Nem-eszterifikált zsírsav
NFκB („Nuclear factor kappa B”) Sejtmag-faktor kappa B
NIDDM
(„Non-insulin dependent diabetes mellitus”)
8
Nem-inzulinfüggı cukorbetegség
NOS („Nitrogen monoxide synthase”) Nitrogén-monoxid-szintetáz
NPY Neuropeptid-Y
Ob („obesitas”) Elhízás
Ob-R Leptin receptor
ORD („Outer ring deiodination”) 5’-dejodáció
PGL Propilén-glikol
PM Pajzsmirigy
PMH Pajzsmirigyhormon
POMC Pro-opiomelanokortin
PPAR-α
(„Peroxisome proliferator-activated protein-α”)
PPCK („Phosphoenolpyruvate carboxylase
kinase”)
Peroxiszóma proliferátorok által aktivált
receptor-α
PRL Prolaktin
PTU Propil-tiouracil
QPCR („Quantitative polymerase chain
reaction”)
Foszfoenol-piruvát-karboxi-kináz
Kvantitatív polimeráz láncreakció
RAS („Renin angiotensin system”) Renin-angiotenzin rendszer
RIA Radioimmun-analízis
RNS Ribonukleinsav
ROS („Reactive oxygen species”) Szabadgyök
RQ („Respiratory quotient”) Légzési hányados
RT-PCR („Reverse transcriptase polymerase
chain reaction”)
RXR Retinoid X receptor
SREBP-1c
(„Sterol regulatory binding protein-1c”)
Reverz transzkriptáz polimeráz láncreakció
Szterint szabályozó elemkötı fehérje-1c
szER Szemcsés felülető endoplazmatikus reticulum
TBG („Thyroxine binding globulin”) Tiroxin-kötı fehérje
TG Triglicerid
TK Takarmánykorlátozás
TL („Total lipid”) Összlipid

RÖVIDÍTÉSEK
TM Transzmembrán domén
TMR („Total mixed ration”) Komplett takarmánykeverék
TNF Tumor nekrózis faktor
TR („Thyroid receptor”) Pajzsmirigyhormon-receptor
TRH („Thyreotrop releasing hormone”) Tireotrop elválasztást serkentı hormon
TSH („Thyroid stimulating hormone”) Pajzsmirigy-serkentı hormon
UCP („Uncoupling protein”) Szétkapcsoló fehérje
VHM Ventromedialis hypothalamicus mag
VLDL („Very low density lipoprotein”) Nagyon kis sőrőségő lipoprotein
9

TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
3. TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE
1. Táblázat A T3 által up- vagy downregulált legfontosabb gének ....................................................... 20
2. Táblázat A plazma leptinkoncentrációt befolyásoló tényezık........................................................... 27
3. Táblázat A fruktóz (MF) illetve magas szénhidrát (MSZ), valamint magas zsírtartalmú (MZS) tápok
hatásainak összehasonlítása .............................................................................................................. 52
4. Táblázat A kísérletekben alkalmazott patkánytápok összetétele és energiatartalma ........................ 57
5. Táblázat Az egyes vérplazma-paraméterek koncentrációjának méréséhez használt gyári készletek
megnevezése, alapelve és gyártója..................................................................................................... 58
6. Táblázat A patkánykísérlet elrendezésének összefoglalása............................................................... 61
7. Táblázat Reakcióelegy D1-aktivitás méréséhez................................................................................. 62
8. Táblázat Reakcióelegy D3-akivitás méréséhez.................................................................................. 62
9. Táblázat Az RT-PCR-reakcióelegy.................................................................................................... 64
10. Táblázat A PCR során alkalmazott primerpárok („forvard” / „reverz”) és tulajdonságaik.......... 64
11. Táblázat PCR reakcióelegy ............................................................................................................. 64
12. Táblázat A QPCR-reakcióelegy....................................................................................................... 65
13. Táblázat Eredmények a fiatal patkánycsoportokban....................................................................... 95
14. Táblázat Eredmények az idısebb patkánycsoportokban ................................................................. 96
15. Táblázat Az elletıben adott TMR jellemzı paraméterei az ellés elıtt illetve az ellés után........... 115
16. Táblázat A PCR során alkalmazott primerpárok és tulajdonságaik ............................................. 118
17. Táblázat Plazma T4-, T3-, FFA és BHB-koncentrációk, BCS, májbeli mRNS- és TG-tartalom... 120
18. Táblázat Tejelı teheneknek az ellés körüli idıszakban, por alakú készítményben adott
PGL-mennyiségek, amelyek alkalmazásával más kutatócsoportok javuló metabolikus állapotot értek
el....................................................................................................................................................... 121
19. Táblázat Reakcióelegy T4-koncentráció méréséhez...................................................................... 128
20. Táblázat Reakcióelegy T3-koncentráció méréséhez...................................................................... 128
21. Táblázat Reakcióelegy PMH-aktiváció (5’D út) méréséhez.......................................................... 129
22. Táblázat Reakcióelegy D2-aktivitás méréséhez............................................................................. 129
23. Táblázat A PCR során alkalmazott primerpárok („forvard” / „reverz”) és tulajdonságaik........ 130
10

ÁBRAJEGYZÉK
4. ÁBRAJEGYZÉK
1. ábra A pajzsmirigyhormonok átalakulása a dejodáció során........................................................... 18
2. ábra A pajzsmirigyhormonok centrális szabályozása....................................................................... 18
3. ábra A pajzsmirigyhormon-receptorok mőködésének mechanizmusa .............................................. 20
4. ábra A különféle leptin receptor izoformák patkányban ................................................................... 25
5. ábra A leptin centrális és perifériás hatásai ..................................................................................... 27
6. ábra A pajzsmirigyhormon- és leptinháztartás ellentétes irányú változásait az ábrán mutatott
szorosan összefüggı szabályozások magyarázzák. Részletek az ábra feletti szövegben.................... 30
7. ábra A FFA-k forgalma jóllakottság („A” panel) és éhezés („B” panel) esetén.............................. 41
8. ábra A zsírsavak felhalmozódásának hatásai ................................................................................... 48
9. ábra A PMH-háztartás és a maghımérséklet változása a fiatal állatokban..................................... 69
10. ábra A plazma glükóz („A” panel)- és inzulinkoncentráció („B” panel) változása a fiatal
állatokban .......................................................................................................................................... 71
11. ábra A plazma TG („A” panel)-, FFA („B” panel)- és koleszterinkoncentráció („C” panel)
változása a fiatal állatokban.............................................................................................................. 73
12. ábra A plazma KB („A” panel)-, BHB („B” panel)- és acetecetsav-koncentráció („C” panel)
változása a fiatal állatokban.............................................................................................................. 75
13. ábra A plazma ALP („A” panel)-, AST („B” panel)- és ALT-koncentráció („C” panel) változása a
fiatal állatokban................................................................................................................................. 77
14. ábra A plazma leptin („A” panel)- és adiponektin-koncentrációk („B” panel) változása a fiatal
állatokban .......................................................................................................................................... 78
15. ábra A testtömeghez viszonyított máj („A” panel)- és szívtömeg („B” panel) változása a fiatal
állatokban .......................................................................................................................................... 79
16. ábra A testtömeg („A” panel), az RQ („B” panel) a kalorimetria alatti energia-felhasználás („C”
panel) és a szomatomotoros aktivitás („D” panel) változása a fiatal állatokban............................. 81
17. ábra A PMH-háztartás és a maghımérséklet változása az idısebb állatokban ............................. 83
18. ábra A plazma glükóz („A” panel)- és inzulinkoncentráció („B” panel) változása az idısebb
állatokban .......................................................................................................................................... 85
19. ábra A plazma TG („A” panel)-, FFA („B” panel)- és koleszterinkoncentráció („C” panel)
változása az idısebb állatokban ........................................................................................................ 86
20. ábra A plazma KB („A” panel)-, BHB („B” panel)- és acetecetsav-koncentráció („C” panel)
változása az idısebb állatokban ........................................................................................................ 88
21. ábra A plazma ALP („A” panel)-, AST („B” panel)- és ALT-koncentráció („C” panel) változása
az idısebb állatokban ........................................................................................................................ 90
22. ábra A plazma leptin („A” panel)- és adiponektin-koncentráció („B” panel) változása az idısebb
állatokban .......................................................................................................................................... 91
11

ÁBRAJEGYZÉK
23. ábra A testtömeghez viszonyított máj („A” panel)- és szívtömeg („B” panel) változása az idısebb
állatokban........................................................................................................................................... 92
24. ábra A testtömeg(„A” panel), az RQ („B” panel), a kalorimetria alatti energia-felhasználás („C”
panel) és a szomatomotoros aktivitás („D” panel) változása az idısebb állatokban........................ 94
25. ábra Peripartum tejelı tehenek energiaháztartásának változása és annak következményei ........ 113
26. ábra A génexpresszió szintje (%) a PGL-lel kezelt állatokban (PGL) a kontrollokhoz (K, 100 %)
képest................................................................................................................................................ 120
27. ábra Plazma T3-koncentrációk .................................................................................................... 130
28. ábra Májbeli PMH-aktiváció (5’D)............................................................................................... 131
29. ábra Plazma T4-koncentrációk ..................................................................................................... 131
30. ábra A plazma T4-koncentrációk változása TRH-indukció hatására............................................ 132
31. ábra A plazma T3-koncentrációk változása TRH-indukció hatására........................................... 132
32. ábra A májbeli dejodázok (D1, D2 és D3) aktivitása (átlag±SEM, a specifikus szubsztrát
átalakulásának százalékában kifejezve) az ad libitum takarmányozott kontroll (100 %) csoportban és
6 (6 ó) illetve 12 óra (12 ó) éhezést követıen................................................................................... 133
33. ábra A májbeli D2 mRNS-expressziójának változása (átlag±SEM) 6 illetve 12 óra éhezést
követıen, a kontroll csoporthoz (100 %) viszonyítva....................................................................... 133
34. ábra A csökkentett energia-bevitel hatása csirkék PMH-háztartására......................................... 137
35. ábra Átlagos testtömeg a különbözı kísérleti tényezık függvényében .......................................... 141
36. ábra A kísérlet végén (14. hét) mért májtömeg változása a különbözı kísérleti faktorok
függvényében.................................................................................................................................... 142
37. ábra A kísérlet végén (14. hét) mért máj- és testtömeg aránya az ivar és a hasznosítási típus szerint
.......................................................................................................................................................... 142
38. ábra Átlagos T3-plazmakoncentrációk a különbözı kísérleti tényezık függvényében.................. 143
39. ábra Átlagos T4-plazmakoncentrációk a különbözı kísérleti tényezık függvényében................. 143
12

ÖSSZEFOGLALÁS
5. ÖSSZEFOGLALÁS
Tanszéki kutatócsoportunk évtizedek óta vizsgálja a szervezet energiaháztartásának
hormonális hátterét, különös tekintettel a pajzsmirigyhormonokra (PMH-kra) és a leptinre. A
PMH-k meghatározzák a szervezet energia-metabolizmusának szintjét. A leptin hormon fı
feladata pedig az, hogy értesítse az energia-raktárak pillanatnyi nagyságáról és azok
változásának dinamikájáról a központi idegrendszert. A dolgozatban bemutatott
kísérletsorozatban tovább folytattuk az energia-metabolizmus területén eddig végzett
vizsgálatainkat.
Elsı kísérletünkben a korábbi, broiler csirkéken végzett kísérleteink mintájára, de emlıs
(patkány) modellen vizsgáltuk az energiaháztartás fıbb szabályozó tényezıit. Patkány modellt
már számos kutatócsoport alkalmazott eddig, de azok eredményei a nem standardizált
takarmányozás illetve a különféle szervekre illetve szervrendszerekre jellemzı paraméterek
mérése miatt nehezen összehasonlíthatók, és nem adnak teljes képet az adott takarmányozás
hatásáról. Kutatócsoportunk négy különféle takarmányozási sémát alkalmazott: az ad libitum
kontroll takarmányellátást, a takarmánykorlátozást (TK) és az izokalorikus magas fruktóz-
illetve palmitát-tartalmú takarmány etetését. A PMH-kon kívül több metabolikus tényezıt is
vizsgáltunk: a glükózt, az inzulint, a zsírháztartás paramétereit, a ketonanyagokat, a
májenzimeket, a leptint és az adiponektint. Figyelemmel kísértük továbbá a testtömeg, az
energia-felhasználás, a máj- és a szívtömeg, a légzési hányados és a szomatomotoros aktivitás
változásait is. A kísérlettel átfogó képet nyertünk a fiatal illetve idısebb patkányok
energia-metabolizmusáról. Megállapítottuk, hogy patkányokban TK esetén a PMH-rendszer
centrális szabályozása dominál (amit a perifériás hatások módosítanak), illetve ebben az
esetben mértük a legalacsonyabb plazma glükóz-, inzulin- és leptinkoncentrációkat, a
legkisebb szomatomotoros aktivitást és a legnagyobb testtömeg-csökkenést. A magas
fruktóztartalmú takarmány, amely szakirodalmi források szerint alkalmas elhízás illetve
cukorbetegség indukálására, elsısorban a PMH-szabályozás centrális tényezıire hat, azonban
rövid távon serkenti a perifériás tényezıket is; emellett megemelkedett inzulin-, plazma
triglicerid (TG)- és koleszterinkoncentrációt okoz. A palmitátban gazdag táppal etetett
csoportban rövid távon a perifériás szabályozás dominált, majd a kísérlet végére megerısödött
a centrális szabályozás szerepe. A megnövekedett energia-bevitel ellenére végül is a csökkent
leptin- és inzulinkoncentráció, valamint a testtömeg-vesztés jelentkezett, ami arra utal, hogy a
palmitátetetés relatív energiahiányhoz vezet.
13

ÖSSZEFOGLALÁS
A következı kísérletünkben a patkány modellben nyert tapasztalataink alapján egy
másik emlıs állatfajban vizsgáltuk meg az energiaháztartás területén eddig felhalmozott
ismereteink egy lehetséges gyakorlati vonatkozását: frissen ellett tejelı tehenekben azt
vizsgáltuk, hogyan játszhat szerepet a leptin hormon tehenek májelzsírosodásának
megelızésében. Megállapítottuk, hogy a máj rendelkezik egy olyan, a leptin hormonon
alapuló védekezı rendszerrel, amely a májelzsírosodás ellen hat, és javuló energiaellátás
esetén aktiválódik.
Ezt követıen – visszatérvén a broiler csirkén végzett korábbi kutatásaink fonalához –
madarak PMH-háztartását és annak az emlısökétıl való eltéréseit vizsgáltuk. Elıször a
csirkék energia-egyensúlyát meghatározó PMH-rendszerrıl eddig ismert képet egészítettük ki
TK-os illetve éheztetéses kísérletek során: rávilágítottunk arra, hogy madarakban – az
emlısökkel ellentétben – a perifériás PMH-szabályozás az elsıdleges a csökkent energia
bevitelhez való alkalmazkodásban. Emellett kimutattuk, hogy a perifériás változások
hátterében csirkében, az emlısökkel ellentétben nem a májbeli I-es típusú, hanem a II-es
típusú dejodáz aktivitásának és génexpressziójának változása áll.
A PMH-k anyagcsere-szabályozó szerepük miatt szerepet játszanak az
állatitermék-elıállításban. Kutatócsoportunk a hízottmáj-termelés metabolikus és hormonális
hátterét máj- illetve húshasznosítású lúdhibridekben vizsgálta. Kimutattuk, hogy a PMH-k
egyedi mintázata, az ezzel összefüggı étvágy és a májtermelı-képesség között szoros
összefüggés van. Házi ludakban végzett kísérletünk alapján arra a következtetésre jutottunk,
hogy a PMH-háztartás vizsgálata az étvágy nyomon követésével együtt alapját képezheti a
májtermelésre történı szelekciónak, és az állatvédelmi elıírásoknak és fogyasztói
elvárásoknak megfelelı hízottmáj-termelésnek.
14

BEVEZETÉS
6.1 ENERGIA-METABOLIZMUS
6. BEVEZETÉS
Metabolizmusnak a biológiai rendszerekben bekövetkezı anyag- és energiaátalakulások
összességét nevezzük. Az élı szervezet energetikai szempontból olyan, mint egy
termodinamikai rendszer, amely a táplálékkal energiát vesz fel, azt részben átalakítja illetve
eltárolja, majd hı illetve külsı munka formájában leadja a környezetének. Az élı szervezet
nyílt termodinamikai rendszer, ezért az energia-felvételérıl és az energia-leadásáról minden
idıpillanatban mérleget lehet készíteni. A mérleg akkor van egyensúlyban, ha a táplálékkal
felvett hasznosítható kémiai szabadenergia éppen egyenlı a teljesített külsı munka és a
leadott hıenergia összegével. Ez az ideális állapot az életben legfeljebb csak átmenetileg
fordulhat elı, elsısorban a táplálékfelvétel ciklusos jellege miatt. A tápanyagok a gyomor- és
bélrendszerbıl történı felszívódásának idején nettó energiatárolás folyik, majd a felszívódás
után (az ún. posztabszorptív fázisban) az energia-utánpótlást a raktárak bontása biztosítja.
Ideális esetben, az ún. bazális állapotban (posztabszorptív fázis, teljes testi nyugalom) az
energiamérleg egyszerősödik, és a hıleadás alapján lehet következtetni az energiamérleg
állására; ezt használják ki az energiaforgalom mérésére szolgáló kalorimetriában.
6.1.1 Az energiaforgalom mérése: kalorimetria
Az energiaforgalmat kalorimetriával lehet nyomon követni. A kalorimetriának két
alapformája ismert: a direkt és az indirekt. Elıbbi esetén a szervezet hıleadását mérik, utóbbi
alkalmazásával pedig a vizsgált szervezet O2-fogyasztása alapján következtetnek a
hıtermelésre. Ha nem csak az O2-fogyasztást, hanem a CO2-termelést és a vizelet útján
történı nitrogénürítést is mérik, akkor megtudjuk, hogy a szervezet az anyagcsere-készletébıl
mit és milyen mennyiségben használt fel, illetve hogy ez mennyi energia felszabadulását
jelenti. A gyakorlatban általában csak az O2-fogyasztást állapítják meg, mert azzal is igen jó
becslést lehet kapni a szervezet teljes energiaforgalmáról.
Ha a kalorimetria során mind az O2-fogyasztást, mind a CO2-termelést megmérik, meg
tudják határozni a vizsgált egyed légzési hányadosát (respirációs kvóciens, RQ), azaz az
egységnyi O2-fogyasztásra esı CO2-leadását:
RQ=VCO /VO
2 2.
15

BEVEZETÉS
Mivel a különféle tápanyagok (szénhidrátok, zsírok, fehérjék) elégetése során
felszabaduló CO2- és a felhasznált O2-mennyisége különbözı, ezért az RQ értékébıl
következtetni lehet arra, hogy a szervezet pillanatnyilag milyen anyagokat éget el. Kizárólag
szénhidrát égetése esetén az RQ értéke 1,0. A zsírok elégetéséhez viszonylag sok O2 kell,
ezért a zsírok átlagos RQ-ja 0,7. A fehérjék RQ-ja az elızı két érték közé esik, átlagosan 0,8.
Az RQ eltolódását – a légzési rendellenességek mellett – az egyes tápanyagok egymásba
való átalakulása is okozhatja. Ha a táplálékban sok a szénhidrát, akkor a szervezetben megnı
a szénhidrát-zsír átalakulás, így O2 fog felszabadulni (a zsírok O2-tartalma kisebb, mint a
szénhidrátoké): az RQ értéke magasabb lesz, mint 1,0. Ha azonban csökken a
glükózanyagcsere (pl. tartós éhezés, cukorbetegség [„Diabetes mellitus”, DM]), akkor nı a
zsír- és a fehérjeátalakulás, ezért az RQ értéke elérheti a 0,6-et is.
6.1.2 Alap-energiaforgalom
Mivel a teljes energiaforgalmat számos külsı és belsı tényezı befolyásolja, ezért
meghatároztak egy olyan, ún. bazális állapotot, amelyben csak az alapszükségletek (légzés,
vérkeringés, kiválasztás, endokrin funkciók, nyugalmi izomtónus és idegmőködés)
kielégítésére fordítódik energia. Ha az energiaforgalmat a bazális állapotot biztosító,
meghatározott mérési feltételek között határozzuk meg, akkor az alap-energiaforgalmat
(alapanyagcserét, „Basal metabolic rate”, BMR) kapjuk meg.
Az alap-energiaforgalom elsısorban a testtömegtıl, az életkortól és az ivartól függ.
Minél nagyobb a test tömege, annál több sejtet tartalmaz, azaz annál nagyobb az általa
lebonyolított energiaforgalom. Különféle mérésekkel megállapították, hogy a testtömeg és az
energiaforgalom között logaritmikus összefüggés van: az energiaforgalom arányos a
testtömeg 0,75-ik hatványával; ezért a testtömeg 0,75-ik hatványát anyagcsere-testtömegnek
(ATT) nevezzük. Amíg a szervezet fejlıdésben van, a BMR meredeken csökken, késıbb –
felnıttkorban – pedig jóval lassabb csökkenést mutat. A nınemő egyedek BMR-je általában
10 %-kal kisebb, mint a hímnemőeké (Blaxter, 1989; Fonyó, 1999).
6.1.3 A testtömeg szabályozása
A lebontott energiahordozókat és a szervezet építéséhez szükséges tápanyagokat a
szervezet táplálékfelvétellel pótolja. A napi táplálékfelvétel elsısorban a raktárak
feltöltöttségét biztosítja, nem a szövetek pillanatnyi igényeinek kielégítésére szolgál (Fonyó,
1999). A táplálékfelvétel és az energiafelhasználás úgy szabályozódik, hogy a testtömeg
hosszú távon állandó legyen. Ha a felvett táplálék nem fedezi az energia- és
16

BEVEZETÉS
anyagszükségletet, akkor a testtömeg és a szomatomotoros aktivitás csökken. Ha az
energia-bevitel több mint a -felhasználás, a tápanyagfelesleg lerakódik, a testtömeg megnı
(Corbett és mtsai., 1985). Mivel a szénhidrát-raktározás az izomban és a májban (glikogén
formájában) korlátozott, a fehérjeraktározás pedig endokrin tényezıkhöz illetve edzéshez
kötött, a raktározás fıleg zsír formájában történik.
A zsírraktárak mennyiségét is kell szabályoznia a szervezetnek: ha azok túl kicsik, akkor
a szervezet nem élne túl egy esetleges éhezést, ha pedig túl nagyok, akkor akadályozzák a
helyváltoztatást, megterhelik a vérkeringést és a légzırendszert. A zsírraktárak nagyságának
optimalizálását a leptin hormon szolgálja (l. késıbb; Blaxter, 1989; Fonyó, 1999).
6.2 PAJZSMIRIGYHORMON-HÁZTARTÁS
6.2.1 A pajzsmirigy-hormonok
A pajzsmirigy-hormonok (PMH-k) alapvetı szerepet játszanak a szervezet
energia-egyensúlyának fenntartásában. A PMH-k szabályozzák az anyagcsere-folyamatok
sebességét, így a BMR-t, valamint növelik a szervezet O2-fogyasztását és hıtermelését is,
emellett elengedhetetlenek a normális növekedéshez, fejlıdéshez (Pethes és mtsai., 1985;
Bartha és mtsai., 1989; Capuco és mtsai., 2001; Connor és mtsai., 2005).
A szervezetben többféle PMH fordul elı: a négy jód atomot tartalmazó PMH, a tiroxin
(T4) csak elı-hormonnak számít, a valódi biológiai hatásért a három jód atomot tartalmazó
trijód-tironin (T3) a felelıs. Ezek a hormonok szintén három jódatomot tartalmazó
reverz-trijód-tironinná (rT3), illetve két jódatomos dijód-tironinná (T2) alakulva
inaktiválódnak.
Emberekben a keringı T3 20 %-a származik a pajzsmirigybıl (PM-bıl), 80 %-a pedig a
perifériás szövetekben (azaz nem a PM-ben) alakul át T4-bıl. A T3-termelés fı helyszíne a
máj, de a vese és a vázizom is fontos szerepet játszik az aktív PMH elıállításában (Docter és
Krenning, 1990; Larsen, 1997). Patkányokban valamivel több T3 származik a PM-bıl (55 %;
Hulbert, 2000). Madarakban a PM által termelt hormonok 99 %-a T4 (Darras és mtsai., 2006).
Mind a T3, mind a T4 a vérben szabad és kötött formában található meg (Hulbert, 2000)
(1. ábra, 18. oldal).
17

BEVEZETÉS
HO
I
T3
O
I
I
D1
D2
D1
D3
C
H 2
H
HO
NH 2
HO
Külsı győrő
I
I
COOH
I
18
O
T4
O
3,3 ' T2
Belsı győrő
I
I
I
C
H 2
HO
C
H 2
H
NH 2
H
NH 2
I
I
COOH
COOH
1. ábra
A pajzsmirigyhormonok átalakulása a dejodáció során
(www.answers.com [2008] nyomán Gyırffy A. [2008])
A PM mőködését alapvetıen egy ún. negatív visszacsatolásos rendszer szabályozza. A
hypothalamus magvaiban keletkezı tireotrop elválasztást serkentı hormon („Thyreotop
releasing hormone”, [TRH]) a vér útján az adenohypophysisbe jut, és ott serkenti a
PM-serkentı hormon („Thyroid stimulating hormone”, [TSH]) szintézisét és leadását, majd ez
a vérbe jutva a PM-ben a fokozza a T4-termelést. A T4 emelkedı vérkoncentrációja visszahat
a hypothalamusra, a hypophysisre, és magára a PM-re, és csökkenti a TRH, TSH illetve a T4
szintézisét (2. ábra, 18. oldal; Tveit és Larsen, 1983).
T4
T3
T4
HYPOTHALAMUS
TRH
HYPOPHYSIS
TSH
PAJZSMIRIGY
MÁJ, VESE, IZOM
Dejodázok
T3
O
CÉLSZÖVETEK:
Szív
Máj
Csont
Agy
2. ábra
A pajzsmirigyhormonok centrális szabályozása
PMH-R: PMH-receptor
(www.uspharmacist.com [2008] nyomán Gyırffy A. [2008])
PMH-R
D1
D3
I
D1
D2
rT3
C
H 2
H
NH 2
COOH

BEVEZETÉS
A perifériás szövetekben zajló T4-T3 átalakulást a dejodáz enzimek katalizálják (Bartha,
1993; St Germain és Galton, 1997). A különféle szövetekben három különbözı dejodáz enzim
fordul elı: az egyes és kettes-típusú dejodáz (D1 és D2) a hormonaktiválásban, míg a hármas
típus (D3) az inaktiválásban vesz részt. A nagy mennyiségben történı T3-termelésért a
sejtmembránban elhelyezkedı, aktív centrumával az extracelluláris tér felé tekintı (Bianco és
Larsen, 2005b) D1 a felelıs, amely nem fiziológiás pH viszonyok között PMH-inaktiválásra
is képes, valamint propil-tiouracillal (PTU) gátolható. A D1 elsısorban a májban, a vesében
és a PM-ben fordul elı, de kimutatható más szövetekben, így a vázizomban, a tüdıben és a
hypophysisben is. A D2 a PMH-termelést szabályozó visszacsatoló rendszerben és az agy
T3-mal való ellátásában fontos. A sejtmembránban található, aktív centrumával a citoplazma
felé forduló (Bianco és Larsen, 2005b) D2 csak PMH-aktiválásra képes, és nem érzékeny a
PTU-ra; ez utóbbi alapján különböztethetı meg a D1-tıl. D2-t a központi idegrendszerben, a
bırben és a barna zsírszövetben mutattak ki (Köhrle, 1999; Pezzi és mtsai., 2003). A
harmadik dejodáz, a D3 elsısorban az agyat és a magzatot védi a nem kívánt PMH-hatásokkal
szemben (Rudas és mtsai., 1993; Van der Geyten és mtsai., 1997). A D3 csak inaktiválásra
képes (Köhrle, 1999). A D3 aktív centruma – a D1-hez hasonlóan – az extracelluláris térben
van (Bianco és Larsen, 2005b).
A PMH-aktiválást 5’-dejodációnak nevezzük, mert ebben az esetben a hormonmolekula
külsı győrőjének 5’ pozíciójában levı jódatomot távolítják el a dejodázok („Outer ring
deiodination”, ORD). Az inaktiváló út elnevezése pedig 5-dejodáció, ugyanis ekkor a belsı
győrő 5-ös pozíciójában elhelyezkedı jódatom hasad le („Inner ring deiodination”, IRD).
Mindhárom dejodáz evolúciós szempontból meglehetısen ısi enzim, és az egyes állatfajok
dejodázai nagymértékben hasonlítanak egymásra, mert ún. „evolúciósan konzervált” gének
kódolják ıket (Hulbert, 2000; Darras és mtsai., 2006).
A D1- és a D2-aktivitás szoros összefüggésben van a pillanatnyi PMH-szintekkel: a
D1-aktivitás hypothyreoidismus esetén csökken, hyperthyreoidismusban pedig nı; míg a
D2-aktivitás éppen fordítva változik (Sharifi és St Germain, 1992; Pezzi és mtsai., 2003). A
PMH-koncentrációk függvényében mérhetı D3-aktivitás a D1-hez hasonlóan változik, azzal a
különbséggel, hogy a méhlepény D3-aktivitása független a pillanatnyi PMH-állapottól
(Hulbert, 2000).
A PMH-k sejtmagokban található, az „NR1A”-családba tartozó magreceptorokon, a
PMH-receptorokon (TR) keresztül hatnak (3. ábra, 20. oldal), amelyek nagy affinitással
kötnek T3-at. A TR-okat két külön kromoszómán elhelyezkedı két külön gén kódolja: a TR-α
és a TR-β. Alternatív hasítás útján errıl a két génrıl ötféle receptor-altípus képzıdik: TR-α1,
19

BEVEZETÉS
TR-α2, TR-α3, TR-β1 és TR-β2. A TR-ok egyben transzkripciós faktorok is, amelyek
TR-kötı DNS-szakaszokhoz kötıdve közvetlenül szabályozzák a célgén expresszióját. A
legtöbb PMH-t kötı TR retinoid-X receptorokkal (RXR) együtt, heterodimereket képezve
kötıdik a DNS-hez és úgy fejti ki hatását. A PMH (ligand) nélküli TR-ek általában gátolják
az adott gén kifejezıdését (Zhang és Lazar, 2000). A T3 által befolyásolt legfontosabb
géneket az 1. Táblázatban (20. oldal) sorolom fel.
T3, T4
T3
szállítófehérje
dejodáz
T3
citoplazma
fehérje
20
T3
sejtmag
RXR T3+PMH-R
célgén
mRNS
3. ábra
A pajzsmirigyhormon-receptorok mőködésének mechanizmusa
(http://www.thyroidmanager.org [2008] nyomán Gyırffy A. [2008])
1. Táblázat A T3 által up- vagy downregulált legfontosabb gének
(Feng és mtsai., 2000; Flores-Morales és mtsai., 2002; William és Brent, 1994)
A T3 által upregulált gének T3 által downregulált gének
1. Zsírsav-szintetáz (FAS)
2. Növekedési hormon (GH)
3. Lizozim szilencer
4. Malát-dehidrogenáz (malát enzim, MD)
5. Moloney leukémia vírus segítı
6. Mielin bázikus fehérje
7. Miozin nehézlánc (MHCh)
8. Foszfoenol-piruvát-karboxi-kináz (PPCK)
9. RC3
10. Spot 14 lipogén enzim
11. I-es típusú dejodáz (D1)
12. Szétkapcsoló fehérje
(„Uncoupling protein”, UCP)
1. Epidermális növekedési faktor receptor
(EGF-R)
2. Miozin nehézlánc (MHCh)
3. Prolaktin (PRL)
4. PM-serkentı hormon (TSH)
5. TSH-elválasztást serkentı hormon (TRH)
7. II-es típusú dejodáz (D2)
A szervezetre általánosságban jellemzı, hogy állandó PMH-koncentráció fenntartására
törekszik. E jelenségre alapozván egyes szerzık inkább „vitaminszerő”, mintsem klasszikus
endokrin hírvivı szerepet tulajdonítanak a PMH-knak; illetve az ilyen hormonok elnevezésére
a „vitamon” kifejezést ajánlják (Eales, 1997).

BEVEZETÉS
6.2.2 A pajzsmirigyhormonok szerepe a szervezet energia-egyensúlyában és a
hıtermelésben
Az aktív és az inaktív PMH-k arányát a perifériás szervek a dejodázok segítségével a
pillanatnyi energiaigényükhöz és energia-ellátottságukhoz igazítják, így többé-kevésbé
függetlenedni tudnak a központi szabályozó folyamatoktól (Larsen és mtsai., 1981; Rudas és
Pethes, 1986; Pezzi és mtsai., 2003). Amikor megfelelı mennyiségő energiához jut a
szervezet, akkor több aktív PMH-t, azaz több T3-at igényel, ezért aktivizálódnak a PMH-kat
aktiváló dejodázok (Larsen és mtsai., 1981; Pezzi és mtsai., 2003). Malacokban a
PMH-koncentrációk (elsısorban a T3, kisebb mértékben a T4) táplálékfelvétel után
meredeken emelkednek, és a csúcskoncentrációt 60 perccel a táplálékfelvétel után érik el. Ez
a hormonkoncentráció-emelkedés fıleg a táplálék energiatartalmától függ, és viszonylag
független a vér glükózkoncentrációjától (Hulbert, 2000). Emlısökben a májbeli és – kisebb
mértékben – a vesében található D1 a legfontosabb T3-elıállító. A máj az elıállított T3-at
képes a keringésen keresztül más szervekhez is eljuttatni, ezért hormonexportáló szervnek
nevezzük (Larsen és mtsai., 1981; Köhrle, 1999; Pezzi és mtsai., 2003). A vékonybélbe
érkezı tápanyagok serkentik a bélfal enteroglukagon termelését, amely gyorsan, még a
tápanyagok felszívódása elıtt értesíti a májat a táplálékfelvételrıl (Drucker, 2002). Ez után a
már megemésztett táplálékból felszívódó tápanyagok a portalis vénán keresztül gyorsan a
májba jutnak. A májba jutó szénhidrátok (és kisebb mértékben a zsírok) serkentik a
májsejtekben a D1-génkifejezıdést (Danforth és Burger, 1989; Bartha, 1993; Brown és mtsai.,
1997). A T3 – mintegy önerısítı folyamatként – növeli a májban és az izomban a
glükóztranszporter (GLUT 1 és GLUT5) gén kifejezıdését (Matosin-Matekalo és mtsai.,
1999; Hulbert, 2000). Emellett a táplálékfelvételt követı vércukorszint-emelkedés által
serkentett megnövekedett inzulintermelıdés is elısegíti a májbeli PMH-aktiválást, mert
növeli az elérhetı glükózmennyiséget (Sato és Robbins, 1981).
Az alapanyagcsere szabályozásában a PMH-k ütemadó („pacemaker”) szerepet töltenek
be. Az alapanyagcserét – és ennek megfelelıen az O2-fogyasztást – a nyugalmi állapotban
levı sejtek energiaigényes folyamatai határozzák meg: a mitokondriális belsı membrán
H + -grádiensének fenntartása, a plazmamembrán Na + -grádiensének fenntartása (a
Na + /K + -ATPáz mőködése), az alacsony intracelluláris Ca 2+ -koncentráció fenntartása
(amelynek energiaigénye patkányokban a BMR 3-4 %-át teszi ki), a makromolekulák
szintézise (DNS, RNS, fehérjék), egyes sejtekben (pl. májsejtekben) a glikoneogenezis
(GNG) és a húgysavképzés, illetve vázizomban az izomtónus fenntartásával járó
energiaigény.
21

BEVEZETÉS
A PMH-k növelik mind a mitokondriális, mind a nem-mitokondriális O2-fogyasztást. A
T3 a mitokondriumokban serkenti az UCP-1 génexpresszióját, így a H + -grádiens fenntartása
elválik az ATP-termeléstıl, és a felesleges energia hı formájában távozik. Ugyanakkor a T3
serkenti a sejtekben található Na + /K + -ATPáz enzimet, illetve növeli a Ca 2+ -pumpák
mőködését és a celluláris Ca 2+ -forgalmat.
A PMH-k az anyagcserére a szubsztrátfelhasználás serkentésén keresztül is hatnak. A
glükózfelvételt a GLUT-ok aktivitásának és génexpressziójának serkentésével növelik.
Emellett növelik az aminosav-felvételt, a májbeli GNG-t, a lipogenezist és a lipolízist is
(többek között az ezekben a folyamatokban részt vevı gének expressziójának növelésével).
Ezzel egyrészt növelik a BMR-t (kb. 3-4 %-kal), másrészt megvédik a test zsírtartalékait,
illetve – mivel a PMH-hatásra de novo szintetizált zsírok jórészt foszfolipidekbe épülnek be –
növelik a sejtmembránok mennyiségét (ezen belül természetesen a mitokondriális és a
sarcolemmalis membránok mennyiségét is), amivel potenciálisan hozzájárulnak a
membránhoz kötött energia-átalakító folyamatok fokozódásához.
A PMH-k hatása a sejtmembrán foszfolipid kettısrétegére a koleszterin hatásához
hasonló: növelik a telített zsírsavak mennyiségét, így a membránok merevségét. Ennek
ellensúlyozására a membránok zsírsavösszetételének változnia kell, növekednie kell a
telítetlen zsírsavak arányának, hogy a membrán visszanyerje korábbi rugalmasságát.
Az O2-felhasználásra gyakorolt serkentı hatásaik miatt a PMH-k az oxidatív stressz
kialakulásában is szerepet játszanak. Az aerob szervezetek nem képesek O2 nélkül élni,
azonban a sejtek környezetének redukáló jellege miatt számos lehetıség adódik reaktív
O2-gyök („Reactive oxygen species”, [ROS]) képzıdésére. Ezt a jelenséget
„O2-paradoxonnak” nevezzük. A nem irányítottan képzıdı ROS nagyon veszélyes: károsítja a
nukleinsavakat, a szénhidrátokat, a lipideket és a fehérjéket is. A ROS inaktiválása és a
károsodások megelızése érdekében a szervezet számos víz- és zsíroldékony antioxidáns
anyagot és enzimet termel és raktároz. A különféle membránok a legveszélyeztetettebbek,
ugyanis az ıket alkotó foszfolipidek sok telítetlen zsírsavat tartalmaznak. A napi
O2-fogyasztás kb. 1 %-a fordítódik ROS-képzıdésre. A PMH-k kettıs szereppel bírnak az
oxidatív stressz területén: egyrészt az aerob metabolikus és
nikotinamid-adenin-dinukleotid-foszfát-(NADPH)-oxidáz aktivitás emelésével növelik a
ROS-képzıdést, másrészt ık maguk potenciálisan antioxidáns hatásúak és jótékonyan hatnak
egyes antioxidáns vegyületek mőködésére is.
A PMH-k a hıtermelésben is kulcsfontosságú lépéseket szabályoznak. Ha endoterm
gerinceseket hideghatásnak teszünk ki, akkor hıtermelésük növekszik, hogy fennmaradjon a
22

BEVEZETÉS
testhımérséklet homeosztázisa. Ennek a legfontosabb szereplıje a barna zsírszövet: hideg
hatására az adrenerg rendszer aktiválódik, és a keletkezı noradrenalin serkenti a D2-t, ami
több T3-at állít elı. A több T3 növeli az UCP-1 génexpressziót és -aktivitást. A barna
zsírszövetben nagy mennyiségben találhatók mitokondriumok, bennük pedig UCP-1, ami
szétkapcsolja a H + -áramlást az ATP-termeléstıl. A képet árnyalja, hogy a T3-koncentráció a
hideghatásra megnövekedett táplálékfelvétel növekedésének hatására is nıhet, ha az állat
táplálékhoz tud jutni (Hulbert, 2000).
6.2.3 A pajzsmirigyhormonok szerepe a szaporodási funkciókban
A metabolikus alkalmazkodásban részt vevı hormonok közül számos hormon képes a
tápláltsági állapotról informálni a szaporodásbiológiai funkciókért felelıs központokat
(hypothalamohypohysealis tengely) és perifériás szerveket (ivarmirigyek; Reist és mtsai.,
2001). Ilyenek a PMH-k, de a folyamatban közremőködnek más hormonok is, úgymint a
növekedési hormon (GH), az inzulinszerő növekedési faktor-1 („insulin-like growth factor-1”,
IGF-1), az inzulin és a leptin (Pethes és mtsai., 1985; Capuco és mtsai., 2001; Huszenicza és
mtsai., 2002; Meikle és mtsai., 2004).
A nıi nemi ciklus elindulása és a perifériás PMH-koncentráció növekedése között
szoros összefüggés van: ez azt sugallja, hogy a T4 és a T3 serkentheti a petefészekciklus
beindulását. Spicer és mtsai. (2001) arról számoltak be, hogy a PMH-k valószínőleg
közvetlenül serkentik a tehenek petefészek-ciklusát. Ugyanakkor a PMH-knak fontos
szerepük van az ellés utáni petefészek-ciklus újraindulásában is (Reist és mtsai., 2003). Ismert
az is, hogy magához az ovulációhoz (Cooke és mtsai., 2004) illetve a tenyész-szezon
befejezéséhez és a dioestrus elkezdıdéséhez is adott mennyiségő PMH kell (Hulbert, 2000).
A súlyos hypothyreoidismus gyakran petefészek-sorvadáshoz, az ivarzás elmaradásához
vezet, illetve embrionális fejlıdési zavarokat okoz (Cooke és mtsai., 2004).
A PMH-k a GnRH-neuronokon keresztül fejtik ki hatásukat, amelyek gonadotropin
elválasztást serkentı hormon („Gonadotropin releasing hormone”, [GnRH])-termelésük révén
szabályozzák az adenohypophysis tüszıserkentı hormon- („Folliculus stimulating hormone”,
FSH) és luteinizáló hormon- („Luteinizing hormone”, LH) termelését (Hulbert, 2000).
23

BEVEZETÉS
6.3 A LEPTIN HORMON
6.3.1 A leptinrıl általában
A leptin az energia-metabolizmus sokoldalú képviselıje. Alapvetı szerepe, hogy a
szervezet zsírtartalékainak mennyiségét és azok változásának aktuális rátáját jelezze a
központi idegrendszer, azon belül a hypothalamus felé. A hypothalamus pedig szabályozza a
metabolizmust, valamint az endokrin és szaporodási funkciókat (Chilliard és mtsai., 2001;
Bartha és mtsai., 2005; Zieba és mtsai., 2005). A leptin emellett számos más életfolyamatban
részt vesz, így a vérsejtképzésben, a vérérképzıdésben, az agy- és csontfejlıdésben, a
sebgyógyulásban, a sejtosztódásban és -differenciálódásban (Ahima és Flier, 2000). A leptin
továbbá befolyásolja az immunrendszer mőködését is (Matarese, 2000).
A leptint az ún. „obesitas” (Ob, „elhízás”) gén kódolja. Olyan egerekben fedezték fel,
amelyek egy pontmutáció miatt inaktív leptint termelnek, és ezért nagy mértékben elhíznak
(ob/ob egerek; Zhang és mtsai., 1994). A genetikailag elhízott ob/ob egerek terméketlenek,
PM-funkciójuk sérült, vércukor- és inzulinszintjük magas és inzulin rezisztenciát mutatnak.
Ha ezeket az állatokat rekombináns leptinnel kezelik, akkor a fent említett rendellenességek
megszőnnek (Halaas és mtsai., 1995).
A leptint elsısorban a fehér zsírszövet termeli (FZS), de a leptin gén a FZS mellett még
számos más szövetben is kimutatható, többek között a vázizomban, a hypophysisben, a
gyomorban, a méhben, a méhlepényben és a magzati szövetekben, a herében (a csíra-, Sertoli-
és Leydig-sejtekben), a tejmirigyben, a hasnyálmirigyben, a szarvasmarhák bendıjében,
oltógyomrában és patkóbelében, valamint az emberi nyálmirigyek kivezetı-csöveiben
(Henson és mtsai., 1998; Wang és mtsai., 1998; Morash és mtsai., 1999; El-Hefnawy és
mtsai., 2000; Harris, 2000; Chilliard és mtsai., 2001; Fruhbeck, 2001; Konturek és mtsai.,
2001; Bonnet és mtsai., 2002; De Matteis és mtsai., 2002; Kawamura és mtsai., 2002;
Tena-Sempere és Barreiro, 2002; Yonekura és mtsai., 2002). A leptin – szerkezeti
hasonlóságok miatt – az ún. citokinszerő fehérjék közé tartozik (Tartaglia, 1997). A leptin
biológiai aktivitásának kulcsa a benne található diszulfidhíd épsége (Kline és mtsai., 1997).
A leptin nem csak szisztémásan, a szervezet szintjén, hanem a perifériás szövetekben,
parakrin és autokrin módon is hat (Chilliard és mtsai., 2005; Sayed-Ahmed és mtsai., 2005;
Zieba és mtsai., 2005).
A leptin különféle leptin receptorokon (Ob-R) keresztül fejti ki a hatását, amelyeket az
ún. „db” gén kódol. A db/db egerek a „db” gén mutáns alléljával rendelkeznek, ezért
24

BEVEZETÉS
Ob-R-aik nem funkcionálisak, így elhíznak és cukorbetegek lesznek (Brann és mtsai., 2002).
Alternatív hasítás útján a különféle állatfajokban számos Ob-R izoforma keletkezik, amelyek
extracelluláris doménja azonos, de vagy nincs transzmembrán doménjuk (Ob-Re), vagy pedig
az intracelluláris doménjuk hosszúsága más és más (Ob-Ra, Ob-Rb, Ob-Rc, Ob-Rd, Ob-Rf;
Tartaglia, 1997; Friedman és Halaas, 1998) (4. ábra, 25. oldal).
N
COO -
Ob-Ra
894
Ob-Rb
1162
Ob-Rc
892
25
Ob-Rd
901
Ob-Re
805
Ob-Rf
4. ábra
A különféle leptin receptor izoformák patkányban
EC: extracelluláris domén, TR: transzmembrán domén, IC: intracelluláris domén
(www.nature.com [2008] nyomán Gyırffy A. [2008])
Patkányban valamennyi izoforma elıfordul, de szarvasmarhában például csak az
Ob-Rb-nek és az Ob-Ra-nak megfelelı izoforma (ún. hosszú és rövid Ob-R) található meg
(Chelikani és mtsai., 2003). A leptinhatás közvetítéséért elsısorban a hosszú izoforma, az
Ob-Rb a felelıs, bár az Ob-Re kivételével többi receptor izoforma is rendelkezik
több-kevesebb szignáltranszdukciós funkcióval (Bjorbaek és mtsai., 1997; Tartaglia, 1997;
Chelikani és mtsai., 2003). Az Ob-Ra-nak újabban parakrin szabályozó szerepet is
tulajdonítanak, pl. szarvasmarhák tejmirigyében (Bartha és mtsai., 2005). Az Ob-Re izoforma
a leptin szállításában vesz részt (Tartaglia, 1997). Az Ob-Rb számos szövetben elıfordul, míg
az Ob-Ra egyes szövetekben jelenik csak meg (Vernon és mtsai., 2001; Sweeney, 2002):
Ob-Rb mRNS kimutatható valamennyi zsírszövet-raktárban, a félig inas izomban, a májban, a
lépben, a herékben (a csíra-, a Sertoli- és a Leydig-sejtekben), a petefészekben, a méhben, az
embrióban, a tüdıben, a mellékvese-kéregben, a vesében, a bélfodri nyirokcsomókban, az
aortában, az oltógyomorban, a vékonybél valamennyi szakaszában (a patkóbélben, az
éhbélben és a csípıbélben), és az agy számos területén (az agytörzsben, az agykéregben, a
kisagykéregben, a hídban, a tobozmirigyben, a hypothalamusban és a hypophysisben); míg az
Ob-Ra mRNS-ét a hypophysisben, a májban, a lépben, a mellékvese-kéregben és az
896
EC
IC
TM

BEVEZETÉS
agytörzsben mutatták ki (Henson és mtsai., 1998; El-Hefnawy és mtsai., 2000; Gonzalez és
mtsai., 2000; Kitawaki és mtsai., 2000; Lin és mtsai., 2000; Ruiz-Cortés és mtsai., 2000;
Kawamura és mtsai., 2002; Ren és mtsai., 2002; Silva és mtsai., 2002; Tena-Sempere és
Barreiro, 2002; Chelikani és mtsai., 2003). A leptinnek az energiaháztartás és a szaporodás
központi szabályozásában játszott szerepét megerısíti, hogy az Ob-Rb mRNS elıfordulása a
hypothalamusban és a hypophysisben sokkal nagyobb, mint a többi szövetben. Mivel az
Ob-Rb mRNS-e a zsírszövetekben, a félig inas izomban és a májban is megtalálható, ezért az
Ob-Rb valószínőleg szerepet játszik a lipid-metabolizmusban is (Fruhbeck, 2001; Chelikani
és mtsai., 2003).
6.3.2 A leptin szerepe az energia-metabolizmusban és a hıtermelésben
A leptin két módon is központi szerepet játszik a táplálékfelvétel szabályozásában. A
zsírszövetben serkenti a lipolízist, ezáltal növelve a hypothalamust a keringés útján elérı
szabad zsírsav-mennyiséget, valamint közvetlenül, az orexigén („étvágyfokozó”;
neuropeptid-Y [NPY], agouti színhez kapcsolódó fehérje [AgRP]) és anorexigén
(„étvágycsökkentı”; pro-opiomelanokortin [POMC], kokain- és amfetamin által szabályozott
átirat [CART]) idegsejtekben kifejezıdı leptin receptorokon is hat (Bradford és mtsai., 2006).
E két úton a leptin nem csupán közvetlenül, de saját perifériás hatásain keresztül is
befolyásolja a hypothalamus táplálékfelvételért felelıs idegsejtjeit. Az említett centrális
hatásokon túl a leptin csökkenti az inzulin- és a glükokortikoid-koncentrációt és serkenti a
GH-, a katekolamin- valamint a PMH-szekréciót: így növeli a szervezet
energia-felhasználását és csökkenti a zsírszövetbeli illetve a májbeli lipogenezist (Chilliard és
mtsai., 2005). A leptin emellett növeli a mitokondriális zsírsav-oxidációt, ami különösen a
májban és a vázizomban fontos (Chilliard és mtsai., 2001; Bobe és mtsai., 2004; Gallardo és
mtsai., 2007), továbbá a vázizomban növeli az inzulin-érzékenységet és a glükózfelhasználást.
Az elıbbi hatás, a mitokondriális zsírsav-oxidáció növelése kulcsfontosságú lehet a szöveti
zsírszint csökkentésében és az inzulinérzékenység növelésében (Chilliard és mtsai., 2005;
Bobe és mtsai., 2004).
Amellett, hogy a leptin fontos liposztatikus faktor, amely megelızi, hogy a
nem-zsírszövetekben túlzottan sok zsír rakódjék le, fıszerepet játszik abban, hogy az
élılények képesek legyenek alkalmazkodni a táplálékhiányhoz illetve az alultápláltsághoz. A
leptinkoncentráció csökkenése akut módon serkenti az étvágyat és a
glükokortikoid-elválasztást, csökkenti a PM-aktivitását, az energiafelhasználást, az
inzulin-érzékenységet, a fehérjeszintézist, valamint gátolja a szaporodásbiológiai
26

BEVEZETÉS
folyamatokat; azaz a hangsúly az éhezés túlélésére tevıdik át, és minden más, energetikai és
túlélési szempontból „felesleges” életfunkció leáll (Chilliard és mtsai., 2005) (2. Táblázat,
27. oldal).
2. Táblázat A plazma leptinkoncentrációt befolyásoló tényezık
(Feldt-Rasmussen, 2007)
Serkentı hatások Gátló hatások
Testzsír-mennyiség növekedése/változása
Túletetés
Gátolt vesemőködés
Inzulin
Glükokortikoidok
Tumor nekrózis faktor (TNF)
Interleukin-1 (IL-1)
27
Androgének
Éhezés
Szimpatikotónus
Növekedési hormon (GH)
Katekolaminok
Hideg
Testmozgás
A leptin emellett az UCP-expresszió növelésén keresztül növeli az energiafelhasználást
és a barna zsírszövet szimpatikus aktiválását. Ez utóbbi következményeként a növekvı
leptinkoncentráció növekvı hıtermelést okoz (Scarpace és mtsai., 1997). A leptin
legfontosabb centrális és perifériás hatásait az 5. ábra (27. oldal) mutatja be.
FFA-oxidáció
Fibrózis
Glükoneogenezis
Glükóz-felhasználás
UCP-2, UCP-3
FFA-oxidáció
Hıtermelés
FFA-oxidáció
UCP-2
Inzulin
Máj
Vázizom
Hasnyálmirigy
Agy
LEPTIN
Fehér zsírszövet
Orexigén fehérjék Takarmányfelvétel
Anorexigén fehérjék Takarmányfelvétel
Szimpatikus tónus Hıtermelés
Zsírbontás
Barna zsírszövet
Mellékvese
Inzulinhatás (zsírépítés)
UCP-1
Zsírbontás
5. ábra
A leptin centrális és perifériás hatásai
(A. Sayed-Ahmed [2004] nyomán Gyırffy A. [2008])
D2
UCP-1
Hıtermelés
Katekolaminok
Kortizol
A leptint felfedezését követıen (Zhang és mtsai., 1994) elsısorban metabolikus
hormonnak tartották, késıbb azonban kiderült, hogy ennél sokkal összetettebb szerepet játszik
a szervezet mőködésében (Harvey és Ashford, 2003). A leptin nem-metabolikus hatásai közül
a szaporodásbiológiában játszott szerepét mutatom be röviden.

BEVEZETÉS
6.3.3 A leptin és a szaporodásbiológiai funkciók
A leptin szaporodásbiológiai szerepére az világított rá, hogy a genetikailag elhízott
egerek terméketlenek voltak (Chebab, 1996). Késıbb kimutatták, hogy a leptin számos
állatfajban gyorsítja a nemi érést (Cunningham és mtsai., 1999; Almog és mtsai., 2001;
Spicer, 2001). Az Ob-Rb pedig nagy mennyiségben expresszálódik a nucleus arcuatusban
(AN) és a ventromedialis hypothalamicus magban (VMH), amelyek mind a
szaporodásbiológiai funkciókra, mind a táplálékfelvételre hatással vannak (Hakansson és
mtsai., 1998).
Ismeretes, hogy a szaporodási tengely aktiválódását elısegíti, ha – energetikai stressz
esetén – a leptinkoncentráció elér egy bizonyos küszöbszintet (Meikle és mtsai., 2004; Zieba
és mtsai., 2005; Chagas és mtsai., 2007). A táplálékmegvonás illetve az éhezés a keringésben
levı leptin mennyiségének csökkenéséhez vezet. Ha a leptinkoncentráció egy bizonyos érték
alá esik, akkor – monogasztrikus állatokban viszonylag hamar, kérıdzıkben viszonylag
késıbb – a túlélésért folytatott küzdelem részeként leállnak a szaporodási folyamatok (Zieba
és mtsai., 2005).
Patkány túlélı hypophysis és mediobasalis hypothalamicus szeleteken bebizonyították,
hogy a leptin közvetlenül hat a hypothalamusra és a hypophysisre: a
nitogén-monoxid-szintetáz (NOS) serkentésén keresztül elısegíti a GnRH és az LH
elválasztását serkentı hormon („Luteinizing hormone releasing hormone”, [LHRH])
termelıdését, és így növeli az LH és az FSH kibocsátását (Yu és mtsai., 1997; McCann et al,
2003; Zieba és mtsai., 2005). A leptin emellett közvetetten, a hypothalamicus
GnRH-idegsejteken keresztül képes növelni a hypophysis LH- és az FSH-termelését (Liefers
és mtsai., 2005).
A leptin központi szerepet játszik az anyai szervezet vemhesség és laktáció alatti
metabolikus adaptációjában. A vemhesség során fiziológiás hyperleptinaemia és
leptinrezisztencia áll fenn (Mukherjea és mtsai., 1999; Moschos és mtsai., 2002), majd az
ellés körüli idıszakban mind rágcsálókban, mind anyajuhokban, kancákban és tehenekben az
ellést megelızı vagy még annál is alacsonyabb idıszakra jellemzı szintre esik vissza
(Gavrilova és mtsai., 1997; Brogan és mtsai., 1999; Ehrhardt és mtsai., 2001; Heidler és
mtsai., 2003; Liefers és mtsai., 2003). A vemhesség során megemelkedett leptinkoncentráció
számos okra vezethetı vissza: megnövekedett leptintermelés a FZS-ben, a méhlepény
leptintermelése, csökkent leptin klírensz a méhlepény termelése miatt megnövekedett
hormonkötı Ob-Re-szintek miatt (Bonnet és mtsai., 2002). Az ellés után lecsökkent
28

BEVEZETÉS
leptinkoncentráció elısegítheti a tejtermelés miatt megnövekedett energiaigénynek megfelelı
mennyiségő táplálék felvételét (Heidler és mtsai., 2003).
A leptin a tejjel is kiválasztódik (Casabiell és mtsai., 1997; Smith-Kirvin és mtsai.,
1998; Estienne és mtsai., 2000; Bonnet és mtsai., 2002), amely egyrészt az újszülött
vékonybelébıl felszívódva bekerül annak vérkeringésébe (Casabiell és mtsai., 1997),
másrészt a gyomornyálkahártya és a vékonybélhám-sejtek Ob-R-aihoz kötıdve valószínőleg
hatással van az újszülött étvágyára és anyagcseréjére (Ucar és mtsai., 2000; Bonnet és mtsai.,
2002a).
6.4 A PAJZSMIRIGYHORMONOK ÉS A LEPTIN
A hypothalamicus nucleus paraventricularis TRH-expressziójának fenntartásához, ami
biztosítja a kellı mennyiségő hypophysealis TSH-termelést és ezen keresztül a PM megfelelı
PMH-termelését, megfelelı mennyiségő leptin kell. A leptin közvetetten és közvetlenül is hat
a TRH-neuronokra. Közvetetten az AN-on hat, ahol befolyásolja az orexigén és anorexigén
peptidek termelıdését. Az elıbbi peptideket termelı idegsejtek projektálnak a
TRH-neuronokhoz, ahol a serkentı α-MSH-hatással kölcsönhatásba lépnek. A leptin a
TRH-neuronokra közvetlenül azok Ob-R-ain keresztül hat. Ha nincs leptin, a
PMH-visszacsatolás is hiányzik.
Perifériásan, éheztetett állapotban (inzulin hiányában) a T3 gátolja a leptin mRNS
felhalmozódását a FZS-ben. Jóllakott állapotban fordított a helyzet. A leptin a T4-T3
átalakítás serkentésével közvetlenül serkenti a T3-termelést. A megnövekedett T3-termelés
serkenti a hıtermelést, az izom UCP-3-expressziót és a β-adrenerg receptorokat. Ez utóbbi
három faktor viszont gátolja a leptinexpressziót a FZS-ben.
Általánosságban elmondható, hogy a leptin- és a T3-koncentrációk centrálisan és
perifériásan is egymással ellentétesen változnak. Hypothyreoid patkányokban a leptinszint nı,
hyperthyreoid patkányokban pedig csökken. Éhezéskor a PMH-, TRH-, TSH- és a
leptinkoncentráció egyaránt alacsony. A csökkenı PMH-koncentrációknak szerepe van az
éhezés által kiváltott csökkenı hıtermelésben (6. ábra, 30. oldal; Feldt-Rasmussen, 2007).
29

BEVEZETÉS
NUCLEUS
ARCUATUS
Jóllakottság
(+inzulin)
LEPTIN
Zsírsejt
(leptin)
Hypophysis
UCP-3
Izomsejt
TSH
POMC
AgRP
Átalakítás
T4 T3
30
Hı
Pajzsmirigysejt
β-adrenerg
receptorok
TRHneuron
NUCLEUS
PARA-
VENTRICULARIS
α-MSH
T4, T3
Éhezés
(-inzulin)
6. ábra
A pajzsmirigyhormon- és leptinháztartás ellentétes irányú változásait az ábrán mutatott szorosan
összefüggı szabályozások magyarázzák. Részletek az ábra feletti szövegben.
(Feldt-Rasmussen [2007] nyomán Gyırffy A. [2008])
6.5 A TÉMA KUTATÓHELYI ELİZMÉNYEI
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Élettani és Biokémiai tanszék
Endokrinológiai Munkacsoportja évtizedek óta vizsgálja a szervezet energiaháztartásának
hormonális hátterét. E hormonok közül a PMH-k a legrégebben ismert hormonok közé
tartoznak, míg a leptin viszonylag újonnan felfedezett molekulának számít (Zhang és mtsai.,
1994).
Korábbi tanszéki kísérleteinkkel jelentısen hozzájárultunk elıbb a PMH-háztartás
perifériás szabályozásának, majd a leptin hormon szöveti expressziójának és funkciójának
megismeréséhez. Emellett broiler csirke modellben átfogó vizsgálatokat végeztünk annak
érdekében, hogy megtudjuk, hogyan válaszolnak az energia-metabolizmus fı szabályozó
hormonjai, a PMH-k az energia-bevitel és a takarmány-összetétel hatására.
6.5.1 Korábbi kutatásaink a pajzsmirigyhormon-háztartás területén
Kutatásaink középpontjában hosszú ideje a szervezet anyagcseréjét befolyásoló
legfontosabb hormonok, a PMH-k állnak (Pethes és mtsai., 1985). Tanszékünk részese volt a
korai PM-kutatásoknak, amikor a hypothalamohypophysealis tengely központi szabályozását,

BEVEZETÉS
illetve a centrális negatív visszacsatolás jelenséget vizsgálták a kutatók. A késıbbiekben a
tanszék kutatói radioimmun-analízis (RIA) módszert dolgoztak ki a plazma
PMH-koncentráció meghatározására (Pethes és mtsai., 1978).
Számos kísérletet terveztünk a dejodázrendszer szabályozásának vizsgálatára. A szóba
jöhetı szabályozó faktorokat változtatva az enzimek aktivitásának mennyiségi változásait
mértük. Kimutattuk, az egyes szövetek önálló PMH-koncentráció szabályozó képességgel
rendelkeznek (Bartha és mtsai., 1989).
A dejodázok pontos mőködésének valamint szabályozásának megértése érdekében már
klónozták mindhárom dejodázt. A D1 és D3 klónozása után hosszú éveken keresztül nem
jártak sikerrel a D2 klónozására irányuló erıfeszítések. Jelen PhD-dolgozat témavezetıje
elsıként klónozta a csirke D2 enzimét (Bartha és mtsai., 2000). Korábbi eredményeink azt
mutatták, hogy míg a D1 mőködésének szabályozásában a szervezet energia-felvétele az
egyik legfontosabb szabályozó tényezı, addig az agyi D2 a PMH-szintektıl és energetikai
állapottól függetlenül az idegszövet folytonos T3 ellátásáért felelıs. Külön érdekességnek
tartottuk, hogy csirkében a máj is tartalmaz D2-t, míg más állatfajokban a D2 nincs jelen a
májban (Gereben és mtsai., 1999). Eddigi eredményeink irányították figyelmünket a máj
vizsgálata felé.
6.5.1.1 Broiler csirke modell
Kutatócsoportunk broiler csirke modellben részletesen tanulmányozta az energiát
hordozó takarmány-összetevık hatását. Megállapítottuk, hogy a különféle, izokalorikus
takarmányokból felszívódott tápanyagok minısége is hatással van a PMH-kra. Ha zsírban
gazdag, a kontroll táppal izokalorikus takarmányt adtunk a csirkéknek, akkor a TK-hoz
hasonló eredményeket kaptunk. Ennek több oka lehetett: elképzelhetı, hogy a zsírok
serkentették a PMH-inaktiválást, másrészt az is lehetett, hogy a zsírsavak gátolták a
PMH-aktiválást. A megemésztett zsírok nagy része a nyirokrendszerbe szívódik fel, így a máj
nem értesül arról, hogy mennyi energia van jelen zsír formájában. A telítetlen zsírsavak –
amelyek pl. éhezés során is felszaporodnak a vérben – keresztreakcióba lépnek a
T4-kötıhelyekkel és ezért nem engedik érvényesülni a T4 hatását. Ezzel szemben a
szénhidrátok nagyon jól, a fehérjék pedig kisebb mértékben aktiválták a T3-termelı dejodáz
rendszert (Bartha, 1993).
A takarmányösszetétel hatása mellett kutatócsoportunk évekkel ezelıtt megkezdte a
takarmánykorlátozás broiler csirkék PMH-háztartására gyakorolt hatásainak vizsgálatát is,
azonban a PMH-szinteket perifériásan szabályozó enzimek mélyrehatóbb vizsgálatát csak az
31

BEVEZETÉS
után tudtuk megkezdeni, hogy különféle kutatócsoportok beszámoltak a csirke dejodázok
azonosításáról és azok klónozásáról.
6.5.2 Korábbi kutatásaink a leptinrendszerrel kapcsolatban
A leptin olyan fontos energiaháztartást szabályozó hormon, amelynek az általános
anyagcsere hatásai mellett a szaporodásbiológiai hatásai sem elhanyagolhatók. A leptin
hatásait ezért a következı szervekben tanulmányoztuk: máj, tıgy, járulékos nemi mirigyek.
In situ hibridizációval kimutattuk, hogy a tıgyszövetben jelentıs az Ob-Rb és az Ob-Ra
expressziója. Eredményeink szerint a lokálisan termelıdı leptin parakrin módon fejti ki
hatását. A laktáló tejmirigy leptin termelésével segíti a tejtermelés fenntartását, a leptin
ugyanis elengedhetetlen a tejtermeléshez, nélküle a tejmirigy elapad. Az ellés utáni
periódusban ugyanakkor a kialakuló negatív energiaegyensúly és csökkenı testsúly
következtében csökken a keringı leptin mennyisége. A tejmirigy a keringésbıl hiányzó leptin
mennyiségét feltehetıleg helyi leptinszintézissel pótolja. Eredményeink szerint a
PMH-háztartáshoz hasonlóan a szövetek részben függetleníteni tudják magukat a központi
(FZS-i) hormontermeléstıl és szükségleteiknek megfelelıen képesek befolyásolni a helyi
hormonszintet.
További eredményeink szerint hím patkányokban mind a prosztata, mind az ondóhólyag
termel leptint. A tejmirigy eredményekhez hasonlóan arra következtettünk, hogy a lokális
hormontermelés hatással van magukra a járulékos nemi mirigyekre, az ondóplazma leptin
tartalmára és a Ob-R-okon keresztül a spermasejtek aktivitására is. Ezen vizsgálataink is
megerısítik a leptintermelés és lokális szabályozó hatását, a parakrin hatások jelentıségét.
6.5.3 A korábbi kutatásaink folytatása
A dolgozatban bemutatott kísérletsorozatban tovább folytattuk a PMH- és leptinrendszer
területén eddig végzett vizsgálatainkat. Elsı kísérletünkben a korábbi, broiler csirkéken
végzett vizsgálatokhoz hasonlóan, de emlıs (patkány) modellen vizsgáltuk az
energiaháztartás fıbb szabályozó tényezıit. Nemcsak a PMH-kat, hanem számos más
metabolikus tényezıt is vizsgáltunk. A második kísérletben az emlıs modellben nyert
tapasztalataink alapján egy másik emlıs állatfajban megvizsgáltuk az energiaháztartás
legfontosabb tényezıinek egy lehetséges gyakorlati vonatkozását: frissen ellett tejelı
tehenekben azt vizsgáltuk, hogyan játszhat szerepet a leptin hormon tehenek
májelzsírosodásának megelızésében. A következıkben madarak energia-metabolizmusát
vizsgáltuk, kiemelvén az emlısöktıl való eltéréseket. Elıször a csirkék energia-egyensúlyát
32

BEVEZETÉS
meghatározó PMH-háztartásról eddig ismert képet egészítettük ki takarmánykorlátozásos
illetve éheztetéses kísérletek során úgy, hogy nem csak plazma hormonszint-méréseket
végeztünk, hanem az enzimaktivitás és az mRNS-expresszió szintjén is vizsgáltuk a
folyamatokat. Ezt követıen a hízottmáj-termelés metabolikus és hormonális hátterét máj-
illetve húshasznosítású lúdhibridekben vizsgálva rávilágítottunk a PMH-k és a
májtermelı-képesség közötti összefüggésekre.
33

CÉLKITŐZÉSEK
7. CÉLKITŐZÉSEK
Az elızı fejezetben részletezett szakirodalmi adatok és tanszéki kutatási elızmények
alapján a dolgozatomban ismertetett kísérletsorozatban célul tőztük ki a háziállatok
energia-metabolizmusában szerepet játszó fontosabb endokrin tényezık vizsgálatát. A
vizsgálatokat különféle állatfajokon, számos molekuláris biológiai és más laboratóriumi
módszer felhasználásával végeztük, annak érdekében, hogy minél átfogóbb képet kapjunk a
kutatásaink fókuszában álló energia-metabolizmusról.
Elsı kísérletünkben patkány modellen az alábbi célokat kívántuk elérni:
• Választ kívántunk kapni arra a kérdésre, hogy hogyan tükrözıdik az
energia-metabolizmusban az, hogy az állatok milyen (döntıen zsír vagy
szénhidrát) formában veszik fel az energiát; illetve, hogy mennyi
takarmányhoz jutnak.
• Célul tőztük ki a metabolikus válaszreakciók életkor-függésének vizsgálatát is.
• Meg kívántuk vizsgálni, hogy az életkori hatások hogyan befolyásolják az
energia-metabolizmust.
• Az energia-metabolizmust elsısorban annak fı szabályozó hormonjain, a
PMH-kon keresztül terveztük vizsgálni; emellett azonban vizsgálatainkat
kiterjesztettük az energia-metabolizmus néhány további hormonális (leptin,
adiponektin, inzulin) tényezıjére is, és azok leírására alkalmas vér- és szervi
paramétereket is be kívántuk vonni a vizsgálatainkba. Emellett monitorozni
kívántuk az állatok O2- és CO2-fogyasztását, energia-felhasználását,
maghımérsékletét és szomatomotoros aktivitását is.
A további kísérleteinkben különféle háziállat-fajokon vizsgáltuk az energiaháztartás
egyes tényezıit:
• Ellenırizni kívántuk, hogy a tejelı szarvasmarhák mája termel-e leptint, és ha
igen, a májban expresszálódó leptin receptorok közül melyek közvetíthetik ezt
a hatást. Amennyiben a leptin gén expresszálódik a szarvasmarhák májában,
akkor meg akartuk vizsgálni, hogy a leptin szerepet játszik-e a postpartum
tehenek zsíros májelfajulásának szabályozásában.
• Házi tyúk fajban meg kívántuk vizsgálni az energia-bevitel korlátozásának a
PMH-háztartásra gyakorolt hatását, mind a perifériás hormonaktiválás, mind a
központi visszacsatoló rendszer szintjén.
34

CÉLKITŐZÉSEK
• Célul tőztük ki annak a vizsgálatát, hogy házi ludakban a hús- és a
májtermelésre végzett szelekció hatásának következtében változó különféle
termelési paraméterek hogyan tükrözıdnek a PMH-profilban.
35

ÚTMUTATÓ A DOLGOZAT OLVASÁSÁHOZ
8. ÚTMUTATÓ A DOLGOZAT OLVASÁSÁHOZ
Az általános bevezetésben bemutattam az energia-metabolizmus azon alapelemeit –
különös tekintettel a legfontosabb hormonokra, a PMH-kra és a leptinre – amelyek
valamennyi kísérlet megértéséhez elengedhetetlenek. A bevezetés után pontokba szedve
ismertettem a dolgozatomban foglalt kísérletek célkitőzéseit.
A következıkben az egyes kísérleteket (patkány-, szarvasmarha-, csirke- és
libakísérletet) a jobb áttekinthetıség és követhetıség érdekében külön-külön fejezetben
tárgyalom. Az egyes fejezetek a szakirodalomban elfogadott elemekbıl épülnek fel:
bevezetés, anyag és módszer, eredmények, megbeszélés, összefoglalás. A fejezetek
bevezetıiben az adott vizsgálatra fókuszálva áttekintem a szakirodalmi forrásokban elérhetı
ismereteket. Az elsı (patkány-) kísérlet anyag és módszer fejezetében valamennyi kísérleti
mozzanatot ismertetem, míg a következı anyag és módszer fejezetekben csak az elsı kísérlet
leírásában nem említett részleteket mutatom be. Valamennyi kísérleti fejezetbe külön csak az
adott fejezetre vonatkozó eredmények, megbeszélés illetve összefoglalás alfejezeteket
foglaltam bele.
Dolgozatom végén összefoglalom a kísérleteim során nyert új tudományos
eredményeimet, felsorolom a dolgozat valamennyi fejezetének elkészítéséhez felhasznált
szakirodalmi forrásokat és felsorolom eddigi tudományos közleményeimet és
prezentációimat.
36

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9. AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY
9.1 BEVEZETÉS
MODELLBEN
A PMH-háztartás szempontjából a máj meghatározó szereppel bír. Ahogy az elızı
fejezetekben bemutattam, a máj a takarmány energiatartalmának függvényében változtatja az
elérhetı T3 mennyiségét. A máj egy úgynevezett hormonexportáló szerv, azaz a dejodázok
segítségével megtermelt PMH-k nagy részét a keringésbe bocsátja, ezáltal befolyásolja mind a
plazma T4-, mind a plazma T3-koncentrációkat. Olyan átfogó jellegő kísérletsorozatot
terveztünk, amelynek során a broiler csirke modellen végzett metabolikus vizsgálataink
mintájára, patkány modellben figyelemmel követtük a PMH-k és számos más, a szervezet
metabolizmusát jellemzı tényezı változását, valamint kalorimetriás mérésekkel
meghatároztuk a szervezet RQ-ját is. A patkányok energiaháztartását különféle
takarmányozással manipuláltuk: így alkalmaztunk korlátozott takarmányozást, valamint
magas fruktóz- illetve palmitát-tartalmú tápokat is.
Az alábbi fejezetekben elıször áttekintem az energiaháztartási modellkísérletek
legfontosabb típusait, és röviden bemutatom a vizsgált betegségeket, illetve tünetegyütteseket,
majd részletesen ismertetem a szakirodalomban fellelhetı ismereteket az általunk alkalmazott
takarmányozási sémákkal kapcsolatban.
9.1.1 Energiaháztartási modellkísérletek és metabolikus szindrómák
Számos humán megbetegedést illetve tünetcsoportot patkányokon vizsgálnak. Az
alábbiakban három, egymással is összefüggı, napjainkban egyre jelentısebbé váló kísérleti
területet mutatok be röviden: a táplálékkal kiváltható elhízást („Diet induced obesity”, DIO), a
II-es típusú DM-et és a metabolikus szindrómát. Ezen jelenségek ismerete hozzájárul a
patkányokon végzett átfogó energiaháztartási kísérleteink eredményeinek és jelentıségének
értelmezéséhez.
9.1.1.1 A táplálékkal kiváltható elhízás
Az elhízás komplex, multifaktoriális betegség, amelyhez gyakran kapcsolódik DM,
cardiovascularis betegség és agyi vérkeringési zavar (stroke). Az elhízás – fıként azokban az
országokban, ahol az ún. nyugati típusú étkezés a jellemzı (32 % zsírtartalom [Dobrian és
mtsai., 2000]; 18 % fruktóz és 11 % telített zsírtartalom [Girard és mtsai., 2005]) – egyre
37

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
nagyobb gondot jelent. A nyugati világ népességének 15-20 %-a számít kórosan kövérnek
(Seidell, 1997). Az elhízás gyakran jár együtt nem alkoholos zsírmáj kialakulásával, ami az
emberek 10-25 %-át érinti (Turkish, 2008).
Az elhízás kutatásában gyakran használnak patkánymodelleket. A kísérletekben
egyaránt használnak különféle standard (pl. Wistar, Sprague-Dawley), és speciális
patkánytörzseket, amelyeknek valamelyik génje hibás (pl. a „Zucker” elhízott patkány,
amelynek a leptin receptorokat kódoló génje hibás). A standard patkánytörzsek
alkalmazásánál a patkányoknak azon tulajdonságát használják ki, hogy bár a patkányok
általában csak az aktuálisan szükséges mennyiségő energiát veszik fel a táplálékkal
(„energiára esznek”), de a legtöbb patkánytörzs mégis el tud hízni, ha ízletes takarmányt is
talál az etetıben (ezt használják ki az ún. „cafeteria” kísérletek során). Ha az eredetileg
sovány patkány meghízik, akkor a zsírsejtjei hipertrófikusak lesznek, hogy be tudják fogadni
a feleslegben felvett energiából képzıdı, tárolandó zsírmennyiséget (Chalkley és mtsai.,
2002).
Ugyanakkor fontos, hogy a takarmányozási hatások érvényesüléséhez genetikai
prediszpozíció is kell: nem-beltenyésztett („outbred”) Sprague-Dawley patkányok közül a
vizsgált egyedek kb. 50 %-ában alakult ki DIO, az állatok másik fele nem hízott el („Diétára
rezisztens” állatok, DR), amikor magas zsír- és energiatartalmú tápot kaptak. Ha olyan tápot
alkalmaztak, ami még ízletes is volt a patkányok számára, akkor még néhány, eredetileg DR
egyed is elhízott (Levin és Keesey, 1998). Az elhízásra hajlamosító genetikai tényezık között
említik a centrális NPY-expresszió és a csökkent centrális leptin érzékenységet is (Levin és
Dunn-Meynell, 2002). Más kutatócsoportok az elhízott állatokban a leptin gén és a
zsírsavkötı-fehérje gén expressziójának rendkívüli mértékő (4920 illetve 1570 %)
növekedését tapasztalták (López és mtsai., 2003).
Az elhízáshoz gyakran csatlakozik magas vérnyomás is. Ennek hátterében részben a
renin-angiotenzin rendszer (RAS) aktiválódása, a magas plazma leptin- és
inzulinkoncentráció, a csökkent plazma GH-koncentráció és a szimpatikus idegrendszer
aktiválódása áll. Az inzulin illetve a leptin miatt megnövı szimpatikus aktivitás egy
kompenzáló mechanizmus része lehet, ami a növekvı termogenezisen keresztül megpróbálja
csökkenteni a testtömeg-növekedést. E folyamat mellékhatásaként káros vese- és
cardiovascularis hatások jelentkeznek, amelyek a vérnyomás növekedéséhez vezetnek.
Emellett az elhízásos magas vérnyomás gyakran jár dislipidaemia-val, ami ebben az esetben
alacsony plazma nagy sőrőségő lipoprotein („High density lipoprotein”, HDL)- és magas
plazma triglicerid (TG)-koncentrációt jelent. A magas vérnyomáshoz kapcsolódó
38

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
hyperlipidaemia glomerulosclerosist okozhat, ami rontja a vesefunkciót (Dobrian és mtsai.,
2000). Emellett az inzulin hat a vese proximális tubulusaira, ahol növeli a Na + - és
következményesen a vízreszorpciót, amivel szintén növeli a vérnyomást (Reaven, 1991).
A testtömeg-index („Body mass index”, BMI) és a szisztémás oxidatív stressz között
pozitív korreláció állapítható meg. Az oxidatív stressz gátolja az inzulinszekréciót és az
adiponektin-termelést, így hátráltatja az izomba és a zsírszövetbe irányuló glükóztranszportot.
Az oxidatív stressz emellett hozzájárul a magas vérnyomás, az atherosclerosis és a
májelzsírosodás kialakulásához is. Bár a ROS általában helyben termelıdik, elhízáskor a
zsírszövetbıl is jut ROS a vérbe. A ROS a szövetekbe beözönlı makrofágokból is eredhet,
ugyanakkor a ROS-ok növelik a MCP-1 expresszióját is, amely kemotaxikus úton vonzza
makrofágokat: ez egy önerısítı folyamat. Emellett a lipidperoxidáció végtermékei is
kemoattraktív tulajdonsággal bírnak (Furukawa és mtsai., 2004). Ugyanakkor fontos, hogy
elhízás esetén a ROS képzıdése ellen ható gének általában downregulált állapotban vannak
(López és mtsai., 2003), míg a NADPH-oxidáz mennyisége és aktivitása jelentısen
megnövekedett. A ROS rövid távú koncentrációemelkedése fontos az inzulin-jelzırendszer
megfelelı mőködéséhez, de a hosszú távú szintemelkedés azonban csökkenti az
inzulinérzékenységet és gátolja a glükóz- és lipidmetabolizmust. A ROS-ok ugyanakkor
gátolják a lipogén gének (FAS, szterint szabályozó elemkötı fehérje-1c [„Sterol regulatory
element binding protein”, SREBP-1c] stb.) expresszióját, így a további zsírlerakódás ellen
hatnak (Furukawa és mtsai., 2004).
9.1.1.2 Cukorbetegség
A humán DM-nek alapvetıen két típusát különböztetjük meg. Az I-es típusú DM a
hasnyálmirigy inzulintermelı B-sejtjei pusztulásának a következménye. Az ilyen DM-es
beteget elıbb vagy utóbb inzulinnal kell kezelni („Inzulin-dependens DM”, IDDM). A II-es
típusú DM heterogén eredető és nem reagál inzulinkezelésre („Nem inzulin-dependens DM”,
NIDDM). A II-es típusú DM-ben szenvedı betegek egy része elhízott, másik része viszont
normális BMI-vel bír (Fonyó, 1999). A II-es típusú DM a nyugati világ lakosságának 5 %-át
érinti, a Földön összesen kb. 150 millió embert (Aschroft és Rorsman, 2004).
A II-es típusú DM fı jellemzıje, hogy az inzulinszekréció nem képes a normális
vércukorszint fenntartására, illetve az exogén (a táplálékkal felvett szénhidrátokból) és az
endogén (a májbeli GNG-bıl eredı, [Erion és mtsai., 2005]) eredető glükóz nem képes
megfelelı inzulinszekréciót kiváltani. Az állandósult magas vércukorszint gyakran a normális
39

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
alap-inzulinszintnél magasabb inzulinkoncentrációt eredményez a vérben, azonban az nem
tudja növelni a szövetek glükózfelvételét azok inzulinrezisztenciája miatt (Fonyó, 1999).
A testtömeg-vesztés megkönnyíti az inzulinhatás kialakulását: a plazma
inzulin-koncentráció és az inzulinérzékenység nı, a plazma nagyon kis sőrőségő lipoprotein
(„Very low density lipoprotein”, VLDL)- és a TG-koncentráció, valamint a vérnyomás pedig
csökken. Ezen változások hátterében valószínőleg a plazma inzulinszintek és a szimpatikus
idegrendszer kölcsönhatásai állnak (Reaven, 1991).
Rágcsálókban a hasnyálmirigy 90 %-át kell eltávolítani, hogy hyperglykaemia jöjjön
létre, tehát patkányokban funkcionális inzulin-szekréciós hiba is kell a DM kifejlıdéséhez
(Chalkley és mtsai., 2002).
9.1.1.3 Metabolikus szindróma
A napjainkban egyre elterjedtebb, cukorbetegséggel, magas vérnyomással és más
rendellenességgel kapcsolatos anyagcsere-zavarokat összefoglaló néven metabolikus
szindrómának (metabolikus szindróma X, szindróma X, inzulinrezisztencia szindróma,
Reaven-szindróma) nevezik. A metabolikus szindróma tünetei: éhezési hyperglykaemia
(NIDDM vagy gátolt glükóztolerancia, inzulinrezisztencia), magas vérnyomás, centrális
(zsigeri típusú) elhízás, csökkent plazma HDL-, megemelkedett plazma TG-koncentráció. A
metabolikus szindrómához idıvel számos más rendellenesség is társul amelyeknek a jelei:
megemelkedett plazma húgysav-koncentráció, májelzsírosodás (késıbb nem-alkoholos
zsírmáj-betegség), policisztás petefészek szindróma, hemochromatosis (vastúlterhelés),
acanthosis nigricans. Máig vitás, hogy az elhízás vagy az inzulinrezisztencia az oka vagy a
következménye-e a metabolikus szindrómának (Hallfrisch, 1990; Grundy, 2004; James és
mtsai., 2004; Nakagawa és mtsai., 2006).
9.1.2 Az energiaháztartás befolyásolása kísérleti körülmények között
Az energiaháztartást kísérleti körülmények között többféle módon befolyásolják:
legtöbbször a takarmányt különbözı fokban megvonják (takarmánykorlátozás, TK), vagy
annak egyes összetevıinek arányát megváltoztatják, és pl. szénhidrátban illetve zsírban
gazdag takarmányt adnak a kísérleti állatoknak. Utóbbi takarmányok fontosak az ún. nyugati
típusú étkezési szokások hatásainak vizsgálatában. A kísérletekben általában kétféle módon
érik el, hogy az adott takarmány szénhidrátban illetve zsírban gazdag legyen: vagy olyan
anyaggal egészítik ki a takarmányt, amely többféle szénhidrátot és/vagy zsírt tartalmaz (pl.
sertészsír, napraforgóolaj, tejcsokoládé stb.), vagy pedig egy adott típusú, kémiailag elıállított
40

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
szénhidrátot vagy zsírt adnak a takarmányhoz (pl. fruktóz, palmitát, olajsav stb.). Az elıbbi
módszerrel „élethőbben” lehet modellezni az emberek által fogyasztott ételek hatásait, az
utóbbi eljárással viszont pontosabban meg lehet mondani, hogy egy adott vegyület hogyan
hat. Az alábbiakban az általunk végzett patkánykísérletben alkalmazott takarmányozási
csoportoknak megfelelı elméleti hátteret – a TK, a fruktóz illetve zsír-(palmitát)-etetés hatása
– ismertetem röviden.
9.1.2.1 A takarmánykorlátozás általános hatásai
Ha korlátozzuk a takarmányfelvételt, akkor a szervezetben energiahiány (szélsıséges
mértékő korlátozás esetén táplálóanyag-hiány is) lép fel. A hiányzó energiát a szervezet a
zsírszöveti energiaraktárak bontásával próbálja meg fedezni. A fehér zsírszövetben TG-ek
formájában tárolt zsírok ekkor szabad zsírsavakká (FFA, más néven: nem-eszterifikált
zsírsavak, NEFA) és glicerollá hidrolizálódnak a hormon-szenzitív lipáz (HSZL)
közremőködésével. A HSZL-t az inzulin gátolja, de energiahiány esetén a csökkent
vércukorszint miatt a plazma inzulinszint is kisebb a normálisnál, így csökken az inzulin
HSZL-re gyakorolt gátló hatása. Az így felszabadult zsírsavak egy része a zsírszövetben,
helyben reeszterifikálódik (újra TG-vé alakul), míg a többi rész a vérbe kerül FFA
formájában. A FFA-k a májba jutnak, ahol vagy a β-oxidáció során elégve energiát
szolgáltatnak, vagy TG-vé reeszterifikálódnak, amit a máj a vérbe VLDL formájában tud
kibocsátani. A VLDL szinte kizárólag a zsírraktárak bomlásából származó FFA-kból alakul
ki, míg a VLDL-t minden, megfelelı lipoprotein-lipázzal (LPL) rendelkezı szerv fel tudja
használni (7. ábra, 41. oldal). Egérben egy éjszakányi éhezés már annyira megemeli a plazma
FFA-koncentrációt, hogy a máj TG-tartalma mérhetıen megnı (den Boer és mtsai., 2004).
A
Kilomikron-TG
Máj VLDL-
TG
FFA
FFA
LPL
FFA
FFA
Izom HSZL
Fehér zsírszövet
B
Kilomikron-TG
Máj VLDL-
TG
7. ábra
A FFA-k forgalma jóllakottság („A” panel) és éhezés („B” panel) esetén
(den Boer és mtsai. [2004] nyomán Gyırffy A. [2008])
41
FFA
FFA
LPL
FFA
FFA
Izom FFA
HSZL
Fehér zsírszövet

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Nem éhezı állatok fehér zsírsejtjeiben az endogén FFA-forgalom a következıképpen
alakul: 50,1 % éppen felszabadul, 49,7 % éppen reeszterifikálódik és 0,2 % éppen oxidálódik.
Éhezéskor az FFA-oxidáció megduplázódik és a lipolízis is nı. Az éhezést követı
takarmányfelvételt követı plazma inzulinszint-emelkedés hatására visszaáll a normál
FFA-egyensúly (Wang és mtsai., 2003).
A májban a zsírsavak β-oxidációja során acetil~KoA keletkezik. Ha szervezet
táplálékfelvétele megfelelı, akkor a felvett szénhidrátokból megfelelı mennyiségő
oxálecetsav képzıdik, amelyhez az acetil~KoA hozzá tud kapcsolódni. Ekkor e két
vegyületbıl citrát keletkezik, amely a citrátkörbe belépve oxidálódik. Éhezéskor azonban a
szervezet nem jut elegendı szénhidráthoz, így a máj a vércukorszintet a GNG fokozásával
igyekszik fenntartani. Ebben az esetben nincs elegendı oxálecetsav ahhoz, hogy a zsírsavak
elégetésébıl származó acetil~KoA citráttá tudjon alakulni, így a mitokondriumokban
felszaporodik az acetil~KoA. Az acetil~KoA nem tud átjutni a mitokondriumok belsı
membránján, így a szervezet ketonanyagok szintézisével (ketogenezis) próbál megszabadulni
a felesleges acetil~KoA-tól. A képzıdött ketonanyagok (β-hidroxi-butirát [BHB], acetoacetát,
aceton) ki tudnak diffundálni a sejtekbıl, és a vérbe kerülnek. A ketonanyagokat maga a máj
nem, de az izom és az agy le tudja bontani (ketolízis), és belılük energiát tud nyerni
(Veresegyházy, 2003).
Az energiahiány kihat a PMH-k háztartására is. Éhezéskor akár 50 %-ra is leesik a
plazma T3-koncentráció („Alacsony T3-szindróma”), amit patkányban elsısorban a
TSH-csökkenés miatti PM-funkciókiesés okoz (Kinlaw és mtsai., 1985). Emellett csökken a
perifériás hormonaktiválás (fıleg a májbeli dejodáció) és a májba tartó T4-szállítás is (Everts
és mtsai., 1996). A kalóriamegvonás hatására jelentkezı T3-koncentráció-csökkenés egy
adaptációs mechanizmus, amely a szervezet energiatartalékainak és fehérjéinek megırzését
szolgálja (De Jong és mtsai., 1992).
A TK hatására fogyó zsírraktárak befolyásolják a leptinrendszert is. Csökkenı
energiaraktárak esetén a plazma leptinkoncentráció csökken.
A PMH-k és a leptin közötti kölcsönhatások a TK során is mőködnek. Csökkenı
takarmányfelvétel (így csökkenı inzulinszint) esetén a megfogyó T3 gátolja a leptin
mRNS-akkumulációt a fehér zsírsejtekben. Így kiesik a leptin T3-termelésre (növekvı T4-T3
átalakulás) gyakorolt serkentı hatása is. A több ok miatt csökkent T3-termelés gátolja a
hıtermelést, az izombeli UCP3-expressziót és a β-adrenerg receptorokat. Ez utóbbi három
faktor gátolja a leptingén expresszióját a zsírszövetben (Feldt-Rasmussen, 2007).
42

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Éheztetett állatokban a testhımérséklet csökken, hiperfágia jelentkezik, csökken az
energiafelhasználás és a motoros aktivitás, csökkennek az immunfunkciók és infertilitás lép
fel (csakúgy, mint a genetikailag leptinhiányos állatokban; Halaas és mtsai., 1995).
9.1.2.2 A magas fruktóztartalmú takarmány etetésének általános hatásai
A fruktózetetéses kísérletek klasszikusnak számítanak a DIO vizsgálata területén. A
fruktóz napjainkban különös figyelmet kap, ugyanis az Egyesült Államokban (USA) az
1960-as évek óta, Európában kb. az 1970-es évektıl kezdıdıen az élelmiszerekben a
szacharózt (nádcukrot, ami egy glükóz- és egy fruktózmolekulából áll) egyre inkább az
olcsóbb fruktózzal (gyümölcscukorral) helyettesítik. Az USA-ban napjainkban a kalóriával
rendelkezı édesítıszerek 50 %-át az édeskukorica alapú, fruktózból álló szirupok adják. A
fruktóz ipari elıállítása kevéssé költségigényes, ráadásul a fruktóz édesítıképessége
(ízintenzitása) kb. 20-szorosa a szacharózénak, energiatartalma pedig jóval kisebb. Szénsavas
üdítıitalokban, süteményekben, gyümölcskonzervekben, lekvárokban, zselékben és tejipari
termékekben fordul elı a leggyakrabban.
A fruktóz azonban egy „Janus-arcú” vegyület, ugyanis a szervezetbe kerülve nem úgy
metabolizálódik, mint a szacharóz, hanem megkerüli a legfontosabb sebesség-meghatározó
lépéseket, ezért mintegy „becsapja” a szervezetet: fruktóz fogyasztása esetén a szervezet nem
érzékeli, hogy mennyi szénhidráthoz jutott.
A fruktóz metabolizmusa a szervezetben az alábbiak szerint alakul: A patkóbélben és az
éhbélben nem-Na+-függı folyamat eredményeképp szívódik fel (ellentétben a glükózzal). A
felszívódás után a portalis keringésbe, majd a fruktóz-metabolizmus fı szervébe, a májba
kerül, ahol a fruktózt a májsejtek GLUT5 közvetítésével felveszik. A GLUT5 nem
inzulinfüggı, és nem található meg sem az agyban, sem a hasnyálmirigyben. (A májba a
glükóz GLUT2-n keresztül jut be, amely szintén nem inzulinfüggı. Fontos, hogy a testi sejtek
többségébe a glükóz GLUT4-en keresztül jut be, ami a legtöbb szövetben az inzulin
szabályozása alatt áll [Bray et al., 2004; Basciano et al., 2005].) A májba jutott fruktóz a
fruktolízis során bomlik le. Elsı lépésként a fruktokináz közremőködésével fruktóz-1-foszfát
alakul ki, ami glicerin-aldehiddé illetve 2-foszfogliceráttá bomlik. Mindkét vegyület be tud
kapcsolódni a glikoneogenezis vagy a glikolízis folyamatába. Megfelelı vércukorszint esetén
a fruktolízis metabolitjai a glikolízisbe lépnek be, és piruváttá alakulnak. A piruvát a
mitokondriumokban acetil~KoA-vá oxidálódik, majd így kapcsolódik a citrátkörhöz, ahol
CO2-vé és vízzé ég el, miközben ATP termelıdik. Ha a vércukorszint alacsony, akkor a
fruktóz lebontási termékei a májban bekapcsolódnak a glikoneogenezisbe; miközben a
43

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
szervezet elısorban zsírégetésbıl fedezi az energiaszükségletét. Amint telítıdtek a máj
glikogénraktárai, a fruktolízis köztitermékeinek a metabolizmusa a triglicerid-szintézis felé
tolódik el. A fruktolízis egyes köztitermékeibıl egyaránt kialakulhat glicerol-3-foszfát, ami a
trigliceridek trióz-vázát adja, emellett pedig acetil~KoA is, ami a szabad zsírsavak
építıköveként is szolgál; a fruktóz így a trigliceridek elıállításához mind a trióz-vázat, mind a
szabad zsírsavakat szolgáltatja (Veresegyházy, 2003; Basciano et al., 2005). A glükóz
lebontásában (glikolízis) a legfontosabb sebesség-meghatározó enzim a foszfofrukto-kináz, ez
szabályozza a szervezet a gliceroltermelését, ami a foszfolipid- és TG-szintézis alapját
képezik. A fruktolízisben ez a szabályozó enzim nem vesz részt, így a fruktóz viszonylag
szabályozatlan trióz-forrássá válik, ami elısegíti a TG-ek képzıdését. A fruktóz nem jut be az
agyba, és ott nem tud közvetlenül is teltségérzetet kiváltani, ellentétben a glükózzal. A
hasnyálmirigy a B-sejtjeinek membránjában nincs GLUT5, így azok nem tudják felvenni a
fruktózt: a fruktóz ezért nem vált ki inzulinválaszt. Az elmaradó inzulinválasz miatt az agyban
nem érvényesül az inzulin direkt táplálékfelvételt gátló hatása, valamint a zsírszövetben
elmarad a leptintermelés növekedése (Bray et al., 2004; Basciano et al., 2005).
Gyümölcsök fogyasztása során nem érvényesül tisztán a fruktóz hatása, mert a
gyümölcsökben levı rost egyrészt teltségérzetet okoz, másrészt lelassítja az emésztési
sebességét, ezért a cukrok elhúzódóbban szívódnak fel (Lau és mtsai., 2005).
Az eddigi, patkányokon végzett kísérletekben a fruktózetetésnek az alábbi hatásait
mutatták ki:
9.1.2.2.1 Vérplazma:
• a vércukorszint nı (hyperglykaemia) (Hughes és mtsai., 1989; Kazumi és
mtsai., 1997; Huang és mtsai., 2004; Puyó és mtsai., 2004; Grover és mtsai.,
2005; Yadav és mtsai., 2007)
• az inzulinszint nı (hyperinsulinaemia) (Dall’Aglio és mtsai., 1995; Kazumi és
mtsai., 1997; Elliott és mtsai., 2002; Huang és mtsai., 2004; Grover és mtsai.,
2005; Yadav és mtsai., 2007)
• a TG-koncentráció nı (hypertriglyceridaemia) (Gerrits és Tsalikian, 1993;
Dall’Aglio és mtsai., 1995; Kazumi és mtsai., 1997; Bantle és mtsai., 2000;
Elliott és mtsai., 2002; Huang és mtsai., 2004; Puyó és mtsai., 2004; Bartus és
mtsai., 2005; Grover és mtsai., 2005; Yadav és mtsai., 2007)
44

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
• az össz-koleszterinkoncentráció nı (Huang és mtsai., 2004; Yadav és mtsai.,
2007)
9.1.2.2.2 Máj:
• a VLDL-koncentráció nı (Girard és mtsai., 2005; Yadav és mtsai., 2007)
• az alacsony sőrőségő lipoprotein („Low density lipoprotein”,
LDL)-koncentráció nı (Yadav és mtsai., 2007)
• a HDL-koncentráció csökken (Diniz és mtsai., 2008)
• a FFA-koncentráció nı (Yadav és mtsai., 2007)
• az E-vitamin-koncentráció csökken (Girard és mtsai., 2005)
• a húgysav-koncentráció nı (Nakagawa és mtsai., 2006)
• a réz biológiai elérhetısége csökken (a fruktóz kelátképzı hajlama miatt;
O’Dell, 1993)
• a vas és a cink felszívódása romlik (a fruktóz kelátképzı hajlama miatt;
O’Dell, 1993)
• a leptinkoncentráció nı (Huang és mtsai., 2004)
• a zsírsavszintézis fokozódik (lipogenezis) (Kazumi és mtsai., 1997; James és
mtsai., 2004; Bai és mtsai., 2007)
• a TG-szekréció fokozódik (Kazumi és mtsai., 1997; Huang és mtsai., 2004;
Jürgens és mtsai., 2005)
• a zsírsav-szintetáz génexpressziója nı (Bai és mtsai., 2007)
• az acetil~KoA-karboxiláz génexpressziója nı (Bai és mtsai., 2007)
• a CPT-1 génexpressziója csökken (Bai és mtsai., 2007)
• a VLDL-szekréció fokozódik (Huang és mtsai., 2004; Girard és mtsai., 2005)
• a glikogéntartalom nı (Yadav és mtsai., 2007)
• a hepatocarcinogenesis elıfordulásának esélye nı (Enzmann és mtsai., 1989)
9.1.2.2.3 Szénhidrát-metabolizmus:
• inzulinrezisztencia alakul ki (ami tovább nehezíti a normál
lipidmetabolizmust) (Wang és mtsai., 2001; Elliott és mtsai., 2002; Huang és
mtsai., 2004; Chang és mtsai., 2005; Joyeux-Faure és mtsai., 2006)
• glükóz-intolerancia jelentkezik (Elliott és mtsai., 2002; Huang és mtsai., 2004;
Yadav és mtsai., 2007)
45

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
• a metabolikus szindrómához hasonló tünetek jelentkeznek (Joyeux-Faure és
mtsai., 2006)
9.1.2.2.4 Zsírmetabolizmus:
• a zsírraktárak mérete nı (Jürgens és mtsai., 2005)
• a TG-klírensz csökken (Girard és mtsai., 2005)
• a PPAR-α génexpresszió csökken, ezért a β-oxidáció csökken (Kelley és
mtsai., 2004)
• a VLDL-metabolizmus rátája a perifériás szövetekben csökken (Huang és
mtsai., 2004)
• a szöveti LPL-aktivitás gátolt (Huang és mtsai., 2004; Girard és mtsai., 2005)
• a metabolikus szindrómához hasonló tünetek jelentkeznek (Joyeux-Faure és
9.1.2.2.5 Izom:
mtsai., 2006)
• a TG-tartalom nı (Bai és mtsai., 2007)
• a zsírsav-szintetáz génexpressziója nı (Bai és mtsai., 2007)
9.1.2.2.6 Szív és vérkeringés:
• a szisztolés vérnyomás nı (Dall’Aglio és mtsai., 1995; Vasdev és mtsai.,
1998; Elliott és mtsai., 2002)
• a vazodilatátor hatású prosztaglandinok mennyisége csökken (Puyó és mtsai.,
2004)
• a plazma angiotenzin-koncentráció nı (Puyó és mtsai., 2007)
• a nitrogén-monoxid-függı érfal-relaxáció gátlódik (Bartus és mtsai., 2005)
• a szív bal kamrájának fala elvékonyodik (Sharma és mtsai., 2007)
• a szív glikogéntartalma csökken (Diniz és mtsai., 2008)
9.1.2.2.7 Oxidatív stressz:
• a lipidperoxidáció fokozódik, következményes oxidatív stressz alakul ki
(Girard és mtsai., 2005, Joyeux-Faure és mtsai., 2006)
• a redukált glutation (GSH) mennyisége a májban és a hasnyálmirigyben
csökken (Yadav és mtsai., 2007)
46

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.1.2.2.8 Egyéb:
• a citoplazma szabad Ca 2+ -tartalma nı (Vasdev és mtsai., 1998)
• fehérjekárosodás jelentkezik (glikáció útján; Levi és Werman, 1998)
• a vastagbélben fokozott gázképzıdés és vízvisszatartás mutatkozik
(Stone-Dorshow és Levitt, 1987)
• a gyulladásos citokinek termelıdése nı (Kelley és mtsai., 2004)
• az RQ enyhén emelkedik (Jürgens és mtsai., 2005)
9.1.2.3 A magas zsírtartalmú takarmány etetésének általános hatásai
Az anyagcsere-kísérletek nagy része nem csak a fruktóz, hanem a zsíretetés illetve a
fruktóz és a zsíretetés együttes hatásainak vizsgálatára is irányul, ugyanis az ún. nyugati
típusú táplálkozásnak a magas (32 % [Dobrain és mtsai., 2000]), általában telítetlen zsír- és
fruktóztartalom a fı jellemzıje (Girard és mtsai., 2005). A táplákozással összefüggésben
kialakult, nem-alkoholos zsírmáj a nyugati országokban a lakosság 10-25 %-át érinti (Turkish,
2008).
A zsírmetabolizmus fıbb vonásaira az alábbiak jellemzıek: A bélbıl a felszívódó zsírok
kilomikronok formájában kerülnek a nyirokerekbe. A nyirokerekbıl a vérkeringésbe kerülı
kilomikronokat az érfalban levı LPL a véréren belül hidrolizálja, így FFA-k alakulnak ki. A
FFA-kat a helyben levı szövetek jórészt felveszik, a kilormikron-bontás maradványai, a
remnant-ok pedig a májba kerülnek. Az inzulin – fıként a zsírszövetben – serkenti a
LPL-aktivitását.
Éhezéskor (amikor alacsony a plazma inzulinszint) a zsírszövetekben tárolt TG a HSZL
közremőködésével hidrolizálódik, és FFA-vá valamint glicerollá alakul át. Az így felszabadult
zsírsavak egy része a zsírszövetben, helyben reeszterifikálódik, míg a többi rész a vérbe kerül
FFA formájában. A májban a FFA-k vagy oxidálódnak, vagy TG-vé reeszterifikálódnak, amit
a máj vérbe VLDL formájában tud kibocsátani. A VLDL szinte mind a zsíreredető FFA-ból
származik, míg a VLDL-t minden megfelelı LPL-lel rendelkezı szerv fel tudja használni (den
Boer és mtsai., 2004).
Túltáplálás esetén, normál esetben a fel nem használt, felesleges kalóriák TG-ként
tárolódnak a zsírsejtekben, a plazma leptinkoncentráció pedig 24 órán belül megemelkedik.
Késıbb, a testzsír-mennyiség további növekedésével párhuzamosan tovább nı a plazma
leptinszint. Mivel a hosszú leptinreceptorok (Ob-Rb) számos szövetben elıfordulnak, a
szervek többsége rögtön tud reagálni a hyperleptinaemia-ra és így egy bizonyos szintig
47

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
védelmet nyernek az elzsírosodással szemben: ezekben a szövetekben (nem a
zsírszövetekben) a leptin csökkenti a lipogenezist és növeli a FFA-oxidációt, így az
elzsírosodás mértéke csökken. A hyperleptinaemia ugyanis upregulálja FFA-oxidációban
részt vevı enzimek génjeit (peroxiszóma proliferátorok által aktivált receptor-α [PPAR-α], a
β-oxidációs peroxiszomális enzimek, karnitin-palmitoil-transzferáz-1 [CPT-1],
zsíracil~KoA-oxidáz [ACO]), ugyanakkor leregulálja a lipogén enzimek transzkripciós
faktorait és a lipogén géneket (SREBP-1c, PPAR-γ, az acetil~KoA-karboxiláz [ACC], FAS,
glicerol-foszfát-transzferáz). A hyperleptinaemia az UCP-2 expressziót is növeli, így a
felesleges energia hı formájában való távozását is elısegíti. A nemzsír-szövetek emellett még
más módon is meg tudnak szabadulni a felesleges FFA-tól: a máj növelni tudja a
VLDL-szekrécióját, a vázizom pedig a motoros aktivitását. A hasnyálmirigy B-sejtjei viszont
csak a β-oxidációjukat tudják növelni, ezért nagyon érzékenyek a zsírtúladagolásra.
Extrém mértékő túltáplálás illetve leptinrezisztencia esetén a szervezet elıször TG-dé
reeszterifikálja a többlet FFA-t, ugyanis a TG még mindig kevésbé káros a sejtekre, mint az
egyéb, nem-oxidatív úton keletkezett termékek. A nem-oxidatív utak közül az egyik
legfontosabb az ún. ceramid út (pl. a hasnyálmirigy hormontermelı szigetsejtjeiben és a
szívizomsejtekben fordul elı): ekkor a szerin-palmitoil-transzferáz nagy mennyiségben
expresszálódik a hasnyálmirigy szigeteiben, ami növeli a de novo ceramid szintézist
zsíracil~KoA-ból. A ceramid út végül apoptosishoz vezet (Unger és Orci, 2002; 8. ábra, 48.
oldal). A ceramid utat legjobban a telített FFA-k aktiválják. Amikor májsejteket palmitáttal
inkubáltak, akkor megnövekedett ceramidszintézist mértek, de a vizsgálatok szerint az
apoptosisban végül nem a ceramid játszotta a fıszerepet, hanem az FFA-hatásra aktiválódott
más szignálkaszkádok (sejtmag-faktor kappa B [„Nuclear factor kappa B”, NFκB], oxidatív
stressz, nitrogén-monoxid) (Schaffer, 2003).
Szalicilátok
Ceramid-szintézis inhibitorok
ROS-”scavanger”-rendszer
Glükóz
TG-raktárak
Inzulin
Sejt-diszfunkció
48
FFA
PPARγ
Fehér zsírszövet
Lipoprotein-szekréció
Leptin
PPARα
Apoptosis
Mitokondriális
FFA-oxidáció
8. ábra
A zsírsavak felhalmozódásának hatásai
(Schaffer [2003] nyomán Gyırffy A. [2008])

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
A zsírsejt az egyetlen sejttípus, ami nagy mennyiségő FFA és TG tárolásához
adaptálódott. Zsírok hatására más sejtek mőködése sérül és végül a sejtek apoptosison mennek
keresztül. Ennek oka az, hogy az evolúció során a szervezet elsısorban táplálékhiány
túlélésére rendezkedett be, annak árán, hogy a zsírok károsíthatják a zsírszövettıl eltérı
különbözı szerveket: májelzsírosodás, NIDDM, inzulinrezisztencia, korai cardiomyopathia
léphet fel. A zsírsejtek nem azért termelnek hormonokat, hogy az elhízást megakadályozzák,
hanem hogy segítsék a felesleges energia elraktározását anélkül, hogy ne jelenjék meg
apoptosis a nem-zsírszövetekben. Ennek megfelelıen a FZS-ben termelıdı leptin és az
adiponektin antiszteatotikus hatású, csökkenti a máj és a vázizom TG-tartalmát.
Az öregedés a liporeguláció zavaraival jár, ekkor a szöveti TG elhízás nélkül is
megemelkedhet, a leptinérzékenység is csökken, és már egy kis kalóriafelesleg is ektópiás
zsírlerakódással jár (Unger és Orci, 2002).
A zsíretetés eddigi kutatások alapján leírt hatásai patkányokban:
9.1.2.3.1 Vérplazma:
• a koleszterinkoncentráció nı (Akiyama és mtsai., 1996; Srinivasan és mtsai.,
2005; Diniz és mtsai., 2008)
• a foszfolipid-koncentráció nı (Akiyama és mtsai., 1996)
• az LDL-koncentráció nı (Diniz és mtsai., 2008)
• a HDL-koncentráció csökken (Diniz és mtsai., 2008)
• a TG-koncentráció nı (Akiyama és mtsai., 1996; Srinivasan és mtsai., 2005;
Buettner és mtsai., 2007; Diniz és mtsai., 2008)
• az FFA-koncentráció nı (Akiyama és mtsai., 1996; Gauthier és mtsai., 2006)
• a ketonanyagok koncentrációja nı (Huang és mtsai., 2004)
• a leptinkoncentráció nı (Huang és mtsai., 2004; Gauthier és mtsai., 2006;
Buettner és mtsai., 2007)
• az adiponektin-koncentráció csökken (Morens és mtsai., 2006; Buettner és
mtsai., 2007)
• kompenzáló hyperinsulinaemia jelentkezik (Srinivasan és mtsai., 2005;
Buettner és mtsai., 2007)
• az IGF-I-koncentráció csökken (Swagell és mtsai., 2005)
49

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.1.2.3.2 Máj:
• a TG-tartalom nı (den Boer és mtsai., 2004; Srinivasan és mtsai., 2005;
Gauthier és mtsai., 2006)
• inzulinrezisztencia alakul ki (den Boer és mtsai., 2004; Buettner és mtsai.,
2007)
• a TG-VLDL átalakulás csökken (Huang és mtsai., 2004)
• a májsejtek növekedése in vitro csökken (Swagell és mtsai., 2005)
9.1.2.3.3 Szénhidrát-metabolizmus:
• az inzulinreceptorok száma csökken (Huang és mtsai., 2004; Morens és mtsai.,
2006)
• az inzulinreceptorok autofoszforilációja csökken (Buettner és mtsai., 2007)
• a hasnyálmirigy B-sejtjeiben lipotoxicitás alakul ki (Buettner és mtsai., 2007)
• a hasnyálmirigy tömege és enzimtartalma csökken (Akiyama és mtsai., 1996)
• inzulinrezisztencia jelentkezik (Akiyama és mtsai., 1996; Huang és mtsai.,
2004; Srinivasan és mtsai., 2005)
• a GLUT-rendszer aktivitása csökken (Huang és mtsai., 2004; Buettner és
mtsai., 2007)
• a GLUT2-aktivitás és a glükokináz mRNS mennyisége csökken (és így a
glükózoxidáció is csökken) a hasnyálmirigy B-sejtjeiben (Capito és mtsai.,
1992; Kim és mtsai., 1995)
• az intracelluláris glükózmetabolizmus csökken (Huang és mtsai., 2004)
• glükóz-intolerancia jelentkezik (Huang és mtsai., 2004;
Cruciani-Guglielmacci és mtsai., 2005; Morens és mtsai., 2006)
• a glükóz klírensze csökken (Srinivasan és mtsai., 2005)
9.1.2.3.4 Zsírmetabolizmus:
• a zsírsejtek száma és nagysága nı (Buettner és mtsai., 2007)
• az adrenalin által serkentett lipolízis csökken (Buettner és mtsai., 2007)
• a zsírszövetben nı a lipogén enzimek génexpressziója (Buettner és mtsai.,
2007)
• a zsírszövetben nı a gyulladással kapcsolatos gének expressziója (Buettner és
mtsai., 2007)
50

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
• a teljes test lipid-felhasználása nı, a mitokondriális kapacitások nınek (Iossa
és mtsai., 2002)
• a reverz koleszterin-transzport (a vérbıl a májba) csökken (Diniz és mtsai.,
2008)
9.1.2.3.5 Egyéb:
• a testtömeg nı (Corbett és mtsai., 1985; Gauthier és mtsai., 2006; Srinivasan
és mtsai., 2005; Morens és mtsai., 2006; Diniz és mtsai., 2008), de csak az
elhízásra fogékony állatokban (Buettner és mtsai., 2007)
• a mitokondriális szétkapcsolás nı (Iossa és mtsai., 2002; Buettner és mtsai.,
2007)
• a reaktív O2-gyökök keletkezése nı (a FFA-k relatíve gyenge szétkapcsolók a
mitokondriumokban) (Diniz és mtsai., 2008)
• a nyugalmi O2-fogyasztás nı (Corbett és mtsai., 1985)
• a vérnyomás nı (Yoshioka és mtsai., 2000)
• az alternatív immunválasz (komplementrendszer) aktiválódik, ami felgyorsítja
az atherosclerosis kialakulását (Recinos és mtsai., 2004)
Érdekes, hogy FFA-k esetén a szénlánc hossza pozitív, a lánc telítettségi foka pedig
negatív összefüggésben van az inzulinotrop hatással (Stein és mtsai., 1997), ezért a telített
zsírsavak gyorsabban indukálnak inzulin-rezisztenciát (Chalkley és mtsai., 2002).
Kísérletünkben az egyik állatcsoportot palmitátban (16 szénatomot tartalmazó telített
zsírsav, C16:0) gazdag táppal etettük, ezért itt a palmitáttal kapcsolatos kérdésekre külön
kitérek. A palmitát hatékonyan szabályozza számos gén expresszióját. Köztük van sok olyan
rizikófaktor-gén, amely a cardiovascularis betegségek, elhízás és a DM kialakulásában
szerepet játszik. A palmitát emellett növeli a koleszterinogén gének (pl.
farnezil-pirofoszfát-szintetáz, farnezil-difoszfát-farnezil-transzferáz), az UCP-gének és a
β-oxidációban szerepet játszó gének expresszióját. Ez utóbbi két hatása révén növeli a
ROS-képzıdést. A ROS-képzıdés serkentésével párhuzamosan csökkenti a GSH
redukálásában részt vevı gének expresszióját, így megnehezíti a ROS-ok inaktiválását. A
ROS-ok elısegítik az LDL-oxidációt, ami növeli a szívbetegségek és az atherosclerosis
esélyét (Swagell és mtsai., 2005), de emellett gátolják a lipogén gének expresszióját, így a
további zsírlerakódás ellen hatnak (Furukawa és mtsai., 2004).
51

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.1.2.4 A magas fruktóz és a magas zsírtartalmú takarmányok hatásának
összehasonlítása
Egyes kutatócsoportok patkányokban összehasonlították a magas fruktóz és a magas
zsírtartalmú takarmányok hatását. Az alábbi, 3. Táblázatban (52. oldal) bemutatom, hogy az
elızı két fejezetbıl már ismert fruktóz- és zsírhatások hogyan alakulnak egymáshoz képest.
3. Táblázat A fruktóz (MF) illetve magas szénhidrát (MSZ), valamint magas zsírtartalmú (MZS)
tápok hatásainak összehasonlítása
A Huang és mtsai. (2004) által alkalmazott MF-táp 60 % fruktózt, az MZS-táp pedig 20 % disznózsírt
tartalmazott. Diniz és mtsai. (2008) kísérleteiben az MSZ- (tejcsokoládé, földimogyoró,
kukoricapehely; 3,6 % zsír, 22 % fehérje, 70 % szénhidrát, 4,0 kcal/g metabolizálható energia) és az
MZS- (kókusz olaj és gabonaolaj; 13,8 % zsír, 22 % fehérje, 47 % szénhidrát) tápok izoenergetikusak
voltak.
A takarmányok
Hatás
Forrás
52
hatásának erıssége
Plazma inzulinkoncentráció nı MF > MZS Huang és mtsai., 2004
Plazma leptinkoncentráció nı MF > MZS Huang és mtsai., 2004
Plazma koleszterinkoncentráció nı MZS > MSZ Diniz és mtsai., 2008
Plazma LDL-koncentráció nı MZS > MSZ Diniz és mtsai., 2008
Plazma HDL-koncentráció nı MSZ > MZS Diniz és mtsai., 2008
Plazma TG-koncentráció nı MSZ > MZS Diniz és mtsai., 2008
Plazma BHB-koncentráció nı MZS > MF Huang és mtsai., 2004
Máj TG-tartalom nı MZS > MF Huang és mtsai., 2004
A hasnyálmirigy károsodik MZS > MF Huang és mtsai., 2004
A szívizom laktát-dehidrogenáz tartalma nı MSZ > MZS Diniz és mtsai., 2008
A lipolízis nı MSZ > MZS Diniz és mtsai., 2008
A termogenezis fokozódik MSZ > MZS Corbett és mtsai., 1985
9.1.3 Az életkor elırehaladásával járó fıbb anatómiai és funkcionális változások
Kísérletünkben elsısorban az endokrin rendszert illetve a májat és a szívet vizsgáltuk,
így az alábbiakban azok öregedésének fıbb jellemzıit tekintjük át.
Állatkísérleteket 200-220 g-os patkányokon szoktak végezni. Ezt a testtömeget a
patkányok fajtánként, törzsenként és ivar szerint némileg más életkorban érik el. A
kísérletünkben használt fiatal hím Wistar Unilever patkányok 7-7,5 hetes korukban érik el a
200-220 g-os testtömeget (Harlan Winkelmann GmbH honlapja). A kísérletünkben
felhasznált idısebb patkányok ugyanolyan törzsbıl származtak, és ugyanolyan ivarúak voltak,
mint a fiatal állatok, azonban a kísérlet kezdetekor már fél évesek (átlagosan 476 g-osak)
voltak. A patkányok átlagos élettartama 3-5 év, de az öregedéssel kapcsolatos legtöbb
változás már az elsı életév során jelentkezik (van Bezooijen, 1984), ezért az idısebb
patkánycsoport alkalmas volt az életkor elırehaladása hatásainak vizsgálatára.

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.1.3.1 Az endokrin rendszer változásai
Patkányokban az életkor elırehaladtával a két legfontosabb endokrin változás a
hasnyálmirigyet és a PM-et érinti. A hasnyálmirigyben a korral járó változások miatt a
glükóztolerancia csökken és egyes esetekben idıskori cukorbetegség is kifejlıdik. Az idıskori
PMH-háztartásra csökkent plazma TSH- és változatlan plazma T4-koncentráció a jellemzı.
Ha autoimmun eredető változások is bekövetkeznek, akkor a plazma TSH-koncentráció nı, a
T4-koncentráció pedig csökken. A plazma koleszterin-, HDL- és TG- koncentráció is nı a kor
elırehaladásával, ami koronária-megbetegedésekhez vezethet (Lamberts és mtsai., 1997).
Korral a májbeli gének expressziója is változik. Az intermedier metabolizmusban részt
vevı gének expresszióját ez az alábbiak szerint érinti: a glükóz-6-foszfát-izomerázé nı
(+80 %), a glükóz-6-foszfatázé (G6P) csökken (-70 %), a FAS-é nı (+90 %), a PPAR-α-é nı
(+70 %), a glicerol-3-foszfát-dehidrogenázé (GPD) nı (+70 %), a CPT-I-é pedig csökken
(-50 %). A G6P-expresszió csökkenése a korral járó GH-csökkenés következménye is lehet,
és ez okozhat csökkent inzulinérzékenységet, ami elısegíti az idıskori DM kialakulását. A
felsorolt génexpressziós változások eredményeképpen a májbeli glükózszintézis és a
zsírégetés csökken, míg a májbeli glükózoxidáció és a lipogenezis nı (Tollet-Egnell és mtsai.,
2001).
9.1.3.2 Morfológiai és funkcionális változások a májban és a szívben
Egy szerv az életkor elırehaladtával számos morfológiai és funkcionális változáson esik
át. Patkányokban az öregedı máj mérete csökken, feltehetıen a csökkent májbeli vérátáramlás
miatt (Anantharaju és mtsai., 2002). A máj térfogata nıhet, spontán szöveti laesio-k
fordulhatnak elı, valamint lipofuszcin felhalmozódás miatt ún. barna sorvadás jelenhet meg.
Emellett a sejtek szintjén megfigyelhetı változások a következık: elıfordulhat
poliploidizáció, a mitokondriumok száma és mátrixsőrősége csökken, a szemcsés felülető
endoplazmatikus reticulum (szER) eltőnik és ezért csökkenhet a fehérjeszintetizáló kapacitás
(a sima felülető ER változását illetıen ellentmondóak az adatok) (van Bezooijen, 1984), a
mikroszomális fehérjék mennyisége csökken, a lizoszómák száma nı, a TG- és
koleszterintartalom nı, a foszfolipidek mennyisége alig változik (van Bezooijen, 1984;
Anantharaju és mtsai., 2002).
A máj a kor elırehaladtával jól megırzi a funkcióját (van Bezooijen, 1984; Zeeh és
Platt, 2002). A mitokondriumok integritása és az enzimaktivitások szintje jól megmarad. A
plazma gamma-glutamil-transzferáz- (amely a sinusoidális májsejtekben fordul elı) és
53

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
máj-eredető ALP-koncentráció nı, míg az aminotranszferázok a bilirubin mennyisége nem
változik (Anantharaju és mtsai., 2002). Az albumin- és fehérjeszintézis korral nı,
kompenzálandó a növekvı albuminklírenszt. A máj idegen anyagokat eltávolító kapacitása
korral csökken (van Bezooijen, 1984).
A ROS fontos szerepet játszik az öregedésben. A takarmányban számos olyan összetevı
fordul elı, amely ROS-képzıdéséhez vezet (ilyen a kísérletünk során alkalmazott fruktóz is).
A májban számos antioxidatív enzim fordul elı: mangán-szuperoxid-dizmutáz (Mn-SOD) a
mitokondriumokban, réz-, cink-SOD és GSH a citoplazmában, valamint kataláz a
peroxiszómákban. A GSH mennyisége függ a takarmány E-vitamin tartalmától is
(Anantharaju és mtsai., 2002).
Megjegyzendı, hogy a patkányok – az emberrel ellentétben – egész életük során jó
májregenerációs képességgel rendelkeznek, ugyanis rágcsálókban a telomeráz aktivitás az
egész élet folyamán állandó szintő (Anantharaju és mtsai., 2002).
Emlısökben a szívizomsejt-szám nem sokkal a nemi érés után már elkezd csökkenni, és
ez folytatódik, akkor is, ha semmilyen szívbetegség nem jelentkezik. (Egy 70 éves ember már
közel 30 %-át elvesztette a kamrai szívizomsejtjeinek.) Egy kísérletben Fischer patkányok
szívizomsejtjeinek pusztulását (amely apoptosis illetve nekrózis útján következhet be)
vizsgáltak az állatok 3 és 24 hónapos kora között. A nekrózis valamennyi szívterületen
bekövetkezett, míg az apoptosis a bal kamrára korlátozódott. Mindkét jelenség az életkorral
egyenes arányosságban haladt elıre, de mindvégig a nekrózis dominált. A sejtpusztulás
klinikai jelei kamrai zavarok és szívelégtelenség formájában 16 és 24 hónapos kor között
jelentek meg (Kajstura és mtsai., 1996).
9.1.4 Kísérleti elrendezés és célkitőzések
A kutatást Wistar patkányokon végeztük. A kísérleteket átfogó jelleggel terveztük, azaz
igyekeztünk minél több lehetséges kérdést feltenni, illetve ezekre válaszokat keresni. A
kísérleti terv elkészítésekor a következı szempontokat érvényesítettük:
• Megvizsgáltuk az energia-felvétel mértékének hatásait a CO2- és az
O2-fogyasztás szintjén.
• Vizsgáltuk, hogy van-e jelentısége annak, milyen (döntıen zsír vagy
szénhidrát) formában veszi fel az állat az energiaszükségletét. Korábbi
megfigyelések szerint a dejodáz enzimekre leginkább csak a szénhidrát
formában felvett energia hat. A kísérleteink során kontroll tápot fogyasztó,
54

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
visszafogottan takarmányozott, magas fruktóz- illetve magas palmitát-tartalmú
takarmányt fogyasztó csoportokat alakítottunk ki.
• Minden csoportban vizsgáltuk a dejodáz enzimek transzkripciós, valamint
enzimaktivitás szintő szabályozását.
• Tekintettel voltunk az idıfüggésre is. A dejodáz enzimek gyorsan (akár
órákon belül) reagálnak az energiatartalom megváltozására. Hosszú távon
viszont PMH-szinten centrális szabályozásnak van fontosabb szerepe. Ezért 12
órás és 1 hónapos hatásnak kitett csoportokat alakítottunk ki.
• Fiatal illetve idısebb patkányok bevonásával vizsgáltuk az életkori hatásokat
is.
• A plazma PMH- és TSH-koncentrációkat is megmértük (a centrális
szabályozás monitorozása érdekében). Mértük továbbá a plazma
leptinkoncentrációját, valamint a fruktózos takarmánnyal etetett csoport miatt
szükségessé vált a plazma inzulinkoncentrációjának mérése is.
• A fentieken kívül megmértük az állatok számos anyagcsere-paraméterét is: a
vérplazma glükóz-, koleszterin-, TG-, FFA-, ketonanyag-tartalmát, továbbá a
májfunkciót jellemzı enzimek vérkoncentrációját.
• A kísérleti elrendezésünkben a test és egyes szervtömegek mellett telemetriás
módszerrel megmértük az állatok maghımérsékletét és szomatomotoros
aktivitását.
9.2 ANYAG ÉS MÓDSZER
9.2.1 Kísérleti állatok
A kísérletet az Aventis Pharma Deutschland GmbH (továbbiakban: cég) „Metabolic
Diseases Drug Innovation & Approval” laboratóriumában (Frankfurt am Main, Németország)
végeztük 80 hím, nem-beltenyésztett Wistar Unilever (HsdCpb:WU) patkányon (Rattus
norvegicus; Harlan Winkelmann GmbH, Borchen, Németország). A patkányok közül 64 állat
210-220 g-os (kb. 7 hetes) volt a kísérlet kezdetén („fiatal” állatok), 16 állatot pedig fél éves
korukban vontunk be a kísérletbe (átlagos testtömeg: 476 g; „idısebb” állatok). Az állatokat a
cég állatházában, egyedi patkányketrecekben helyeztük el. A kísérleti ketrecekbe nem tettünk
sem mőszalmát, sem játékot. Az állatház hımérséklete 22 °C, a levegı relatív páratartalma
pedig 55-65 % volt. Az állatházban mesterséges megvilágítást alkalmaztak, 12 óra világos és
12 óra sötét periódussal (a megvilágítást minden nap reggel 6 órakor kapcsolták be).
55

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az állatkísérleteket a Német Állatvédelmi Törvény elıírásainak megfelelıen végeztük.
A kísérleti tervet a tartományi (Dél-Hessen) állatvédelmi hatóság elfogadta.
9.2.2 Csoportosítás és takarmányozás
A kísérlet idıtartama és a takarmányozás szerint alakítottunk ki csoportokat. A fiatal
állatok közül 32 egyedet osztottunk be a 12 órás, 32 egyedet pedig az 1 hónapig tartó
kísérletbe. Az idısebb állatokat (16 egyed) 1 hónapig tartottuk a kísérletben.
Mind a fiatal, mind az idısebb állatokat a takarmányozás alapján négy csoportra
osztottuk: kontroll (K), korlátozott takarmányozású (KT), magas fruktóztartalmú táppal etetett
(MF) és magas palmitinsav-tartalmú táppal etetett (MP). A kontroll táp 3 % szójaolajat
tartalmazó laboratóriumi rágcsálótáp („ssniff SM R/M-H, 10 mm +3 % Sojaöl,
Sondermischung”, ssniff Specialdiäten GmbH, Soest, Németország) volt. A KT-csoport
minden tagja naponta a kontroll csoport ATT-re kiszámított fogyasztásának a 70 %-át kapta,
szintén ATT-re vetítve. A koprofágia elkerülése végett ezen csoport egyedeinek a ketrecébe
taposórácsot helyeztünk. A takarmánykiszórás megelızésére a tápot olyan porcelántálakban
adtuk, amelyek elég nehezek voltak ahhoz, hogy az állatok ne boríthassák fel. Az MF-csoport
olyan pelletált patkánytápot („ssniff EF R, 10 mm, 60 % d. Energia aus Fructose + 2 %
Sojaöl, Experimentalfutter”, ssniff Specialdiäten GmbH, Soest, Németország) kapott,
amelyben a metabolizálható energiatartalom 76 %-át fruktóz adta. Az MP-csoport
takarmányát szintén pelletált patkánytáp adta, amely metabolizálható energiatartalmának
62 %-át adta a palmitinsav („ssniff EF R, 10 mm, fettreich, +25 % Palmitinsäure,
Experimentalfutter”, ssniff Specialdiäten GmbH, Soest, Németország). Mindhárom takarmány
izokalorikus volt. Az alkalmazott takarmányok részletes összetétele a 4. Táblázatban (57.
oldal) található meg. A KT-csoport kivételével valamennyi csoport ad libitum hozzáfért a
takarmányhoz, illetve valamennyi csoport ad libitum kapott ivóvizet. Minden kísérleti
csoportban nyolc („fiatal” állatok) illetve négy („idısebb” állatok) egyed volt. Az MF- és az
MP-tápot 4 ºC-on, lezárva, a saját gyári göngyölegükben tároltuk.
56

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
4. Táblázat A kísérletekben alkalmazott patkánytápok összetétele és energiatartalma
K-táp MF-táp MP-táp
Nyersfehérje (%) 19,2 19,5 19,0
Nyerszsír (%) 5,6 2,0 29,8
Nyersrost (%) 4,9 11,5 28,9
Nyershamu (%) 6,70 6,5 7,0
Keményítı (%) 34,9 0,9 8,3
Cukor (%) 4,4 54,9 3,0
Metabolizálható energia
(ME; MJ/kg)
13,3 13,3 13,3
ME nyersfehérjébıl (%) 32,0 32,6 (31,8)
ME nyerszsírból(%) 14,3 5,2 (76,0)
ME keményítıbıl és 53,6 62,2 (-7,8)
cukorból* (%)
Palmitinsav (16:0) 0,4 0,2 25,5
Olajsav (18:2) 1,5 1,1 1,1
*a nyersrost levonása után; az MF-táp esetén csak cukor
9.2.3 Telemetriás adó beültetése és ál-operáció
A telemetriás jeladókat Isofluran–N2O–O2 (3,7 V/V %–1,2 l/ perc–0,6 l/ perc) inhalációs
narkotizálást követıen, paralumbalis laparatomia-val jutattuk be a hasüregbe. Azokon az
állatokon, amelyekbe nem ültettünk jeladót, ál-operációt végeztünk. A beavatkozás után egy
héttel kezdtük meg a tényleges kísérletet.
9.2.4 Az állatok testtömegének és takarmányfogyasztásának mérése
Az állatok testtömegét naponta olyan állatmérlegen (Mettler-Toledo PG4002-S Delta
Range, Mettler-Toledo Inc., Columbus, OH, USA) mértük meg, amely három mérés átlagából
számolta a végeredményt. A takarmányfogyasztást az etetırácsok naponkénti tömegének
mérésével állapítottuk meg és a kapott értékeket átszámítottuk ATT-re.
9.2.5 Vérvétel
Minden állattól vettünk vért a kísérlet kezdete elıtt (alap-vérminták, 0. óra). A
következı vérvétel a kísérlet 12. órájában volt. Az egy hónapos hosszúságú kísérletben tartott
állatoktól pedig a hónap végén is vettünk vérmintákat. A vérvétel elıtt az állatokat CO2–
O2-gázeleggyel (70 V/V % CO2) narkotizáltuk. A vérvételhez (állatonként kb. 1 ml) egy
üvegkapillárist alkalmaztunk, amellyel a vért a belsı szemzugból, Na-EDTA tartalmú
Vacutainer csövekbe vettük, majd azokat lecentrifugáltuk és a plazma aliquotokat
feldolgozásig -75 °C-on tároltuk. A vérvételt minden esetben reggel 6 órakor végeztük.
57

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.2.6 Vérplazma-paraméterek mérése
A vérplazma-paraméterek mérését (szénhidrát- és zsírháztartás jellemzı paraméterei,
valamint májenzimek), gyári készletek felhasználásával, a gyártó által írt felhasználási
útmutató alapján végeztük el. Az egyes paraméterek méréséhez használt készletek
megnevezését, azok alapelvét és azok gyártóit az 5. Táblázatban (58. oldal) foglalom össze.
5. Táblázat Az egyes vérplazma-paraméterek koncentrációjának méréséhez használt gyári készletek
megnevezése, alapelve és gyártója
Vérplazma-paraméter
A készlet
megnevezése
A módszer elve A készlet gyártója
T3 Gesamt T3 RIA kit RIA DPC Biermann, Bad
Nauheim,
Németország
(Biermann)
T4 Gesamt T4 RIA kit RIA Biermann
TSH BA-TSHRAT kit RIA Biomar Diagnostic
Systems GmbH,
Marburg, Németország
Glükóz Gluco-quant® Enzimatikus, Roche Diagnostics
Glucose/HK
UV-detektálással GmbH, Mannheim,
Németország (Roche)
Inzulin Rat Endocrine Immunológiai Linco Research, Inc.,
LINCOplex Kit, Rat
St. Charles, Missouri,
Endocrine
Immunoassay Panel
USA (Linco)
TG – Enzimatikus Reagensek: Roche
FFA FFA C ACS-ACOD Enzimatikus Wako Chemicals
Method
kolorimetrikus GmbH, Neuss,
Németország (Wako)
Koleszterin Cholesterol
Enzimatikus Roche
CHOD-PAP
kolorimetrikus
Össz-ketonanyag Autokit Total Ketone Ciklikus Wako
Bodies
enzimatikus
BHB Autokit 3-HB Ciklikus
enzimatikus
Wako
Acetecetsav Autokit Total Ketone Ciklikus Wako
Bodies
enzimatikus
ALP (Alkalikus-foszfatáz) ALP kit Kolorimetriás
esszé
Roche
AST
(Aszpartát-aminotranszferáz)
AST (ASAT/GOT) kit UV-teszt Roche
ALT
(Alanin-aminotranszferáz)
ALT (ALAT/GPT) kit UV-teszt Roche
Leptin Rat Endocrine
LINCOplex Kit, Rat
Endocrine
Immunoassay Panel
Immunológiai Linco
Adiponektin Mouse/Rat
ELISA B-Bridge
Adiponectin ELISA
International, Inc.,
kit
Mountain View, CA,
USA
58

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.2.7 Indirekt kalorimetria
A kísérlet alatt alkalmanként 12 órán át végzett indirekt kalorimetriával követtük
nyomon a kísérleti állatok O2- és CO2-gázcseréjét, és ezek alapján kiszámítottuk az RQ-jukat,
valamint az anyagcsere-testtömegükre vonatoztatott energia-felhasználásukat.
9.2.7.1 A légzési hányados és az energia-felhasználás mérése
A kalorimetriát a laboratóriumhoz tartozó, 16 férıhelyes (15 férıhely + 1
referenciaketrec az O2- és CO2-mérések korrekciójának érdekében) klímakamrában (Weiss
Umwelttechnik GmbH, Reiskirchen, Németország) végeztük. A kamrában a mérések alatt a
légnyomás 1024 kPa, a hımérséklet 22 ºC, a relatív páratartalom 35 %, a levegı O2-tartalma
pedig 20,96 % volt.
Az állatokat egyedi kalorimetriás ketrecekbe helyeztük (Makrolon ® -ketrec, III-as típus,
40 × 25 × 19 cm; Techniplast Deutschland GmbH, Hohenpeissenberg, Németország). A 12.
órás mérések elıtt 6 óra, az 1. hónap végi mérések elıtt pedig 12 óra adaptációs idıszakot
iktattunk be. A mérés során a levegıcsere mértéke a ketrecekben 80 l/óra volt. Az
O2-fogyasztást és a CO2-termelést 16 percenként 1 percig mértük (gázanalizátorok: Magnos
16 és Uras 14; ABB Ltd., Zürich, Svájc), és az adatokat számítógéppel rögzítettük.
Az indirekt kalorimetriás mérések alapjául az alábbi összefüggések szolgáltak (Weir,
1949, Ferrannini; 1988; Boschmann és mtsai., 1994):
• VO2 (O2-áramlás, l/nap) = levegıáramlás (l/nap) ×
([dO2/100]-[dCO2/100 × 0,2094])/(1-0,2094)
• VCO2 (CO2-áramlás, l/nap) = levegıáramlás (l/nap) × dCO2/100
• RQ = VCO2/VO2 (amennyiben az RQ = 1, akkor a szervezet 100 %-ban
szénhidrátot, ha RQ = 0,7, akkor pedig 100 %-ban zsírt éget)
• ATT = testtömeg 0,75 (kg)
• Nitrogénürítés = 0,3 g/nap
• Összes energia-felhasználás (kJ/nap/ATT) = 16,17 × VO2 (l/nap) +
5,03 × VCO2 (l/nap) - 5,98 × N (g)
A kaloriméter kamrában dolgozva mindig visszatartottuk a lélegzetünket, és a lehetı
legkevesebb ajtónyitással igyekeztünk megoldani a feladatot.
59

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.2.8 Telemetria – a maghımérséklet és a motoros aktivitás mérése
A telemetriás vizsgálatokhoz olyan jeladókat (Standard G-2 E-mitter) és jelfogókat
(ER-4000; VitalView Series 4000; Mini Mitter Respironics, Bend, Oregon, USA)
alkalmaztunk, amelyek az állatok maghımérsékletének és bruttó szomatomotoros
aktivitásának mérésére voltak alkalmasak. Csak az egy hónapos csoportokba ültettünk be
adókat: a fiatal állatok közül négy adót a K-, négyet a KT-, hármat az MF-, illetve még hármat
az MP-egyedekbe helyeztünk be; az idısebb állatok esetén takarmányozási csoportonként
egy-egy egyedben voltak adók. A jeladók könnyőek (1,6 g), és nem tartalmaznak elemet. A
jeladókat a gyártó céggel az elıírás szerinti idıközökben kalibráltatták. A telemetriás adók
jeleit az adókhoz tartozó programmal jelenítettük meg.
9.2.9 Májminták
Az állatokat csoporttól függıen a 12. óra illetve az 1. hónap után dekapitáltuk. Az
állatokból kivettük a teljes májat és a szívet, tömegüket megmértük, majd folyékony
nitrogénben azonnal lefagyasztottuk. A testtömegek ismeretében kiszámítottuk az egyedek
máj- és a szívtömegeinek testtömeghez viszonyított arányát. A mintákat felhasználásig
-75ºC-on tároltuk.
szolgálja:
A kísérleti elrendezés könnyebb áttekinthetıségét az alábbi, 6. Táblázat (61. oldal)
60

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
6. Táblázat A patkánykísérlet elrendezésének összefoglalása
Kísérleti állatok:
Patkány, Wistar, hím, 6-7 hetes („fiatal”) / fél éves („idısebb”)
Egyedi ketrecekben
Hımérséklet: 22 °C
Megvilágítás: 12 óra világos/ 12 óra sötét
Takarmányozás: Izokalorikus tápok
Kontroll táp (normál laboratóriumi rágcsálótáp + 3 % szójaolaj)
Korlátozott mennyiségő táp (kontroll táp, a kontroll csoport
fogyasztásának 70 %-a, ATT-re vetítve)
Magas fruktóztartalmú táp (az energiatartalom 76 %-át fruktóz
adja)
Magas palmitinsav-tartalmú táp (az energiatartalom 62 %-át a
palmitinsav adja)
Csoportosítás: Életkor alapján („fiatal” / „idısebb”)
12 órás/1 hónapos csoportok
Mintavételezés:
12 órás kísérleti csoport 1 hónapos kísérleti
csoport
0. óra vér vér
12. óra vér+szervek+kalorimetria vér*+kalorimetria
1 hónap – vér+szervek+kalorimetria
Anyagcsere-vizsgálatok:
*csak az „idısebb” állatokból
Idızítés: mindig reggel 6 órakor
Vérminták: feldolgozás a helyi laboratóriumokban
Szervek: máj, szív
Takarmányfogyasztás: naponta mérve, ATT-re számítva
Indirekt kalorimetria: RQ és energia-felhasználás mérése
Telemetria (maghımérséklet, szomatomotoros aktivitás) a
Vérplazma-koncentrációk:
kalorimetriával együtt
A 12. órás kalorimetria minden csoportnál a kísérlet 0. órájától a
12. órájáig tartott
A kísérlet végén (1. hónap vége) a kalorimetria kb. 36 órán
keresztül tartott, amibıl 24 óra volt maga a mérés
T3, T4, TSH
Glükóz, inzulin
TG, FFA, Koleszterin
Össz-ketonanyag, BHB, acetecetsav
ALP, AST, ALT
Leptin, adiponektin
Enzimaktivitások: Májbeli D1- és D3-aktivitás
Génexpresszió: Májbeli D1- és D3-génexpresszió
Egyéb paraméterek: Maghımérséklet
Szomatomotoros aktivitás
Testtömeg
Máj- és szívtömeg
9.2.10 A májbeli dejodázaktivitás mérése
A májbeli dejodázaktivitást (D1, D3) Kaplan és Utiger (1978) módszere – amit Rudas és
Pethes (1986) módosított –, valamint St Germain és Galton (1997) összefoglalója alapján,
radioaktív jódizotóppal jelölt rT3 illetve T3 felhasználásával mértük meg.
61

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
A mérés menete röviden: A májmintákat nátrium-foszfát pufferben (Sigma-Aldrich Inc.,
St. Louis, MO, USA; 0,15M; pH 7,2; 4ºC) homogenizáltuk és 100 µl/minta homogenizátumot
használtuk az aktivitásméréshez. Minden mintához 100 µl reakcióelegyet adtunk (7.
Táblázat, 8. Táblázat, 62. oldal), majd az elegyeket 37 ºC-on 30 percig inkubáltuk. A
következı lépésben minden mintához elıször 10 µl lószérumot, majd vortexelés után még
500 µl 10 %-os triklórecetsavat (Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA) adtunk, majd a
mintákat vortexeléssel összekevertük és centrifugáltuk (3000 rpm, 10 perc). A felülúszókat új
csövekbe átöntöttük, és beütésszám-mérı berendezéssel (NZ-322, Gamma Mővek, Budapest)
megmértük mind a felülúszók, mind a centrifugálás után a csı alján maradt csapadék
radioaktivitását (beütésszámát, cpm). A vakpróbánkat a fentiek szerint állítottuk össze, azzal a
különbséggel, hogy felforralt májhomogenizátumot használtunk, amely már nem tartalmazott
aktív enzimfehérjéket. A csapadék és a felülúszó cpm-jének összeadásával megkaptuk a
teljes cpm-et, majd kiszámoltuk, hogy a felülúszó cpm-je hány százaléka a teljes cpm-nek.
Végül az így kapott eredményt a vakpróba eredményével normalizáltuk úgy, hogy a minta
százalékos eredményébıl kivontuk a vakpróba százalékos aktivitását, így megkaptuk az adott
minta enzimaktivitását százalékban kifejezve.
7. Táblázat Reakcióelegy D1-aktivitás méréséhez
Összetevı Végkoncentráció Gyártó
rT3 1 µM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
EDTA + 2 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
DTT ++ 5 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
rT3* 100000 cpm +++ Izotóp Intézet Kft., Budapest
Foszfátpuffer 0,15 M Dinátrium-hidrogén-foszfát: Sigma-Aldrich Inc.,
St. Louis, MO, USA
Májhomogenizátum (minta) 100 µl/minta
rT3*: radioaktív 125 I-ot tartalmazó rT3 (specifikus aktivitás: 5 kBq/minta)
+ EDTA: etilén-diamin-tetraecetsav
++ DTT: dithiotreitol
+++ beütésszám (cpm)
8. Táblázat Reakcióelegy D3-akivitás méréséhez
Összetevı Végkoncentráció Gyártó
T3 10 nM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
rT3 1 µM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
PTU 1 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
EDTA 2 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
DTT 50 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
T3* 100000 cpm + Izotóp Intézet Kft., Budapest
Foszfátpuffer 0,15 M Dinátrium-hidrogén-foszfát: Sigma-Aldrich Inc.,
St. Louis, MO, USA
Májhomogenizátum (minta) 100 µl/minta
T3*: radioaktív 125 I-ot tartalmazó T3 (specifikus aktivitás: 5 kBq/minta)
62

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.2.11 A májbeli dejodáz-génexpresszió mérése
A májbeli dejodáz-génexpressziót totál RNS izolálása majd az mRNS reverz
transzkripciója után valós-idejő PCR alkalmazásával mértük meg.
9.2.11.1 RNS-izolálás és reverz transzkripció
A májszövet-mintákból SV Total RNA Isolation Kit felhasználásával (Promega Co.,
Madison, WI, USA) totál RNS-t izoláltunk a gyártó elıírása szerint. Az eljárás röviden:
mintánként kb. 100 mg-nyi májszövetet Potter-homogenizátorral β-merkapto-etanol tartalmú
lízispufferben homogenizáltunk, majd a homogenizátumból 175 µl-t átmértünk egy új
Eppendorf-csıbe. A kimért homogenizátumhoz 350 µl hígító puffert mértünk, amelyet
néhány átfordítással összekevertünk, majd 70 ºC-os vízfürdıben 3 percig inkubáltuk a
csöveket. Az inkubálás végén centrifugáltuk a mintákat (14000 g, 10 perc), majd a felülúszót
újabb Eppendorf-csıbe pipettáztuk át. Ez után 200 µl 95 %-os DEPC
(dietil-pirokarbonát)-etanolt adtunk az elegyhez, majd az egész folyadékmennyiséget a gyári,
szilikagél membránt tartalmazó centrifugacsövekbe pipettáztuk át. A membránra többször
mosó folyadékot mértünk, és az egyes mosások között centrifugálást végeztünk (14000 g,
1 perc). A mosási lépések között DNázI inkubációs elegyet mértünk a membránra, hogy a
mintában esetlegesen elıforduló genomiális DNS-tıl meg tudjunk szabadulni. A mosási
ciklusok után nukleázmentes vízzel mostuk ki a membránból az RNS-t. Az izolált RNS
minıségét spektrofotometriával ellenıriztük. Csak azokat az RNS-mintákat használtuk fel a
reverz transzkripció polimeráz láncreakcióhoz („Reverse transcription polymerase chain
reaction”, RT-PCR), amelyek A260/A280 aránya 1,6 és 2,0 között volt. Az RT-PCR során 3,0
µg totál RNS-t írtunk át komplementer DNS-sé (cDNS) Moloney-Murine Leukemia Virus
Reverse Transcriptase (MMLV-RT) és Oligo(dT)15 Primer felhasználásával, 25 µl
végtérfogatban, az enzim gyártójának elıírásai szerint (9. Táblázat, 64. oldal). Az RNS, az
Oligo dT15 primer és a DEPC-H2O elegyét elıször 5 percig 70 ºC-on, majd újabb 5 percig
4 ºC-on tartottuk. Az RT-PCR-t 42 ºC-on 60 percig végeztük, majd az enzimatikus reakciókat
70 ºC-on 15 percig tartó inkubálással állítottuk le. Az RT-PCR-t követıen az ott átírt cDNS-t
használtuk mind a hagyományos mind a kvantitatív PCR reakciókban.
63

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9. Táblázat Az RT-PCR-reakcióelegy
Összetevı
Bemért
mennyiség
Végkoncentráció Gyártó
izolált RNS 1-14 µl 3 µg/25 µl
oligo (dT)15 2 µl 1 µg/25 µl Promega Co., Madison, WI, USA
DEPC-H2O 14 µl-ig DEPC (dietil-pirokarbonát):
Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
5 × RT Puffer 5 µl 1 × Promega Co., Madison, WI, USA
MMLV-RT 1 µl 200 egység/25 µl Promega Co., Madison, WI, USA
Deoxynucleotide Mix 1,25 µl 10 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
DEPC-H2O 3,75 µl
9.2.11.2 Primertervezés
A primerek megtervezéséhez a GenBank-ban (National Center for Biotechnology
Information, Bethesda, MD, USA) fellelhetı patkány referencia mRNS-szekvenciákat
használtuk fel. A primerek megtervezéséhez a Light Cycler Probe Design Software-t
alkalmaztuk (F. Hoffmann-La Roche Ltd., Basel, Switzerland). A primereket úgy terveztük
meg, hogy minimum egy exon-intron határon átíveljenek, annak érdekében, hogy
RNS-specifikusak legyenek (10. Táblázat, 64. oldal).
10. Táblázat A PCR során alkalmazott primerpárok („forvard” / „reverz”) és tulajdonságaik
Primer-pár Gén
GenBank
elérési szám
gp27-gp28 β-aktin NM_031144.2
gp39-gp40 D1 NM_0172710.2
gp23-gp24 D3 NM_021653.3
Primerek („Forvard” / „Reverz”)
5' ATTTGGCACCACACTTTCTACAAT 3'/
5' GTCAGGCAGCTCATAGCTCTTCTC 3'
5' TCAGCATCCAGTACTTCTGGTTCG 3'/
5' CAGGTTTACCCTTGTAGCAGATCC 3'
5' GATGGCTGGGTCACCACAGATTCA3'/
5' AAAGGGAGTCACTATAGCAGAGTC 3'
64
Tapadási
hımérséklet
( o C)
Termék
(nukleotid)
60 480
58 494
60 480
A primerpárokat hagyományos PCR alkalmazásával ellenıriztük (Thermolyne
Amplitron II, Barnstead/Thermolyne , Dubuque, IO, USA). A reakcióelegy (végtérfogat:
30 µl) összeállításához a 11. Táblázatban (64. oldal) található összetevıket használtuk fel, a
RedTaq Polymerase Kit (Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA) gyártójának elıírásai
alapján.
11. Táblázat PCR reakcióelegy
Összetevı
Bemért
mennyiség
Végkoncentráció Gyártó
10 × REDTaq PCR
Reaction Buffer
3 µl 1 × Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
Deoxynucleotide Mix 0,3 µl 200 µM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
„Forvard” primer 0,3 µl 0,1-0,5 µM Invitrogen Co., Carlsbad, CA, USA
„Reverz” primer 0,3 µl 0,1-0,5 µM Invitrogen Co., Carlsbad, CA, USA
REDTaq Polymerase 1,5 µl 0,05 egység/µl Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
cDNS 2 µl kb. 200 pg/µl
bidesztillált (dd) H2O 22,6 µl

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az alkalmazott PCR lépések:
♦ Kezdeti denaturáció: 94 °C, 2 perc
♦ PCR-ciklusok (35 ciklus):
Denaturáció: 94 °C, 40 mp
Primertapadás: 56-58 °C, 40 mp (hımérséklet az adott primerpártól
függıen, 10. Táblázat, 64. oldal)
Elongáció: 72 °C, 40 mp
♦ Befejezı elongáció: 72 °C, 5 perc
A kierısített termékeket 1 %-os agarózgélben (BioWhittaker, Rockland, ME, USA)
végrehajtott elektroforézissel mutattuk ki. A gélbe 2µg/ml etídium-bromidot (Sigma-Aldrich
Inc., St. Louis, MO, USA) tettünk, és a gélt UV-transzluminátoron (Hoefer Inc., San
Francisco, CA, USA) vizsgáltuk. A primerek minıségét úgy ellenıriztük, hogy a kierısített
célgén (D1, D3) szakaszoknak megfelelı csíkok intenzitását a szintén kierısített kontroll
géneknek (citoplazmatikus β-aktin) megfelelı csíkok intenzitásához hasonlítottuk. Csak
azokat a primerpárokat fogadtuk el, amelyek megfelelı mérető és mennyiségő terméket
eredményeztek.
9.2.11.3 Kvantitatív polimeráz láncreakció
A hepatikus génexpressziót kvantitatív PCR (QPCR) reakcióban mértük meg,
valós-idejő PCR készülék segítségével (LightCycler 2.0, F. Hoffmann-La Roche Ltd, Basel,
Switzerland), SYBRGreen I fluoreszcens festék felhasználásával (Hoffmann-La Roche Ltd,
Basel, Switzerland), 20 µl végtérfogatban, 3 mM MgCl2 jelenlétében, a gyártó elıírása szerint
(12. Táblázat, 65. oldal).
12. Táblázat A QPCR-reakcióelegy
Összetevı
Bemérendı
mennyiség
Vég-koncentráció Gyártó
MgCl2 stock solution kb. 2 µl 3 mM Hoffmann-La Roche Ltd, Basel,
25 mM
Switzerland
„Forvard” primer kb. 2 µl 0,5 µM Invitrogen Co., Carlsbad, CA, USA
„Reverz” primer kb. 2 µl 0,5 µM Invitrogen Co., Carlsbad, CA, USA
LC DNA Master 2 µl 1 × Hoffmann-La Roche Ltd, Basel,
SYBRGreen I, 10 ×
conc.
Switzerland
H2O, PCR Grade 20 µl-ig Hoffmann-La
Switzerland
Roche Ltd, Basel,
65

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az optimalizált QPCR:
♦ Kezdeti denaturáció: 95 °C, 30 mp
♦ PCR ciklusok (45 db)
Denaturáció: 95 °C, 0 mp, 20 °C/sec hımérsékletváltozás
Tapadás: a primerpárra specifikus hımérséklete (10. Táblázat, 64.
oldal), 5 mp,
20 °C/sec hımérsékletváltozás
Extenzió: 72 °C, 21 mp, 20 °C/sec hımérsékletváltozás
♦ Egyszeri fluoreszcens detekció: 85 °C, 0 mp, 20 °C/sec
hımérsékletváltozás
Minden egyes PCR-futtatás után, egy ciklusban olvadáspont analízis végeztünk, az
alábbi feltételek mellett:
• Denaturáció: 95 °C, 0 mp, 20 °C/sec hımérsékletváltozás
• Tapadás: 70 °C, 1 perc, 20 °C/sec hımérsékletváltozás
• Folyamatos fluoreszcens detekció: 70-95 °C, 0 mp, 0,1 °C/sec
hımérsékletváltozás
A QPCR mérések során csak azokat a mintákat használtuk fel a célgének méréséhez,
amelyekben a kontroll gén áttörési pontja megfelelıen alacsony ciklusszámnál jelentkezett.
Az amplifikált termékeket elıször agarózgél-elektroforézissel és olvadáspont-analízissel,
majd végül szekvenáltatással ellenıriztük (Applied Biosystems ABI 3100 Genetic Analyzer,
Mezıgazdasági Biotechnológiai Központ, Gödöllı).
9.2.12 Statisztikai elemzés
A vérplazma-, tömeg- és kalorimetriás adatokat egy- és kétutas ANOVA módszerrel (R
project, szabad felhasználású program), valamint Student-féle t-próbával (Microsoft Office,
Excel, Microsoft Inc. USA) értékeltük ki statisztikailag, miután az adatokat a 0. órás adatok
felhasználásával standardizáltuk. A QPCR-adatokat a REST-XL programban analizáltuk
(Pfaffl és mtsai., 2002). Az amplifikációs hatékonyságot 2,00-nek vettük. A célgén áttörési
pontokat ugyanabban a mintában mért kontroll gén (patkány citoplazmatikus β-aktin) áttörési
pontok (Ct) segítségével normalizáltuk.
66

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.3 EREDMÉNYEK
9.3.1 Fiatal állatok
9.3.1.1 A pajzsmirigyhormon-háztartás és a maghımérséklet változása
9.3.1.1.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A korlátozott takarmányozású (KT) állatokban a T4-koncentráció szignifikánsan
megemelkedett (+27,70 %), a TSH-koncentráció pedig szignifikánsan csökkent, 63,65 %-kal
volt kisebb, mint a kontrollokban (K). A D3-aktivitás nem szignifikánsan emelkedett meg a
K-hoz képest. A D3-génexpresszió szignifikánsan (-21,89 %), a D1-génexpresszió pedig nem
szignifikánsan csökkent. A kontroll és a korlátozott takarmányozású állatok
T3-koncentrációja, D1-aktivitása és maghımérséklete nem különbözött egymástól.
A magas fruktóztartalmú tápot fogyasztó (MF) állatokban a T3-koncentráció
(+41,50 %), a T4-koncentráció (+28,30 %) és a D3-aktivitás (+27,63 %) szignifikánsan
megemelkedett, míg a TSH-koncentráció szignifikáns csökkenést (-60,10 %) mutatott a
K-állatokhoz képest. Az MF-állatok, D1-aktivitása és D1-expressziója, valamint
maghımérséklete nem szignifikánsan magasabb volt, mint a K-oké; ezzel párhuzamosan
D3-génexpressziójuk ugyancsak nem szignifikánsan, de alacsonyabb volt a K-okénál.
A magas palmitát-tartalmú (MP) táppal etetett állatok T3-koncentrációja szignifikánsan
magasabb (+35,56 %), D3-aktivitása (-57,58 %) és D3-génexpressziója (-25,25 %) pedig
szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a K-állatokban. A T4-koncentráció nem szignifikánsan
volt magasabb, mint a K-okban. Az MP-állatok TSH-koncentrációja, D1-génexpressziója,
valamint maghımérséklete nem szignifikáns mértékben, de kisebb volt, mint a K-oké. Az
MP-állatok D1-aktivitása nem különbözött a K-állatokétól.
9.3.1.1.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a D1-génexpresszió szignifikánsan magasabb (+9,07 %), míg a
TSH-koncentráció (-82,54 %) és a D1-aktivitás (-3,06 %) szignifikánsan kisebb volt, mint a
K-okban. Ugyanakkor a T3-koncentráció, a és a D3-génexpresszió, valamint a
maghımérséklet nem szignifikáns mértékben csökkent. A kontroll és a korlátozott
takarmányozású állatok T4-koncentrációja és D3-aktivitása nem különbözött egymástól.
Az MF-állatokban T4-koncentrációja (+37,6 %) és D1-génexpressziója (+17,63 %)
szignifikánsan emelkedést, a TSH-koncentráció (-84,92 %) pedig szignifikáns csökkenést
67

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
mutatott a K-állatokhoz képest. Az MF-állatok maghımérséklete nem szignifikánsan
magasabb volt, mint a K-oké; ezzel párhuzamosan a T3-koncentrációjuk és ugyancsak nem
szignifikánsan, de alacsonyabb volt azokénál. Az MF-egyedek D1-aktivitása, D3-aktivitása és
D3-génexpressziója nem különbözött a K-csoportétól.
Az MP-állatok T3-koncentrációja szignifikánsan magasabb (+27,23 %), míg
TSH-koncentrációja (-49,70 %) és D1-aktivitása szignifikánsan (-4,08 %) alacsonyabb volt,
mint a K-állatokban. A D3-aktivitás és a D1-génexpresszió nem szignifikánsan volt
magasabb, mint a K-okban. Az MP-állatok T4-koncentrációja és maghımérséklete nem
szignifikáns mértékben, de kisebb volt, mint a K-oké. Az MP-állatok D3-génexpressziója nem
különbözött a K-állatokétól.
9.3.1.1.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a TSH-koncentráció (-43,90 %) és a
maghımérséklet (-1,96 %) szignifikánsan csökkent értéket mutatott a 12 órás eredményekhez
képest. Ugyanebben a csoportban a D1- és D3-génexpresszió nem szignifikánsan bár, de
magasabb volt a kísérlet végén (1 hónap), mint 12 órával a kísérlet kezdete után; míg a T3- és
T4-koncentráció, valamint a D1- és D3-aktivitás tekintetében nem szignifikáns csökkenést
állapítottunk meg a 12. óra és az 1. hónap vége között.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a T3-koncentráció (-60,48 %) és a
TSH-koncentráció (-14,21 %) pedig szignifikánsan csökkent értéket mutatott a 12 órás
eredményekhez képest. Ugyanebben a csoportban a T4-koncentráció, a D1- és
D3-génexpresszió, valamint a maghımérséklet nem szignifikánsan bár, de magasabb volt a
kísérlet végén (1 hónap), mint 12 órával a kísérlet kezdete után; míg a D1- és a D3-aktivitás
tekintetében nem szignifikáns csökkenést állapítottunk meg a 12. óra és az 1. hónap vége
között.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a D3-aktivitás (+60,20 %)
szignifikánsan megnövekedett, míg a TSH-koncentráció (-40,48 %) és a D1-aktivitás
(-8,57 %) szignifikánsan csökkent értéket mutatott a 12. órás eredményekhez képest.
Ugyanebben a csoportban a D1- és D3-génexpresszió nem szignifikánsan bár, de magasabb
volt a kísérlet végén (1 hónap), mint 12 órával a kísérlet kezdete után; míg a T3-koncentráció,
a T4-koncentráció és a maghımérséklet tekintetében nem szignifikáns csökkenést
állapítottunk meg a 12. óra és az 1. hónap vége között (9. ábra, 69. oldal).
68

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Plazma T3-koncentráció
Plazma TSH-koncentráció
Máj D3-aktivitás
Máj D3-génexpresszió
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
*
*
*
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
***
***
***
***
***
***
**
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
***
KT MF MP KT MF MP
***
*
**
12 óra 1 hónap
*
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
A
C
E
G
69
Plazma T4-koncentráció
Máj D1-aktivitás
Máj D1-génexpresszió
Maghımérséklet
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
*
*
**
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
**
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
**
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
9. ábra
A PMH-háztartás és a maghımérséklet változása a fiatal állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. „A” panel: plazma T3-koncentráció, „B” panel: plazma
T4-koncentráció, „C” panel: plazma TSH-koncentráció, „D” panel: máj D1-aktivitás, „E” panel: máj
D3-aktivitás, „F” panel: máj D1-génexpresszió, „G”: máj D3-génexpresszió, „H” panel:
maghımérséklet (0 %: 34 ºC). A szignifikáns különbségeket csillag jelöli. Szignifikanciaszintek: ***
p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek (kontroll csoport, átlag±SEM): T3: 0,75±0,05 ng/ml; T4: 57,66±3,96 ng/ml; TSH:
8,91±0,42 ng/ml; D1-aktivitás: 43,11±0,47 %; D3-aktivitás: 1,72±0,14 %; D1-génexpresszió:
23,22±0,71 Ct; D3-génexpresszió: 31,97±0,83 Ct; Maghımérséklet: 37,80±0,31 ºC
***
*
B
D
F
H

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.3.1.2 A plazma glükóz és inzulinkoncentrációk változása
9.3.1.2.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT és az MF-állatokban mind a glükóz-, mind az inzulinkoncentráció nem
szignifikánsan csökkent értéket mutatott a K-okhoz képest.
Az MP-állatok glükóz (-42,33 %)- és inzulinkoncentrációja (-87,09 %) egyaránt
szignifikánsan csökkent a kontroll állatokhoz képest.
9.3.1.2.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban mind a glükóz (-24,64 %)-, mind az inzulinkoncentráció (-65,35 %)
szignifikánsan csökkent értéket mutatott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a glükózkoncentráció nem változott, az inzulinkoncentráció pedig
szignifikánsan megnövekedett (+52,10 %) értéket mutatott a K-okhoz képest.
Az MP-állatok glükóz- (-39,97 %) és inzulinkoncentrációja (-50,46 %) egyaránt
szignifikánsan csökkent a kontroll állatokhoz képest.
9.3.1.2.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a glükózkoncentráció (-12,92 %)
szignifikánsan csökkent értéket mutatott a 12 órás eredményekhez képest. Ugyanebben a
csoportban az inzulinkoncentráció nem szignifikánsan bár, de alacsonyabb volt a kísérlet
végén (1 hónap), mint 12 órával a kísérlet kezdete után.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az inzulinkoncentráció (+68,86 %)
szignifikánsan megnıtt a 12 órás eredményekhez képest. Ugyanebben a csoportban a
glükózkoncentráció a 12. óra után kis mértékben emelkedett, az 1. hónap végére
megközelítette a K-csoportban mért értékeket.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az inzulinkoncentráció (+36,63 %)
szignifkánsan megnövekedett a 12 órás eredményekhez képest. Ugyanebben a csoportban a
glükózkoncentráció kis mértékben, nem szignifikánsan bár, de magasabb volt a kísérlet végén
(1 hónap), mint 12 órával a kísérlet kezdete után (10. ábra, 71. oldal).
70

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Plazma glükózkoncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
***
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
***
A
71
Plazma inzulinkoncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
**
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
10. ábra
A plazma glükóz („A” panel)- és inzulinkoncentráció („B” panel) változása a fiatal állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Glükóz: 6,11±0,38 mmol/l; Inzulin: 2,63±0,68 ng/ml
9.3.1.3 A plazma triglicerid-, szabad zsírsav- és koleszterinkoncentrációk változása
9.3.1.3.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban a TG-koncentráció szignifikánsan csökkent (-46,16 %), a
FFA-koncentráció pedig szignifikánsan megnövekedett (+61,32 %) a K-okhoz képest. E
csoportban a koleszterinkoncentráció csak kis mértékő, nem szignifikáns emelkedést mutatott
a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a TG-koncentráció szignifikánsan megemelkedett (+45,00 %) a
K-csoporthoz képest. Az FFA-koncentráció nem szignifikánsan megemelkedett, míg a
koleszterinkoncentráció nem szignifikánsan csökkent a K-okban mért értékekhez képest.
Az MP-állatok FFA (+114,32 %)- és koleszterinkoncentrációja (+12,61 %) egyaránt
szignifikánsan megnövekedett a K-állatokhoz képest, míg a TG-szintjük nem szignifikánsan
kevesebb volt, mint a K-állatoké.
9.3.1.3.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a TG-koncentráció szignifikánsan csökkent (-63,97 %), az
FFA-koncentráció pedig szignifikánsan megnıtt (+24,80 %) a K-okhoz képest. E csoportban
a koleszterinkoncentráció csak kis mértékő, nem szignifikáns emelkedést mutatott a K-okhoz
képest.
***
***
***
***
***
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MF-állatokban a TG (+179,18 %)- és a koleszterinkoncentráció (+18,01 %)
szignifikánsan megnövekedett, a FFA-koncentráció pedig nem szignifikánsan, de csökkent a
K-okhoz képest.
Az MP-állatok TG (+90,84 %)- és FFA-koncentrációja (+86,11 %) egyaránt
szignifikánsan megnövekedett a K-állatokhoz képest, míg a koleszterinkoncentrációjuk nem
szignifikánsan kevesebb volt azokénál.
9.3.1.3.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a koleszterinkoncentráció nem
szignifikánsan, de magasabb volt, mint a 12. órában. Ugyanebben a csoportban a TG- és a
FFA-koncentráció nem szignifikánsan bár, de alacsonyabb volt a kísérlet végén (1 hónap),
mint 12 órával a kísérlet kezdete után.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a TG (+143,52 %)- és a
koleszterinkoncentráció (+26,01 %) szignifikánsan megnıtt a 12 órás eredményekhez képest.
Ugyanebben a csoportban a FFA-koncentráció a 12. óra után kis mértékben csökkent.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a TG-koncentráció (+108,24 %)
szignifikánsan megnövekedett, míg a koleszterinkoncentráció szignifikánsan lecsökkent
(-30,54 %) a 12 órás eredményekhez képest. Ugyanebben a csoportban a FFA-koncentráció
nem szignifikánsan bár, de alacsonyabb volt a kísérlet végén (1 hónap), mint 12 órával a
kísérlet kezdete után (11. ábra, 73. oldal).
72

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Plazma TG-koncentráció
%
275
250
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
*
*
***
***
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
Plazma koleszterinkoncentráció
***
%
150
125
100
75
50
25
0
A
**
Plazma FFA-koncentráció
73
%
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
C
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
11. ábra
A plazma TG („A” panel)-, FFA („B” panel)- és koleszterinkoncentráció („C” panel) változása a fiatal
állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: TG: 1,66±0,24 mmol/l; FFA: 0,29±0,03 mmol/l; Koleszterin: 2,32±0,06 mmol/l
9.3.1.4 A plazma össz-ketonanyag, β-hidroxi-butirát és acetecetsav-koncentrációk
változása
9.3.1.4.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
***
A KT-állatokban az össz-ketonanyag („Total ketone bodies”, KB; +110,32 %)- és a
BHB-koncentráció (+132,71 %) szignifikánsan megnövekedett a K-okhoz képest. E
csoportban az acetecetsav-koncentráció nem szignifikáns emelkedést mutatott a K-okhoz
képest.
***
***
*
*
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MF-állatokban mindhárom paramétert illetıen szignifikáns változást tapasztaltunk a
K-csoporthoz képest: a KB (-50,20 %)-, BHB (-45,58 %)- és az acetecetsav-koncentráció
(-57,54 %) jelentısen lecsökkent a K-okban mért értékekhez képest.
Az MP-állatok KB (+196,68 %)-, BHB (+223,95 %)- és acetecetsav-koncentrációja
(+160,48 %) is szignifikánsan megemelkedett a K-értékekhez képest.
9.3.1.4.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a KB (+139,82 %)- és a BHB-koncentráció (+215,94 %)
szignifikánsan megnövekedett a K-okhoz képest. E csoportban az acetecetsav-koncentráció
nem szignifikáns emelkedést mutatott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a K-csoporthoz képest a KB (-30,47 %)- az acetecetsav-koncentráció
(-64,41 %) szignifikánsan lecsökkent. Ebben a csoportban a BHB-koncentráció szintén
csökkent, de nem szignifikáns mértékben.
Az MP-állatokban a KB-, BHB- és az acetecetsav-koncentrációk nem szignifikánsan
változtak: a KB- és a BHB-koncentráció megemelkedett, az acetecetsav-koncentráció pedig
lecsökkent a K-okhoz képest.
9.3.1.4.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a KB- és a BHB-szintek nem
szignifikánsan, de magasabbak voltak, mint a 12. órában. Ugyanebben a csoportban az
acetecetsav-koncentráció az 1. hónap végén ugyanannyi volt, mint a kísérlet kezdete után 12
órával.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a KB (+20,25 %)- és a
BHB-koncentrációk (+40,67 %) szignifikánsan megnıttek a 12 órás eredményekhez képest.
Ugyanebben a csoportban az acetecetsav-koncentráció a 12. óra után kis mértékben csökkent.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után mindhárom paraméter értékei
(KB-koncentráció: -189,89 %, BHB-koncentráció: -197,75 %, acetecetsav-koncentráció:
-179,46 %) szignifikánsan lecsökkentek a 12 órás eredményekhez képest (12. ábra, 75.
oldal).
74

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Plazma KB-koncentráció
%
275
250
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
***
***
***
***
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
Plazma acetecetsav-koncentráció
%
275
250
225
200
175
150
125
100
75
50
25
A
0
***
***
75
Plazma BHB-koncentráció
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
C
***
**
%
325
300
275
250
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
**
**
***
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
12. ábra
A plazma KB („A” panel)-, BHB („B” panel)- és acetecetsav-koncentráció („C” panel) változása a
fiatal állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: KB: 146,40±12,87 µmol/l; BHB: 83,50±12,50 µmol/l; Acetecetsav: 62,90±4,60 µmol/l
9.3.1.5 A plazma májenzim-koncentrációk változása
9.3.1.5.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban a májenzimek közül az ALP és az ALT koncentrációja nem
szignifikánsan csökkent, míg az AST koncentrációja nem változott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban az ALP-koncentráció (-16,88 %) szignifikánsan alacsonyabb volt,
mint a K-állatokban. A másik két enzim, az AST és az ALT koncentrációja csökkent ugyan a
K-okhoz képest, de nem szignifikáns mértékben.
*
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MP-állatokban az ALP-koncentráció (+10,91 %) szignifikánsan magasabb volt, mint
a K-állatokban. A másik két enzim, az AST és az ALT koncentrációja csökkent ugyan a
K-okhoz képest, de nem szignifikáns mértékben.
9.3.1.5.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a májenzimek közül az ALP koncentrációja szignifikánsan (-31,57 %),
míg az AST és az ALT koncentrációja nem szignifikánsan csökkent.
Az MF-állatokban az ALP (-15,72 %)- és az ALT-koncentráció (16,53 %)
szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a K-állatokban. A harmadik enzim, az AST
koncentrációja csökkent ugyan a K-okhoz képest, de nem szignifikáns mértékben.
Az MP-állatokban az ALP-koncentráció (+38,72 %) és az ALT-koncentráció
(+126,44 %) egyaránt szignifikánsan magasabb, az AST-koncentráció (-38,45 %) pedig
szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a K-állatokban.
9.3.1.5.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az ALP- és az AST-koncentráció
nem szignifikánsan, de alacsonyabb volt, mint a 12. órában. Ugyanebben a csoportban az
ALT-koncentráció az 1. hónap végén ugyanannyi volt, mint a kísérlet kezdete után 12 órával.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az AST- és az ALT-koncentráció
nem szignifikáns mértékben kisebb volt, mint a kísérlet elsı 12 órája után. Ugyanebben a
csoportban az ALP-koncentráció nem mutatott további változást a 12. óra után.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az ALP (+35,55 %)- és az
ALT-koncentráció (+139,27 %) szignifikánsan megnıtt a 12 órás eredményekhez képest. Az
AST-koncentráció gyakorlatilag nem változott a 12. óra után (13. ábra, 77. oldal).
76

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Plazma ALP-koncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
**
*
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
***
A
Plazma AST-koncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
77
***
B
Plazma ALT-koncentráció
%
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
13. ábra
A plazma ALP („A” panel)-, AST („B” panel)- és ALT-koncentráció („C” panel) változása a fiatal
állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, **

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.3.1.6.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a leptinkoncentráció szignifikánsan
alacsonyabb (-94,37 %), az adiponektin-koncentráció pedig szignifikánsan magasabb
(+249,35 %) volt, mint a 12. órában.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az adiponektin-koncentráció
némiképp magasabb volt, mint a kísérlet elsı 12 órája után. Ugyanebben a csoportban a
leptinkoncentráció nem mutatott további változást a 12. óra után.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a leptinkoncentráció
szignifikánsan lecsökkent (35,35 %), ugyanakkor az adiponektin-koncentráció szignifikánsan
magasabb (+59,23 %) volt a 12 órás eredményekhez képest (14. ábra, 78. oldal).
Plazma leptinkoncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
***
*
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
***
A
78
Plazma adiponektin-koncentráció
***
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
14. ábra
A plazma leptin („A” panel)- és adiponektin-koncentrációk („B” panel) változása a fiatal állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Leptin: 4,82±0,39 ng/ml; Adiponektin: 2,91±0,22 µmol/l
9.3.1.7 A relatív máj- és szívtömegek változása
9.3.1.7.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban mind a relatív májtömeg, mind a relatív szívtömeg nem szignifikánsan,
de kisebb volt, mint a K-állatokban.
Az MF-állatokban ugyanezen paraméterek nagyobbak voltak, mint a K-okban, bár a
különbség mértéke nem volt szignifikáns.
%
325
300
275
250
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
***
*
***
***
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MP-állatokban a relatív májtömeg szignifikánsan kisebb (-10,00 %) volt, mint a
K-okban; a relatív szívtömegben pedig nem lehetett kimutatni különbséget az MP- és a
K-csoport között.
9.3.1.7.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a relatív májtömeg szignifikánsan kisebb (-26,13 %), a relatív
szívtömeg pedig szignifikánsan nagyobb (+15,00 %) volt, mint a K-állatokban.
Az MF-állatokban a relatív májtömeg szignifikánsan nagyobb (+28,00 %) volt, mint a
K-okban. A relatív szívtömeg nem szignifikánsan csökkent a fruktózetetés hatására.
Az MP-állatokban a relatív májtömeg szignifikánsan kisebb (-13,00 %) volt, mint a
K-okban; a relatív szívtömeg pedig nem szignifikánsan megnıtt a K-csoporthoz képest.
9.3.1.7.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a relatív májtömeg szignifikánsan
kisebb (-24,38 %), a relatív szívtömeg (+17,64 %) pedig szignifikánsan nagyobb volt, mint a
12. órában.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a relatív szívtömeg szignifikánsan
kisebb (-9,10 %) volt, mint a kísérlet elsı 12 órája után. Ugyanebben a csoportban a relatív
májtömeg nem szignifikáns mértékben emelkedett a 12 órás állapothoz képest.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a relatív májtömeg szignifikánsan
alacsonyabb (-5,94 %) volt, mint a 12. órában, ugyanakkor a relatív szívtömeg nem változott
a 12 órás eredményekhez képest (15. ábra, 79. oldal).
Relatív májtömeg
%
150
125
100
75
50
25
0
*
*
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
***
A
79
Relatív szívtömeg
%
150
125
100
75
50
25
0
**
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
15. ábra
A testtömeghez viszonyított máj („A” panel)- és szívtömeg („B” panel) változása a fiatal állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Relatív májtömeg: 0,0345±0,0043; Relatív szívtömeg: 0,0034±0,0001
*
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.3.1.8 A testtömeg, a respirációs kvóciens, a kalorimetria alatt mért
energia-felhasználás és a szomatomotoros aktivitás változása
9.3.1.8.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatok energia-felhasználása (-8,17 %) és szomatomotoros aktivitása (-71,11 %)
is szignifikánsan csökkent a kísérlet elsı 12 órája után. Ugyanekkor testtömegük és RQ-juk
nem szignifikáns mértékben ugyan, de szintén csökkenést mutatott a K-állatokhoz képest.
Az MF-állatok RQ-juk, testtömegük és szomatomotoros aktivitásuk is kis mértékben
magasabb volt, mint a K-csoport egyedeié; míg energia-felhasználásuk ugyanakkora volt,
mint a K-csoportban.
Az MP-állatok testtömege (-6,28 %) és energia-felhasználása (-4,31 %) már 12 óra után
szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrolloké. Ugyanezen állatok RQ-ja és
szomatomotoros aktivitása pedig alacsonyabb volt, mint a K-oké.
9.3.1.8.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatok testtömege (-48,88 %) és energia-felhasználása (-16,18 %) is
szignifikánsan kisebb volt, mint a K-oké; RQ-juk és szomatomotoros aktivitásuk pedig nem
szignifikánsan, de alacsonyabb volt, mint a K-egyedeké.
Az MF-állatokban a testtömeg, az energia-felhasználás és a szomatomotoros aktivitás
nem szignifikánsan nagyobb volt, mint a K-okban. Ugyanezen állatok RQ-ja kisebb volt, mint
a K-oké.
Az MP-állatok testtömege szignifikánsan alacsonyabb (-20,89 %), energia-felhasználása
pedig szignifikánsan magasabb (+6,32 %) volt, mint a K-állatoké; RQ-juk és szomatomotoros
aktivitásuk ugyanakkor nem szignifikáns mértékben kisebb volt, mint a K-csoportban.
9.3.1.8.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a testtömeg szignifikánsan kisebb
(-46,78 %), az energia-felhasználás pedig nem szignifikánsan kisebb volt, mint a 12. órában;
ugyanakkor az állatok RQ-ja éppen magasabb, szomatomotoros aktivitása pedig nagyobb
volt, mint a kísérlet 12. órájában.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a testtömeg, az
energia-felhasználás és a szomatomotoros aktivitás kis mértékben megnıtt a kísérlet elsı 12
órájához képest. Ugyanebben a csoportban az állatok RQ-ja csökkent 12. órája után.
80

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a testtömeg (-14,61 %)
szignifikánsan kisebb, az energia-felhasználás pedig nem szignifikánsan nagyobb volt, mint a
12. órában, ugyanakkor a szomatomotoros aktivitásuk és RQ-juk csökkent a 12. órás
adatokhoz képest (16. ábra, 81. oldal).
Testtömeg
Energia-felhasználás a kalorimetria alatt
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
***
*
***
***
KT MF MP KT MF MP
***
12 óra 1 hónap
***
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
***
A
C
81
Szomatomotoros aktivitás
RQ
%
150
125
100
%
150
125
100
75
50
25
0
75
50
25
0
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap B
*
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
16. ábra
A testtömeg („A” panel), az RQ („B” panel) a kalorimetria alatti energia-felhasználás („C” panel) és a
szomatomotoros aktivitás („D” panel) változása a fiatal állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Testtömeg: 341,01±6,63 g; RQ: 0,96±0,01; Kalorimetria alatti energia-felhasználás:
452,90±3,60 kJ/nap/kg 0,75 ; Szomatomotoros aktivitás: 264,72±60,89
9.3.2 Idısebb állatok
9.3.2.1 A pajzsmirigyhormon-háztartás és a maghımérséklet változása
9.3.2.1.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban a T3-, a T4- és a TSH-koncentráció nem szignifikánsan, de magasabb
volt, mint a kontrollokban; ugyanakkor a KT-állatok maghımérséklete alacsonyabb volt a
K-okénál.
Az MF-állatokban a T3- és a T4-koncentráció magasabb, a TSH-koncentráció és a
maghımérséklet pedig alacsonyabb volt, mint a K-állatokban, de a különbség mértéke nem
volt szignifikáns.
D

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MP-állatokban a T3-, a T4- és a TSH-koncentráció nem szignifikánsan magasabb, a
maghımérséklet pedig alacsonyabb volt, mint a K-okban.
A kísérleti elrendezésbıl adódóan nincs adat a D1- és D3-aktivitásokat, valamint a D1-
és D3-génexpressziót illetıen.
9.3.2.1.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a T3 (-43,61 %)- és a TSH-koncentráció (-84,70 %) szignifikánsan
kisebb volt, mint a K-okban. Ugyanakkor több paraméter mutatott nem szignifikáns változást
a kontroll állatokhoz képest: a T4-koncentráció és a D1- és D3-génexpresszió valamelyest
megemelkedett, míg a D1- és D3-aktivitás, valamint a maghımérséklet nem szignifikánsan
csökkent.
Az MF-állatokban a TSH-koncentráció szignifikáns csökkenést (-83,52 %) mutatott a
K-állatokhoz képest. Emellett az MF-állatok T3- és T4-koncentrációja, D1- és
D3-génexpressziója nem szignifikánsan magasabb volt, mint a K-oké; ezzel párhuzamosan
D1- és D3-aktivitásuk, valamint maghımérsékletük ugyancsak nem szignifikánsan, de
alacsonyabb volt.
Az MP-állatok T4-koncentrációja szignifikánsan magasabb (+42,81 %) volt, mint a
K-állatokban. Az MP-állatok T3-, TSH-koncentrációja, D1- és D3-aktivitása,
D1-génexpressziója, valamint maghımérséklete nem szignifikáns mértékben, de kisebb volt,
mint a K-oké. Az MP-állatok D3-génexpressziója nem különbözött a K-állatokétól.
9.3.2.1.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy-egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a T3 (-55,5 %)- és a
TSH-koncentráció (-98,61 %) szignifikánsan csökkent értéket mutatott a 12 órás
eredményekhez képest. Ugyanebben a csoportban a T4-koncentráció és a maghımérséklet
magasabb volt a kísérlet végén (1 hónap), mint a kísérlet 12. órájában, de ezek a különbségek
nem voltak szignifikáns mértékőek.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a maghımérséklet nem
szignifikánsan bár, de magasabb volt a kísérlet végén (1 hónap), mint 12 órával a kísérlet
kezdete után; míg a T3-, T4- és TSH-koncentráció tekintetében nem szignifikáns csökkenést
állapítottunk meg a 12. óra és az 1. hónap vége között.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a T4-koncentráció és a
maghımérséklet nem szignifikánsan bár, de magasabb volt a kísérlet végén (1 hónap), mint
82

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
12 órával a kísérlet kezdete után; míg a T3-, és TSH-koncentráció tekintetében nem
szignifikáns csökkenést állapítottunk meg a 12. óra és az 1. hónap vége között (17. ábra, 83.
oldal).
Plazma T3-koncentráció
Plazma TSH-koncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
*
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
KT MF MP KT MF MP
Máj D3-génexpresszió
12 óra 1 hónap
Máj D3-aktivitás
*
150
125
100
%
150
%
50
125
100
75
50
25
75
25
0
0
*
* *
A
C
KT MF MP
1 hónap E
KT MF MP
1 hónap G
83
Plazma T4-koncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
Maghımérséklet
%
100
75
50
25
0
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
Máj D1-aktivitás
Máj D1-génexpresszió
%
150
125
100
75
50
25
0
%
150
125
100
75
50
25
0
*
B
KT MF MP
1 hónap D
KT MF MP
1 hónap F
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap H
17. ábra
A PMH-háztartás és a maghımérséklet változása az idısebb állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. „A” panel: plazma T3-koncentráció, „B” panel: plazma
T4-koncentráció, „C” panel: plazma TSH-koncentráció, „D” panel: máj D1-aktivitás, „E” panel: máj
D3-aktivitás, „F” panel: máj D1-génexpresszió, „G”: máj D3-génexpresszió, „H” panel:
maghımérséklet (0 %: 34 ºC). A szignifikáns különbségeket csillag jelöli. Szignifikanciaszintek: ***
p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Alapértékek: T3: 0,76±0,08 ng/ml; T4: 41,56±6,46 ng/ml; TSH: 12,06±3,40 ng/ml; D1-aktivitás:
43,49±0,98; D3-aktivitás: 1,25±0,41 %; D1-génexpresszió: 19,69±0,39 Ct; D3-génexpresszió:
21,39±0,63 Ct; Maghımérséklet: 38,21 ºC
A kísérleti elrendezésbıl adódóan nincs adat a D1- és D3-aktivitásokat, valamint a D1-
és D3-génexpressziót illetıen.
9.3.2.2 A plazma glükóz és inzulinkoncentrációk változása
9.3.2.2.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban a glükózkoncentráció (-14,57 %) szignifikánsan, az
inzulinkoncentráció pedig nem szignifikánsan csökkent értéket mutatott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a glükózkoncentráció (-11,85 %) szignifikánsan csökkent, az
inzulinkoncentráció pedig nem szignifikánsan megnövekedett értéket mutatott a K-okhoz
képest.
Az MP-állatok glükózkoncentrációja nem szignifikánsan, inzulinkoncentrációja
(-110,64 %) pedig szignifikánsan csökkent a kontroll állatokhoz képest.
9.3.2.2.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban mind a glükóz-, mind az inzulinkoncentráció nem szignifikánsan
csökkent értéket mutatott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a glükózkoncentráció nem változott, az inzulinkoncentráció pedig
szignifikánsan megnövekedett (+75,00 %) a K-okhoz képest.
Az MP-állatok glükóz (-42,35 %)- és inzulinkoncentrációja (-40,33 %) egyaránt
szignifikánsan csökkent a kontroll állatokhoz képest.
9.3.2.2.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a glükóz- és az inzulinkoncentráció
is kis mértékben magasabb volt a 12 órás eredményekhez képest.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a glükózkoncentráció (+11,30 %)
szignifikánsan, az inzulinkoncentráció pedig nem szignifikánsan megnıtt a 12 órás
eredményekhez képest.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az inzulinkoncentráció (+70,31 %)
szignifkánsan megnövekedett a 12 órás eredményekhez képest. Ugyanebben a csoportban a
84

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
glükózkoncentráció kis mértékben, nem szignifikánsan bár, de magasabb volt a kísérlet végén
(1 hónap), mint 12 órával a kísérlet kezdete után (18. ábra, 85. oldal).
Plazma glükózkoncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
*
*
*
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
***
A
85
Plazma inzulinkoncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
*
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
18. ábra
A plazma glükóz („A” panel)- és inzulinkoncentráció („B” panel) változása az idısebb állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Glükóz: 5,89±0,21 mmol/l; Inzulin: 2,56±0,90 ng/ml
9.3.2.3 A plazma triglicerid-, szabad zsírsav- és koleszterinkoncentrációk változása
9.3.2.3.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban az FFA-koncentráció szignifikánsan megnövekedett (+31,08 %) a
K-okhoz képest. E csoportban a TG- és a koleszterinkoncentráció csak kis mértékő, nem
szignifikáns csökkenést mutatott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a K-csoporthoz képest a TG-koncentráció szignifikánsan
megemelkedett (+115 %), míg a FFA- és a koleszterinkoncentráció nem szignifikánsan
csökkent a K-okban mért értékekhez képest.
Az MP-állatokban az FFA-koncentráció szignifikánsan megemelkedett (+49,21 %) a
K-csoporthoz képest; a plazma TG- és a koleszterinkoncentráció pedig lecsökkent.
9.3.2.3.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a TG-koncentráció szignifikánsan csökkent (-54,80 %) a K-okhoz
képest. E csoportban a FFA- és a koleszterinkoncentráció csak kis mértékő, nem szignifikáns
csökkenést mutatott a K-okhoz képest.
*
***
*
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MF-állatokban a TG (+268,54 %)- szignifikánsan megnövekedett; a
koleszterinkoncentráció pedig nem szignifikánsan megemelkedett a K-okhoz képest. Az
FFA-koncentráció nem különbözött a K-értékektıl.
Az MP-állatok koleszterinkoncentrációja szignifikánsan lecsökkent (-35,16 %) a
K-állatokhoz képest, míg a TG-koncentrációjuk nem szignifikánsan magasabb volt, mint a
K-állatoké. Ugyanezen csoportban az FFA-koncentráció ugyanakkora volt, mint a
K-csoportban.
9.3.2.3.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy csoporton belül
A KT-állatokban mindhárom paraméter (TG, FFA, koleszterin) értéke alacsonyabb volt
a kísérlet végén (1 hónap), mint 12 órával a kísérlet kezdete után, ezen belül az
FFA-koncentráció szignifikáns mértékben csökkent le (-65,33 %).
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után mindhárom paraméter (TG, FFA,
koleszterin) értéke magasabb volt a 12 órás eredményekhez képest, de a változások mértéke
egyik paraméter esetén sem volt szignifikáns.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a TG-koncentráció (+54,1 %)
szignifikánsan megnövekedett, míg a FFA- és a koleszterinkoncentráció nem szignifikáns
mértékben lecsökkent a 12 órás eredményekhez képest (19. ábra, 86. oldal).
Plazma TG-koncentráció
%
375
350
325
300
275
250
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
*
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
*
*
A
Plazma FFA-koncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
*
*
**
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
86
B
Plazma koleszterinkoncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
19. ábra
A plazma TG („A” panel)-, FFA („B” panel)- és koleszterinkoncentráció („C” panel) változása az
idısebb állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: TG: 2,15±0,61 mmol/l; FFA: 0,39±0,04 mmol/l; Koleszterin: 2,45±0,17 mmol/l
*
C

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.3.2.4 A plazma össz-ketonanyag-, β-hidroxi-butirát- és acetecetsav-koncentrációk
változása
9.3.2.4.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban a KB- és a BHB-koncentráció szignifikánsan megemelkedett
(+70,25 % illetve +210,30 %), míg az acetecetsav-koncentráció nem szignifikáns emelkedést
mutatott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a K-csoporthoz képest a KB (-42,31 %)-, a BHB (-22,09 %)- és az
acetecetsav (-89,62 %)-koncentrációk egyaránt szignifikánsan lecsökkentek a K-okban mért
értékekhez képest.
Az MP-állatokban a BHB-koncentráció szignifikánsan (+55 %), míg a KB- és az
acetecetsav-koncentráció nem szignifikáns magasabb volt a K-okhoz képest.
9.3.2.4.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a KB (+47,93 %)- és a BHB-koncentráció (+109,82 %) szignifikánsan
megnıtt a K-okhoz képest, míg az acetecetsav-koncentráció szignifikáns csökkenést
(-55,81 %) mutatott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a K-csoporthoz képest az acetecetsav-koncentráció szignifikánsan
lecsökkent (-78,35 %). Ugyanebben a csoportban a KB- és a BHB-koncentráció szintén
csökkent, de nem szignifikáns mértékben.
Az MP-állatokban a KB (+60,13 %)- és a BHB-koncentráció szignifikánsan
(+205,12 %), míg az acetecetsav-koncentráció nem szignifikánsan magasabb volt a K-okhoz
képest.
9.3.2.4.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy csoporton belül
A kísérlet során egyik idısebb állatokból álló csoport KB-, BHB- és
acetecetsav-koncentrációja sem változott szignifikánsan a kísérlet 12. órája és vége között.
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a KB- és az
acetecetsav-koncentráció nem szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a 12. órában.
Ugyanebben a csoportban a BHB-koncentráció az 1. hónap végén éppen volt csak magasabb,
mint a kísérlet kezdete után 12 órával.
87

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a KB-, a BHB- és az
acetecetsav-koncentráció is megnıtt a 12 órás eredményekhez képest, de a változás nem volt
szignifikáns.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a KB- és a BHB-koncentráció
magasabb, az acetecetsav-koncentráció pedig alacsonyabb volt, mint a 12 órás mérések során,
de ezen változások mértéke sem érte el a szignifikanciaküszöböt (20. ábra, 88. oldal).
Plazma ketonanyag-koncentráció
%
175
150
125
100
75
50
25
0
*
*
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
Plazma acetecetsav-koncentráció
*
%
150
125
100
75
50
25
0
A
**
88
Plazma BHB-koncentráció
%
200
175
150
125
100
75
50
25
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
C
0
**
*
**
**
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
20. ábra
A plazma KB („A” panel)-, BHB („B” panel)- és acetecetsav-koncentráció („C” panel) változása az
idısebb állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: KB: 124,67±17,20 µmol/l; BHB: 78,08±14,71 µmol/l; Acetecetsav: 46,58±7,49 µ mol/l
9.3.2.5 A plazma májenzim-koncentrációk változása
9.3.2.5.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban mindhárom májenzim koncentrációja nem szignifikánsan csökkent a
K-okhoz képest.
Az MF-állatokban az ALP- és az AST-koncentráció alacsonyabb, az ALT-koncentráció
pedig magasabb volt, mint a K-állatokban, de a különbség nem volt szignifikáns mértékő.
*
**
**
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MP-állatokban az ALP-koncentráció (+21,48 %) szignifikánsan magasabb volt, mint
a K-állatokban. AZ ALT koncentrációja nıtt, az AST-é pedig csökkent ugyan a K-okhoz
képest, de nem szignifikáns mértékben.
9.3.2.5.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a májenzimek közül az ALP koncentrációja szignifikánsan csökkent
(-33,52 %), míg az ALT szintje nıtt, az AST-é pedig csökkent ugyan a K-okhoz képest, de
nem szignifikáns mértékben.
Az MF-állatokban mindhárom májenzim koncentrációja alacsonyabb volt, mint a
K-állatokban, de csak az AST-koncentráció csökkenése (-50,46 %) volt szignifikáns mértékő.
Az MP-állatokban az ALP-koncentráció (+77,66 %) és az ALT-koncentráció
(+125,15 %) egyaránt szignifikánsan magasabb, az AST-koncentráció (-74,84 %) pedig
szignifikánsan alacsonyabb volt mint a K-állatokban.
9.3.2.5.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az ALP-koncentráció szignifikánsan
alacsonyabb (-27,62 %) volt, mint a 12. órában, míg az AST-koncentráció hasonlóképp, csak
nem szignifikáns mértékben változott. AZ ALT-koncentráció az KT-csoportban az 1. hónap
végén nem szignifikánsan magasabb volt, mint a kísérlet kezdete után 12 órával.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az AST-koncentráció szignifikáns
mértékben kisebb (-44,52 %) volt, mint a kísérlet elsı 12 órája után. Ugyanebben a
csoportban az ALP-koncentráció kis mértékő növekedést, az ALT-koncentráció pedig kis
mértékő csökkenést mutatott a 12. óra után.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után az ALP (+56,18 %)- és az
ALT-koncentráció (+107,98 %) szignifikánsan megnıtt, az AST-koncentráció pedig
szignifikánsan lecsökkent (-74,84 %) a 12 órás eredményekhez képest (21. ábra, 90. oldal).
89

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Plazma ALP-koncentráció
%
175
150
125
100
75
50
25
0
*
**
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
*
**
A
Plazma AST-koncentráció
%
150
125
100
75
50
25
0
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
90
*
***
*
**
B
Plazma ALT-koncentráció
%
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
21. ábra
A plazma ALP („A” panel)-, AST („B” panel)- és ALT-koncentráció („C” panel) változása az idısebb
állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: ALP: 105,92±3,75 U/l; AST: 117,92±8,96 U/l; ALT: 55,33±3,15 U/l
9.3.2.6 A plazma leptin- és adiponektin-koncentrációk változása
9.3.2.6.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatokban a leptinkoncentráció szignifikánsan megemelkedett (+55,68 %), míg
az adiponektin-koncentráció nem változott a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a leptin- és az adiponektin-koncentráció is nem szignifikáns
mértékben megemelkedett a K-állatokhoz képest.
Az MP-állatokban a leptinkoncentráció szignifikánsan (+115,20 %), az
adiponektin-koncentráció pedig nem szignifikáns mértékben megemelkedett a K-állatokhoz
képest.
9.3.2.6.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a leptinkoncentráció szignifikánsan lecsökkent (-51,91 %), míg az
adiponektin-koncentráció szignifikánsan megnövekedett (+111,34 %) a K-okhoz képest.
Az MF-állatokban a leptinkoncentráció nem szignifikáns mértékben lecsökkent a
K-állatokhoz képest, míg az adiponektin-koncentráció szignifikáns emelkedést (+14,12 %)
mutatott.
Az MP-állatokban a leptinkoncentráció szignifikáns mértékben lecsökkent (-30,44 %) a
K-állatokhoz képest, míg az adiponektin-koncentráció szignifikáns emelkedést (+18,63 %)
mutatott.
*
***
C

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.3.2.6.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy csoporton belül
A KT-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a leptinkoncentráció szignifikánsan
alacsonyabb (-107,59 %), az adiponektin-koncentráció pedig szignifikánsan (+110,80 %)
magasabb volt, mint a 12. órában.
Az MF-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a leptinkoncentráció kissé
alacsonyabb, míg az adiponektin-koncentráció kissé magasabb volt, mint a kísérlet elsı 12
órája után.
Az MP-állatokban 1 hónappal a kísérlet kezdete után a leptinkoncentráció
szignifikánsan lecsökkent (-150,27 %), ugyanakkor az adiponektin-koncentráció nem
szignifikánsan magasabb volt a 12 órás eredményekhez képest (22. ábra, 91. oldal).
Plazma leptinkoncentráció
%
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
*
**
**
***
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
A
91
Plazma adiponektin-koncentráció
%
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
22. ábra
A plazma leptin („A” panel)- és adiponektin-koncentráció („B” panel) változása az idısebb állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Leptin: 3,84±0,54 ng/ml; Adiponektin: 2,43±0,15 µmol/l
9.3.2.7 A relatív máj- és szívtömegek változása
9.3.2.7.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A kísérleti elrendezésbıl adódóan nincs adat.
9.3.2.7.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatokban a relatív májtömeg szignifikánsan kisebb (-18,08 %), a relatív
szívtömeg pedig nem szignifikánsan, de nagyobb volt, mint a K-állatokban.
***
*
*
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Az MF-állatokban a relatív májtömeg szignifikánsan nagyobb (+22,33 %), a relatív
szívtömeg pedig nem szignifikánsan kisebb volt, mint a K-okban.
Az MP-állatokban mind a relatív májtömeg (-8,34 %), mind a relatív szívtömeg kisebb
volt, mint a K-okban; de csak az elıbbi változás mértéke érte el a szignifikanciaküszöböt.
9.3.2.7.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy csoporton belül
A kísérleti elrendezésbıl adódóan nincs adat (23. ábra, 92. oldal).
Relatív májtömeg
%
150
125
100
75
50
25
0
***
*
KT MF MP
1 hónap
*
A
92
Relatív szívtömeg
%
150
125
100
75
50
25
0
KT MF MP
1 hónap B
23. ábra
A testtömeghez viszonyított máj („A” panel)- és szívtömeg („B” panel) változása az idısebb
állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Relatív májtömeg: 0,0320±0,0005; Relatív szívtömeg: 0,0033±0,0001
9.3.2.8 A testtömeg, a respirációs kvóciens, a kalorimetria alatt mért
energia-felhasználás és a szomatomotoros aktivitás változása
9.3.2.8.1 a) 12 órával a kísérlet megkezdése után a különféle csoportokban
A KT-állatok szomatomotoros aktivitása a kísérlet elsı 12 órája után nem szignifikáns
mértékben ugyan, de magasabb volt, mint a K-állatoké, RQ-juk és energia-felhasználásuk
pedig nem szignifikánsan, de valamivel kisebb volt a K-állatokban mértnél. Ugyanebben a
csoportban az állatok testtömege ugyanakkora volt, mint a K-állatoké.
Az MF-állatok energia-felhasználása szignifikánsan alacsonyabb (-4,43 %) volt, mint a
K-oké; a két csoport testtömege viszont nem különbözött egymástól; az MF-állatok RQ-ja és
szomatomotoros aktivitása pedig kissé alacsonyabb volt, mint a K-oké.
Az MP-állatok testtömege (-6,79 %) és energia-felhasználása (-5,59 %) már 12 óra után
szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontrolloké. Ugyanezen állatok RQ-ja alacsonyabb
volt, mint a K-oké, valamint nem szignifikánsan, de jelentısen csökkent szomatomotoros
aktivitást mutattak a K-okhoz képest.

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.3.2.8.2 b) a kísérlet végén (1 hónappal a kísérlet megkezdése után) a különféle
csoportokban
A KT-állatok testtömege (-25,63 %) és energia-felhasználása (-12,75 %) szignifikánsan
kisebb volt, mint a K-oké; szomatomotoros aktivitásuk pedig nem szignifikánsan, de
magasabb volt,mint a K-egyedeké. Az RQ a kísérlet végén a KT-csoportban megegyezett a
K-csoportéval.
Az MF-állatok testtömege szignifikánsan nagyobb (+117,71 %) volt, mint a K-oké. Az
MF-állatok RQ-ja és energia-felhasználása magasabb, szomatomotoros aktivitása pedig
alacsonyabb volt, mint a K-oké.
Az MP-állatok testtömege és RQ-ja szignifikánsan alacsonyabb (-6,79 % illetve
-10,76 %), szomatomotoros aktivitása pedig nem szignifikánsan magasabb volt, mint a
K-állatoké; ugyanakkor energia-felhasználásuk nem szignifikánsan alacsonyabb volt
azokénál.
9.3.2.8.3 c) a kísérlet 12. órája és vége (1 hónap) között egy csoporton belül
A KT-állatok energia-felhasználása szignifikánsan (-13,06 %), RQ-ja és
szomatomotoros aktivitása pedig nem szignifikánsan nıtt, míg testtömege nem szignifikánsan
csökkent 1 hónappal a kísérlet kezdete után a kísérlet 12. órájához képest.
Az MF-állatok testtömege a kísérlet végén kis mértékben nıtt a kísérlet elsı 12 órája
után mért értékekhez képest, ugyanakkor a kísérlet során az RQ-juk és az
energia-felhasználásuk nıtt, a szomatomotoros aktivitásuk pedig csökkent.
Az MP-állatokban a testtömeg az elsı 12 óra után nem változott, az RQ csökkent, az
energia-felhasználás és a szomatomotoros aktivitás pedig kis mértékő emelkedést mutatott 1
hónappal a kísérlet kezdete után, a 12 órás adatokhoz képest (24. ábra, 94. oldal).
93

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Testtömeg
%
150
125
100
75
50
25
0
Energia-felhasználás a kalorimetria alatt
%
150
125
100
75
50
25
0
* * *
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
*
*
** * ***
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap
C
A
94
RQ
%
150
125
100
75
50
25
0
Szomatomotoros aktivitás
KT MF MP KT MF MP
%
350
325
300
275
250
225
200
175
150
125
100
75
50
25
0
12 óra 1 hónap
KT MF MP KT MF MP
12 óra 1 hónap D
24. ábra
A testtömeg(„A” panel), az RQ („B” panel), a kalorimetria alatti energia-felhasználás („C” panel) és a
szomatomotoros aktivitás („D” panel) változása az idısebb állatokban
átlag±SEM, százalékban kifejezve, a kontroll csoporthoz (100 %) képest, 12 órával illetve 1 hónappal
a kísérlet megkezdése után, a különféle takarmányozási csoportokban. „K” – kontroll csoport, „KT” –
korlátozott takarmányozású csoport, „MF” – magas fruktóztartalmú táppal etetett csoport, „MP” –
magas palmitát-tartalmú táppal etetett csoport. A szignifikáns különbségeket csillag jelöli.
Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, ** p≤0,01, * p≤0,05 (Gyırffy A. [2008])
Alapértékek: Testtömeg: 471,08±6,64 g; RQ: 0,93±0,01; Energia-felhasználás a kalorimetria alatt:
411,20±9,85 kJ/nap/kg 0,75 ; Szomatomotoros aktivitás: 167,34
9.3.3 Eredmények összefoglalása
A következı táblázatokban összefoglalom a fiatal (13. Táblázat, 95. oldal) illetve az
idısebb (14. Táblázat, 96. oldal) patkánycsoportokban a kísérlet 12. órájában és annak végén
kapott eredményeinket.
*
B

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
13. Táblázat Eredmények a fiatal patkánycsoportokban
Jelmagyarázat: „+”: növekedés a K-csoportjoz képest, „-”: csökkenés a K-csoporthoz képest, „Ø”: nincs változás a kontroll csoporthoz képest, „n.a.”: a kísérleti
elrendezésbıl adódóan nincs adat, fehér háttér: szignifikáns változás (p≤0,05), szürke háttér: nem szignifikáns változás
Fiatal állatok
Csoport KT MF MP
Mintavétel 12. óra 1. hónap vége 12. óra 1. hónap vége 12. óra 1. hónap vége
Pajzsmirigyhormon-háztartás
Plazma T3-koncentráció Ø - + - + +
Plazma T4-koncentráció + Ø + + + -
Plazma TSH-koncentráció - - - - - -
Máj D1-aktivitás Ø - + Ø Ø -
Máj D3-aktivitás + Ø + Ø - +
Máj D1-génexpresszió - + + + - +
Máj D3-génexpresszió - - - Ø - Ø
Maghımérséklet Ø - + + - -
Plazma glükóz- és inzulinkoncentrációk
Plazma glükózkoncentráció - - - Ø - -
Plazma inzulinkoncentráció - - - + - -
Plazma TG-, FFA- és koleszterinkoncentrációk
Plazma TG-koncentráció - - + + - +
Plazma FFA-koncentráció + + + - + +
Plazma koleszterinkoncentráció + + - + + -
Plazma ketonanyag-koncentrációk
Plazma összketonanyag-koncentráció + + - - + +
Plazma BHB-koncentráció + + - - + +
Plazma acetecetsav-koncentráció + + - - + -
Plazma májenzim-koncentrációk
Plazma ALP-koncentráció - - - - + +
Plazma AST-koncentráció Ø - - - - -
Plazma ALT-koncentráció - - - - - +
Plazma leptin- és adiponektin-koncentrációk
Plazma leptinkoncentráció + - + + - -
Plazma adiponektin-koncentráció - + - - - +
Relatív szervtömegek
Relatív májtömeg - - + + - -
Relatív szívtömeg - + + - Ø +
Kalorimetria és telemetria
Testtömeg - - + + - -
RQ - - + - - -
Energia-felhasználás - - Ø + - +
Szomatomotoros aktivitás - - + + - -
95

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
14. Táblázat Eredmények az idısebb patkánycsoportokban
Jelmagyarázat: „+”: növekedés a K-csoportjoz képest, „-”: csökkenés a K-csoporthoz képest, „Ø”: nincs változás a kontroll csoporthoz képest, „n.a.”: a kísérleti
elrendezésbıl adódóan nincs adat, fehér háttér: szignifikáns változás (p≤0,05), szürke háttér: nem szignifikáns változás
Idısebb állatok
Csoport KT MF MP
Mintavétel 12. óra 1. hónap vége 12. óra 1. hónap vége 12. óra 1. hónap vége
Pajzsmirigyhormon-háztartás
Plazma T3-koncentráció + - + + + -
Plazma T4-koncentráció + + + + + +
Plazma TSH-koncentráció + - - - + -
Máj D1-aktivitás n.a. - n.a. - n.a. -
Máj D3-aktivitás n.a. - n.a. - n.a. -
Máj D1-génexpresszió n.a. + n.a. + n.a. -
Máj D3-génexpresszió n.a. + n.a. + n.a. Ø
Maghımérséklet - - - - - -
Plazma glükóz- és inzulinkoncentrációk
Plazma glükózkoncentráció - - - Ø - -
Plazma inzulinkoncentráció - - + + - -
Plazma TG-, FFA- és koleszterinkoncentrációk
Plazma TG-koncentráció - - + + - +
Plazma FFA-koncentráció + - - Ø + Ø
Plazma koleszterinkoncentráció - - - + - -
Plazma ketonanyag-koncentrációk
Plazma összketonanyag-koncentráció + + - - + +
Plazma BHB-koncentráció + + - - + +
Plazma acetecetsav-koncentráció + - - - + +
Plazma májenzim-koncentrációk
Plazma ALP-koncentráció - - - - + +
Plazma AST-koncentráció - - - - - -
Plazma ALT-koncentráció - + + - + +
Plazma leptin- és adiponektin-koncentrációk
Plazma leptinkoncentráció + - + - + -
Plazma adiponektin-koncentráció Ø + + + + +
Relatív szervtömegek
Relatív májtömeg n.a. - n.a. + n.a. -
Relatív szívtömeg n.a. + n.a. - n.a. -
Kalorimetria és telemetria
Testtömeg Ø - Ø + - -
RQ - Ø - + - -
Energia-felhasználás - - - + - -
Szomatomotoros aktivitás + + - - - +
96

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.4 MEGBESZÉLÉS
9.4.1 A takarmánykorlátozás hatása a szervezet anyagcseréjére
Energiahiányos takarmányozás esetén a szervezet elsıdleges feladata az
energia-tartalékok megóvása, ezért különféle védekezı mechanizmusokat indít be, aminek
során visszafogja az energia-felhasználását. Ennek megfelelıen – számos szabályozó tényezı
hatására – csökken a vérplazmában keringı aktív PMH, a T3 koncentrációja. A kisebb
T3-koncentrációhoz elegendı, ha kevesebb T4 alakul át T3-má, így a T4 felhalmozódik, ami
negatív visszacsatolás útján csökkenti a PM-mőködést serkentı TSH-termelést. Mivel a T3
fıként a perifériás szövetekben képzıdik (patkányban a PM 55 %-ban T3-at, 45 %-ban T4-et
termel; Hulbert, 2000), ezért a kevesebb T3-hoz kisebb aktivitású/kevesebb aktív D1-re és
nagyobb aktivitású/több D3-ra van szükség. Mivel emlısökben a máj a legfontosabb ún.
hormonexportáló szerv (olyan PMH-metabolizmussal rendelkezı szerv, ami képes aktivizált
PMH-t bocsátani a vérbe, és így más, ún. hormonimportáló szöveteket ellátni T3-mal). A
patkányok májában – a csirkékkel ellentétben – nincs D2 enzim, ezért az észlelt reakciókért a
D1- és D3-enzimek aktivitás-változása a felelıs (Larsen, 1997; Hulbert, 2000; Pezzi és mtsai.,
2003), ezért a májbeli D1- és D3-aktivitást valamint D1-és D3-génexpressziót vizsgáltuk.
Kísérletünkben a 12. órában már volt megfigyelhetı változás a mért paraméterekben (9. ábra,
69. oldal), ugyanis ennyi idı már elegendı ahhoz, hogy ne csak gén-, hanem transzlációs
szintő változásokat is tudjunk mérni. Esetünkben ez a változás legmarkánsabban a plazma
TSH-koncentráció szignifikáns csökkenésében jelent meg (9.C ábra, 69. oldal), ami
különösen jellemzı a patkányokra (Kinlaw és mtsai., 1985), bár emellett a többi paraméter is
változott: a T4-koncentráció (9.B ábra, 69. oldal ) szignifikánsan megemelkedett, a
D1-génexpresszió (9.F ábra, 69. oldal) kis mértékben csökkent, a D3-aktivitás (9.E ábra, 69.
oldal) kis mértékben megemelkedett, míg a D3-génexpresszió (9.G ábra, 69. oldal)
szignifikánsan lecsökkent. A T3-koncentráció (9.A ábra, 69. oldal), a D1-aktivitás (9.D
ábra, 69. oldal) és a maghımérséklet (9.H ábra, 69. oldal) pedig nem változott.
A TSH-koncentráció csökkenése (9.C ábra, 69. oldal) a centrális szabályozórendszer
aktiválódására utal: az emelkedı plazma T4-koncentráció hatására agy kevesebb TSH-t
termelt, így a PM kevesebb PMH-t, ami visszafogja az egész szervezet energiafelhasználását.
Ez összhangban van a szakirodalmi eredményekkel (Tveit és Larsen, 1983; Kinlaw és mtsai.,
1985; De Jong és mtsai., 1992). A dejodáz-paraméterek változásából azonban megállapítjuk,
hogy a perifériás PMH-szabályozásnak is szerepe volt a TK-ra kialakuló PMH-válaszban,
aminek nettó eredményeként megnövekedett az elıhormon, a T4 plazmakoncentrációja, a T3
97

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
plazmakoncentrációja pedig nem változott. Ebbıl arra következtetünk, hogy a csökkent
TSH-mennyiség hatására a PM kevesebb PMH-t (T3-at és T4-et egyaránt) termelt, ezzel
párhuzamosan a perifériás hormonátalakulás is csökkent, ami még elegendı volt ahhoz, hogy
a plazma T3-koncentráció ne csökkenjen, de már csak kevés T4-et fogyasztott, így bár a PM
T4-termelése csökkent, ez a T4-mennyiség is meghaladta a perifériás igényeket.
Megállapítjuk, hogy patkány esetén már az energia-bevitel csökkenésének elsı óráiban is
jelentıs szerepet játszik a PMH-háztartás centrális szabályozása – ellentétben a csirkékkel
(Bartha, 1993). A kapott adatok heterogenitása, illetve a szignifikáns változások hiánya
valószínőleg a fent említett, rövid távú (12 óra) kísérletnél nehezen szabályozható tényezık
számlájára írható.
A ketogenezist jellemzı paraméterek szintjének egyöntető növekedése mind a kísérlet
12. órájában, mind a kísérlet végén (1 hónap) éhezési ketózisra utal (12. ábra, 75. oldal).
Ugyanezt megerısítik az FFA-eredmények (11.B ábra, 73. oldal) is, amelyek megnövekedett
zsírmobilizációra utalnak. Mivel a KT-csoport egyedeit olyan ketrecekben tartottuk,
amelyekbe taposórácsot helyeztünk, a koprofágiából eredı energia-felvételt meg tudtuk
akadályozni. A takarmányváltást mindig este hat órakor végeztük, így a kísérlet elsı
szakaszának (elsı 12 órájának) nagy része az éjszakai idıszakra esett. A patkányok
elsısorban éjjel aktívak, és a napi takarmányfelvételük 2/3-a éjszakára esik (Herling és mtsai.,
2007). A kísérlet kezdete elıtt minden patkány ad libitum kapott kontroll tápot.
A kísérlet végén a PMH-metabolizmus szabályozásában – összhangban
Feldt-Rasmussen (2007) által publikált összefüggésekkel – ugyancsak a centrális befolyás
dominált: a TSH-koncentráció (9.C ábra, 69. oldal) jelentıs, szignifikáns csökkenést
mutatott a kontroll állatokhoz képest. Emellett a T3-koncentráció (9.A ábra, 69. oldal)
lecsökkent, a T4-koncentráció (9.B ábra, 69. oldal) nem változott, a D1-aktivitás (9.D ábra,
69. oldal) jelentısen lecsökkent, míg a D1-génexpresszió (9.F ábra, 69. oldal)
megemelkedett, a D3-aktivitás (9.E ábra, 69. oldal) nem változott, a D3-génexpresszió (9.G
ábra, 69. oldal) pedig lecsökkent; a maghımérséklet (9.H ábra, 69. oldal) pedig szintén
csökkent értékeket mutatott. A TSH-koncentráció (9.C ábra, 69. oldal) csökkenése arra utal,
hogy a szervezet centrálisan visszafogta a PMH-aktiválást, azonban a plazma hormonszintek
alakulásában a perifériás szabályozás is szerepet játszott, csakúgy, mint a kísérlet elsı 12
órájának végén. A csökkent plazma T3-koncentráció megfelel a PMH-szabályozás
törvényszerőségeinek, azaz, hogy a szervezet csökkentı energia-bevitel esetén visszafogja az
energia-felhasználását, amelynek egyik legfıbb eszköze a plazma T3-koncentráció
98

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
csökkentése. A maghımérséklet csökkenésében (9.H ábra, 69. oldal) mind a PMH-k
(Hulbert, 2000), mind a leptin megfogyatkozása (Scarpace és mtsai., 1997) szerepet játszik.
Idısebb állatokban némi eltérést tapasztaltunk a fiatalokhoz képest: szignifikáns
változást csak az 1 hónap leteltével mértünk, ekkor azonban mind a T3 (17.A ábra, 83.
oldal)-, mind a TSH (17.C ábra, 83. oldal)-koncentráció jelentıs csökkenést mutatott. Ezzel
összhangban vannak az idısebb állatok kalorimetriás vizsgálata során kapott adataink,
ugyanis az idıs állatok energia-felhasználása a kísérlet 12. órája után még nem
szignifikánsan, a kísérlet végén pedig már szignifikánsan alacsonyabb volt a kontroll
állatokénál. Az idısebb patkányok valószínőleg a meglévı, a fiatalokhoz képest abszolút
mértékben és viszonylag is jóval nagyobb energiaraktáraik miatt jobban tolerálták a TK-t.
A fiatal állatokban a TK kivitelezésének sikerességét megerısíti, hogy mind a plazma
glükóz (10.A ábra, 71. oldal)-, mind a plazma inzulinkoncentráció (10.B ábra, 71. oldal)
csökkent, 12 óra elteltével csak kis, a kísérlet végére pedig már jelentıs mértékben; emellett
pedig az állatok energia-felhasználása mindkét mintavételi idıpontban is alacsonyabb volt,
mint a K-oké.
Ha az állatok zsírháztartását (11. ábra, 73. oldal) elemezzük, észrevehetı, hogy 12 óra
elteltével már jelentkeznek a zsírbontás jelei, amelyek a kísérlet végén is jelen vannak. Az
éhezés után elıször a máj glikogénraktárait bontja a szervezet, de ezek egy óráig sem
elegendıek; ezek után pedig a zsírraktárak bontása következik. Végül, az utóbbiak
kiürülésével a szervezet a saját fehérjéit kezdi el bontani, hogy energiához jusson. A 12.
órában az éhezési hypotriglyceridaemia (11.A ábra, 73. oldal) mellett a megnıtt FFA- (11.B
ábra, 73. oldal) koncentráció arra utal, hogy a szervezet elkezdi bontani a zsírraktárait, és
FFA formájában a májba juttatja azokat, hogy elégetésükkel energiához jusson (den Boer és
mtsai., 2004). A kísérlet végén, boncoláskor a TK-csoport egyedeiben már csak epididimális
zsírt találtunk, a hasi és a bır alatti zsírraktárak pedig teljesen felszívódtak, az állatok
testtömege kritikus szintre csökkent; ez magyarázza a plazma FFA-koncentráció (11.B ábra,
73. oldal) csökkenését a 12. órás eredményekhez képest. A kis mértékő
koleszterinkoncentráció-emelkedés (11.C ábra, 73. oldal) valószínőleg a zsírmobilizációnak
tudható be, hiszen ilyenkor a helyzet hasonlít ahhoz, mintha zsírsavakban gazdag takarmányt
etetnénk az állatokkal. A megfogyatkozott zsírraktárak, valamint az inzulin (10.A ábra, 71.
oldal)- és T3-koncentráció (9.A ábra, 69. oldal) csökkenése miatt (Feldt-Rasmussen, 2007)
ebben a csoportban találjuk a legalacsonyabb leptinkoncentrációt (14.A ábra, 78. oldal).
Ugyanakkor az adiponektin-koncentráció (14.B ábra, 78. oldal) ebben a csoportban volt a
legmagasabb, ami megfelel Buettner és mtsai. (2007) megfigyeléseinek: a plazma leptin- és
99

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
adiponektin-koncentráció ellentétesen változik; és az elhízás valamint az inzulinrezisztencia
csökkenti az adiponektin-koncentrációt. Esetünkben nagy mértékő fogyást (16.A ábra, 81.
oldal) és leptinkoncentráció-csökkenést (14.A ábra, 78. oldal) figyelhettünk meg, így érthetı
az adiponektin-koncentráció emelkedése (14.B ábra, 78. oldal).
A májparaméterek (13. ábra, 77. oldal; a májfunkciót jellemzı enzimek koncentrációi)
változása nem utalt májkárosodásra.
A testtömeghez képest a máj (15.A ábra, 79. oldal) és a szív (15.B ábra, 79. oldal)
tömege már 12 órás korlátozott takarmányozást követıen kis mértékben csökkent, bár a
változás az 1 hónap végére lett igazán hangsúlyos: a relatív májtömeg jelentısen csökkent
(15.A ábra, 79. oldal), a relatív szívtömeg pedig nıtt (15.B ábra, 79. oldal), azaz a májban
valószínőleg éhezési atrófia alakult ki, a szív pedig nagyobbnak tőnt a jelentıs
testtömegvesztés miatt.
Idısebb állatokban a testtömeg kevéssé csökkent (24.A ábra, 94. oldal), így ezekben
csak a máj relatív tömegének nagy mértékő csökkenése (23.A ábra, 92. oldal) volt
szembetőnı: ennek hátterében ugyancsak a TK miatti sorvadás állhat, amihez azonban
hozzájárulhat az életkorral járó sorvadás is (van Bezooijen, 1984).
A korlátozott takarmányozás 12 óra elteltével testtömeg-vesztésben még nem igazán
mutatkozott meg, egy hónap elteltével azonban már jelentıs fogyást tapasztaltunk (16.A
ábra, 81. oldal). A TK kivitelezésének helyességét igazolja, hogy az ATT-re számított
energia-felhasználás szignifikánsan csökkent (16.C ábra, 81. oldal). Az RQ csökkenés (16.B
ábra, 81. oldal) jól mutatja, hogy a szervezet zsírégetésre tért át, már 12 óra eltelte után is. Az
állatok szomatomotoros aktivitása (16.D ábra, 81. oldal) lecsökkent, valószínőleg a
táplálékkorlátozás ilyen formában is energiatakarékosságra késztette ıket. (A maghımérséklet
és a szomatomotoros aktivitás mérésére szolgáló telemetriás adók korlátozott száma miatt
nem tudtunk megfelelı számú állatba adót helyezni, hogy szignifikanciát tudjunk számolni.)
Idısebb állatokban 12 óra elteltével az energia-felhasználás nem csökkent
szignifikánsan (24.C ábra, 94. oldal), és szomatomotoros aktivitásuk (24.D ábra, 94. oldal)
nagyobb volt, mint a fiatal állatoké. A plazma FFA növekedése (19.B ábra, 86. oldal) és az
RQ csökkenése (24.B ábra, 94. oldal) már mutatja a zsírmobilizáció illetve a zsírégetés jeleit,
illetve a ketogenezis-paraméterek változása (20. ábra, 88. oldal) is éhezésre utal. Egy hónap
elteltével az idısebb állatok testtömege is csökkent (24.A ábra, 94. oldal), szignifikánsan, de
jóval kisebb mértékben, mint a fiataloké. Érdekes, hogy az egy hónap végére az idısebb
állatok RQ-ja (24.B ábra, 94. oldal) ugyanannyi lett, mint a kontroll állatoké, pedig a
100

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
leptinkoncentrációk változása (22.A ábra, 91. oldal) alapján a zsírdepók változásban voltak.
Valószínőleg ebben szerepet játszott az is, hogy az idısebb állatok plazma GH-koncentrációja
kisebb, mint a fiataloké. Ez a mechanizmus hasonló ahhoz, amit Kostyak és mtsai. (2007)
ismertettek gyermekek és felnıttek energia-metabolizmusának kalorimetriás elemzését
követıen. Mivel a TSH- (17.C ábra, 83. oldal) és a T3- (17.A ábra, 83. oldal) koncentrációk
is szignifikánsan csökkentek, valószínőleg az idısebb állatoknak már nincs akkora növekedési
erélyük, így jobban képesek visszafogni az energiafelhasználásukat.
9.4.2 Magas fruktóztartalmú takarmány etetésének hatása a szervezet
anyagcseréjére
A fruktózetetés klasszikus kísérlet a DIO vizsgálatára. A bevezetıben már említetteknek
megfelelıen a fruktóz különös figyelmet kapott napjainkban élelmiszeripari térnyerése és a
szénhidrát-bevitelre vonatkozó metabolikus szabályozás jellegzetes „megtévesztése” (Bray és
mtsai., 2004) miatt.
A PMH-háztartás (9. ábra, 69. oldal) tekintetében 12 óra elteltével a fruktóz ugyanúgy
szignifikáns mértékő plazma TSH-koncentráció csökkenéshez vezet (9.C ábra, 69. oldal),
mint a TK. Emellett az MF-csoportban a T3-koncentráció (9.A ábra, 69. oldal) és a
T4-koncentráció (9.B ábra, 69. oldal) szignifikánsan megemelkedett, a D1-aktivitás (9.D
ábra, 69. oldal) és a D1-génexpresszió (9.F ábra, 69. oldal) egyaránt megnıtt (utóbbi
szignifikáns mértékben), a D3-aktivitás (9.D ábra, 69. oldal) szignifikánsan megnıtt, míg a
D3-génexpresszió (9.G ábra, 69. oldal) és a maghımérséklet (9.H ábra, 69. oldal) kis
mértékben megemelkedett. Az ATT-re számított energiafelhasználás-értékek (16.C ábra, 81.
oldal) 12 óra elteltével kicsivel magasabbak voltak, mint a K-csoportban. A centrális
PMH-szabályozó rendszer a fruktózetetés hatására bekövetkezı plazma
T4-koncentrációemelkedés miatt csökkentette a TSH-termelést, azonban a dejodázok
közremőködésével a kísérlet végén magasabb T3-szint mutatkozott a MF-csoportban, mint a
K-csoportban. A magas fruktóztartalmú takarmánnyal etetett csoportban emellett mind 12 óra,
mind 1 hónap elteltével szignifikánsan csökkent ketonanyag-koncentrációkat (12. ábra, 75.
oldal) mértünk. Ennek hátterében az állhatott, hogy bár a fruktóz felvételét nem úgy érzékeli
a szervezet, mint a glükózét, a fruktóz metabolizmusának sajátságaiból fakadóan mégis
energiaforrásként szolgál a szervezet számára, ugyanis a fruktóz a szervezetben képes
glükózzá alakulni; ezért mérhettünk megnövekedett PMH- és csökkent
ketonanyag-koncentrációkat a fruktózos táppal etetett csoportban.
101

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
A kísérlet végén a fruktóz hatása a PMH-kat illetıen (9. ábra, 69. oldal) annyiban
változik, hogy csökken a perifériás szabályozó rendszer szerepe, és jobban érvényesül a
centrálisé: A T3-koncentráció (9.A ábra, 69. oldal) alacsonyabb, mint a K-okban, a
T4-koncentráció (9.B ábra, 69. oldal) továbbra is szignifikánsan megemelkedett, a
TSH-koncentráció továbbra is szignifikánsan lecsökkent (9.C ábra, 69. oldal), és
szignifikánsan alacsonyabb, mint a 12. óra után; a D1-aktivitás (9.D ábra, 69. oldal) már nem
különbözik a K-tól, a D1-génexpresszió (9.F ábra, 69. oldal) viszont szignifikánsan megnıtt,
a D3-aktivitás (9.D ábra, 69. oldal) és a D3-génexpresszió (9.G ábra, 69. oldal) sem tér már
el a K-okban mért aktivitástól, míg a maghımérséklet (9.H ábra, 69. oldal) továbbra is
valamivel magasabb, mint a K-okban. Az egységnyi ATT-re esı energia-felhasználás egy
hónap elteltével már kisebb a K-csoporténál (16.C ábra, 81. oldal), és végül
testtömeg-növekedés jelentkezik (16.A ábra, 81. oldal).
Idısebb állatokban a PMH-háztartás (17. ábra, 83. oldal) a fiatalokéhoz hasonlóan
reagált a fruktózetetésre, azzal a különbséggel, hogy 12 óra elteltével még nem mutattak
jelentıs plazma TSH-csökkenést (17.C ábra, 83. oldal).
A plazma glükóz- és inzulinkoncentrációk (10. ábra, 71. oldal) 12 óra elteltével szintén
a KT-csoportéra hasonlítottak. Itt még valószínőleg a takarmányhoz való fizikai és
hormonális hozzászokás jeleit láthattuk. Hozzáteszem, hogy az inzulinrezisztencia (és az azt
jelzı magas plazma inzulinkoncentráció) legkorábban 3 nappal a kísérlet kezdete után jelenik
meg (Wang és mtsai., 2001). A kísérlet végén azonban a kontrollal azonos
glükózkoncentráció (10.A ábra, 71. oldal) mellett jelentısen megemelkedett
inzulinkoncentrációt (10.B ábra, 71. oldal) mértünk, összhangban számos más kutatócsoport
eredményeivel (Dall’Aglio és mtsai., 1995; Kazumi és mtsai., 1997; Huang és mtsai., 2004;
Grover és mtsai., 2005; Yadav és mtsai., 2007). Véleményünk szerint ez azt az állapotot
tükrözte, amikor a szervezet a normoglykaemia-t még fenn tudta tartani, úgy, hogy megemelte
az inzulintermelését; azaz a hasnyálmirigy még képes volt kompenzálni a fruktózban gazdag
takarmány etetésének következményeként megemelkedett vércukorszintet.
Az idısebb állatok glükóz- és inzulinháztartása sokkal érzékenyebben reagált a
fruktózos takarmányra (18. ábra, 85. oldal), mint a fiataloké. Már 12 óra elteltével is
szignifikánsan csökkent a plazma glükózkoncentrációjuk (18.A ábra, 85. oldal), míg
inzulinkoncentrációjuk megemelkedett (18.B ábra, 85. oldal). Az egy hónapos kísérleti
periódus végén az idısebb állatokban is már ugyanazt tapasztaltuk, mint a fiatalokban.
Yadav és mtsai. (2007) eredményeivel összhangban a 12 órányi fruktózetetés hatására
nem csak a plazma FFA-koncentráció emelkedett meg (11.B ábra, 73. oldal), hanem számos
102

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
irodalmi adathoz hasonlóan (Gerrits és Tsalikian, 1993; Dall’Aglio és mtsai., 1995; Kazumi
és mtsai., 1997; Bantle és mtsai., 2000; Elliott és mtsai., 2002; Huang és mtsai., 2004; Puyó és
mtsai., 2004; Bartus és mtsai., 2005; Grover és mtsai., 2005; Bai és mtsai., 2007) a plazma
TG-koncentráció is (11.A ábra, 73. oldal), bár csak az utóbbi változás volt szignifikáns. A
TG-koncentráció növekedése (11.A ábra, 73. oldal) megfelel a fruktóz azon tulajdonságának,
hogy elısegíti a TG-ek képzıdését (Bray és mtsai., 2004). A kísérlet végére, a fruktózetetés
hatására a plazma TG-koncentráció szignifikánsan megemelkedett, míg az FFA-koncentráció
jelentısen lecsökkent a 12. órás eredményekhez képest (11.B ábra, 73. oldal). Ugyancsak
fontos, hogy a fruktózetetés a plazma koleszterinkoncentrációt is szignifikánsan megnövelte
(11.C ábra, 73. oldal; Huang és mtsai. [2004] és Yadav és mtsai. [2007] kutatásainak
eredményéhez hasonlóan). A koleszterinkoncentráció-növekedés (11.C ábra, 73. oldal)
egyrészt a májfunkció értékelésének szempontjából fontos, másrészt – amennyiben az LDL
koncentrációja képviseli a fı részt ebbıl az emelkedésbıl – akkor az érelmeszesedés irányába
mutat. (Megjegyzendı, hogy a patkányok nem hajlamosak az atherosclerosisra [Bartus és
mtsai., 2005].) Minthogy kísérletünk során csupán összkoleszterin-koncentrációt tudtunk
mérni, ezért nem lehet eldönteni, hogy melyik koleszterin-típus milyen arányban vett részt a
koncentráció-növekedésben.
Mivel a májenzim-koncentrációk (13. ábra, 77. oldal) szignifikánsan csökkentek vagy
nem változtak meg szignifikáns mértékben, a májsejtek integritása a fruktózos táppal etetett
csoportban valószínőleg nem sérült.
A fruktózzal etetett állatok leptinkoncentrációja (14.A ábra, 78. oldal) a kísérlet 12.
órájában és a kísérlet végén csak némileg (de nem szignifikánsan) volt magasabb, mint a
kontrolloké (de a kísérlet 12. órája és vége között megemelkedett). Ez a testtömegadatok
birtokában érthetı, hiszen a fruktózos állatok testtömege még az egy hónap elteltével sem volt
jelentısen magasabb a kontroll állatokénál (16.A ábra, 81. oldal), bár boncoláskor fokozott
bır alatti és hasőri zsírlerakódást észleltünk. A fruktóz zsírmetabolizmusra gyakorolt
hatásából (ami a zsírfelhalmozás felé mutat; Bai és mtsai., 2007) elvileg az következne, hogy
a fruktózzal etetett állatok testtömege nıni fog. Corbett és mtsai. (1985) azonban
megállapították, hogy a fruktózetetés elkezdése után 1-3 héttel aktiválódik a szimpatikus
idegrendszer, ami megakadályozza az elzsírosodást. E szabályozó mechanizmusnak lehet
része többek között a kísérleteink során tapasztalt megemelkedett maghımérséklet is.
Ugyancsak Corbett és mtsai. (1985) állapították meg, hogy ha folytatjuk a fruktózetetést, a
szimpatikus idegrendszer magasabb aktivitása kb. 3 hónapig tart, majd utána a noradrenalin
metabolizmus („turnover”) ismét normálissá válik; ekkor hirtelen nagy mértékő elhízás
103

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
következik be. Kísérletünk során a plazma adiponektin-koncentráció viszont mindkét
idıpontban szignifikánsan kisebb volt, mint a kontrollokban (14.B ábra, 78. oldal). Az
adiponektint is a fehér zsírszövet termeli. A plazma leptin- és adiponektin-koncentráció a
szakirodalmi adatok szerint ellentétesen változik. Emberben megállapították, hogy az
adiponektin-koncentráció elhízás és inzulinrezisztencia esetén is lecsökken, ellentétben más, a
zsírsejtek által termelt adipocitokinekkel (Buettner és mtsai., 2007). Shimamoto és Ura (2006)
szerint az adiponektin-koncentráció csökkenésének hátterében részben a RAS aktiválódása
áll, ami gátolja a fehér zsírsejtek differenciálódását.
Kísérleti eredményeink tanúsága szerint idısebb állatokban 12 órányi fruktózetetést
követıen az adiponektin-koncentráció nem szignifikáns, nagyon kis mértékő emelkedést
mutatott (22.B ábra, 91. oldal), ellentétben a fiatal állatokkal; míg leptinkoncentrációjuk 12
óra elteltével nem szignifikánsan megemelkedett, egy hónap elteltével pedig éppen kisebb
volt a kontrollokénál (22.A ábra, 91. oldal). Az idısebb állatok nagyobb testtömeggel és
nagyobb zsírraktárakkal kerültek be a kísérletbe, ráadásul mivel már nem növekedtek,
hormonális háztartásuk is kiegyensúlyozottabb volt, így kevésbé voltak védtelenek a
fruktózetetés éheztetésre emlékeztetı hatásaival szemben.
A relatív máj- és szívtömeg 12 óra elteltével kis mértékben (de nem szignifikánsan)
megemelkedett (15. ábra, 79. oldal), majd az egy hónap végén a relatív májtömeg már
szignifikánsan nagyobb volt (15.A ábra, 79. oldal), a relatív szívtömeg pedig kis mértékben
csökkent (15.B ábra, 79. oldal). A relatív májtömeg megemelkedése (15.A ábra, 79. oldal)
májmegnagyobbodásra utal. A boncolás során, makroszkópos vizsgálattal zsíros
májelfajulásra utaló képet láttunk, de a mintákból szövettani vizsgálatot nem végeztünk.
Fruktózetetés hatására több kutatócsoport is a máj TG-tartalmának növekedését állapította
meg (Kazumi és mtsai., 1997; Huang és mtsai., 2004; Bai és mtsai., 2007).
A fruktózzal etetett állatok RQ-ja 12 óra múltán kissé magasabb, a kísérlet végén pedig
valamivel alacsonyabb volt, mint a kontroll állatoké (16.B ábra, 81. ábra), tehát a 12. órában
a szénhidrát-zsír átalakulás dominált, míg a kísérlet végén már a zsírégetés felé tolódott el az
állatok metabolizmusa. Ez a testtömeg-változás növekedésében is megjelenik (16.A ábra, 81.
oldal).
A fiatal állatok kissé nagyobb (16.D ábra, 81. oldal) a saját kontroll csoportjukhoz
képest, ami az a jobb energia-ellátottságból adódhatott.
104

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
9.4.3 Magas palmitinsav-tartalmú takarmány etetésének hatása a szervezet
anyagcseréjére
Zsírban gazdag takarmánnyal is már számos – fıleg a cukorbetegséggel kapcsolatos –
kísérletet folytattak más kutatócsoportok, azonban a legtöbb kísérlet esetén nem adták meg
pontosan, hogy milyen típusú zsírral (pl. sertészsír, faggyú, növényi olajok, kókuszzsír,
halolaj) etették az állatokat, illetve a legtöbbször, ha meg is adták a takarmányban szereplı
zsírok összetevıit, többféle típusú zsírsavat keverten alkalmaztak. Emellett az alkalmazott
zsírmennyiség is erısen ingadozó volt (a táp energiatartalmának 20-60 %-a, de általában nem
adták meg, hogy ez pontosan milyen energiára vonatkozik [emészthetı, metabolizálható stb.
energia]), illetve a zsírokat sokszor valamely más táplálóanyag rovására juttatták be a
takarmányba (Buettner és mtsai., 2007). A palmitinsavban gazdag táppal végzett kísérletünk
szerintünk ezért külön is figyelmet érdemel.
A PMH-háztartás (9. ábra, 69. oldal) a 12 órányi palmitinsav-etetés után a másik két
csoportétól (KT, MF) eltérı képet mutat: a T3-koncentráció (9.A ábra, 69. oldal)
szignifikánsan megemelkedett, a T4-koncentráció (9.B ábra, 69. oldal) megnıtt, a
TSH-koncentráció (9.C ábra, 69. oldal) lecsökkent, a D1-aktivitás (9.D ábra, 69. oldal) nem
különbözött a K-csoportétól, a D1-génexpresszió (9.F ábra, 69. oldal) lecsökkent, a
D3-aktivitás (9.E ábra, 69. oldal) és a D3-génexpresszió (9.G ábra, 69. oldal) egyaránt
szignifikánsan lecsökkent; a maghımérséklet (9.H ábra, 69. oldal) pedig szintén csökkent
értékeket mutatott. A PMH-metabolizmus szabályozásában a palmitátetetés elsı 12 órája
során a perifériás szabályozás (elsısorban a D3 változása révén) dominált, amelynek nettó
eredményeképp szignifikánsan megemelkedett az aktív PMH-koncentráció. Ez azért is
érdekes, mert az állatok ATT-re számított energia-felhasználása 12 óra elteltével
szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontroll állatoké, és csak a kísérlet végére lett
szignifikánsan nagyobb azokénál (16.C ábra, 81. oldal). A palmitátetetés csökkent
energia-felhasználás esetén is úgy modulálta a PMH-háztartást, hogy megemelkedett a T3
plazmakoncentrációja. A kísérlet 12. órájában mért csökkent energia-felhasználás
valószínőleg a takarmányváltásnak köszönhetı, ugyanis a palmitátos táp meglehetısen száraz,
krétaszerő volt, amit valószínőleg nem szívesen ettek meg az állatok. Az energia-felhasználás
adataival összecseng, hogy valamennyi ketosis-paraméter szignifikánsan magasabb volt 12
óra elteltével, mint a K-állatokban (12. ábra, 75. oldal), ami éhezési ketosisra utal. A kísérlet
végén a ketontestek mennyisége csökkent a 12. órában mért értékekhez képest (12. ábra, 75.
oldal), ami a kísérlet 12. órája és vége között mért inzulinszint-emelkedéssel (10. ábra, 71.
oldal) magyarázható, ugyanis az inzulin antiketogenetikus hatású.
105

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
A kísérlet végére a T3-koncentráció (9.A ábra, 69. oldal) továbbra is magasabb volt,
mint a kontroll egyedekben, a T4-koncentráció (9.B ábra, 69. oldal) szignifikánsan
lecsökkent, a TSH-koncentráció (9.C ábra, 69. oldal) szignifikánsan lecsökkent, a
D1-aktivitás (9.D ábra, 69. oldal) szignifikánsan lecsökkent, a D1-génexpresszió (9.F ábra,
69. oldal) megemelkedett, a D3-aktivitás (9.E ábra, 69. oldal) megemelkedett, míg a
D3-génexpresszió (9.G ábra, 69. oldal) nem különbözött a K-csoportban mérttıl; a
maghımérséklet (9.H ábra, 69. oldal) pedig csökkent értékeket mutatott. A kísérlet 12.
órájához képest a TSH-koncentráció (9.C ábra, 69. oldal) és a D1-aktivitás (9.D ábra, 69.
oldal) szignifikánsan lecsökkent, míg a D3-aktivitás (9.E ábra, 69. oldal) szignifikánsan
megemelkedett. A kísérlet végére megerısödött a centrális PMH-szabályozás hatása, aminek
hatására csökkent ugyan a T3-plazmakoncentráció a kísérlet 12. órájához képest, de még így
is magasabb volt, mint a K-csoportban, azaz a szervezet palmitátetetés során is
alkalmazkodott a megnövekedett energia-felhasználáshoz (16.C ábra, 81. oldal).
Idısebb állatokban a kísérlet végére a T4-koncentráció (17.B ábra, 83. oldal)
szignifikánsan megemelkedett, a többi PMH-paraméter pedig nem szignifikánsan változott
(csökkent, míg a D3-expresszió ugyanakkora volt, mint a kontroll egyedekben). Az idısebb
állatokban látható PMH-kép (17. ábra, 83. oldal) jobban hasonlít a TK-ra, mint a fiatal
állatokban. Ennek hátterében az állhat, hogy az idısebb hím állatoknak már csak az
életfenntartáshoz szükséges energiát kell megszerezniük, valamint több zsírraktárral
rendelkeznek (testzsírtartalom az életkor elırehaladásával növekszik), ezért az idısebb állatok
megtehetik, hogy visszafogják a takarmányfelvételüket (például a valószínőleg kevésbé
ízletes palmitátos táp miatt). Ezt alátámasztja, hogy az idısebb, palmitátos táppal etetett
állatok energia-felhasználása mindkét mérési idıpontban kisebb volt, mint a saját
K-csoportuké.
Az MP-táp mindkét mérési idıpontban jelentıs, szignifikáns csökkenést okozott mind a
plazma glükóz (10.A ábra, 71. oldal)-, mind a plazma inzulinkoncentráció (10.B ábra, 71.
oldal) tekintetében. Bár a plazma inzulinkoncentráció a hónap végére már szignifikánsan
magasabb volt, mint a 12. óra elteltével, abszolút értéke még mindig szignifikánsan kisebb
volt, mint a K-állatokban (10.B ábra, 71. oldal). Mivel a táp fı energiahordozója zsír, ezért
érthetı a hirtelen és nagy mértékő vérglükózkoncentráció-csökkenés (10.A ábra, 71. oldal).
12 óra elteltével a lezuhanó vércukorszinttel párhuzamosan csökkent a hasnyálmirigy
inzulintermelése. A vércukorszint-csökkenésben feltevésünk szerint szerepe volt a
takarmányváltás hatásának, illetve annak, hogy a palmitát, mint mitokondriális szétkapcsoló
természető vegyület, csökkenti az ATP-termelést, s így visszafogja a sejtek (köztük a
106

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
palmitátot felvevı bélhám- valamint az inzulintermelı B-sejtek) mőködését is. A kísérlet
végén a csoport állatainak a vércukorszintje továbbra is alacsony volt (de valamivel
magasabb, mint a kísérlet 12. órájában), és plazma inzulinszintje a 12 órás értékekhez képest
szignifikánsan megnıtt, ami jelezte, hogy a szervezet a kísérlet egy hónapja alatt megpróbált a
zsíretetéshez alkalmazkodni; így a kísérlet folyamán kissé megemelkedı plazma glükózszintet
szintén növekvı inzulintermelés kísérte. Mindez összhangban van Srinivasan és mtsai. (2005)
valamint Buettner és mtsai. (2007) eredményeivel.
A palmitinsav az elsı 12 óra elteltével szignifikáns mértékben megemelte a plazma FFA
(11.B ábra, 73. oldal)- és koleszterintartalmát (11.C ábra, 73. oldal), valamint nem
szignifikánsan csökkentette a plazma TG-koncentrációját (11.A ábra, 73. oldal). A FFA- és
TG-változások közvetlenül visszavezethetık arra, hogy sok palmitinsavat vett fel az állat.
Ezen eredményeink megfelelnek számos más kutatócsoport eredményeinek (Akiyama és
mtsai., 1996; Srinivasan és mtsai., 2005; Gauthier és mtsai., 2006; Buettner és mtsai., 2007;
Diniz és mtsai., 2008). Ugyanezen kutatócsoportok eredményeivel összhangban
megnövekedett koleszterinkoncentrációt tapasztaltunk. Ismeretes, hogy a palmitát növeli a
koleszterinogén gének expresszióját (Swagell és mtsai., 2005). A fentiekkel ellentétben a
kísérlet végén azonban már nem csak a plazma FFA-koncentráció volt magasabb (11.B ábra,
73. oldal), hanem – szignifikáns mértékben – a TG-koncentráció is (11.A ábra, 73. ábra),
míg a koleszterinkoncentráció még kissé alacsonyabb is volt, mint a K-okban (11.C ábra, 73.
oldal). A megnövekedett TG- és a csökkent koleszterin-koncentrációt fokozott lipolysis
okozhatta, ami mögött feltehetıen – többek között – a megemelkedett T3-plazmakoncentráció
áll, hiszen a T3 zsírbontó hatású. Az egységnyi ATT-re esı energia-felhasználás az
MP-tápból a kísérlet végére szignifikánsan magasabb volt, mint a K-állatoké (16.C ábra, 81.
oldal), testtömegük mégis fokozatosan csökkent, és az egy hónap elteltével szignifikánsan
kisebb volt, mint a K-oké (16.C ábra, 81. oldal). A testtömeg (16.A ábra, 81. oldal), a
glükóz (10.A ábra, 71. oldal)- és inzulinkoncentráció (10.B ábra, 71. oldal) növekedésének
elmaradása mind amellett szól, hogy a csoport egyedei nem voltak hajlamosak az elhízásra:
Buettner és mtsai. (2007) megállapították, hogy a Wistar patkányok alkalmasak a DIO
vizsgálatára, azonban e patkánytörzs esetében számolni kell az egyéni varianciával is, ugyanis
egy populáción belül elıfordulnak elhízásra rezisztens és elhízásra hajlamos egyedek is. Az
elhízásra nem hajlamos egyedek centrálisan érzékenyebbek az anorexigén hatásokra,
zsírszövetükben kevesebb a HSZL, és fokozott zsírégetés jellemzı rájuk (Chang és mtsai.,
1990). Az elhízás ellen hatott a palmitátetetés is, ugyanis a palmitát jó szubsztrát a
zsírsavtranszporthoz (Abumrad, 1984), valamint serkenti a β-oxidációt is (Swagell és mtsai.,
107

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
2005). Ez megmutatkozott az általunk mért RQ-értékekben is: a kísérleti csoportok közül a
palmitinsavas táp esetén mértük a legnagyobb mértékő RQ-csökkenést (16.B ábra, 81. oldal),
ami arra enged következtetni, hogy az energiaforrás fıleg zsír volt. Az MP-állatok
szomatomotoros aktivitása kisebb volt a többi csoport állataiénál (16.D ábra, 81. oldal).
A plazmában található májenzimek (13. ábra, 77. oldal) közül 12 óra elteltével nem
utaltak májkárosodásra. A kísérlet végére valamennyi enzim plazmakoncentrációja
szignifikánsan megváltozott: az ALP-é és az ALT-é megemelkedett (13. A és C ábra, 77.
oldal), az AST-é pedig lecsökkent (13.B ábra, 77. oldal). A májenzim-koncentrációk
változása kis mértékő májkárosodásra utal, ugyanis az AST-koncentrációja (ez az enzim nem
csak a májsejtek citoplazmájában, hanem a mitokondriumaiban is elıfordul) lecsökkent, míg a
májsejtekre illetve az epeutakra jellemzı citoplazmatikus enzimek (ALT illetve ALP)
koncentrációja megemelkedett.
A leptin (14.A ábra, 78. oldal)- és az adiponektin-koncentráció (14.B ábra, 78. oldal)
12 óra elteltével szignifikánsan csökkent értékeket mutatott. A kép egy hónap elteltével úgy
változott, hogy a leptinkoncentráció továbbra is alacsony volt (14.A ábra, 78. oldal), míg az
adiponektin-koncentráció szignifikánsan megemelkedett (14.B ábra, 78. oldal). Mivel a
testtömeg folyamatosan csökkent (16.A ábra, 81. oldal), ezért a zsírraktárak valószínőleg
kiürülıben voltak, amit a leptinkoncentráció csökkenése jelzett. A plazma
adiponektin-koncentrációjának 12 óra elteltével tapasztalt csökkenése várakozásainkkal
ellentétesen alakult; e jelenség pontos értelmezéséhez véleményünk szerint a 12 órán belüli
többszöri mintavétel szükségeltetne. Egy hónap múlva már a klasszikus összefüggés
érvényesült: az adiponektin-koncentrációk alapvetıen a zsírraktárak mennyiségével és az
ahhoz kapcsolódó leptinkoncentrációval ellentétesen változtak. Az ilyen jellegő
adiponektinkoncentráció-csökkenés az elhízásra, a DM-ra illetve a metabolikus szindrómára
jellemzı (Shimamoto és Ura, 2006). Esetünkben elhízást nem tapasztaltunk, de az
inzulinkoncentrációk NIDDM-re jellemzıek voltak. Emellett – bár nem vizsgáltuk –
valószínőleg megjelentek a metabolikus szindróma más jellegzetességei is, mint pl. a magas
vérnyomás is (Yoshioka és mtsai., 2000).
A szervek testtömeghez viszonyított saját tömegének változásai közül a relatív
májtömeget kell kiemelnünk, amely szignifikánsan kisebb volt, mint a K-okban (15.A ábra,
79. oldal). Ez a változás hasonlít a KT-csoportban tapasztaltakhoz, az ok pedig itt is az
elégtelen tápanyagellátás okozta sorvadás lehet. Emellett a fiatal állatok szomatomotoros
aktivitása a palmitátetetés hatására csökkent, aminek oka feltehetıen a táp által okozott relatív
energiahiány.
108

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
Idısebb állatokban nem csak a relatív májtömeg (23.A ábra, 92. oldal), hanem a relatív
szívtömeg is csökkent (23.B ábra, 92. oldal), bár ez utóbbi nem szignifikáns mértékben. A
változások hátterében a fiatal állatokéhoz hasonló okok állhattak.
9.5 ÖSSZEFOGLALÁS
A TK hatására csökken a vérplazma keringı aktív PMH-tartalma. A jelenség hátterében
patkányban elsısorban a centrális szabályozó mechanizmusok állnak, amelyek a TSH-n
keresztül irányítják a PM mőködését. A perifériás szabályozás (dejodázok) mindkét idıtartam
esetén megjelenik, de jelentısége kisebb, mint a centrálisé. Ez némileg eltér a csirkében
kapott képtıl: csirkékben rövid távon a dejodázok szabályozzák az elérhetı T3-koncentrációt,
a centrális szabályozás pedig a hosszú távú szabályozó mechanizmusok részét képezi.
További különbség, hogy a patkányok májában nem D2 és D3, hanem D1 és D3 van, ezért a
változásokért az utóbbi enzimek mőködésváltozása a felelıs. A csökkent hormonaktiválás
következtében kevesebb T4 fogy, ami csökkenti a T4 felezési idejét. A megemelkedett
T4-koncentráció viszont csökkent TSH-koncentrációt eredményez. A csökkentett
energia-bevitel és a nagy mértékben csökkenı zsírdepók miatt e csoportokban találhatjuk a
legalacsonyabb plazma glükóz-, inzulin- és leptinkoncentrációkat. E csoport mutatja a
legkisebb szomatomotoros aktivitást, a legnagyobb testsúlycsökkenést, RQ-juk viszont
magasabb, mint az MP-csoporté.
A fruktózetetés hatására a kísérlet 12. órájában a centrális PMH-szabályozó rendszer
csökkentette a TSH-termelést, azonban a dejodázok közremőködésével végül magasabb
PMH-szint mutatkozott a MF-csoportban, mint a K-csoportban. A kísérlet végére a fruktóz
hatása a PMH-kat illetıen annyiban változik, hogy csökken a perifériás szabályozó rendszer
szerepe, és jobban érvényesül a centrálisé, aminek hatására csökken az aktív
PMH-koncentráció, bár az állatok energia-felhasználása magasabb, mint a K-csoporté.
Hosszú távon ez az egy takarmány okoz kis mértékő testtömeg-növekedést, ezt a csökkent
T3- és a megemelkedett inzulinszintre vezetjük vissza. Ugyanakkor a fruktóz megemeli a
plazma TG- és koleszterinkoncentrációt, de nem károsítja a májat.
A zsírban gazdag diétán tartott csoportok meglepetéssel szolgáltak. A
PMH-metabolizmus szabályozásában a palmitátetetés elsı 12 órája során a perifériás
szabályozás (elsısorban a D3 változása révén) dominált, amelynek nettó eredményeképp
szignifikánsan megemelkedett az aktív PMH-koncentráció. A kísérlet végére megerısödött a
centrális PMH-szabályozás hatása, aminek hatására csökkent ugyan a T3-plazmakoncentráció
a kísérlet 12. órájához képest, de még így is magasabb volt, mint a K-csoportban, így a
109

AZ ENERGIAHÁZTARTÁS VIZSGÁLATA PATKÁNY MODELLBEN
szervezet palmitátetetés során is alkalmazkodott a megnövekedett energia-bevitelhez. A
megnövekedett energia-bevitel ellenére a kísérlet végére is a csökkent leptin- és
inzulinkoncentráció, valamint a testtömeg-vesztés jelentkezett, ami arra utal, hogy a
palmitátetetés relatív energiahiányhoz vezet.
110

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
10. A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ
10.1 BEVEZETÉS
VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ
SZARVASMARHÁBAN
10.1.1 A tejelı tehenek energiaháztartása az ellés körüli idıszakban
Jól ismert jelenség, hogy az ellés körüli idıszakban a tejelı tehenek energiaháztartása
ún. negatív energia egyensúly (NEE) állapotában van: az energiaigény meredeken emelkedik
a laktáció megkezdıdése miatt, míg az energia-felhasználás elmarad a vehemépítés illetve a
tejtermelés miatt megnıtt igényektıl. Ha a NEE elmélyül, dekompenzálttá válhat. A NEE-hez
általában számos rendellenesség társul: zsírmáj-szindróma, ketosis, méhlepény-visszatartás,
oltógyomor-helyzetváltozás, immunszupresszió stb. Az energiaigény- és a felvétel között akár
30-40 % is lehet a különbség, míg a tehén a testsúlyának 1,5-2 %-át is elveszítheti. Az
energiaigény fedezése érdekében a tehén mobilizálja a zsírtartalékait (Jorritsma és mtsai.,
2003; Nafikov és mtsai., 2006; Wathes és mtsai., 2007).
Tejelı tehenekben a NEE idıszaka egybeesik a méhinvolúció és a petefészek-ciklicitás
visszaállásával, valamint elérheti az elsı postpartum ivarzás és inszemináció idejét is. A NEE
gátolja a szaporodásbiológiai aktivitást, ugyanis csökkenti az LH-pulzusfrekvanciát (Butler és
Smith, 1989; Chagas és mtsai., 2007) és a plazma inzulin és IGF-I-koncentrációját, és így
késlelteti az elsı ösztradiol-termelı domináns tüszı és az azt követı ovuláció kialakulását
(Pethes és mtsai., 1985; Bartha és mtsai., 2005). A NEE emellett megváltoztathatja a petesejt
kompetenciáját és az embrió életképességét (Huszenicza és mtsai., 1987; Huszenicza és
mtsai., 1988; Miyoshi és mtsai., 2001; Meikle és mtsai., 2004; Kadokawa és mtsai., 2006;
Chagas és mtsai., 2007).
Annak ellenére, hogy Canfield és Butler (1991) szerint az energetikai állapotnak kicsi
hatása van az állat vérglükóz-koncentrációjára, a glükogén anyagok csökkent elérhetısége a
NEE alatt zsírmáj kialakulásához vezethet (Grummer, 1993), ugyanis a hiányzó
energiaforrások pótlása érdekében az állatok zsírt mobilizálnak a zsírraktáraikból, és az így
felszabadult FFA-k a májban metabolizálódnak. Ha a máj zsíroxidáló illetve VLDL-képzı
kapacitása kimerül, a felesleges zsírsavak TG formájában lerakódnak a májban, és így zsírmáj
alakul ki. A zsírmobilizáció különösen jelentıs a Holstein-Fríz szarvasmarha-fajtában,
ugyanis ezt a fajtát arra szelektálták, hogy hajlamos legyen lebontani az energiaraktárait a
111

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
nagy tejtermelés érdekében (Wathes és mtsai., 2007). A májelzsírosodás gátolja a
májmőködést, és ennek következtében érinti a GNG-t és a hormon-metabolizmust is
(Jorritsma és mtsai., 2000; Nafikov és mtsai., 2006). Mivel a tejelı tehenek
szárazanyag-felvételének kapacitása az ellés körüli idıszakban korlátozott, az általánosan
elfogadott stratégia a takarmány energiatartalmának glükogén anyagok (pl. propilén-glikol
[PGL]) hozzáadásával történı növelése (Emery és mtsai., 1964; Studer és mtsai., 1993).
10.1.2 A tejelı tehenek pajzsmirigyhormon-háztartása
A PMH-k, mint az anyagcsere „karmesterei”, részt vesznek az ellés körüli idıszakban
jellemzı metabolikus feltételekhez való alkalmazkodásban (Pethes és mtsai., 1985; Bartha és
mtsai., 1989; Capuco és mtsai., 2001). Az energiaegyensúlyt a szervezet egyrészt a PM
mőködésének a szabályozásával próbálja meg fenntartani, másrészt pedig a perifériás (nem
PM) szövetek a saját dejodáz-készletük segítségével beállítják a számukra szükséges, az
aktuális energia-ellátottságuknak megfelelı T4/T3 arányt. Kérıdzıkben az egyik
legfontosabb perifériás szerv a máj, ami egyben hormonexportáló tulajdonsággal is bír: a
megtermelt T3-at nem csak helyben használja fel, hanem azt a vérkeringése bocsátva
hozzájárul más, a T4-T3 átalakításra kevésbé képes, ún. hormonimportáló szövetek (pl. tüdı)
megfelelı PMH-ellátásához. A kérıdzık májában a D1 katalizálja a T4-T3 átalakulást, és
ennek révén ez az enzim a plazma T3-koncentráció legfontosabb szabályozója (Köhrle, 1999;
Pezzi és mtsai., 2003). Az alacsony T3-koncentrációkat több kutatócsoport összefüggésbe
hozta az alacsony szaporodásbiológiai mutatókkal (Huszenicza és mtsai., 2002; Reist és
mtsai., 2003; Meikle és mtsai., 2004).
Szarvasmarhákban a korai laktáció idején, amikor feltételezhetı a NEE, más élettani
állapotokhoz viszonyítva a plazma T4-koncentráció elérik mélypontját (31,6±1,4 ng/ml), és a
T3-koncentráció is alacsony (3±0,3 pg/ml). Késıbb, a laktáció további szakaszaiban a
PMH-plazmakoncentrációk növekednek, és a szárazonállás idején érik el a
csúcskoncentrációkat (T4: 43,11±1,23 ng/ml; T3: 5,17±0,36 pg/ml) (Pethes és mtsai., 1985).
Romo és mtsai. (1997) valamint Pezzi és mtsai. (2003) szerint a máj D1-aktivitása a korai
laktáció idején volt a legalacsonyabb. Szerintük a csökkent májbeli D1-aktivitás és a
következményesen csökkent T3-koncentráció a májelzsírosodásnak lehet a következménye.
Bár nem csak a májelzsírosodás, hanem a csökkent szénhidrát-bevitel is befolyásolja a
PMH-dejodációt, ugyanis a T4-T3 átalakítás szénhidrátfüggı folyamat (Danforth és Burger,
1989): a glükóz közvetlenül serkenti a D1 expressziót a májsejtekben (Brown és mtsai.,
112

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
1997). Összességében az ellés körüli idıszakban észlelhetı jelenségek mind abba az irányba
hatnak, hogy csökkenjen a T3-elıállítás.
10.1.3 A tejelı tehenek leptinháztartása
A leptin – ahogy a bevezetıben ismertettem – fıleg a fehér zsírszövetben termelıdik, és
a zsírtartalékok mennyiségérıl és változásáról informálja a hypothalamust. A hypothalamus
pedig szabályozza az energiaháztartást, az endokrin és a szaporodási funkciókat (Chilliard és
mtsai., 2001; Bartha és mtsai., 2005). Ismert tény, hogy a leptin elısegíti a szaporodási
tengely aktiválódását, ha az energetikai stressz idıszakában a leptin koncentrációja elér egy
küszöbszintet (Meikle és mtsai., 2004; Zieba és mtsai., 2005; Chagas és mtsai., 2007).
Az ellés körüli idıszakban, a NEE illetve a csökkent takarmányfelvétel miatt kialakuló
zsírbontás nagymértékben befolyásolja a tehenek plazma leptinkoncentrációját. Szárazonálló,
vemhes tehenekben, egy hónappal az ellés elıtt 5-9 ng/ml leptinkoncentrációk mérhetık. Az
ellés elıtt 1-4 héttel a leptinkoncentráció csökkenni kezd, és ez ellés után egy héttel éri el a
mélypontot (3-6 ng/ml). Ez után a laktáció elsı 3-4 hete során a leptinkoncentráció lassan
emelkedik, majd vagy tovább emelkedik, vagy pedig 5-7 héttel az ellés után újabb mélypontot
ér el (Chilliard, 2005).
A tejelı tehenek energiaháztartása fıbb tényezıinek az ellés körüli idıszakban
mutatkozó változásait a 25. ábra (113. oldal) foglalja össze.
Testtömeg (kg)
Plazma leptin (ng/ml)
-2 0 2 4 6 8 10 12
ELLÉS
Plazma leptin koncentráció
Energiaigény
Energiafelvétel
Testtömeg
113
Laktáció (hét)
25. ábra
Peripartum tejelı tehenek energiaháztartásának változása és annak következményei
(Chilliard és mtsai. [2005] alapján Gyırffy A. [2008])
Energia (MJ/nap)

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
Szarvasmarhában a leptin két leptin receptor izoformán keresztül fejti ki hatását. A
leptin és a Ob-R-ok mRNS-ét szarvasmarhában számos szövetben leírták. Szarvasmarhák
májában csak Ob-Ra és Ob-Rb génexpressziót állapítottak meg, a leptin gént nem mutatták ki
(Chelikani és mtsai., 2003). Mind a receptor hosszú formája (Ob-Rb), mind pedig a rövid
formája (Ob-Ra) rendelkezik szignáltranszdukciós hatással. Szarvasmarhákban nincs Ob-Re,
amely patkányokban a leptin szállításában játszik szerepet. Szarvasmarhák vérplazmájában
még nem mutattak ki leptinkötı fehérjét (Chilliard és mtsai., 2005). A leptin fıbb élettani
hatásaiért az Ob-Rb a felelıs (Tartaglia, 1997; Chelikani és mtsai., 2003). Az Ob-Ra-nak
szintén van szignáltranszdukciós hatása (Bjorbaek és mtsai., 1997), de emellett szerepe van a
leptin transzportjában is (Chelikani és mtsai., 2003). Bartha és mtsai. (2005) felvetették annak
a lehetıségét, hogy szarvasmarha tıgyében a helyben termelt leptin parakrin úton, Ob-Ra-n
keresztül hat a tıgy epithelsejtjeire, és csökkenı szisztémás leptinkoncentráció mellett is
biztosítja a megfelelı mértékő tejtermelést.
10.1.4 Célkitőzés
Mivel az egy héttel az ellés utáni idıszak kritikus az általános zsírmobilizáció és a
zsírmáj kialakulása szempontjából, az ellés utáni 7-10. napon máj- és vérmintákat vettünk,
hogy ellenırizzük azt a feltevésünket, hogy a tejelı szarvasmarhák mája – más fajokhoz
hasonlóan – rendelkezhet egy saját védekezı mechanizmussal azáltal, hogy helyben
zsírmobilizáló hatású leptint termel. Ha feltevésünk beigazolódik, akkor azt is tudni szerettük
volna, hogy az ismert, a májban expresszálódó leptin receptorok közül a feltételezett változás
melyik izoformára hat.
A kérdés megválaszolására az ismerten glikoneogenetikus hatású PGL-t adtuk a kezelt
csoportnak, és megmértük az állatok BCS-ét, plazma PMH- (T4 és T3), leptin- és
FFA-koncentrációit, a máj összlipid (TL)-tartalmát és a májbeli D1, leptin, leptin receptor
(Ob-Rb és Ob-Ra) mRNS expressziójának változását.
10.2 ANYAG ÉS MÓDSZER
10.2.1 Kísérleti állatok
A kísérletet az Aranykalász Mgtsz. mezıkeresztesi telepén, tizenhat többször ellett
(laktációs periódus: 2.8±0,3) Holstein-Fríz tehénen (Bos taurus), tavasszal végeztük. Az
állatokat a szárazonállás elsı hat hetében külön karámban tartották, ahol kukoricaszilázzsal
(10 kg/egyed) és főszénával (ad libitum) takarmányozták ıket. Két héttel az ellés elıtt az
114

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
állatokat áthelyezték az elletı istállóba (4 állat/boksz), ahol az ellés utáni 7-10. (8,21±0,30)
napig tartották ıket. Az elletıben az állatok ad libitum komplett takarmánykeveréket („Total
mixed ration”, TMR) kaptak, amelynek energiatartalma az ellés elıtt 6,5 NEl/kg, ellés után
6,85 MJ NEl/kg volt. A TMR kukoricaszilázst, lucernaszénát, főszénát és koncentrátumot
tartalmazott a tejelı tehén adott laktációs fázisra vonatkozó standard táplálóanyag-igényének
megfelelıen (National Research Council, 1990; 15. Táblázat, 115. oldal).
15. Táblázat Az elletıben adott TMR jellemzı paraméterei az ellés elıtt illetve az ellés után
Paraméter TMR az ellés elıtt TMR az ellés után
Kukoricaszilázs (kg) 10 12
Lucernaszéna (kg) 4 3
Főszéna (kg) 4 2
Inert zsírral dúsított koncentrátum (kg) 1,8 7,5
Energiatartalom (MJ NEl) 6,5 6,85
Nyersfehérje (%) 19,0 19,0
Az ellés utáni 7-10. napon az állatokat a tejelıistállókba helyeztük át (70-80
egyed/csoport). A tejelı állatok TMR-je (energiatartalom: 7,23 MJ NEl/kg) kukoricaszilázst,
lucernaszénát, főszénát és koncentrátumot tartalmazott az adott egyed laktációs fázisának
megfelelıen.
Az állatokat 14-16 nappal az ellésük várható idıpontja elıtt két csoportba (kontroll és
kezelt) osztottuk. A kezelt csoport (n = 6) naponta 300 g por alakú PGL-készítményt kapott
(United Állatgyógyászati Kft., Budapest) a reggeli fejés után (7 órakor) a TMR-re szórva,
amelynek a kb. energiatartalma 5,05 MJ NEl volt. A PGL-kiegészítést 14-16 nappal az ellés
elıtt kezdtük és 7-10 nappal ellés után fejeztük be. A PGL-kiegészítéssel ellés elıtt 14 %-kal
több energiát kapott az állat, mint a napi energiaigénye, a korai laktáció idején ugyanez plusz
5 %-ot jelentett. Az állatok testtömege 625±67 kg, BCS-e 3,0 és 4,0 között volt az Edmonson
és mtsai. (1989) által szerkesztett 1,0-5,0 skálán. A teheneket elletıben tartották az ellés elıtti
14-16. naptól az ellés utáni 7-10. napig. Az állatokat naponta kétszer fejték (reggel 6-kor és
délután 4-kor). Az állatkísérleteket a helyi állatorvosi hatóság engedélyezte, és azokat a
hatályos állatvédelmi elıírásoknak megfelelıen végeztük.
10.2.2 Mintavételezés
10.2.2.1 Vérvétel
Az állatoktól az ellés utáni 7-10. napon, a reggeli fejés után vérmintát vettünk a PMH-
és FFA-plazmakoncentrációk meghatározása végett. A vérmintákat Na-EDTA tartalmú
115

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
„Vacutainer” csövekbe vettük, majd azokat lecentrifugáltuk és a plazma aliquotokat
feldolgozásig -20 °C-on tároltuk.
10.2.2.2 Májmintavétel
Az ellés utáni 7-10. napon, a vérmintavételeket követıen májszövetmintákat vettünk
perkután biopsziával (Gaál és Husvéth, 1983). A mintákról leitattuk a vért, majd kettévágtuk
ıket. Valamennyi mintát folyékony nitrogénben gyorsan lefagyasztottuk, majd feldolgozásig
-75 °C-on tároltuk.
10.2.3 Laboratóriumi mérések
10.2.3.1 Plazma T3- és T4-koncentráció mérése
A plazma T4- és T3-koncentrációt „ 125 I-Spec RIA coated tube kits” (Izotóp intézet Kft.,
Budapest) készlet felhasználásával, a gyártó elıírásai szerint mértük meg. A tesztcsövekben a
radioaktivitást automata γ-mérıvel (Wizard 1470, PerkinElmer, MA, USA) detektáltuk. A
mérési módszert a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Szülészeti és
Szaporodásbiológiai Tanszékén módosították és validálták szarvasmarha plazmára (Meikle és
mtsai., 2004; Kulcsár és mtsai., 2006).
10.2.3.2 Plazma leptinkoncentráció mérése
A plazma leptinkoncentrációkat kérıdzı-specifikus, homológ, dupla-ellenanyaggal,
„non-equilibrum” 125 I-RIA módszerrel mértük meg (Delavaud és mtsai., 2000 és 2002). A
mérési módszert a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Karának Szülészeti és
Szaporodásbiológiai Tanszékén módosították és validálták szarvasmarha plazmára (Meikle és
mtsai., 2004; Kulcsár és mtsai., 2006).
10.2.3.3 Plazma FFA-koncentráció mérése
A plazma FFA-koncentrációkat kolorimetriás módszerrel, FFA Reagent (Randox
Laboratories Ltd., Ardmore, UK) felhasználásával, a gyártó elıírásai alapján (Nishina és
mtsai., 2003) végeztük.
116

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
10.2.3.4 Plazma BHB-koncentráció mérése
A plazma BHB-koncentrációkat kolorimetriás módszerrel, „D-3-Hydroxybutyrate kit”
(Randox Laboratories Ltd., Ardmore, UK) felhasználásával, a gyártó elıírásai alapján
végeztük.
10.2.3.5 A máj TL-tartalmának mérése
A májmintákból Folch és mtsai. (1957) módszerét alkalmazva kivontuk a TL-t, majd a
kloroform-metanol extraktumot 50ºC-on tartottuk kiszáradásig (nitrogén-atmoszférában),
majd megmértük a száradás után kapott anyag tömegét. A minták TL-tartalmát grammokban,
1 kg nedves szövetre vonatkozatva adjuk meg.
10.2.4 RNS-izolálás és reverz transzkripció
A májszövet-mintákból SV Total RNA Isolation Kit felhasználásával (Promega Co.,
Madison, WI, USA) totál RNS-t izoláltunk a gyártó elıírása szerint. Az izolált RNS
minıségét spektrofotometriával ellenıriztük. Csak azokat az RNS-mintákat használtuk fel
RT-PCR-hez, amelyek A260/A280 aránya 1,6 és 2,0 között volt. Az RT-PCR során 3,0 µg
totál RNS-t írtunk át komplementer DNS-sé (cDNS) Moloney-Murine Leukemia Virus
(M-MLV) Reverse Transcriptase (Promega Co., Madison, WI, USA) és Oligo(dT)15 Primer
(Promega Co., Madison, WI, USA) felhasználásával, az enzim gyártójának elıírásai szerint.
Az RT-PCR-t követıen az ott átírt cDNS-t használtuk mind a hagyományos, mind a
kvantitatív PCR reakciókban. (A reakciók részletes leírását l. a 9.2.11.1 fejezetben.)
10.2.5 Kvantitatív polimeráz láncreakció
10.2.5.1 Primertervezés
A primerek megtervezéséhez a GenBank-ban (National Center for Biotechnology
Information, Bethesda, MD, USA) fellelhetı szarvasmarha referencia génszekvenciákat
használtuk fel. A primerek megtervezéséhez a Light Cycler Probe Design Software-t
használtuk (F. Hoffmann-La Roche Ltd, Basel, Switzerland). Két primerpárt (ap15-ap16,
ap22-ap23) Sayed-Ahmed és mtsai. (2004) közleményébıl vettünk át (16. Táblázat, 118.
oldal). A primereket úgy terveztük meg, hogy minimum egy exon-intron határon átíveljenek,
hogy RNS-specifikusak legyenek.
117

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
16. Táblázat A PCR során alkalmazott primerpárok és tulajdonságaik
Primer-pár Gén
GenBank
elérési szám
Primerek („Forvard” / „Reverz”)
gp15-gp16 β-aktin NM_173979.3 5’CGTGACATCAAGGAGAAGCTCTGC3’/
5'GATGGAGGGGCCGGACTCATCGTA3'
gp19-gp20 D1 AF318504.1
5’ACATCGAAGAAGCACATGCATCAG3’/
5’CTCCTGGAGCACATAGAGCCTCTC 3’
ap15-ap16 Leptin U50365.1
5’GCAGTCCGTCTCCTCCAAACAGAG3’/
5’CATGTCCTGTAGTGACCCCTGCAG3’
gp33-gp34 Ob-Ra AB199590.1
5’CGTTTCATTTATAGCACGTCAGTG3’
5’CAAAGAATGTCCGTTCTCTTCTGA3’
ap22-ap23 Ob-Rb AB199589.1
5’AGGGTTCTATTTGTATTAGTGACC3’/
5’GAAATTTCCCTCAAGTTTCAAAAG 3’
118
Tapadási
hımérséklet
( o C)
Termék
(nukleotid)
56 °C 480
63 °C 206
60 °C 480
58 °C 480
58 °C 480
A primerpárokat hagyományos PCR reakció alkalmazásával ellenıriztük (Thermolyne
Amplitron II, Barnstead/Thermolyne, Dubuque, IO, USA; a reakcióelegy összetételét l. a
9.2.11.2 fejezetben). A PCR-ciklus az alábbiak szerint állt össze:
• Kezdeti denaturáció: 94 °C, 2 perc
• PCR-ciklusok (35 ciklus):
• Denaturáció: 94 °C, 40 mp
• Primertapadás: 56-58 °C, 40 mp (hımérséklet az adott primerpártól
függıen, 16. Táblázat, 118. oldal)
• Elongáció: 72 °C, 40 mp
• Befejezı elongáció: 72 °C, 5 perc
A kierısített termékeket 1 %-os agarózgélben (BioWhittaker, Rockland, ME, USA)
végrehajtott elektroforézissel mutattuk ki. A gélbe 2µg/ml etídium-bromidot (Sigma-Aldrich
Co., St. Louis, MO, USA) tettünk, és a gélt UV-transzluminátoron (Hoefer Inc., San
Francisco, CA, USA) vizsgáltuk meg. A primerek minıségét úgy ellenıriztük, hogy a
kierısített célgén (leptin, Ob-Ra, Ob-Rb, és D1) szakaszoknak megfelelı csíkok intenzitását a
szintén kierısített kontroll génnek (citoplazmatikus β-aktin) megfelelı csíkok intenzitásához
hasonlítottuk. Csak azokat a primerpárokat fogadtuk el, amelyek megfelelı mérető és
mennyiségő terméket eredményeztek.
10.2.5.2 Kvantitatív PCR
A májbeli génexpressziót QPCR reakcióban mértük meg, valós-idejő PCR készülék
segítségével (LightCycler 2.0, F. Hoffmann-La Roche Ltd, Basel, Switzerland), SYBRGreen I
fluoreszcens festék felhasználásával (Hoffmann-La Roche Ltd, Basel, Switzerland), a gyártó

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
elıírása szerint (a reakcióelegy összetételét l. a 7.2.11.3). Az optimalizált PCR-ciklus az
alábbiak szerint állt össze:
♦ Kezdeti denaturáció: 95 °C 30 mp
♦ PCR ciklusok
Denaturáció : 95 °C 0 mp
Tapadás: a primerpárra specifikus hımérsékleten (16. Táblázat, 118.
oldal) 5 mp
Extenzió: 72 °C 21 mp
♦ Fluoreszcens detekció: 85 °C 0 mp
Minden egyes PCR futtatás után olvadáspont-analízis végeztünk (9.2.11.3 fejezet).
Az amplifikált termékeket elıször agarózgél-elektroforézissel és
olvadáspont-analízissel, végül szekvenálással ellenıriztük (Applied Biosystems ABI 3100
Genetic Analyzer, Mezıgazdasági Biotechnológiai Központ, Gödöllı).
10.2.6 Statisztikai elemzés
A testtömeg-indexet (BCS), a máj TL-, plazma T3-, T4-, leptin- és
NEFA-koncentrációkat Khi-négyzet próbával és Student-féle t-próbával értékeltük ki
(Microsoft Office Excel, Microsoft Co., USA). Az eredményeket átlag±SEM, illetve a
kontroll csoporthoz (100 %) viszonyítva százalékos formában is megadjuk.
A QPCR adatokat a 9.2.12 fejezetben ismertetettek szerint elemeztük.
10.3 EREDMÉNYEK
A PGL-lel kezelt állatokban mind a T3-, mind a T4-koncentrációk szignifikánsan
(p

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
17. Táblázat Plazma T4-, T3-, FFA és BHB-koncentrációk, BCS, májbeli mRNS- és TG-tartalom
a kontroll és a PGL-lel kezelt csoportban, a májbiopszia napján (7-10. napon az ellés után)
A szignifikáns változásokat a táblázatban csillaggal jelöltem. Szignifikanciaszintek: *** p≤0,001, **
p≤0,01, * 0.01

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
változásokat jobban megérthetjük, amint a klasszikus energiaszabályozó faktorok, a PMH-k
és az újabban felfedezett faktorok, mint a leptin interakcióit jobban ismerjük. Maga a pontos
molekuláris mechanizmus, amin keresztül a többletenergia felvétele kifejti jótékony hatását a
májban, még kevéssé ismert. Jelen kísérletben a PGL, egy, a májban metabolizálódó glükogén
takarmány-kiegészítı hatását vizsgáltuk a máj metabolikus állapotára és néhány
plazma-paraméterre ellés után levı tehenekben. A májbiopszia idıpontját úgy választottuk
meg az ellés idıpontjához képest, hogy azon az idıtartamon belül legyen, amikor még
mérhetı változások észlelhetıek mind a leptin és mind PMH-értékekben (a vérplazmában és
génexpressziós szinten is) (Pethes és mtsai., 1985; Romo és mtsai., 1997; Kadokawa és
mtsai., 2000; Block és mtsai., 2001; Chilliard és mtsai., 2001; Liefers és mtsai., 2003; Pezzi
és mtsai., 2003; Chelikani és mtsai., 2003; Meikle és mtsai., 2004). A napi PGL-adagot azon
korábbi kísérletekben alkalmazott adatok alapján állapítottuk meg, amelyekben por alakú
PGL alkalmazásával javuló metabolikus állapotot értek el tejelı szarvasmarhákban az ellés
körüli idıszakban (18. Táblázat, 121. oldal).
18. Táblázat Tejelı teheneknek az ellés körüli idıszakban, por alakú készítményben adott
PGL-mennyiségek, amelyek alkalmazásával más kutatócsoportok javuló metabolikus állapotot értek el
PGL
mennyisége
Forrás
(g/nap)
114 Emery és mtsai., (1964)
200 Cozzi és mtsai., (1996)
210 Shingfield és mtsai., (2002)
227 Emery és mtsai., (1964)
336 Christensen és mtsai., (1997)
400 Cozzi és mtsai., (1996)
Várakozásainknak megfelelıen, a plazma T4- és T3-koncentrációk a korai postpartum
idıszaknak megfelelıen alakultak, és szignifikánsan magasabbak voltak a kezelt állatokban,
mint a kontrollokban. A megemelkedett T3-koncentráció megfelel annak a megfigyelésnek,
hogy a T4-T3 átalakítás szénhidrát-függı folyamat (Brown és mtsai., 1997). A T3-termelés az
alapanyagul szolgáló T4 megfogyásával jár, amit a központi visszacsatoló rendszer
aktiválódása miatt a PM pótol, így a kezelt csoport T4-szintje érthetıen magasabb lesz, mint a
kontrolloké (Tveit és Larsen, 1983). A plazma BHB-koncentráció mindkét csoportban az
élettani határértékeken belül volt, de a PGL-lel kezelt csoportban nem szignifikánsan
alacsonyabb volt, mint a kontrollban.
A zsírmobilizáció követése érdekében meghatároztuk a plazma FFA-koncentrációt is: a
kontroll és a kezelt állatok plazma FFA-koncentrációja magasabb volt az élettani értékeknél,
de közöttük nem találtunk szignifikáns különbséget. Ez arra utal, hogy valószínőleg mindkét
121

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
csoportban megnövekedett a zsírmobilizáció, mivel közvetlenül az ellés utáni idıszakban
vizsgáltuk a teheneket, de a plazma FFA-koncentráció a BCS eredmények alapján nem kóros.
Ugyanakkor a máj TL-tartalma a PGL-lel kezelt csoportban szignifikánsan alacsonyabb volt,
mint a kontrollban, amelyek máj TL-tartalma enyhe májelzsírosodást jelzett. Annak
érdekében, hogy megtudjuk, vajon májban zajló folyamatok szerepet játszottak-e ebben,
génexpressziós szinten megvizsgáltuk a két legjelentısebb metabolikus szabályozó tényezıt
(a PMH-kat és a leptinrendszert).
A PGL-kezelés szignifikánsan megemelte a májbeli D1-, leptin- és Ob-Ra mRNS
expressziót. Brown és mtsai. (1997) szerint a glükóz közvetlenül serkenti a D1 génexpressziót
a májsejtekben. A mi jelen eredményeink megerısítik ezt. A megnövekedett T4-T3 átalakulás
nagy részben biztos májeredető, ugyanis emlısökben a máj és a vese D1-aktivitásánál fogva a
legfontosabb aktív PMH-t exportáló szerv (Pezzi és mtsai., 2003), de a máj tömegénél fogva
valószínőleg sokkal jelentısebb szerepet játszik ebben a folyamatban, mint a vesék. Chelikani
és mtsai. (2003) már kimutatta az Ob-R-ok jelenlétét szarvasmarhák májában, de ezek
funkciója még nem tisztázott. A leptin gén expresszióját viszont – legjobb tudomásunk szerint
– még nem írták le szarvasmarhákban, csak néhány más állatfajban (Marra, 2007), ezért
megvizsgáltuk, hogy létezik-e egy helyi leptinrendszer a tehenek májában, és ha igen, hogyan
reagál a vizsgált feltételek között. A leptin és mindkét Ob-R (Ob-Ra és Ob-Rb) mRNS-ét
azonosítottuk a tehenek májában. PGL-kezelés hatására a májbeli Ob-Ra mRNS expressziója
megnövekedett, ami arra enged következtetni, hogy az Ob-Ra szinteket befolyásolja az állatok
pillanatnyi metabolikus állapota. A leptin közismerten lipolitikus hatású (Bobe és mtsai.,
2004): a leptin aktiválja az AMP-aktiválta-protein-kinázt (AMPK), ami viszont inaktiválja az
ACC-t és így csökkenti az intracelluláris malonil~KoA koncentrációt. Utóbbi a zsírszintézis
egyik legfontosabb kiinduló vegyülete (Unger, 2004). Emellett a leptin serkenti a
mitokondriális β-oxidáció (zsírégetés) sebesség-meghatározó enzimének, a CPT-I-nek az
aktivitását. Következésképpen, leptin hatására a lipogenezis csökken, míg a zsírégetés nı: így
a leptin megvédi a nem zsírszövet-típusú szöveteket a lipotoxicitástól (Bartlett és Eaton,
2004).
A fentiek alapján joggal feltételezhetı, hogy a PGL-kezelt állatok májának csökkent
TL-szintje a leptinrendszer aktiválódásának a következménye. Bradford és mtsai. (2006)
szerint a propionát tejelı tehenekben nem befolyásolja a plazma leptinkoncentrációt, ami
megegyezik a mi eredményünkkel. Mivel a leptin jól ismert szisztémás hatásait a Ob-R
hosszú formáján (Ob-Rb) keresztül fejti ki (Chelikani és mtsai., 2003), és a PGL – ami a
bendıben már a felszívódás elıtt propionáttá metabolizálódik – pedig nem hat a plazma
122

A ZSÍRMÁJ KIALAKULÁSA ELLEN HATÓ VÉDEKEZİ MECHANIZMUS TEJELİ SZARVASMARHÁBAN
leptinkoncentrációra (Bradford és mtsai., 2006), feltételezzük, hogy a májban a Ob-R rövid
formája (Ob-Ra) játszhat szerepet a helyben termelt leptin hatásának közvetítésében. Jóllehet
további vizsgálatok szükségesek, hogy oki összefüggést lehessen megállapítani a májbeli
Ob-Ra-aktiváció és a zsírlerakódás megelızése között. Ha ez utóbbi összefüggés tisztázható,
akkor az Ob-Ra a jövıben potenciális célja lehet a májvédı anyagokat fejlesztı
gyógyszeripari kutatásoknak.
Az Ob-Rb mRNS-expresszió tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget a
kezelt és a kontroll állatok között. Ebbıl arra következtetünk, hogy a leptin Ob-Rb-n kifejtett
hatásai más, PMH-független mechanizmusokban játszhatnak szerepet.
Bár érdekes lenne közvetlen kapcsolatot feltételezni a májbeli D1-aktivitás és a
leptinrendszer aktiválódása között, a jelen kísérleti körülmények nem engedték meg, hogy egy
ilyen feltételezett összefüggést megvizsgáljunk. Mivel lehetséges, hogy a máj eddig
ismeretlen mechanizmusokon keresztül aktiválja a leptinrendszerét, amely reagál a glükogén
vegyületekre, további in vivo kísérletekre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, milyen
kapcsolat van a májbeli PMH- és leptinrendszer között.
10.5 ÖSSZEFOGLALÁS
Eredményeink alapján az ellés körüli idıszakban alkalmazott PGL-kiegészítés növekvı
T4-T3 átalakulást eredményezett és aktiválta a májbeli leptin rendszert. A BCS,
zsírmobilizációs és máj-TL-adatok arra utalnak, hogy – legalábbis élettani korlátokon belül –
a májnak lehet egy olyan védekezı mechanizmusa, amely a zsírlerakódás ellen hat a
májsejtekben. Ebben a mechanizmusban a helyi leptin rendszer aktiválódása kulcsfontosságú
szereppel bírhat.
123

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
11. A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS
11.1 BEVEZETÉS
SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
A PMH-k madarakban is az energia-metabolizmus legfontosabb szabályozó tényezıi. A
PMH-háztartás alapfolyamatai madarakban hasonlóak az emlısökéhez; a madarak májbeli
dejodázainak energia-ellátottsághoz való alkalmazkodásának vizsgálata során azonban a
különféle kutatócsoportok madarakban más eredményeket kaptak, mint emlısökben. Míg
emlısökben a májbeli D1 és D3 játszik szerepet a csökkent energia-bevitelhez való
alkalmazkodásban, addig a madarak májában a D1 nem reagál az energiakorlátozásra, míg a
D3 aktivitáscsökkenéssel válaszol a táplálékkal felvett energia megfogyatkozására. Ezek
alapján feltételezték, hogy korlátozott energia-felhasználás esetén madarakban a vér
T3-koncentrációja a megnövekedett enzimatikus inaktiváció miatt mutat csökkenést (Van der
Geyten és mtsai., 1999). A csirke (házi tyúk, Gallus gallus domesticus) D2-gén klónozása
után Northern blot segítségével feltérképezték annak szöveti eloszlását: kiderült, hogy csirkék
májában – az emlısökkel ellentétben – jelen van a D2-gén (Gereben és mtsai., 1999). A csirke
D2-gén birtokában illetve a D2 májbeli expressziójának ismeretében lehetıvé vált annak a
vizsgálata, hogy vajon a D2 szerepet játszik-e a csökkent energia-bevitelt követı PMH-válasz
kialakulásában.
11.1.1 A pajzsmirigyhormon-háztartás jellegzetességei madarakban
A madarakban a PMH-háztartása számos ponton különbözik az emlısökétıl. Az
alábbiakban pontokba szedve, röviden összefoglalom a fıbb különbségeket:
• Míg emlısökben a vérben található PMH-k elsısorban specifikus szállítófehérjéhez
(tiroxin-kötı fehérje, „Thyroxine binding globulin”, [TBG]) kapcsolódnak, madarakban
eddig még nem írtak le specifikus PMH-kötıfehérjéket. A vérben található nagy
molekulájú, nem specifikus PMH-kötı fehérjék közül az albuminhoz elsısorban a T4, a
globulinokhoz pedig a T3 kötıdik (Davison és mtsai., 1978). Felnıtt és tenyészérett
tyúkokban emellett a T3 jelentıs része VLDL-hez illetve LDL-hez kötve van jelen a
plazmában, ami valószínőleg a PMH-k tojásba való bejutását segíti elı (Mitchell és Stiles,
1985).
• A specifikus PMH-kötıfehérje hiánya madarakban számos eltérést okoz az emlısökhöz
képest: egyrészt az emlısök vérében a PMH-k koncentrációja 8-10-szerese a madarakénak
124

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
(Greenacre és mtsai., 2001), másrészt a madarak vérében a PMH-k féléletideje rövidebb,
mint az emlısökében (Schmidt és Reavill, 2008).
• Madarakban a PM szinte kizárólag (99 %-ban) T4-et termel, ezért madarakban a perifériás
dejodáció fıszerepet játszik a PMH-háztartásban (Darras et al., 2006).
• Felnıtt csirkékben a TRH nem a PM T4-termelését, hanem a hypophysis GH-elválasztását
serkenti (Decuypere és mtsai., 2005; Kühn és mtsai., 2005).
• Míg emlısökben a rT3-at inaktívnak tekintik, addig csirkékben az rT3 a T3-mal ellentétes
hatású, hypometabolikus jellegő: csökkenti a szervezet O2-fogyasztását; ennek révén
elısegíti a hısokk kialakulását. Az rT3 hypometabolikus hatása erısebb, mint a T3
metabolizmust serkentı hatása (Abdel-Fattah és mtsai., 1990; Bobek és mtsai., 1993;
Niezgoda és mtsai., 2005).
• Mindhárom, az emlısökben leírt dejodáz enzim megtalálható csirkékben is (Darras és
mtsai., 2006), de az emlısökétıl eltérı szöveti eloszlásban. Az emlısök májában csak D1
és D3 expresszálódik (ember: Croteau és mtsai., 1996; patkány: Croteau és mtsai., 1996;
Bates és mtsai., 1999; szarvasmarha: Pezzi és mtsai., 2003; sertés: Wassen és mtsai.,
2004), míg csirkék májában mindhárom dejodáz, így a D2 is (Gereben és mtsai., 1999)
megtalálható.
• Csirkékben a perifériás dejodázrendszer T4-T3-átalakító aktivitása valamivel magasabb,
mint az emlısökben (Rudas és Pethes, 1984).
• A csirkéknek nincs barna zsírszövetük, ami emlısökben a PMH-metabolizmus egyik
fontos helyszíne. Ennek ellenére érdekes, hogy a kikelés idején, amikor a csirke aktívan
lélegezni kezd, a T3-koncentráció megemelkedik. Ez a folyamat hasonlít az újszülött
emlısök barna zsírszövetében mérhetı megnövekedett T4-aktiválásra (Johnston, 1971;
Abuid és mtsai., 1972; Mezentseva és mtsai., 2008).
• Éhezés hatására emlısökben a plazma T3-koncentrációk egyformán, a T4-koncentrációk
viszont fajtól függıen változnak: Emberben a vér T3-koncentrációja csökken, míg a T4-é
nem változik (Hugues és mtsai., 1984). Patkányokban (Kaplan és Utiger, 1978; Burger és
mtsai., 1980; Chopra, 1980; Boelen és mtsai., 2008) és sertésben (Slebodziński és mtsai.,
1982; Macari és Baraldi, 1983; Houpt és mtsai., 1986) éheztetés hatására a plazma T3- és
a T4-koncentráció egyaránt csökken. Szarvasmarhákban a bendımőködés sajátosságai
miatt nehéz az éheztetés hatását vizsgálni, ezért ebben a fajban a csökkentett illetve
megnövelt energia-bevitel hatásait vizsgálták. Szarvasmarhákban az energia-bevitel
csökkenése a plazma PMH-koncentrációk csökkenéséhez vezet (Pethes és mtsai., 1985).
Csirkékben éheztetés hatására a plazma T3-koncentráció – az emlısökhöz hasonlóan –
125

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
csökken, de a T4-koncentráció ezzel párhuzamosan megnövekszik (King és mtsai., 1977;
Klandorf és Harvey, 1985; Scanes és Grimiger, 1990; Van der Geyten és mtsai., 1999;
Buyse és mtsai., 2002; Reyns és mtsai., 2002).
11.1.2 Célkitőzés
Az alábbi kísérletben meg kívántuk vizsgálni, hogy a korlátozott energia-bevitel hogyan
hat a csirkék PMH-háztartására. Kísérleteink célpontjában a májbeli – fıleg D2 eredető –
dejodáció volt, de emellett mind a perifériás hormonaktiválást, mind a központi,
visszacsatolással szabályozó PMH-rendszert is vizsgáltuk. Az elsı, felmérı kísérletünkben
feltérképeztük a TK során mérhetı plazma hormonkoncentrációkat, a májbeli
hormonaktiválás és -inaktiválás mértékét, valamint a központi szabályozó rendszer vizsgálata
érdekében TRH-provokációs tesztet is végeztünk. A második, éheztetés során a májbeli
dejodázaktivitásokra fókuszáló kísérletünkben a dejodázaktivitások mellett kvantitatív PCR
alkalmazásával megmértük a májbeli D2-mRNS mennyiségét is.
11.2 ANYAG ÉS MÓDSZER
11.2.1 Kísérleti állatok és csoportosítás
Az elsı kísérletben 180 db napos broilercsirke kakast (Hunniahybrid, Bábolna Rt.,
Bábolna) vontunk be a kísérletbe. A kísérlet megkezdése elıtt valamennyi állatot ad libitum
elláttuk standard broiler indító- és nevelıtáppal (Bábolna Rt., Bábolna) és ivóvízzel. A
megvilágítás 14 óra világos és 10 óra sötét periódusokból állt. Az elsı napon 35 ºC
teremhımérsékletet biztosítottunk, majd a 4. naptól naponta 1 ºC-kal csökkentettük a
hımérsékletet, addig, amíg el nem értük a 18-21 ºC-ot. Az állatok elhelyezésére szolgáló
helyiség relatív páratartalma 40-60 % volt.
A 28. napon az állatokat három csoportra osztottuk (60 egyed/csoport): ad libitum etetett
kontroll csoport („100 % csoport”), 15 %-os takarmánykorlátozású (TK-ú) csoport (a kontroll
csoport által naponta elfogyasztott takarmány 85 %-át kapták meg napi adagként,
[„85 %-csoport”]), 30 %-os takarmánykorlátozású csoport (a kontroll csoport által naponta
elfogyasztott takarmány 70 %-át kapták meg naponta [„70 %-csoport”; a 85 %-csoporttal
együtt „TK-csoport”]). Az etetıket a ketreceken kívül helyeztük el, így könnyebben
megmérhettük a napi takarmányfogyasztást, illetve a takarmánykiszórást a takarmányfelvétel
5 %-ára tudtuk mérsékelni. A takarmányhoz való hozzáférés biztosítása érdekében az etetık
olyan hosszúak voltak, hogy a ketrec minden egyedére min. 7 cm etetıhossz jutott. Ivóvizet
126

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
minden kísérleti csoportnak ad libitum biztosítottunk. A kísérlet során egész nap megvilágítás
mellett tartottuk az állatokat, hogy kizárjuk az egyes napszakok hatását.
A második kísérletsorozatban 30, napos broilercsirke kakast (Bábolna Arbor Acres,
Bábolna Rt., Bábolna) három csoportba osztottunk (10 egyed/csoport). A kísérletet akkor
kezdtük el, amikor az állatok elérték a 4 hetes életkort. Az elsı csoportot ad libitum
takarmányoztuk (kontroll csoport [K], 100 %), a második csoportot 6 órát, a harmadik
csoportot pedig 12 órát éheztettük. Az állatokat ugyanolyan körülmények között tartottuk,
mint az elsı kísérlet állatait (az éheztetést kivéve).
A kísérletet a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara és a Leuveni Katolikus
Egyetem állatvédelmi elıírásainak megfelelıen végeztük.
11.2.2 Mintavételezés
Az elsı kísérletünk során hat, 12, 24, 36, 48 és 96 órával a TK megkezdése után vér és
májmintákat győjtöttünk az állatokból (mintavételenként és csoportonként 5-5 állatból). A
vérmintákat a szárnyvénából, EDTA-s vérvételi csövekbe vettük. A csövekbe győjtött vért a
vérvétel után hagytuk megalvadni (25 ºC, 2 óra), majd a véralvadék tetejérıl pipettával
leszívtuk a szérumot. Az így nyert szérummintákat feldolgozásig -20 ºC-on tároltuk. Ezt
követıen az állatokat túlaltattuk, a májukból pedig két-három darab 1 × 1 cm-es mintát
vettünk. A májmintákról papírvattán leitattuk a vért, majd folyékony nitrogénben hirtelen
lefagyasztottuk ıket. A májmintákat a feldolgozásig -75 ºC-on tároltuk.
vettünk.
A második kísérletben, az éheztetési periódus végén a fentiek szerint májmintákat
11.2.3 TRH-provokációs teszt
A mintavételezés elıtt csoportonként 5-5 csirkén TRH-provokációs tesztet végeztünk. A
TRH (iv., 2 µg/100g testtömeg, Sigma-Aldrich Inc., St Louis, MO, USA) beadása elıtt
közvetlenül illetve a beadás után 30 perccel a fentiek szerint vérmintát vettünk a
TRH-aktiválás elıtti és utáni szérum T3- és T4-koncentrációk megmérése végett.
11.2.4 Pajzsmirigyhormon-koncentrációk mérése
A vérmintákból két PMH, a T4 és a T3 vérplazma-koncentrációját mértük meg csirkére
optimalizált RIA technikával (Pethes és mtsai., 1978; Janan és mtsai., 2000). A reakcióelegy
127

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
az alábbi összetevıkbıl áll (T4-koncentráció méréséhez: 19. Táblázat [128. oldal],
T3-koncentráció méréséhez: 20. Táblázat [128. oldal]):
19. Táblázat Reakcióelegy T4-koncentráció méréséhez
Összetevı
Bemérendı térfogat /
1 ml reakcióelegy
Gyártó
T4 20-100 µl Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
Puffer I. + 20 µl összetevık: Sigma-Aldrich Inc., St. Louis,
MO, USA
Puffer II. ++ 580 µl összetevık: Sigma-Aldrich Inc., St. Louis,
MO, USA
T4* # 200 µl (8000-10000 cpm) Izotóp Intézet Kft., Budapest
T4-ellenanyag 100 µl (8000 × hígítás) Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
Vérplazmaminta 20-100 µl/minta
+
Puffer I.: 1 mM 5,5’-dietil-barbitursav, 64 mM barbitál-Na, 15 mM Na-azid
++
Puffer II.: 0,78 M EDTA, 2,7 M 8-anilino-1-naftalin-szulfonsav, 100 µl/l STEROX SE
# specifikus aktivitás: 1 kBq/minta
20. Táblázat Reakcióelegy T3-koncentráció méréséhez
Összetevı
Bemérendı térfogat /
1 ml reakcióelegy
Gyártó
T3 20-100 µl Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
Puffer I. 100 µl összetevık: Sigma-Aldrich Inc., St. Louis,
MO, USA
Puffer II. 500 µl összetevık: Sigma-Aldrich Inc., St. Louis,
MO, USA
T3* # 200 µl (8000-10000 cpm) Izotóp Intézet Kft., Budapest
T3-ellenanyag 100 µl (10000 × hígítás) Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
Vérplazmaminta 20-100 µl/minta
#
specifikus aktivitás: 1 kBq/minta
A mérés menete röviden: Elıször a vérplazmát (a mintát), majd a Puffer II.-t, végül
pedig a Puffer I.-et bemértük egy RIA-csıbe. A csövet 1,5 órán keresztül szobahımérsékleten
inkubáltuk, majd a jódizotópot ( 125 I) tartalmazó hormont, ezt követıen pedig a
hormon-ellenanyagokat mérjük bele a csövekbe. Az ellenanyagot úgy hígítottuk ki, hogy a
szabad/kötött hormonok aránya megközelítıleg 1:1 lett. A mintacsövek mellett több kontroll
csövet is alkalmaztunk (csak T4* ill. T3*, T4* ill. T3* és hormonmentes szérum, standard sor
jelöletlen, ún. „hideg” hormonokkal). A reakcióelegyet egy éjszakán keresztül inkubáltuk,
majd a kötött és szabad hormonok elválasztása érdekében 1 mg/ml aktív szenet (Norit A,
Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA) adtunk minden egyes csıhöz. A csöveket 30 percig
inkubáltuk úgy, hogy közben öt alkalommal vortex-en alaposan összekevertük a tartalmukat.
Centrifugálást (3000 rpm, 15 perc, 4 ºC) követıen az ellenanyagok által megkötött
hormon-molekulákat tartalmazó felülúszót új RIA-csıbe átöntöttük, és annak beütésszámát
gamma-mérıvel (NZ-322, Gamma Mővek, Budapest) megmértük.
128

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
11.2.5 A májbeli dejodázaktivitás mérése
A PMH-aktivációt (5’D út) Scanes és mtsai. (1983) módosított (Rudas és Pethes, 1986)
módszerének alkalmazásával mértük meg. A mérés végrehajtása hasonló a 9.2.10 fejezetben
leírtakhoz, azzal a különbséggel, hogy az alkalmazott reakcióelegy az alábbi volt (21.
Táblázat, 129. oldal):
21. Táblázat Reakcióelegy PMH-aktiváció (5’D út) méréséhez
Összetevı Végkoncentráció Gyártó
T4 0,67 µM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
DTT 8 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
EDTA 2 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
T4* # 100000 cpm Izotóp Intézet Kft., Budapest
Foszfátpuffer 0,15 M Dinátrium-hidrogén-foszfát: Sigma-Aldrich Inc.,
St. Louis, MO, USA
Májhomogenizátum (minta) 100µl/minta
# aktivitás: 5 kBq/minta
A D1-aktivitást és a hormon-inaktivációt (5-dejodáció, azaz D3-aktivitás) a 9.2.10
fejezetben leírtaknak megfelelıen mértük meg.
A D2-aktivitást ugyancsak a 9.2.10 fejezetben ismertetett eljárás alapján, az alábbi
reakcióelegyben (22. Táblázat, 129. oldal) mértük meg. A reakcióelegyhez a
D3 mőködésének gátlása érdekében T3-at, a D1-aktivitás kiküszöbölése végett pedig PTU-t is
adtunk.
22. Táblázat Reakcióelegy D2-aktivitás méréséhez
Összetevı Végkoncentráció Gyártó
T4 1 nM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
T3 0,1 µM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
EDTA 2 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
DTT 25 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
PTU 1 mM Sigma-Aldrich Inc., St. Louis, MO, USA
T4* 100000 cpm Izotóp Intézet Kft., Budapest
Foszfátpuffer 0,15 M Dinátrium-hidrogén-foszfát: Sigma-Aldrich Inc.,
St. Louis, MO, USA
Májhomogenizátum (minta) 100 µl/minta
rT3*: radioaktív 125 I-ot tartalmazó rT3 (specifikus aktivitás: 5 kBq/minta)
11.2.6 A májbeli dejodáz génexpresszió mérése
A májbeli D2-génexpressziót totál RNS izolálása illetve az mRNS reverz transzkripciója
után valós idejő PCR segítségével mértük meg. Az RNS-izolálást, az RT-PCR-t, a
primertervezést és a QPCR-t a 9.2.11 fejezetben leírtakkal azonos módon végeztük, azzal a
különbséggel, hogy jelen kísérletben csirke D2-re specifikus primerpárokat alkalmaztunk (23.
Táblázat, 130).
129

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
23. Táblázat A PCR során alkalmazott primerpárok („forvard” / „reverz”) és tulajdonságaik
Primer-pár Gén
GenBank
elérési szám
gp05-gp06 β-aktin NM_205518.1
gp01-gp02 D2 NM_204114.2
11.2.7 Statisztikai elemzés
Primerek („Forvard” / „Reverz”)
5' CACCATTGGCAATGAGAGGTTC 3'/
130
Tapadási
hımérséklet
( o C)
Termék
(nukleotid)
5' AATAAAGCCATGCCAATCTCGTC 3' 60 472
5' GTCAAACTTGGAGGAGAAGCTCCG 3'/
5' GCACAATGCACACTCGCTCAAATG 3' 63 474
A plazma hormonkoncentrációkat, a májbeli enzimaktivitások értékeit, valamint a
QPCR-eredményeket a 9.2.12 fejezetben ismertetett módszerek (ANOVA és t-próba)
felhasználásával értékeltük ki.
11.3 EREDMÉNYEK
Eredményeink azt mutatták, hogy a TK-nak (p

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
ng T 3
30
25
20
15
10
5
*
*
***
**
6. óra 12. óra 24. óra 36. óra 48. óra 96. óra
131
*
*
*
**
100 %
70 %
85 %
28. ábra Májbeli PMH-aktiváció (5’D)
Az oszlopok az ad libitum takarmányozott kontroll (100 %), a 70 %- valamint a 85 %-csoportban a
kísérlet elsı 96 órájában mért 5’D enzimaktivitásokat (átlag±SEM) mutatják. A takarmánykorlátozás
szignifikánsan csökkenti a májbeli nettó hormonaktivációt és így a nettó T3-termelést is (p

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
interakciót is kimutattunk a TRH-ra kapott T4-válaszban. Mindkét csoportban szignifikánsan
csökkent T4-választ a 48. órától mértünk (30. ábra, 132. oldal).
% T4
TRH-kezelés
után
450
400
350
300
250
200
150
100
50
6. óra 12. óra 24. óra 36. óra 48. óra 96. óra
132
*** ***
100 %
70 %
85 %
30. ábra A plazma T4-koncentrációk változása TRH-indukció hatására
Az oszlopok plazma T4-koncentrációk változását mutatják (átlag±SEM, 100%: nincs változás)
30 perccel az exogén TRH beadása után a három kísérleti csoportban (kontroll [100 %], 70 %, 85 %),
a kísérlet elsı 96 órájában. A korlátozott takarmányozású csoportok szignifikánsan (p

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
A májban mért D1-, D2- és D3-aktivitásokat a kontroll és a 6 illetve 12 órán át
éheztetett csoportokban a következı ábrán (32. ábra, 133. oldal) mutatjuk be. A D1-aktivitás
tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget az éheztetett és a kontroll csoportok
között. Az éheztetett csoportokban viszont szignifikánsan (p

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
11.4 MEGBESZÉLÉS
A csökkenı energia-felhasználás energiatakarékosságra készteti a szervezetet. Az
energia metabolizmus központi szabályozói, a PMH-k segítenek a szervezetnek a változó
energia-ellátottsághoz való alkalmazkodásban (bıvebben l. a Bevezetés 6.2.2 fejezetében). A
PMH-k energiaháztartásban betöltött szerepét legtöbbször rágcsálókban vizsgálták.
Kutatócsoportunk jelen kísérlet során broiler csirkében vizsgálta a PMH-k központi
szabályozó mechanizmusát, a perifériás PMH-aktiválást, a májbeli dejodázaktivitásokat és
D2-génexpressziót.
Általában a keringésben levı T3-nak a kisebb hányada származik a PM-bıl, a nagyobb
rész a perifériás T4-T3 átalakulás eredményeképp keletkezik. Madarakban azonban a PM által
termelt hormonok 99 %-a T4, így csirkében a perifériás 5’-dejodációnak különösen fontos
szerepe van T3-termelésben (Darras és mtsai., 2006). Ha a dejodációt jopánsavval gátoljuk
(Decuypere és mtsai., 1982), akkor a plazma T3/T4 arány 30 % alá csökken. Cavalieri (1977)
patkányokat vizsgálva megállapította, hogy az éheztetés eredménye a T4-T3 átalakulás
gátlása és így a PMH-k energiafogyasztást serkentı hatásának csökkenése.
Eredményeink alapján broiler csirkékben a PMH-háztartás már órákon belül reagál a
TK-ra. A megfigyelt változások arra utalnak, hogy TK esetén a szervezet csökkenti az aktív
PMH, a T3 elérhetıségét (27. ábra, 130. oldal), így a hormon-importáló szövetekhez
kevesebb T3 jut el. Már 24 órányi 15 illetve 30 %-os TK is szignifikánsan csökkenti a szérum
T3-koncentrációt.
A TK-egyedek májában csökkent hormonaktiválást mértünk. A különbségek az elsı két
napon a legnagyobbak (28. ábra, 131. oldal). Eredményeink azt sugallják, hogy a szérum
T3-koncentrációk csökkenése mögött megváltozott dejodázaktivitás állhat. Adataink azt
mutatják, hogy a dejodáz rendszer már kis mértékő energiakorlátozásra is képes néhány órán
belül reagálni, de ez a válaszreakció 2 nap után eltőnik.
A csökkent hormonaktiválás (5’D aktivitás) eredményeképp kevesebb T4 alakul T3-má,
amely megnövekedett szérum T4-koncentrációt eredményez. A TK-csoportban a
kontrollokhoz képest csökkent T4-koncentrációkat mértünk (29. ábra, 131. oldal). A
megnövekedett szérum T4-koncentrációt azonban nem csak a csökkent T4-fogyasztás, hanem
a megnövekedett PM-beli T4-termelés is okozhatja. Annak érdekében, hogy eldöntsük,
melyik tényezı játszott szerepet a TK-ra adott válaszban, TRH-provokációs tesztet
alkalmaztunk. A TRH-provokációs teszttel a PM-mőködés központi szabályozó
mechanizmusát vizsgáltuk. A hypothalamusban termelıdı TRH madarakban is az egyik
134

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
legfontosabb serkentıje a hypophysis TSH-termelésének. A TSH pedig serkenti a PM
hormontermelését. A keringésbe jutott PMH-k (különösen a T4) pedig csökkentik a
hypophysis TRH-érzékenységet, így végül a PM kevesebb hormont fog termelni (Kühn és
mtsai., 1993). A TK-csoportokban a TRH-válaszkészség nagy mértékben lecsökkent: a 6.
órában TRH-adagolás hatására a TK-csoportban 50 %-os szérum T4-koncentrációnövekedést
mértünk, míg a K-csoportban ez a növekedés 200 % volt (30. ábra, 132. oldal). Mivel az
exogén TRH-ra adott válasz csökkent, feltételezzük, hogy az endogén TRH-ra is hasonlóképp
csökkent aktivitással reagált volna a szervezet. A kevesebb TRH csökkent TSH-termelıdést
vált ki, aminek hatására a PM-mőködésének intenzitása is csökken. Eredményeink alapján azt
gondoljuk, hogy a KT-csoportban tapasztalt szérum T4-koncentrációnövekedés a csökkent
T4-felhasználás és a megfogyatkozott T4-termelés nettó eredménye.
Decuypere és Scanes (1983) kimutatta, hogy a TRH-indukált T3-válasz korral nı, míg a
T4-válasz korral csökken. Ez annak tulajdonítható, hogy felnıtt csirkékben a TRH nem
PM-serkentı hatású (azaz nem növeli a plazma T4-koncentrációt), hanem a hypophysis
GH-elválasztását növeli (Decuypere és mtsai., 2005; Kühn és mtsai., 2005). A GH csökkenti a
PMH-inaktiválást és növeli azok aktiválását (Kühn és mtsai., 1988; Harvey és mtsai., 1991;
Geris és mtsai., 1998). Ugyanakkor a PMH-k csirkékben gátolják a GH termelıdését és
elválasztását (Schmidt és Reavill, 2008). A TRH-adagolás után minden csoportban
megemelkedett szérum T3-koncentrációkat mértünk, a különféle csoportoknak (a TK-nak)
nem volt hatása a TRH-válaszra. Bár csirkékben TK-hatására nı a GH-koncentráció (Dewil és
mtsai., 1999; Buyse és mtsai., 2002), eredményeink alapján a TRH nem hat a
T3-koncentrációkra (31. ábra, 132. oldal). A TSH-szerepét a kísérleti elrendezésünkben
kizárhattuk, ugyanis madarakban a TSH szinte kizárólag csak a PM-re hat, és a perifériás
hormonmetabolizmusra nem (Singh és mtsai., 1997), valamint éheztetett állatokban a plazma
TSH-koncentráció csökken, így nem okozhatja a mért plazma T4-koncentrációnövekedést
(Van der Geyten és mtsai., 1999; Decuypere és mtsai., 2005).
A TK-csoportokban csökkent PTU-inszenzitív 5’D-t (az adatokat nem tüntettem fel) és
megnövekedett májbeli D3-aktivitást mértünk (32. ábra, 133. oldal). A PMH-inaktiválás
révén (5D út) a máj T3-at tud eltávolítani a keringésbıl. Így nem csak a gátolt T4-T3
átalakulás, hanem a megnövekedett T3-T2 átalakítás is szerepet játszik a csökkent szérum
T3-koncentráció kialakulásában. Kühn és mtsai. (2005) kimutatták, hogy a GH elsısorban a
D3-aktivitásra hat. Emellett az is ismeretes, hogy az energiakorlátozás madarakban csak a
D3-aktivitást érinti, míg a D1-aktivitás ekkor változatlan marad (Van der Geyten és mtsai.,
1999).
135

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
A mi megfigyeléseink azt sugallják, hogy a PMH-aktiválást a takarmány energiaszintje
is befolyásolja. A TK-csoportban mért megnövekedett szérum T4-koncentráció a csökkent
TRH-érzékenység és az ugyancsak lecsökkent T4-T3 átalakítás mellett alakult ki. A csirke
D2-gén kimutatása a májban új távlatokat nyitott a madarak májában zajló dejodáció
szabályozó szerepének megértéséhez.
A második kísérletünkben a rövid távú éhezés (6 illetve 12 óra) hatásait vizsgáltuk. Az
elsı, felmérı kísérletünk arra utalt, hogy ez a kísérleti elrendezés megfelelı a fentiekben
megfigyelt változások vizsgálatára éheztetés esetén. Mindhárom (K, 6 illetve 12 órát
éheztetett) csoportban megmértük a májbeli dejodázaktivitásokat. A 32. ábra (133. oldal)
mutatja, hogy a D1 aktivitása nem változik a rövid távú éheztetés hatására, míg a D2-aktivitás
ugyanekkor szignifikánsan lecsökken. Ezek alapján megállapítjuk, hogy a TK-hatására
csökkent májbeli 5’D aktivitás hátterében a D2-enzimaktivitásának változása áll. Ugyanakkor
a májbeli D3-aktivitás éheztetés hatására is (csakúgy mint TK-hatásra) szignifikánsan
megnövekedett. A hepatikus D1- és D3-aktivitással kapcsolatos eredményeink összhangban
vannak számos más kutatócsoport eredményeivel (Darras és mtsai., 1992; Darras és mtsai.,
1995; Van der Geyten és mtsai., 1999; Buyse és mtsai., 2000; Reyns és mtsai., 2002)
eredményeivel. Megjegyzendı azonban, hogy az említett szerzık a májbeli D2-aktivitást nem
vizsgálták, és az éheztetés hatására bekövetkezı plazma T3-koncentrációcsökkenést a
megnövekedett májbeli D3-aktivitásnak tulajdonították. Érdekes, hogy Van der Geyten és
mtsai. (1999) éheztetett csirkék veséjében – amely a máj mellett a D1 és a D3 másik fontos
elıfordulási helye – csökkent D3-aktivitást mértek. Ezt a jelenséget a kutatócsoport egy
kompenzációs mechanizmusnak tulajdonította, amely megakadályozza, hogy a keringésben
található T3 mennyisége egy küszöbszint alá csökkenjen. A mi véleményünk szerint a
D3-aktivitások éheztetésre bekövetkezı, a májban és a vesében egymással ellentétes változása
is abba az irányba mutat, hogy az éhezéshez való alkalmazkodásban nem a D3 a kulcsenzim,
hanem az általunk leírt D2-aktivitáscsökkenés a legfontosabb tényezı az éhezéshez való
alkalmazkodásban.
Az enzimaktivitások vizsgálata során bebizonyítottuk, hogy az éhezés során a D2
fıszereppel bír a PMH-háztartás szabályozásában. Ismervén a D2 rövid felezési idejét (kb. 1
óra, Bianco és Larsen, 2005a) és látván, hogy a D2-aktivitása már 6 órányi éheztetés után is
szignifkánsan csökken (32. ábra, 133. oldal), feltételeztük, hogy a D2-aktivitásváltozásának
hátterében nem csak poszt-, hanem pretranszlációs folyamatok is állhatnak, hiszen egy rövid
felezési idejő enzim hatását génexpressziós szinten is gyorsan tudja változtatni a szervezet.
Elgondolásunkat megerısítette, hogy Van der Geyten és mtsai. (1999) szerint az éhezésre
136

A MÁJBELI PAJZSMIRIGYHORMON-AKTIVÁLÁS SAJÁTOSSÁGAI CSIRKÉBEN
bekövetkezı D3-aktivitásváltozást jórészt pretranszlációs úton éri el a szervezet. Így
kísérletünkben megvizsgáltuk, hogy a D2-aktivitása pretranszlációs (transzkripciós) szinten is
szabályozódik-e: megmértük a D2-mRNS mennyiségét mind az éheztetett mind a K-csoport
májaiban. Az éheztetett csoport hepatikus D2-mRNS-tartalma szignifikánsan kisebb volt,
mint a K-oké (33. ábra, 133. oldal), így kimondhatjuk, hogy éheztetés (és ebbıl következıleg
TK) esetén a D2 már transzkripciós szinten is szabályozódik.
11.5 ÖSSZEFOGLALÁS
A 34. ábra (137. oldal) foglalja össze a csirkék PMH-háztartásában csökkentett
energia-bevitel hatására bekövetkezı változásokat. Az energia-bevitel csökkenése esetén a
PM kevesebb T4-et termel, míg a perifériás szövetekben kevesebb T4 fogy a csökkent
D2-aktiválás miatt. Ennek eredményeként még csökkent T4-termelés ellenére is több
T4 marad a keringésben, ezért a plazma T4-koncentráció megemelkedik. A gátolt
hormonaktiválás miatt kevesebb T3 termelıdik, míg a megnövekedett hormon-inaktiváció
több T3-at bont le. Így végül kevesebb T3 marad a keringésben, így kevesebb lesz a különféle
szervek számára elérhetı T3, ezért a BMR lecsökken.
visszacsatolás TRH
normál
T4-szint
TSH
Pajzsmirigy
plazmakoncentráció
137
5’D (D2)
Máj
5 D (D3)
T4 T3
Máj
normál
T3-szint
plazmakoncentráció
34. ábra
A csökkentett energia-bevitel hatása csirkék PMH-háztartására
(Bartha T. [2008] nyomán Gyırffy A. [2008])
Kísérleteinkben megmutattuk, hogy csirkében a D2 speciális szerepet játszik a csökkent
energia-bevitelhez való alkalmazkodásban: éheztetés során a májbeli PMH-aktiválás csökken,
ami a D2-aktivitáscsökkenésének az eredménye, aminek a hátterében – legalább részben – a
D2-génexpressziójának csökkenése áll.

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
12. A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS
12.1 BEVEZETÉS
HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
A több ezer éve fogyasztott, töméses takarmányozással elıállított hízott-libamáj, a „foie
gras” napjainkban nem csak gasztronómiai értéke, hanem állatvédelmi szempontok miatt is az
érdeklıdés homlokterébe került. Bár maga a töméses libahízlalás az Európai Unióban (EU)
még nem tiltott, az állatvédı szervezetek nyomására több országban, pl. Olaszországban és
Lengyelországban már betiltották (Romanov, 1999; Guémené és Guy, 2004). Az EU-n kívüli
országokat tekintve is hasonló a tendencia: libát tömni Izraelben már tilos, az Amerikai
Egyesült Államok Kalifornia Államában pedig 2012-tıl nem engedélyezik a libák tömését
(Welfare Implications of Foie Gras Production, 2007).
Az EU-ban Franciaország (a világ hízottmáj-termelésének kb. 80 %-a innen származik)
után Magyarország a második (a világ hízottmáj-termelésének kb. 9 %-ával) legnagyobb
májtermelı ország (Bogenfürst és Áprily, 2004a; Guémené és Guy, 2004). Franciaországban
elsısorban mulard kacsákat tömnek, míg Magyarországon a libatömés a jellemzı. Hazánkban
a hízottliba-máj fontos exportcikk, a 2006. év folyamán 1241,7 tonnát, 2007 elsı
negyedévében 338,2 tonnát (Baromfi Termék Tanács [BTT] honlapja) exportáltunk fıleg a
francia és a japán piacra. Az EU állatvédelmi jogszabályaival harmonizált magyar
szabályozás tiltja ugyan az állatok kényszertakarmányozását (az egészségügyi megfontolásból
alkalmazott kényszerő táplálást kivéve), de ez nem terjed ki a házilagos vagy az engedélyezett
technológia szerinti liba- és kacsatömésre (1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelmérıl
és kíméletérıl). A szigorítás jeleként értékelhetı, hogy a BTT ágazati szerveként mőködı
Magyar Lúdszövetség speciális feladata a hízottlibamáj-export önkorlátozásának mőködtetése
(BTT honlapja).
A töméses hizlalásnak jelenleg nincs alternatívája a hízottliba-máj és -hús elıállításában
(Welfare Implications of Foie Gras Production, 2007). Jelenleg kutatások folynak más
megoldások kidolgozása érdekében: mulard kacsákban gyógyszerek adagolásával (pl.
arzénszármazékok) próbálnak beavatkozni az éhség-jóllakottság jelrendszerébe (Chen és
Chiout, 2001), más kutatócsoportok a takarmány ízletességének növelésével próbálják
nagyobb takarmányfelvételre bírni az állatokat (Babile és mtsai., 1996), illetve kutatások
folynak a szelekció és a genotípus vizsgálatának irányában is (Szigeti és mtsai., 1999; Davail
és mtsai., 2000).
138

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
12.1.1 Célkitőzés
A különbözı lúdfajták különféle mértékben hajlamosak a májelzsírosodásra, valamint
eltérıen reagálnak a tömésre. A különbözı genotípusú fajták hormonális jellemzıi is
feltehetıen eltérıek. Az egyes lúdfajtákban az önkéntes takarmányfelvétel mértékét és a
hízottmáj-termelés eredményességét befolyásoló metabotrop hormonok meghatározása és
jellemzése a szelekciós kutatásokban is szerepet játszhat. Számos olyan hormon ismert,
amelyik a szervezet energia-metabolizmusát befolyásolja: ilyenek az általunk régóta vizsgált
PMK-ok is.
Jelen fejezetben ismertetem, hogy a hús- és a májtermelésre végzett szelekció hatásának
következtében változó különféle termelési paraméterek hogyan tükrözıdnek a metabotrop
hormonok profiljában, valamint röviden bemutatjuk a tapasztalt jelenségek élettani hátterét is.
12.2 ANYAG ÉS MÓDSZER
12.2.1 Kísérleti állatok
A kísérleteket 490-490 máj- (Anabest G), illetve húshasznú (Anabest W) végtermék
lúdhibriden (Anser domestica) végeztük a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karának Tan-
és Kísérleti Telepén. Az állatokat napos korban, hasznosítási típus és ivar szerint elkülönítve
telepítettük le. A gúnárokat és a tojókat lábjelöléssel különböztettük meg. Az állatokat a
letelepítés után, 21 napos korukig a Bábolna Takarmányipari Kft. Nagyigmándi
Keverıüzemében (Bábolna Keverıüzem) elıállított, granulált lúd indító takarmánykeverékkel
ad libitum etettük. A takarmányt mészkıgrittel, az 5. naptól friss zöldtakarmánnyal, a 12.
naptól pedig vitaminkészítménnyel (Jolovit, Phylaxia Pharma Rt., Budapest) egészítettük ki.
Az indítótáp nulla nitrogénretencióra korrigált látszólagos metabolizálható energiatartalma
(AMEn) 12,10 MJ/kg volt. A kísérleti állatokkal etetett táp sem ez esetben, sem késıbb nem
tartalmazott hozamfokozó hatású antibiotikumot vagy más antimikrobiális szert. A ludak
testtömegét és takarmányfogyasztását az elsı héttıl kezdve heti rendszerességő mérésekkel
követtük nyomon.
Az állatokat, az utónevelés idıszakában, 21 napos koruktól 42 napos korukig granulált
lúd nevelı takarmánykeverékkel (Bábolna Keverıüzem) ad libitum takarmányoztuk. A
nevelı táp energiatartalma (AMEn) 12,20 MJ/kg volt. A tápot zöldtakarmánnyal, és
vitaminkészítmény (Jolovit oldat, Phylaxia Pharma, Budapest) itatásával egészítettük ki. Az
egyes egyedeket a 4. élethéten szárnyjelölıkkel (ANIVET Kft., Budapest) jelöltük meg, és
azon a héten elbíráltuk az állatok étvágyát a takarmányfelvétel elıtti és utáni
139

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
testtömegméréssel. A mérési eredmények alapján az állatokat jó, illetve rossz étvágyú
csoportokba soroltuk.
A ludakkal 42 napos koruktól 56 napos korukig granulált lúd befejezı
takarmánykeveréket (Bábolna Keverıüzem) etettünk ad libitum. A takarmányváltás fokozatos
volt. A befejezı táp energiatartalma (AMEn) 12,20 MJ/kg volt. A tápot zöldtakarmánnyal
egészítettük ki. Ivóvizet az egész kísérlet ideje alatt ad libitum adtunk az állatoknak.
Az állatokat 8 hetes kortól 10 hetes korig az elıtömés („pregavage”) szakaszának
megfelelı elıírások szerint takarmányoztuk, az elsı néhány napon befejezı lúdtáppal, majd a
továbbiakban nevelı táppal. A táphoz mindig kevertünk mészkıgrittet. Az elıtömés során az
ún. folyamatos, idı szerinti TK-t alkalmaztuk, azaz az állatokat naponta kétszer, 12 órás
idıközökkel etettük (az elıtömési idıszak elején még 2 óráig, a végén csak 45 percig); így az
állatok fokozatosan egyre nagyobb, az ad libitum mértéket meghaladó mennyiségő
takarmányt vettek fel. Az elıtömés célja, hogy a vízimadarak begyszerő nyelıcsıtágulatának
nagysága növekedjen, az emésztıszervrendszer emésztıenzimjei alkalmazkodjanak a nagy
mennyiségő takarmány feldolgozásához, valamint hogy megkezdıdjék a máj elzsírosodása
(Guémené és Guy, 2004). Az étvágy szerinti korábbi csoportosítás megfelelıségének
megerısítése érdekében az állatok étvágyát a 10-11. élethét között ismét felmértük. Az
elıtömés során, a 10-11. héten mind a jó, mind a rossz étvágyú csoporton belül további
csoportokat képeztünk a ráhízás mértéke alapján. A ráhízás mértékét a heti testtömegadatok
különbsége alapján állapítottuk meg.
A 11. héttıl, 18 napon keresztül, lúd tömı keverék I. (35 %, Bábolna Keverıüzem,
AMEn 13,224 MJ/kg), szemes kukorica (26 %) és víz (39 %) keverékével naponta háromszor,
mobil pneumatikus tömıgéppel tömtük az állatokat. A fıtömést másfél óra múlva rátöméssel
egészítettük ki.
12.2.2 Mintavételezés és laboratóriumi mérések
A hormonvizsgálatokhoz a kísérlet során hétszer, esetenként 10 máj- és 10 hústípusú
egyedbıl vettünk vérmintát. A mintákat a „Kísérleti állatok” alcím alatt említett nevelési
szakaszok kezdetén vettük; emellett a PMH-koncentrációk (Connor és mtsai., 2005)
különbözıségeit keresve, a takarmányfelvétel elıtt és az után is vettünk vérmintákat: napos
korban a takarmányfelvétel elıtt 1 órával, a 3. héten a takarmányfelvétel elıtt 1 órával, a 6.
hét elején a takarmányfelvétel elıtt 1 és utána 1,5 órával, a 11. hét végén a takarmányfelvétel
elıtt 1 és utána 1,5 órával, valamint a 13. héten a takarmányfelvétel elıtt 1 órával. A
vérmintákat heparinos mintavételi csövekbe vettük, és a mintavétel után aznap szárazjégen,
140

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
majd feldolgozásig -20 ºC-on tartottuk. Emellett az utolsó mintavételezésnél valamennyi állat
máját kivettük. A májakat megtisztítottuk a kötıszövet- és a vérmaradványoktól, majd
megmértük a tömegüket.
A vérmintákból a T4 és a T3 vérplazma-koncentrációját mértük meg RIA technikával
(11.2.4 fejezet).
12.2.3 Statisztikai elemzés
A kísérlet során kapott adatokat statisztikailag egy- és kéttényezıs varianciaanalízissel
(ANOVA, R-program, szabad felhasználású program) értékeltük ki.
12.3 EREDMÉNYEK
Az eredmények szerint a gúnárok (0-14. hét adatai alapján), a hústípusúak (0-14. hét
adatai alapján), a nagy étvágyúak (4-14. hét adatai alapján), illetve a nagy ráhízást mutató
(11-14. hét adatai alapján) ludak átlagos testtömege nagyobb volt, mint a tojóké, a
májtípusúaké, a kis étvágyúaké és a kis ráhízást mutatóké (35. ábra, 141. oldal).
Testtömeg (g)
6000
5000
4000
3000
2000
1000
0
**
***
G T H M KÉ NÉ KR NR
35. ábra
Átlagos testtömeg a különbözı kísérleti tényezık függvényében
(átlag±SEM) Ivar, típus: 0-14. hét, étvágy a 4-14. héten, ráhízás a 11-14. hét adatai alapján
Rövidítések: G – gúnár, T – tojó; H – hústípusú, M – májtípusú; KÉ – kis étvágyú, NÉ – nagy
étvágyú; KR – kis ráhízású, NR – nagy ráhízású Az egyes hatások közötti szignifikáns eltérést csillag
jelöli. Szignifikanciaszintek: *** p ≤ 0,001; ** p ≤ 0,01; * p ≤ 0,05 (Gyırffy A. [2008])
A kísérlet végén, a 14. héten mért májtömeg és az étvágy között pozitív összefüggés
volt, valamint a májtípusú egyedek mája nagyobb tömegő volt, mint a hústípusúaké.
Mindezek mellett a tojók, illetve a nagy ráhízást mutató egyedek májtömege tendenciájában,
de nem szignifikánsan nagyobb volt, mint a gúnároké és a kis ráhízásúaké (36. ábra, 142.
oldal). A 14. héten mért májtömeg, az ugyanakkor mért testtömeghez viszonyítva, a
májtípusú ludakban nagyobb volt, mint a hústípusúakban; ezen belül a májtípusú tojók
fajlagos májtömege volt a legnagyobb (37. ábra, 142. oldal).
141
**
**

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
Májtömeg (g)
300
250
200
150
100
50
0
*
G T H M KÉ NÉ KR NR
36. ábra
A kísérlet végén (14. hét) mért májtömeg változása a különbözı kísérleti faktorok függvényében
(átlag±SEM) Rövidítések: G – gúnár, T – tojó; H – hústípusú, M – májtípusú; KÉ – kis étvágyú, NÉ –
nagy étvágyú; KR – kis ráhízású, NR – nagy ráhízású
Az egyes hatások közötti szignifikáns eltérést csillag jelöli. Szignifikanciaszintek: *** p ≤ 0,001; ** p
≤ 0,01; * p ≤ 0,05 (Gyırffy A. [2008])
Májtömeg/testtömeg
0,6
0,5
0,4
0,3
0,2
0,1
0
*
HG HT MG MT
37. ábra
A kísérlet végén (14. hét) mért máj- és testtömeg aránya az ivar és a hasznosítási típus szerint
(átlag±SEM) Rövidítések: HG – hústípusú gúnár, HT – hústípusú tojó, MG – májtípusú gúnár, MT –
májtípusú tojó
Az egyes hatások közötti szignifikáns eltérést csillag jelöli. Szignifikanciaszintek: *** p ≤ 0,001; ** p
≤ 0,01; * p ≤ 0,05 (Gyırffy A. [2008])
142
***
A PMH-k átlagos plazmakoncentrációja az életkor elırehaladtával elıször folyamatosan
emelkedett, majd a kísérlet végére visszatért a 0-3. héten mért értékekre. A 4-14. hét során az
átlagos PMH-koncentrációkat az étvágy függvényében vizsgálva kitőnt, hogy a plazma
T4-koncentrációja a kis étvágyú egyedekben magasabb volt, mint a nagy étvágyúakban, míg a
T3-koncentrációja éppen fordítva változott. Az életkor és az étvágy mellett a
takarmányfelvétel ideje is befolyásolta a hormonkoncentrációkat, ugyanis a kísérlet teljes
idejére vetítve, az átlagos T4-koncentrációk a takarmányfelvétel elıtt magasabbak voltak,
mint utána. Az átlagos T3-koncentrációk pedig a takarmányfelvétel után magasabbak voltak,
mint takarmányfelvétel elıtt, bár ez a különbség nem volt szignifikáns. Mindezek mellett a
ráhízás mértéke is hatással volt a PMH-koncentrációra: a 11-14. héten az átlagos
T4-koncentrációk a kis ráhízást mutató állatokban magasabbak voltak, mint a nagy ráhízást
***
**

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
mutatókban. Az átlagos T3-koncentrációk a nagy ráhízást mutató állatokban bár magasabbak
voltak, azonban a T3-koncentrációk változása ebben az esetben sem érte el a szignifikáns
mértéket. A különbözı ivarú, illetve a különféle hasznosítási típusú állatoknak sem a plazma
T3-, sem T4-koncentrációja nem különbözött egymástól (38. ábra ill. 39. ábra, 143. oldal)
szignifikánsan. Ahol a változások szignifikánsak voltak (p≤0,05), ott azokat a hivatkozott
ábrákon csillaggal jelöltük.
T3-plazmakoncentráció (nmol/l)
6
5
4
3
2
1
0
143
*
G T H M KÉ NÉ TE TU KR NR
38. ábra
Átlagos T3-plazmakoncentrációk a különbözı kísérleti tényezık függvényében
(átlag±SEM) A hormonkoncentrációkat az állatok napos korától kezdve mértük, az egyes csoportokat
azonban a kísérleti leírásnak megfelelıen csak késıbb különítettük el egymástól. Az elkülönítés után
az eredményeket (amelyeket oszlopdiagram formájában megjelenítünk az ábrán) a teljes rendelkezésre
álló adatállományból számoltuk ki (ivar, típus a 0-14. hét adatai alapján, étvágy a 4-14. hét adatai
alapján, ráhízás a 11-14. hét adatai alapján)
Rövidítések: G – gúnár, T – tojó; H – hústípusú, M – májtípusú; KÉ – kis étvágyú, NÉ – nagy
étvágyú; TE – takarmányfelvétel elıtt, TU – takarmányfelvétel után; KR – kis ráhízású, NR – nagy
ráhízású
Az egyes hatások közötti szignifikáns eltéréseket csillag jelöli. Szignifikanciaszintek: *** p ≤ 0,001;
** p ≤ 0,01; * p ≤ 0,05 (Gyırffy A. [2008])
T4-plazmakoncentráció (nmol/l)
36
30
24
18
12
6
0
G T H M KÉ NÉ TE TU KR NR
39. ábra
Átlagos T4-plazmakoncentrációk a különbözı kísérleti tényezık függvényében
(átlag±SEM) A hormonkoncentrációkat az állatok napos korától kezdve mértük, az egyes csoportokat
azonban a kísérleti leírásnak megfelelıen csak késıbb különítettük el egymástól. Az elkülönítés után
az eredményeket (amelyeket oszlopdiagram formájában megjelenítünk az ábrán) a teljes rendelkezésre
álló adatállományból számoltuk ki (ivar, típus a 0-14. hét adatai alapján, étvágy a 4-14. hét adatai
alapján, ráhízás a 11-14. hét adatai alapján)
Rövidítések: G – gúnár, T – tojó; H – hústípusú, M – májtípusú; KÉ – kis étvágyú, NÉ – nagy
étvágyú; TE – takarmányfelvétel elıtt, TU – takarmányfelvétel után; KR – kis ráhízású, NR – nagy
ráhízású
Az egyes hatások közötti szignifikáns eltéréseket csillag jelöli. Szignifikanciaszintek: *** p ≤ 0,001;
** p ≤ 0,01; * p ≤ 0,05 (Gyırffy A. [2008])
***
***
**

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
12.4 MEGBESZÉLÉS
A töméses hizlalás azon a megfigyelésen alapul, hogy a víziszárnyasok az ıszi és a
tavaszi vándorlás megkezdése elıtt energiaraktárakat halmoznak fel, elsısorban a májukban,
zsír formájában (SCAHAW, 1998; Mourot és mtsai., 2000; Locsmándi és mtsai., 2005). A
májelzsírosodás e formája nem éri el a kóros mértéket és a vándorlás befejeztével megszőnik
(Bogenfürst és Áprily, 2004a; Guémené és Guy, 2004). Ezt az élettani folyamatot nagy
szénhidráttartalmú, májvédı anyagokban (pl. kolin) szegény takarmány (pl. kukoricadara)
nagy mennyiségő fogyasztása azonban felgyorsítja – ezt használják ki a libák töméses
májhízlalása során is (Welfare Implications of Foie Gras Production, 2007). A hízott máj
elsısorban a nagy mennyiségő, újonnan szintetizált, a takarmányból származó szénhidrátok
átalakulása után képzıdı TG-k lerakódásával alakul ki (Leclercq és mtsai., 1968; Davail és
mtsai., 2000). Ha a máj több TG-t termel, mint amennyi VLDL formájában elhagyja a májat,
vagy mint amennyit a máj le tud bontani, akkor a TG-k lerakódnak a máj
parenchymasejtjeiben. Ha ez a lerakódás nagymértékő, májelzsírosodás (steatosis) alakul ki
(Leveille és mtsai., 1975; Saadoun és Leclercq, 1987; Hermier és mtsai., 1999).
Egyes madárfajok különösen hajlamosak a májelzsírosodásra: e fajokban a TG-ek
perifériás szervekbe (nem a májba) történı szállításának kicsi a kapacitása (kevés VLDL
szintetizálódik) (Fournier és mtsai., 1997; Larzul és mtsai., 2000; Mourot és mtsai., 2000;
Guémené és Guy, 2004). Ez a különbség az egyes lúdfajták között is megmutatkozik: a szürke
landeszi lúd különösen hajlamos a májelzsírosodásra (Locsmándi és mtsai., 2005), míg a fehér
lengyel lúd még töméses hizlalás során is csak fele olyan tömegő hízott májat termel, mint a
landeszi (Fournier és mtsai., 1997; Hermier és mtsai., 1999; Davail és mtsai., 2000). E
jelenség hátterében több kutatócsoport szerint a zsírépítésben részt vevı enzimek különbözı
aktivitása áll (Mourot és mtsai., 2000; Bogenfürst és Áprily, 2004a). Más szerzık az erek
falában található, a lipoproteinek perifériás lebontásában szerepet játszó LPL aktivitását
vizsgálták szürke landeszi lúdban, és negatív korrelációt állapítottak meg az LPL aktivitása és
a hízottmáj-termelés hatékonysága között (Le Fur és mtsai., 1996; Davail és mtsai., 2000;
Bogenfürst és Áprily, 2004a).
A korábbi leírásoknak megfelelıen, kísérletünk során az állatok testtömege az életkor
elırehaladtával növekedett, és ahogyan várható volt, a gúnárok testtömege szignifikánsan
nagyobb volt, mint a tojóké (Janan és mtsai., 2000). A hústípusú egyedek testtömege
szignifikánsan nagyobb volt, mint a májtípusúaké. Ez megfelel a két típusra jellemzı
termelési paramétereknek. A nagy étvágyú egyedek testtömege is szignifikánsan nagyobb
144

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
volt, mint a kis étvágyúaké, jelezvén, hogy az állatok étvágy szerinti csoportosítása indokolt
és megfelelı volt. Kísérletünkben a nagy ráhízást mutató egyedek testtömege szignifikánsan
nagyobb volt, mint a kis ráhízást mutatóké, ami szintén megerısíti a csoportbeosztás
helyességét (35. ábra, 141. oldal).
Méréseink szerint a májtömeg az életkor elırehaladtával szignifikánsan növekedett (36.
ábra, 142. oldal), valamint, a korábbi mérésekkel összhangban (Janan és mtsai., 2000), a
májtípusú egyedek mája nagyobb tömegő volt, mint a hústípusúaké. A különféle hasznosítási
típusú ludak májtermelése közötti különbségrıl több kutatócsoport is beszámolt (Fournier és
mtsai., 1997; Hermier és mtsai., 1999; Mourot és mtsai., 2000). Eredményeik szerint a szürke
landeszi típusú ludakban a tömést követıen 100 %-kal nagyobb volt a májtömeg, és a májuk
szignifikánsan több lipidet és kevesebb vizet tartalmazott (tehát több TG-t raktározott), mint a
lengyel fehér típusúaké; továbbá a lengyel fehér típus májában a strukturális (sejtmembrán-)
lipidek domináltak, a szürke landesziében pedig a tárolási lipidek (TG-k). Emellett, Több
kutatócsoport szerint (Davail és mtsai., 2000; Bogenfürst és Áprily, 2004b), a szürke landeszi
lúdfajta takarmányértékesítése jobb, mint a lengyel nagy fehéré. A kutatók szerint ez
specifikus metabolikus orientációra utal, azaz a landeszi inkább májtömeget, míg a lengyel
fehér inkább izomtömeget, valamint hasi és bır alatti zsírdepókat termel a tömés hatására.
A hízott máj elıállításának egyik legfontosabb feltétele a májsejtek membránjának
plaszticitása, amit elsısorban a szER membránépítı kapacitása határoz meg (Schneiter és
Toulmay, 2007). Minél nagyobb a plazmamembrán utánpótlása, annál nagyobb lesz a
membránfelület, és a májsejt annál több TG-t képes befogadni sejtfalkárosodás nélkül. A
tömés során a szürke landeszi lúd a TG-k mellett egyre több sejtmembránalkotó foszfolipidet
is felhalmoz a májában, míg a lengyel nagy fehér típusú ludak tömés hatására nem tartanak
vissza a májukban több foszfolipidet (Bogenfürst és Áprily, 2004a; Hermier és mtsai., 1999).
A máj tömés elıtti mérete is befolyásolja a máj tömés utáni méretét és a máj minıségét.
Ha nagyobb a kiinduló májméret, akkor abban több májsejt van, így a lerakódó
TG-mennyiség több sejtre oszlik el, azaz az egyes sejtekre kevesebb raktározandó TG jut. Ez
esetben az egyes sejteknek az elzsírosodás során kevésbé kell megnıniük, így sejtfaluk is
kevésbé károsodik: az ilyen májnak kisebb lesz a kisütés során az ún. zsírolvadási vesztesége
(Bogenfürst és mtsai., 2004b).
Bár a gúnárok testtömege kísérletünk során nagyobb volt, mint a tojóké, májtömegeik
nem különböztek egymástól szignifikánsan. Hasonlóképp, az általunk végzett kísérlet során a
nagy ráhízást mutató egyedek testtömege nagyobb volt, mint a kis ráhízást mutatóké, de
májtömegeik között nem volt szignifikáns eltérés (36. ábra, 142. oldal). Ez megegyezik más
145

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
kutatócsoport véleményével (Davail és mtsai., 2000), amely szerint a nagyobb testtömeg nem
feltétlenül jár együtt nagyobb májtömeggel.
Megvizsgáltuk a tömési idıszak végén mért májtömegek és testtömegek arányát (relatív
májtömeg) az ivar, illetve a hasznosítási típus függvényében. Várakozásunknak megfelelıen,
a májtípusú egyedeknek – ivartól függetlenül – viszonylag nagyobb volt a májuk, mint a
hústípusúaknak. Ha pedig ivar szerint néztük a relatív májtömegeket, akkor mind a máj-,
mind a húshasznosítású állatokban a tojóknak nagyobb volt a relatív májtömegük, mint a
gúnároknak (37. ábra, 142. oldal). Bár a tojók látszólag jobb hízottmáj-termelık, általában
kisebb kiinduló májtömegük (és májsejtszámuk) miatt májsejtjeikben több TG rakódik le, ami
sérülékenyebbé teszi a sejtmembránt; így májuk zsírolvadási vesztesége nagyobb lesz
(Bogenfürst és Áprily, 2004b).
Szigeti és mtsai. (1999) szerint Kolos, Gourmaud és Babati hibridekben a tömés után
mérhetı májtömegek közötti különbségek csak a fajták közötti genetikai eltérésekbıl adódtak.
Jelen eredményeink szerint a májtömeg nagyságában további genetikai tényezık, az étvágy és
az ivar is nagy szerepet játszanak, függetlenül attól, hogy hús- vagy májtípusú lúdról van-e
szó.
A szervezet energia-egyensúlyának beállításában számos hormon játszik szerepet.
Közülük a következıket érdemes kiemelni: a jól ismert PMH-kat, valamint az elmúlt években
felfedezett leptint (Zhang és mtsai., 1994) és ghrelint (Kojima és mtsai., 1999).
Kísérletünkben a PMH-kkal foglalkoztunk, mivel azok az állattenyésztési gyakorlatban is jól
mérhetıek. Az újabb hormonok, a leptin és a ghrelin anyagcsere-folyamatokra gyakorolt
hatásának vizsgálata remélhetıen új módszerekhez fog vezetni a hízottmáj-termelésben.
A PMH-k kulcsszerepet játszanak a szervezet energia-egyensúlyának beállításában
(Connor és mtsai., 2005). A T3 és a T4 szervezetbeli koncentrációjának aránya a szervezet
mindenkori energiaigényének megfelelıen változik, és így függ a takarmánnyal felvett
energiamennyiségtıl. A biológiai hatásért felelıs T3 elıhormonjából, a T4-bıl alakul ki. A
vérkeringésben levı T3 nagy része nem PM eredető, hanem a T4-bıl képzıdik az ún.
perifériás szervekben, elsısorban a májban és a vesében. A T4–T3 átalakítás enzimatikus
folyamat, amit a D1 és D2 enzimek végeznek (Larsen és mtsai., 1981; Bartha, 1993; Pezzi és
mtsai., 2003). Az emésztést követıen felszívódott és a portalis keringésen keresztül a májba
jutott tápanyagok közül elsısorban a szénhidrátok, kisebb mértékben a fehérjék növelik a
hormonaktiváló dejodázok aktivitását (Decuypere és Kühn, 1984; Bartha, 1993). A
megnövekedett energia-bevitel magasabb T3-koncentrációt indukál, ami felgyorsítja az
anyagcserét (Pezzi és mtsai., 2003).
146

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
Kísérletünkben, a PMH-k vizsgálata során azt tapasztaltuk, hogy mind a T4, mind a T3
plazmakoncentrációja a kísérlet ideje során elıször emelkedett, majd a tömés végére
visszatért a 0–3 hetes korban mérhetı szintre, valamint, hogy várakozásunknak megfelelıen
(Janan és mtsai., 2000), a hormonkoncentrációk változása szignifikáns mértékben függött az
életkortól. A vártnak megfelelıen a T3-koncentrációk a nagy étvágyú állatokban voltak
magasabbak; míg a kis étvágyú egyedekben kevesebb T4 fogyott, ezért volt magasabb
T4-koncentrációjuk a plazmában. Hasonló megfontolás alapján érthetı, hogy a
T3-koncentrációk a takarmányfelvétel után, a T4-koncentrációk pedig a takarmányfelvétel
elıtt voltak magasabbak. A PMH-háztartás szabályainak ugyancsak megfelel, hogy a
T3-koncentrációk a nagy ráhízást mutató állatokban voltak magasabbak, míg a magasabb
T4-koncentrációk a kis ráhízású egyedekre voltak jellemzıek (38. ábra és 39. ábra, 143.
oldal). Pozitív energia-egyensúly (nagyobb étvágy, nagyobb ráhízás) esetén a dejodázok
aktivitása valószínőleg fokozódott, aminek hatására több T3 termelıdött, és ami miatt a T4
ugyanakkor elfogyott (és fordítva). Ez összhangban van más, csirkékben végzett kutatások
eredményeivel (Larsen és mtsai., 1981; Bartha, 1993; Pezzi és mtsai., 2003).
Az elsısorban a fehér zsírszövetben termelıdı leptin informálja a hypothalamust a
szervezet energiaraktárairól. Jelentıs mennyiségő fehér zsírszövet esetén megnövekszik a
vérplazma leptinkoncentrációja, ami számos mechanizmust (pl. a szaporodásbiológiai
folyamatokat) serkent, ugyanakkor csökkenti az étvágyat (Ahima és Hileman, 2000). A fıként
az üres gyomorban termelıdı ghrelin viszont étvágyfokozó (Nakazato és mtsai., 2001; De
Ambrogi és mtsai., 2003). A megnövekedett étvágy az anyagcsere felgyorsításán keresztül
serkenti a hypothalamus TSH elválasztását, ami növeli a PM T4-termelését, a T4 pedig a
perifériás szervekben T3-má alakul.
12.5 ÖSSZEFOGLALÁS
Eredményeink alapján megállapítjuk, hogy a májtömeget az életkor és a hasznosítási
típus mellett elsısorban az étvágy határozta meg. A nagy étvágyú állatokra a PMH-háztartás
terültén a magasabb T3- és az alacsonyabb T4-koncentráció volt a jellemzı. Mivel a nagyobb
étvágyú egyedek több energiához jutnak, ami fokozza a májbeli T3–T4-átalakulást és a
T3-exportot, így a plazma T3-koncentrációja megnövekszik. A megemelkedett, de még az
élettani határokon belül levı T3-koncentráció a hypothalamus éhség- és
jóllakottság-központján, a VMN-en keresztül növeli az étvágyat. Ez egy önerısítı folyamat: a
megemelkedett T3-koncentráció ugyanis visszahat az étvágyra, tovább növelve azt. A
genetikailag nagyobb étvágyú állat egy jellegzetes PMH-mintázatot mutat, amelynek fı
147

A HÍZOTTLIBAMÁJ-TERMELÉS METABOLIKUS ÉS HORMONÁLIS HÁTTERÉNEK VIZSGÁLATA
jellemzıje az élettani mértékben megemelkedett T3-koncentráció (Kong és mtsai., 2004). A
megnövekedett T3-koncentráció nemcsak az étvágyat és a felépítı folyamatokat serkenti,
hanem a lebontó folyamatokat is; így serkenti a fehér zsírszövet bontását. A zsírraktárakból
felszabadult zsírsavak a májba kerülnek, ami jelentıs megterhelést ró a szervre. A növekvı
zsírmobilizáció miatt a zsír TG-k formájában elkezd lerakódni a máj parenchyma-sejtjeiben,
mert annak mértéke fokozatosan meghaladja a máj zsírbontó és -metabolizáló kapacitását
(Saadoun és Leclercq, 1987; Guémené és Guy, 2004). A T3 emellett serkenti a májbeli
zsírszintetizáló enzimek mőködését, így a májban még több TG termelıdik, végül a különféle
folyamatok együttes hatására a máj elzsírosodik (Hillgartner és mtsai., 1995; Kameda, 1995;
Richards, 2003). A PMH-háztartás tehát jól tükrözi a megváltozott anyagcsere
következményeit. Mindezek alapján, a PMH-háztartás vizsgálata, kiegészítve az étvágy
nyomon követésével, alapját képezheti a májtermelésre történı szelekciónak, és az
állatvédelmi szempontokat szem elıtt tartó, nem töméssel elıállított hízottmáj-termelésnek.
148

ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
13. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK
• Patkányokban a pajzsmirigyhormon-háztartás oldaláról igazoltuk azt a megfigyelést,
hogy az idısebb szervezet jobban bírja a takarmánykorlátozást, mint a fiatal.
Ugyanakkor arra is rámutattunk, hogy takarmánykorlátozás esetén a centrális
pajzsmirigyhormon-szabályozás játszik fıszerepet, amit a perifériás hatások
módosítanak. Emellett megmutattuk, hogy a fruktózetetés rövid távon hat a
pajzsmirigyhormon-háztartás centrális és perifériás tényezıire is, de hosszú távon a
centrális szabályozás kerül elıtérbe; míg palmitátetetés során, rövid távon a perifériás
szabályozás dominál, ami mellett a centrális szabályozás hosszú távon jelenik meg.
• Szarvasmarhák májában kimutattuk a leptin mRNS-ét. Az ellés utáni idıszakban levı
tejelı szarvasmarhákban megmutattuk, hogy az energia-kiegészítés hatására aktiválódik
egy olyan leptinrendszer, amely a májelzsírosodás csökkentése irányában hat.
• Kimutattuk, hogy csirkében – az emlısökkel ellentétben – a májbeli kettes típusú
dejodáz enzim játszik fıszerepet a csökkent energiabevitelhez való alkalmazkodásban,
és ebben a folyamatban pretranszlációs folyamatok is szerepet játszanak.
• Házi lúd fajban rámutattunk, hogy a hízott máj tömegét az életkor és a hasznosítási típus
mellett elsısorban az adott egyed étvágya határozza meg, ami tükrözıdik a
pajzsmirigyhormon-profilban is.
149

IRODALOM
14. IRODALOM
1998. évi XXVIII. törvény az állatok védelmérıl és kíméletérıl.
ABDEL-FATTAH, K.I., BOBEK, S., PIETRAS, M., SECHMAN, A. and NIEZGODA, J.:
Hypometabolic effect of 3,3',5'-triiodothyronine in chickens: interaction with hypermetabolic effect of
3,5,3'-triiodothyronine. In: Gen. Comp. Endocrinol., 1990. 77. p. 9-14.
ABUID, J., STINSON, D.A. and LARSEN, P.R.: Serum triiodothyronine and thyroxine in the neonate
and the acute increases in these hormones following delivery. In: J. Clin. Invest., 1973. 52. p.
1195-1199.
ABUMRAD, N.A., PARK, J.H. and PARK, C.R.: Permeation of long-chain fatty acid into adipocytes.
Kinetics, specificity, and evidence for involvement of a membrane protein. In: J. Biol. Chem., 1984.
259. p. 8945-8953.
AHIMA, R.S. and FLIER, J.S.: Leptin. In: Annu. Rev. Physiol., 2000. 62. p. 413-437.
AHIMA, R. and HILEMAN, S.: Postnatal regulation of hypothalamic neuropeptide expression by
leptin: implications for energy balance and body weight regulation. In: Regul. Pept., 2000. 92. p. 1-7.
AKIYAMA, T., TACHIBANA, I., SHIROHARA, H., WATANABE, N. and OTSUKI, M.: High-fat
hypercaloric diet induces obesity, glucose intolerance and hyperlipidemia in normal adult male Wistar
rat. In: Diabetes Res. Clin. Pract., 1996. 31. p. 27-35.
ALMOG, B., GOLD, R., TAJIMA, K., DANTES, A., SALIM, K., RUBINSTEIN, M., BARKAN, D.,
HOMBURG, R., LESSING, J.B., NEVO, N., GERTLER, A. and AMSTERDAM, A.: Leptin
attenuates follicular apoptosis and accelerates the onset of puberty in immature rats. In: Mol. Cell.
Endocrinol., 2001. 183. p. 179-191.
ANANTHARAJU, A., FELLER, A. and CHEDID, A.: Aging Liver. A review. In: Gerontology, 2002.
48. p. 343-353.
ASHCROFT, F. and RORSMAN, P.: Type 2 diabetes mellitus: not quite exciting enough? In: Hum.
Mol. Genet., 2004. 13 Spec No 1. p. R21-31.
BABILE, R. AUVERGNE, A., DUBOIS, J.P., BÉNARD, G. and MANSE, H.: Reversibilite de la
steatose hepatique chez le canard mulard. In: Proceedings. 2émes Journées de la Recherche sur les
Palmipédes à Foie Gras, 1996. p. 107-110.
BAI X.P., LI H.L., YANG W.Y., XIAO J.Z., WANG B., DU R.Q. and LOU D.J.: The mechanism of
and relationship between lipid metabolism genes expression and insulin resistance in high fat-fed
mice. In: Zhonghua Nei Ke Za Zhi, 2007. 46. p. 751-754.
BANTLE, J.P., RAATZ, S.K., THOMAS, W. and GEORGOPOULOS, A.: Effects of dietary fructose
on plasma lipids in healthy subjects. In: Am. J. Clin. Nutr., 2000. 72. p. 1128-1134.
Baromfi Termék Tanács honlapja (http://www.jomagyarbaromfi.hu)
BARTHA, T., KIM, S.W., SALVATORE, D., GEREBEN, B., TU, H.M., HARNEY, J.W., RUDAS,
P. and LARSEN, P.R.: Characterization of the 5'-flanking and 5'-untranslated regions of the cyclic
adenosine 3',5'-monophosphate-responsive human type 2 iodothyronine deiodinase gene. In:
Endocrinology, 2000. 141. p. 229-237.
BARTHA, T., SAYED-AHMED, A. and RUDAS, P.: Expression of leptin and its receptors in various
tissues of ruminants. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2005. 29. p. 193-202.
BARTHA, T., RUDAS, P., FEKETE, S. and PETHES, G.: Restricted feed intake influences thyroid
hormone production and peripheral deiodination in chickens. In: Acta Vet. Hung., 1989. 37. p.
241-246.
BARTHA, T.: Thyroid hormone metabolism in broiler chickens. PhD Thesis. Catholic University of
Leuven, 1993.
150

IRODALOM
BARTLETT, K. and EATON, S.: Mitochondrial beta-oxidation. In: Eur. J. Biochem., 2004. 271. p.
462-469.
BARTUŚ, M., LOMNICKA, M., LORKOWSKA, B., FRANCZYK, M., KOSTOGRYS, R.B.,
PISULEWSKI, P.M. and CHŁOPICKI, S.: Hypertriglyceridemia but not hypercholesterolemia
induces endothelial dysfunction in the rat. In: Pharmacol. Rep., 2005. 57. Suppl. p. 127-137.
BATES, J.M., ST GERMAIN, D.L. and GALTON, V.A.: Expression profiles of the three
iodothyronine deiodinases, D1, D2 and D3, in the developing rat. In: Endocrinology, 1999. 140. p.
844-851.
BIANCO, A. C. and LARSEN, P. R.: Cellular and structural biology of the deiodinases. In: Thyroid,
2005a. 15. p. 777-786.
BIANCO, A.C. and LARSEN, P.R.: Intracellular pathways of iodothyronine metabolism. In: Werner
and Ingbar’s The Thyroid. A fundamental and clinical text 9th edition. Ed.: BRAVERMAN, L.E. and
UTIGER, R.D. Philadelphia: Lippincott Williams & Wilkins, 2005b. p. 109-125.
BJORBAEK, C., UOTANI, S., da SILVA, B. and FLIER, J.: Divergent signaling capacities of the
long and short isoforms of the leptin receptor. In: J. Biol. Chem., 1997. 272. p. 32686-32695.
BLAXTER, K.: Energy metabolism in animals and man. Cambridge: Cambridge University Press,
1989.
BLOCK, S., BUTLER, W., EHRHARDT, R., BELL, A., van AMBURGH, M. and BOISCLAIR, Y.:
Decreased concentration of plasma leptin in periparturient dairy cows is caused by negative energy
balance. In: J. Endocrinol., 2001. 171. p. 339-348.
BOBE, G., YOUNG, J. and BEITZ, D.: Invited review: pathology, etiology, prevention, and treatment
of fatty liver in dairy cows. In: J. Dairy Sci., 2004. 87. p. 3105-3124.
BOBEK, S., SECHMAN, A., ABDEL-FATTAH, K.I., PIETRAS, M. and NIEZGODA J.: Statistical
evidence that endogenous reverse triiodothyronine (rT3) may affect oxygen consumption in food
deprived chickens. J. Vet. Med., 1993. 40. p. 741-748.
BOELEN, A., WIERSINGA, W.M. and FLIERS, E.: Fasting-induced changes in the
hypothalamus-pituitary-thyroid axis. In: Thyroid, 2008. 18. p. 123-129.
BOGENFÜRST F. és ÁPRILY SZ.: A minıségi májtermelés és a töméses hizlalás jövıje. 1. rész. In:
Baromfiágazat, 2004a. 4. 3. p. 32-39.
BOGENFÜRST F. és ÁPRILIY SZ.: A minıségi májtermelés és a töméses hízlalás jövıje. 2. rész. In:
Baromfiágazat, 2004b. 4. 3. p. 44-52.
BONNET, M., DELAVAUD, C., LAUD, K., GOURDOU, I., LEROUX, C., DJIANE, J. and
CHILLIARD, Y.: Mammary leptin synthesis, milk leptin and their putative physiological roles. In:
Reprod. Nutr. Dev., 2002. 42. p. 399-413.
BONNET, M., GOURDOU, I., LEROUX, C., CHILLIARD, Y. and DJIANE, J.: Leptin expression in
the ovine mammary gland: putative sequential involvement of adipose, epithelial, and myoepithelial
cells during pregnancy and lactation. In: J. Anim. Sci., 2002. 80. p. 723-728.
BOSCHMANN, M., FRENZ, U., NOACK, R., AUST, L. and MURPHY C.M.: Energy metabolism
and metabolite patterns of rats after application of dexfenfluramine. In: Int. J. Obes. Relat. Metab.
Disord., 1994. 18. p. 235-242.
BRADFORD, B.J., OBA, M., EHRHARDT, R.A., BOISCLAIR, Y.R. and ALLEN, M.S.: Propionate
is not an important regulator of plasma leptin concentration in dairy cattle. In: Domest. Anim.
Endocrinol., 2006. 30. p. 65-75.
BRANN, D.W., WADE, M.F., DHANDAPANI, K.M., MAHESH, V.B. and BUCHANAN, C.D.:
Leptin and reproduction. In: Steroids, 2002. 67. p. 95-104.
BRAY, G.A., NIELSEN, S.J. and POPKIN, B.M.: Consumption of high-fructose corn syrup in
beverages may play a role in the epidemic of obesity. In: Am. J. Clin. Nutr., 2004. 79. p. 537-543.
Review. Erratum in: Am. J. Clin. Nutr., 2004. 80. p. 1090.
151

IRODALOM
BROGAN, R.S., MITCHELL S.E., TRAYHURN P. and SMITH M.S.: Suppression of leptin during
lactation: contribution of the suckling stimulus versus milk production. In: Endocrinology, 1999. 140.
p. 2621-2627.
BROWN, S., MALONEY, M. and KINLAW, W.: “Spot 14” protein functions at the pretranslational
level in the regulation of hepatic metabolism by thyroid hormone and glucose. In: J. Biol. Chem.,
1997. 272. p. 2163-2166.
BUETTNER, R., SCHÖLMERICH, J. and BOLLHEIMER, L.C.: High-fat diets: modeling the
metabolic disorders of human obesity in rodents. In: Obesity (Silver Spring), 2007. 15. p. 798-808.
BURGER, A.G., BERGER, M., WIMPFHEIMER, K. and DANFORTH, E.: Interrelationships
between energy metabolism and thyroid hormone metabolism during starvation in the rat. In: Acta
Endocrinol. (Copenh.), 1980. 93. p. 322-331.
BUTLER, W.R. and SMITH, R.D.: Interrelationships between energy balance and postpartum
reproductive function in dairy cattle. In: J. Dairy Sci., 1989. 72. p. 767-783.
BUYSE, J., DECUYPERE, E., DARRAS, V.M., VLEURICK, L.M., KÜHN, E.R. and VELDHUIS,
J.D.: Food deprivation and feeding of broiler chickens is associated with rapid and interdependent
changes in the somatotrophic and thyrotrophic axes. In: Br. Poult. Sci., 2000. 41. p. 107-116.
BUYSE, J., JANSSENS, K., VAN DER GEYTEN, S., VAN AS, P., DECUYPERE, E. and DARRAS,
V.M.: Pre- and postprandial changes in plasma hormone and metabolite levels and hepatic deiodinase
activities in meal-fed broiler chickens. In: Br. J. Nutr., 2002. 88. 641-653.
CANFIELD, R. and BUTLER, W.: Energy balance, first ovulation and the effects of naloxone on LH
secretion in early postpartum dairy cows. In: J. Anim. Sci., 1991. 69. p. 740-746.
CAPITO, K., HANSEN, S.E., HEDESKOV, C.J., ISLIN, H. and THAMS, P.: Fat-induced changes in
mouse pancreatic islet insulin secretion, insulin biosynthesis and glucose metabolism. In: Acta
Diabetol., 1992. 28. p. 193-198.
CAPUCO, A., WOOD, D., ELSASSER, T., KAHL, S., ERDMAN, R., VAN TASSELL, C.,
LEFCOURT, A and PIPEROVA, L.: Effect of somatotropin on thyroid hormones and cytokines in
lactating dairy cows during ad libitum and restricted feed intake. In: J. Dairy Sci., 2001. 84.
2430-2439.
CASABIELL, X., PIÑEIRO, V., TOMÉ, M.A., PEINÓ, R., DIÉGUEZ, C. and CASANUEVA, F.F.:
Presence of leptin in colostrum and/or breast milk from lactating mothers: a potential role in the
regulation of neonatal food intake. In: J. Clin. Endocrinol. Metab., 1997. 82. p. 4270-4273.
CAVALIERI, R.R.: Impaired peripheral conversion of thyroxine to triiodothyronine. In: Annu. Rev.
Med., 1977. 28. p. 57-65.
CHAGAS, L., GORE, P., MEIER, S., MACDONALD, K. and VERKERK, G.: Effect of
monopropylene glycol on luteinizing hormone, metabolites, and postpartum anovulatory intervals in
primiparous dairy cows. In: J. Dairy Sci., 2007. 90. p. 1168-1175.
CHALKLEY, S.M., HETTIARACHCHI, M., CHISHOLM, D.J. and KRAEGEN, E.W.: Long-term
high-fat feeding leads to severe insulin resistance but not diabetes in Wistar rats. In: Am. J. Physiol.
Endocrinol. Metab., 2002. 282. p. E1231-1238.
CHANG, J.C., WU, M.C., LIU, I.M. and CHENG, J.T.: Increase of insulin sensitivity by stevioside in
fructose-rich chow-fed rats. In: Horm. Metab. Res., 2005. 37. p. 610-616.
CHEHAB, F.F.: A broader role for leptin. In: Nat. Med., 1996. 2. p. 723-724.
CHELIKANI, P., GLIMM, D. and KENNELLY, J.: Short communication: Tissue distribution of
leptin and leptin receptor mRNA in the bovine. In: J. Dairy Sci., 2003. 86. p. 2369-2372.
CHEN, K.L. and CHIOUT, P.W.: Oral treatment of mule ducks with arsenicals for inducing fatty
liver. In: Poult. Sci., 2001. 80. p. 295-301.
152

IRODALOM
CHILLIARD, Y., BONNET, M., DELAVAUD, C., FAULCONNIER, Y., LEROUX, C., DJIANE, J.
and BOCQUIER, F.: Leptin in ruminants. Gene expression in adipose tissue and mammary gland, and
regulation of plasma concentration. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2001. 21. 271-295.
CHILLIARD, Y., DELAVAUD, C. and BONNET, M.: Leptin expression in ruminants: nutritional
and physiological regulations in relation with energy metabolism. In: Domest. Anim. Endocrinol.,
2005. 29. p. 3-22.
CHOPRA, I.J.: Alterations in monodeiodination of iodothyronines in the fasting rat: effects of reduced
nonprotein sulfhydryl groups and hypothyroidism. In: Metabolism, 1980. 29. p. 161-167.
CHRISTENSEN, J., GRUMMER, R., RASMUSSEN, F. and BERTICS, S.: Effect of method of
delivery of propylene glycol on plasma metabolites of feed-restricted cattle. In: J. Dairy Sci., 1997. 80.
563-568.
CONNOR, E., LAIAKIS, E., FERNANDES, V., WILLIAMS, J. and CAPUCO, A.: Molecular
cloning, expression and radiation hybrid mapping of the bovine deiodinase type II (DIO2) and
deiodinase type III (DIO3) genes. In: Anim. Genet., 2005. 36. p. 240-243.
COOKE, P.S., HOLSBERGER, D.R., WITORSCH, R.J., SYLVESTER, P.W., MEREDITH, J.M.,
TREINEN, K.A. and CHAPIN, R.E.: Thyroid hormone, glucocorticoids, and prolactin at the nexus of
physiology, reproduction and toxicology. In: Toxicol. Appl. Pharmacol., 2004. 194. p. 309-335.
CORBETT, S.W., WILTERDINK, E.J. and KEESEY, R.E.: Resting oxygen consumption in over- and
underfed rats with lateral hypothalamic lesions. In: Physiol. Behav., 1985. 35. 971-977.
COZZI, G., BERZAGHI, P., GOTTARDO, F., GABAI, G. and ANDRIGHETTO, I.: Effect of feeding
propylene glycol to mid-lactating dairy cows. In: Anim. Feed Sci. Technol., 1996. 64. p. 43-51.
CROTEAU, W., DAVEY, J.C., GALTON, V.A. and ST GERMAIN, D.L.: Cloning of the mammalian
type II iodothyronine deiodinase. A selenoprotein differentially expressed and regulated in human and
rat brain and other tissues. In: J. Clin. Invest., 1996. 98. p. 405-417.
CRUCIANI-GUGLIELMACCI, C., VINCENT-LAMON, M., ROUCH, C., OROSCO, M., KTORZA,
A. and MAGNAN, C.: Early changes in insulin secretion and action induced by high-fat diet are
related to a decreased sympathetic tone. In: Am. J. Physiol. Endocrinol. Metab., 2005. 288. p.
E148-54.
CUNNINGHAM, M.J., CLIFTON, D.K. and STEINER, R.A.: Leptin's actions on the reproductive
axis: perspectives and mechanisms. In: Biol. Reprod., 1999. 60. p. 216-222.
DALL'AGLIO, E., TOSINI, P., ZAVARONI, I., OLIVETTI, G. and REAVEN GM.: Comparison of
the metabolic changes in rats with hypertension secondary to fructose feeding or renal artery stenosis.
In: Am. J. Hypertens., 1995. 8. p. 524-527.
DANFORTH, E. and BURGER, A.: The impact of nutrition on thyroid hormone physiology and
action. In: Annu. Rev. of Nutr., 1989. 9. p. 201-227.
DARRAS, V.M., BERGHMAN, L.R., VANDERPOOTEN, A. and KÜHN, E.R.: Growth hormone
acutely decreases type III iodothyronine deiodinase in chicken liver. In: FEBS Lett., 1992. 21. p. 5-8.
DARRAS, V.M., COKELAERE, M., DEWIL, E., ARNOUTS, S., DECUYPERE, E. and KÜHN,
E.R.: Partial food restriction increases hepatic inner ring deiodinating activity in the chicken and the
rat. In: Gen. Comp. Endocrinol., 1995. 100. p. 334-338.
DARRAS, V.M., VERHOELST, C.H., REYNS, G.E., KÜHN, E.R. and VAN DER GEYTEN, S.:
Thyroid hormone deiodination in birds. In: Thyroid, 2006. 16. p. 25-35.
DAVAIL, S. GUY, G., ANDRE, J., HERMIER, D. and HOO-PARIS, R: Metabolism in two breeds of
geese with moderate or large overfeeding induced liver-steatosis. In: Comp. Biochem. Physiol. A, Mol.
Integr. Physiol., 2000. 126. p. 91-99.
DAVISON, T.F., FLACK, I.H. and BUTLER, E.J.: The binding of thyroxine and tri-iodothyronine to
plasma proteins in the chicken at the physiological pH. In: Res. Vet. Sci., 1978. 25. p. 280-283.
153

IRODALOM
de AMBROGI, M., VOLPE, S. and TAMANINI, C.: Ghrelin: central and peripheral effects of a novel
peptydil hormone. In: Med. Sci. Monit., 2003. 9. RA 217-224.
de JONG, M., DOCTER, R., VAN DER HOEK, H.J., VOS R.A., KRENNING, E.P. and
HENNEMANN, G.: Transport of 3,5,3'-triiodothyronine into the perfused rat liver and subsequent
metabolism are inhibited by fasting. In: Endocrinology, 1992. 131. p. 463-470.
de MATTEIS R., PUXEDDU, R., RIVA, A. and CINTI, S.: Intralobular ducts of human major
salivary glands contain leptin and its receptor. In: J. Anat. 2002. 201. p. 363-370.
DECUYPERE, E. and KÜHN, E.R.: Effect of fasting and feeding time on circadian rhythms of serum
thyroid hormone concentrations, glucose, liver monodeiodinase activity and rectal temperature in
growing chickens. In: Domest. Anim. Endocrinol., 1984. 1. p. 251-262.
DECUYPERE, E. and SCANES, C.G.: Variation in the release of thyroxine, triiodothyronine and
growth hormone in response to thyrotrophin releasing hormone during development of the domestic
fowl. In: Acta Endocrinol. (Copenh.), 1983. 102. p. 220-223.
DECUYPERE, E., KÜHN, E.R., CLIJMANS, B., NOUWEN, E.J. and MICHELS, H.: Effect of
blocking T4-monodeiodination on hatching in chickens. In: Poult. Sci., 1982. 61. p. 1194-1201.
DECUYPERE, E., VAN AS, P., VAN DER GEYTEN, S. and DARRAS, V.M.: Thyroid hormone
availability and activity in avian species: a review. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2005. 29. p. 63-77.
DELAVAUD, C., BOCQUIER, F., CHILLIARD, Y., KEISLER, D. H., GERTLER, A. and KANN,
G.: Plasma leptin determination in ruminants: effect of nutritional status and body fatness on plasma
leptin concentration assessed by a specific RIA in sheep. In: J. Endocrinol., 2000. 165. p. 519-526.
DELAVAUD, C., FERLAY, A., FAULCONNIER, Y., BOCQUIER, F. and CHILLIARD, Y.: Plasma
leptin concentration in adult cattle: effect of breed, adiposity, feeding level and meal intake. In: J.
Anim. Sci., 2002. 80. p. 1317-1328.
den BOER, M., VOSHOL, P.J., KUIPERS, F., HAVEKES, L.M. and ROMIJN, J.A.: Hepatic
steatosis: a mediator of the metabolic syndrome. Lessons from animal models. In: Arterioscler.
Thromb. Vasc. Biol., 2004. 24. p. 644-649.
DINIZ, Y.S., BURNEIKO, R.M., SEIVA, F.R., ALMEIDA, F.Q., GALHARDI, C.M., FILHO, J.L.,
MANI, F. and NOVELLI, E.L.: Diet compounds, glycemic index and obesity-related cardiac effects.
In: Int. J. Cardiol., 2008. 124. p. 92-99.
DOBRIAN, A.D., DAVIES, M.J., PREWITT, R.L. and LAUTERIO, T.J.: Development of
hypertension in a rat model of diet-induced obesity. In: Hypertension, 2000. 35. p. 1009-1015.
DRUCKER, D.J.: Gut adaptation and the glucagon-like peptides. In: Gut, 2002. 50. p. 428-435.
EALES, J.G.: Iodine metabolism and thyroid-related functions in organisms lacking thyroid follicles:
are thyroid hormones also vitamins? In: Proc. Soc. Exp. Biol. Med., 1997. 214. p. 302-317.
EDMONSON, A., LEAN, L., WEAVER, L., FARVER, T. and WEBSTER, G.: A body condition
scoring chart for Holstein dairy cows. In: J. Dairy Sci., 1989. 72. p. 68-78.
EHRHARDT, R.A., SLEPETIS, R.M., BELL, A.W. and BOISCLAIR, Y.R.: Maternal leptin is
elevated during pregnancy in sheep. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2001. 21. p. 85-96.
EL-HEFNAWY, T., IOFFE, S. and DYM, M.: Expression of the leptin receptor during germ cell
development in the mouse testis. In: Endocrinology, 2000. 141. p. 2624-2630.
ELLIOTT, S.S., KEIM, N.L., STERN, J.S., TEFF, K. and HAVEL, P.J.: Fructose, weight gain, and
the insulin resistance syndrome. In: Am. J. Clin. Nutr., 2002. 76. p. 911-922.
EMERY, R., BURG, N. and BROWN., L.: Detection, occurrence and prophylactic treatment of
borderline ketosis with propylene glycol feeding. In: J. Dairy Sci., 1964. 47. p. 1074-1079.
ENZMANN, H., OHLHAUSER, D., DETTLER, T. and BANNASCH, P.: Enhancement of
hepatocarcinogenesis in rats by dietary fructose. In: Carcinogenesis, 1989. 10. pp. 1247-1252.
154

IRODALOM
ERION M.D., van POELJE P.D., DANG, Q., KASIBHATLA, S.R., POTTER, S.C., REDDY, M.R.,
REDDY, K.R., JIANG, T. and LIPSCOMB, W.N.: MB06322 (CS-917): A potent and selective
inhibitor of fructose 1,6-bisphosphatase for controlling gluconeogenesis in type 2 diabetes. In: Proc.
Natl. Acad. Sci. U S A., 2005. 102. p. 7970-7975.
ESTIENNE, M.J., HARPER, A.F., BARB, C.R. and AZAIN, M.J.: Concentrations of leptin in serum
and milk collected from lactating sows differing in body condition. In: Domest. Anim. Endocrinol.,
2000. 19. p. 275-280.
EVERTS, M.E., de JONG, M., LIM, C.F., DOCTER, R., KRENNING, E.P., VISSER, T.J. and
HENNEMANN, G.: Different regulation of thyroid hormone transport in liver and pituitary: its
possible role in the maintenance of low T3 production during nonthyroidal illness and fasting in man.
In: Thyroid, 1996. 6. p. 359-368.
FELDT-RASMUSSEN, U.: Thyroid and leptin. In: Thyroid, 2007. 17. p. 413-419.
FENG, X., JIANG, Y., MELTZER, P. and YEN, P.M.: Thyroid hormone regulation of hepatic genes
in vivo detected by complementary DNA microarray. In: Mol. Endocrinol., 2000. 14. p. 947-955.
FERRANNINI, E.: The theoretical bases of indirect calorimetry: a review. In: Metabolism, 1988. 37.
p. 287-301.
FLORES-MORALES, A., GULLBERG, H., FERNANDEZ, L., STÅHLBERG, N., LEE, N.H.,
VENNSTRÖM, B. and NORSTEDT, G.: Patterns of liver gene expression governed by TRbeta. In:
Mol. Endocrinol., 2002. 16. p. 1257-1268.
FOLCH, J., LEES, M. and SLOANE STANLEY, G.H.: A simple method for the isolation and
purification of total lipides from animal tissues. In: J. Biol. Chem., 1957. 226. p. 497-509.
FONYÓ A. (Szerk.): Az orvosi élettan tankönyve. Budapest: Medicina Könykiadó Rt., 2004.
FOURNIER, E., PERESSON, R., GUY, G. and HERMIER, D.: Relationships between storage and
secretion of hepatic lipids in two breeds of geese with different susceptibility to liver steatosis. In:
Poult. Sci., 1997. 76. p. 599-607.
FRIEDMAN, J.M. and HALAAS, J.L.: Leptin and the regulation of body weight in mammals. In:
Nature, 1998. 395. 763-770.
FRUHBECK, G.: A heliocentric view of leptin. In: Proc. Nutr. Soc., 2001. 60. p. 301-318.
FURUKAWA, S., FUJITA, T., SHIMABUKURO, M., IWAKI, M., YAMADA, Y., NAKAJIMA, Y.,
NAKAYAMA, O., MAKISHIMA, M., MATSUDA, M. and SHIMOMURA, I.: Increased oxidative
stress in obesity and its impact on metabolic syndrome. In: J. Clin. Invest., 2004. 114. p. 1752-1761.
GAÁL, T. and HUSVÉTH, F.: Comparison of the liver biopsy sample and the “whole liver” in respect
of lipid content and fatty acid composition of lipids. In: Acta Vet. Hung., 1983. 31. p. 51-56.
GALLARDO, N., BONZÓN-KULICHENKO, E., FERNÁNDEZ-AGULLÓ, T., MOLTÓ, E.,
GÓMEZ-ALONSO, S., BLANCO, P., CARRASCOSA, J.M., ROS, M. and ANDRÉS, A.:
Tissue-specific effects of central leptin on the expression of genes involved in lipid metabolism in
liver and white adipose tissue. In: Endocrinology, 2007. 148. p. 5604-5610.
GAUTHIER, M.S., FAVIER. R. and LAVOIE, J.M.: Time course of the development of
non-alcoholic hepatic steatosis in response to high-fat diet-induced obesity in rats. In: Br. J. Nutr.,
2006. 95. p. 273-281.
GAVRILOVA, O., BARR, V., MARCUS-SAMUELS, B. and REITMAN, M.: Hyperleptinemia of
pregnancy associated with the appearance of a circulating form of the leptin receptor. In: J. Biol.
Chem., 1997. 272. p. 30546-30551.
GEREBEN, B., BARTHA, T., TU, H.M., HARNEY, J.W., RUDAS, P. and LARSEN, P.R.: Cloning
and expression of the chicken type 2 iodothyronine 5'-deiodinase. In: J. Biol. Chem., 1999. 274. p.
13768-13776.
GERIS, K.L., BERGHMAN, L.R., KÜHN, E.R. and DARRAS, V.M.: Pre- and posthatch
developmental changes in hypothalamic thyrotropin-releasing hormone and somatostatin
155

IRODALOM
concentrations and in circulating growth hormone and thyrotropin levels in the chicken. In: J.
Endocrinol., 1998. 159. p. 219-225.
GERRITS, P.M. and TSALIKIAN, E.: Diabetes and fructose metabolism. In: Am. J. Clin. Nutr., 1993.
58. (5 Suppl) 796S-799S.
„Get Answers” honlap (http://www.answers.com)
GIRARD, A., MADANI, S., EL BOUSTANI, E.S., BELLEVILLE, J. and PROST, J.: Changes in
lipid metabolism and antioxidant defense status in spontaneously hypertensive rats and Wistar rats fed
a diet enriched with fructose and saturated fatty acids. In: Nutrition, 2005. 21. p. 240-248.
GONZÁLEZ, R.R., SIMÓN, C., CABALLERO-CAMPO, P., NORMAN, R., CHARDONNENS, D.,
DEVOTO, L. and BISCHOF, P.: Leptin and reproduction. In: Hum. Reprod. Update, 2000. 6. p.
290-300.
GREENACRE, C.B., YOUNG, D.W., BEHREND, E.N. and WILSON, G.H.: Validation of a novel
high-sensitivity radioimmunoassay procedure for measurement of total thyroxine concentration in
psittacine birds and snakes. In: Am. J. Vet. Res., 2001. 62. p. 1750-1754.
GROVER, J.K., VATS, V. and YADAV, S.S.: Pterocarpus marsupium extract (Vijayasar) prevented
the alteration in metabolic patterns induced in the normal rat by feeding an adequate diet containing
fructose as sole carbohydrate. In: Diabetes Obes. Metab., 2005. 7. p. 414-420.
GRUMMER, R.: Etiology of lipid-related metabolic disorders in periparturient dairy cows. In: J.
Dairy Sci., 76. p. 3882-3896.
GRUNDY, S.M.: What is the contribution of obesity to the metabolic syndrome? In: Endocrinol.
Metab. Clin. North. Am., 2004. 33. p. 267-282.
GUÉMENÉ, D. and GUY, G.: The past, present and future of force-feeding and “foie gras”
production. In: World Poult. Sci. J., 2004. 60. p. 211-222.
HÂKANSSON, M.L., BROWN, H., GHILARDI, N., SKODA, R.C. and MEISTER, B.: Leptin
receptor immunoreactivity in chemically defined target neurons of the hypothalamus. In: J. Neurosci.,
1998. 18. p. 559-572.
HALAAS, J.L., GAJIWALA, K.S., MAFFEI, M., COHEN, S.L., CHAIT, B.T., RABINOWITZ, D.,
LALLONE, R.L., BURLEY, S.K. and FRIEDMAN, J.M.: Weight-reducing effects of the plasma
protein encoded by the obese gene. In: Science, 1995. 269. 543-546.
HALLFRISCH, J.: Metabolic effects of dietary fructose. In: FASEB J., 1990. 4. p. 2652-2660.
„Harlann-Winkelmann GmbH” honlapja (http://www.harlan-winkelmann.de)
HARRIS, R.: Leptin - much more than a satiety signal. In: Annu. Rev. Nutr., 2000. 20. p. 45-75.
HARVEY, J. and ASHFORD, M.L.: Leptin in the CNS: much more than a satiety signal. In:
Neuropharmacology, 2003. 44. p. 845-854.
HARVEY, S., DECUYPERE, E., DARRAS, V.M. and BERGHMAN, L.: Differential effects of T4
and T3 on TRH- and GRF-induced GH secretion in the domestic fowl. In: Reprod. Nutr. Dev., 1991.
31. p. 451-459.
HEIDLER, B., PARVIZI, N., SAUERWEIN, H., BRUCKMAIER, R.M., HEINTGES, U., AURICH,
J.E. and AURICH, C.: Effects of lactation on metabolic and reproductive hormones in Lipizzaner
mares. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2003. 25. p. 47-59.
HENSON, M.C., SWAN, K.F. and O'NEIL, J.S.: Expression of placental leptin and leptin receptor
transcripts in early pregnancy and at term. In: Obstet. Gynecol., 1998. 92. p. 1020-1028.
HERLING, A.W., GOSSEL, M., HASCHKE, G., STENGELIN, S., KUHLMANN, J., MÜLLER, G.,
SCHMOLL, D. and KRAMER, W.: CB1 receptor antagonist AVE1625 affects primarily metabolic
parameters independently of reduced food intake in Wistar rats. In: Am. J. Physiol. Endocrinol.
Metab., 2007. 293. p. E826-832.
156

IRODALOM
HERMIER, D. SALICHON, M.R., GUY, G. and PERESSON, R.: Differential channelling of liver
lipids in relation to susceptibility to hepatic steatosis in the goose. In: Poult. Sci., 1999. 78. p.
1398-1406.
HILLGARTNER, F., SALATI, L.M. and GOODRIDGE, A.G.: Physiological and molecular
mechanisms involved in nutritional regulation of fatty acid synthesis. In: Physiol. Rev., 1995. 75. p.
47-76.
HOUPT, K.A., REIMERS, T.J. and BOYD, R.D.: Changes in free fatty acids and triiodothyronine in
response to feeding in pigs. In: Physiol. Behav., 1986. 37. p. 573-576.
HUANG, B.W., CHIANG, M.T., YAO, H.T. and CHIANG, W.: The effect of high-fat and
high-fructose diets on glucose tolerance and plasma lipid and leptin levels in rats. In: Diabetes Obes.
Metab., 2004. 6. p. 120-126.
HUGHES, T.A., ATCHISON, J., HAZELRIG, J.B. and BOSHELL, B.R.: Glycemic responses in
insulin-dependent diabetic patients: effect of food composition. In: Am. J. Clin. Nutr., 1989. 49. p.
658-666.
HUGUES, J.N., BURGER, A.G., PEKARY, A.E. and HERSHMAN, J.M.: Rapid adaptations of
serum thyrotrophin, triiodothyronine and reverse triiodothyronine levels to short-term starvation and
refeeding. In: Acta Endocrinol. (Copenh.), 1984. 105. p. 194-199.
HULBERT, A. J.: Thyroid hormones and their effects: a new perspective. In: Biol. Rev. Camb. Philos.
Soc., 2000. 75. p. 519-631.
HUSZENICZA, G., HARASZTI, J., MOLNAR, L., SOLTI, L., FEKETE, S., EKES, K. and YARO,
A.: Some metabolic characteristics of dairy cows with different post partum ovarian function. In:
Zentralblatt fur Veterinarmedizin Reihe A, 1988. 35. p. 506-515.
HUSZENICZA, G., KULCSAR, M. and RUDAS, P.: Clinical endocrinology of thyroid gland function
in ruminants. In: Vet. Med. – Czech, 2002. 47. p. 191-202.
HUSZENICZA, G., MOLNAR, L., SOLTI, L. and HARASZTI, J.: Postpartal ovarian function in
Holstein and crossbred cows on large scale farms in Hungary. In: Zentralblatt fur Veterinärmedizin
Reihe A, 1987. 34. p. 249-263.
IOSSA, S., MOLLICA, M.P., LIONETTI, L., CRESCENZO, R., BOTTA, M. and LIVERINI, G.:
Skeletal muscle oxidative capacity in rats fed high-fat diet. In: Int. J. Obes. Relat. Metab. Disord.,
2002. 26. p. 65-72.
JAMES, P.T., RIGBY, N., LEACH, R. and International Obesity Task Force: The obesity epidemic,
metabolic syndrome and future prevention strategies. In: Eur. J. Cardiovasc. Prev. Rehabil., 2004. 11.
p. 3-8.
JANAN, J., BÓDI, L., ÁGOTA, G., BÁRDOS, L., RUDAS, P., KOZÁK, J. and KARSAI M.:
Relationships between force-feeding and some physiological parameters in geese bred for fatty liver.
In: Acta. Vet. Hung., 2000. 48. p. 89-97.
JOHNSTON, D.W.: The absence of brown adipose tissue in birds. In: Comp. Biochem. Physiol. A,
1971. 40. p. 1107-1108.
JORRITSMA, R., JORRITSMA, H., SCHUKKEN, Y. and WENTINK, G.: Relationships between
fatty liver and fertility and some periparturient diseases in commercial Dutch dairy herds. In:
Theriogenology, 2000. 54. p. 1065-1074.
JORRITSMA, R., WENSING, T., KRUIP, T., VOS, P. and NOORDHUIZEN, J.: Metabolic changes
in early lactation and impaired reproductive performance in dairy cows. In: Vet. Res., 2003. 34. p.
11-26.
JOYEUX-FAURE, M., ROSSINI, E., RIBUOT, C. and FAURE, P.: Fructose-fed rat hearts are
protected against ischemia-reperfusion injury. In: Exp. Biol. Med. (Maywood), 2006. 231. p. 456-462.
JÜRGENS, H., HAASS, W., CASTAÑEDA, T.R., SCHÜRMANN, A., KOEBNICK, C.,
DOMBROWSKI, F., OTTO, B., NAWROCKI, A.R., SCHERER, P.E., SPRANGER, J., RISTOW,
157

IRODALOM
M., JOOST, H.G., HAVEL, P.J. and TSCHÖP, M.H.: Consuming fructose-sweetened beverages
increases body adiposity in mice. In: Obes. Res., 2005. 13. p. 1146-1156.
KADOKAWA, H., BLACHE, D. and MARTIN, G.: Plasma leptin concentrations correlate with
luteinizing hormone secretion in early postpartum Holstein cows. In: J. Dairy Sci., 89. p. 3020-3027.
KADOKAWA, H., BLACHE, D., YAMADA, Y. and MARTIN, G.: Relationships between changes
in plasma concentrations of leptin before and after parturition and the timing of first post-partum
ovulation in high-producing Holstein dairy cows. In: Reprod. Fertil. Dev., 2000. 12. p. 405-411.
KAJSTURA, J., CHENG, W., SARANGARAJAN, R., LI, P., LI, B., NITAHARA, J.A., CHAPNICK,
S., REISS, K., OLIVETTI, G. and ANVERSA, P.: Necrotic and apoptotic myocyte cell death in the
aging heart of Fischer 344 rats. In: Am. J. Physiol., 1996. 271. H1215-228.
KAMEDA, K.: Thyroid hormone inhibits fatty acid synthase gene transcription in chicken liver. In:
Mol. Cell. Biochem., 1995. 144. p. 105-108.
KAPLAN, M.M. and UTIGER, R.D.: Iodothyronine metabolism in liver and kidney homogenates
from hyperthyroid and hypothyroid rats. In: Endocrinology, 1978. 103. p. 156-161.
KAPLAN, M.M. and UTIGER, R.D.: Iodothyronine metabolism in rat liver homogenates. In: J. Clin.
Invest., 1978. 61. p. 459-471.
KAWAMURA, K., SATO, N., FUKUDA, J., KODAMA, H., KUMAGAI, J., TANIKAWA, H.,
NAKAMURA, A. and TANAKA, T.: Leptin promotes the development of mouse preimplantation
embryos in vitro. In: Endocrinology, 2002. 143. p. 1922-1931.
KAZUMI, T., ODAKA, H., HOZUMI, T., ISHIDA, Y., AMANO, N. and YOSHINO, G.: Effects of
dietary fructose or glucose on triglyceride production and lipogenicenzyme activities in the liver of
Wistar fatty rats, an animal model of NIDDM. In. Endocr. J., 1997. 44. p. 239-245.
KELLEY, G.L., ALLAN, G. and AZHAR, S.: High dietary fructose induces a hepatic stress response
resulting in cholesterol and lipid dysregulation. In: Endocrinology, 2004. 145. p. 548-555.
KIM, Y., IWASHITA, S., TAMURA, T., TOKUYAMA, K. and SUZUKI, M.: Effect of high-fat diet
on the gene expression of pancreatic GLUT2 and glucokinase in rats. In: Biochem. Biophys. Res.
Commun., 1995. 208. p. 1092-1098.
KING, D.B., KING, C.R. and ESHLEMAN, J.R.: Serum triiodothyronine levels in the embryonic and
post-hatching chicken, with particular reference to feeding-induced changes. In: Gen. Comp.
Endocrinol., 1977. 31. p. 216-233.
KINLAW, W.B., SCHWARTZ, H.L. and OPPENHEIMER, J.H.: Decreased serum triiodothyronine in
starving rats is due primarily to diminished thyroidal secretion of thyroxine. In: J. Clin. Invest., 1985.
75. p. 1238-1241.
KITAWAKI, J., KOSHIBA, H., ISHIHARA, H., KUSUKI, I., TSUKAMOTO, K. and HONJO, H.:
Expression of leptin receptor in human endometrium and fluctuation during the menstrual cycle. In: J.
Clin. Endocrinol. Metab., 2000. 85. p. 1946-1950.
KLANDORF, H. and HARVEY, S.: Food intake regulation of circulating thyroid hormones in
domestic fowl. In: Gen. Comp. Endocrinol., 1985. 60. p. 162-170.
KOJIMA, M. HOSODA, H., DATE, Y., NAKAZATO, M., MATSUO, H., KANGAWA, K.: Ghrelin
is a growth-hormone-releasing acylated peptide from stomach. Nature, 1999. 402. p. 656-660.
KONG, W.M., MARTIN, N.M., SMITH, K.L., GARDINER, J.V., CONNOLEY, I.P., STEPHENS,
D.A., DHILLO, W.S., GHATEI, M.A., SMALL, C.J. and BLOOM, S.R.: Triiodothyronine stimulates
food intake via the hypothalamic ventromedial nucleus independent of changes in energy expenditure.
In: Endocrinology, 2004. 145. p. 5252-5258.
KONTUREK, P.C., KONTUREK, S.J., BRZOZOWSKI, T., JAWOREK, J. and HAHN, E.G.: Role of
leptin in the stomach and the pancreas. In: J. Physiol. Paris, 2001. 95. p. 345-354.
KOSTYAK, J.C., KRIS-ETHERTON, P., BAGSHAW, D., DELANY, J.P. and FARRELL, P.A.:
Relative fat oxidation is higher in children than adults. In: Nutr. J., 2007. 6. p. 19.
158

IRODALOM
KÖHRLE, J.: Local activation and inactivation of thyroid hormones: the deiodinase family. In: Mol.
Cell. Endocrinol., 151. p. 103-119.
KULCSÁR, M., DANKÓ, G., MAGDY, H.G.I., REICZIGEL, J., FORGACH, T, PROHÁCZIK, A.,
DELAVAUD, A., MAGYAR, K., CHILLIARD, Y., SOLTI, L. and HUSZENICZA, GY.: Pregnancy
stage and number of fetuses may influence maternal plasma leptin in ewes. In: Acta Vet. Hung., 2006.
54. p. 221-234.
KÜHN, E.R., DECUYPERE, E., IQBAL, A., LUYSTERBORGH, D. and MICHIELSEN, R.:
Thyrotropic and peripheral activities of thyrotrophin and thyrotrophin-releasing hormone in the chick
embryo and adult chicken. In: Horm. Metab. Res., 1988. 20. p. 158-162.
KÜHN, E.R., VANDERPOOTEN, A., HUYBRECHTS, L.M., DECUYPERE, E., DARRAS, V. and
SHARP, P.J.: Hypothalamic hormones that release growth hormone stimulate hepatic
5'-monodeiodination activity in the chick embryo. In: J. Endocrinol., 1988. 118. p. 233-236.
KÜHN, E.R., GEELISSEN, S. M., VAN DER GEYTEN, S. and DARRAS, V.M.: The release of
growth hormone (GH): relation to the thyrotropic- and corticotropic axis in the chicken. In: Domest.
Anim. Endocrinol., 2005. 29. p. 43-51.
LAMBERTS, S.W., van den BELD, A.W. and van der LELY, A.J.: The endocrinology of aging. In:
Science, 1997. 278. 419-424.
LARSEN, P., SILVA, J. and KAPLAN, M.: Relationships between circulating and intracellular
thyroid hormones: physiological and clinical implications. In: Endocr. Rev., 1981. 2. p. 87-102.
LARSEN, P.R.: Update on the human iodothyronine selenodeiodinases, the enzymes regulating the
activation and inactivation of thyroid hormone. In: Biochem. Soc. Trans., 1997. 25. p. 588-592.
LARZUL, C., ROUVIER, R., ROUSSELOT-PAILLEY, D., GUY, G.: Estimation of genetic
parameters for growth, carcass and overfeeding traits in a white geese strain. In: Genet. Sel. Evol.,
2000. 32. p. 415-427.
LAU, C., FAERCH, K., GLÜMER, C., TETENS, I., PEDERSEN, O., CARSTENSEN, B.,
JØRGENSEN, T., BORCH-JOHNSEN, K. and Inter99 study: Dietary glycemic index, glycemic load,
fiber, simple sugars, and insulin resistance: the Inter99 study. In: Diabetes Care, 2005. 28. p.
1397-1403. Erratum in: Diabetes Care, 2005. 28. p. 2340-2341.
LE FUR, N., el KHADIR-MOUNIER, C. POWELL, R.S., DIOT, C., MALLARD, J. and DOUAIRE,
M.: Characterization of the chicken fatty acid synthase gene 5' part and promoter region. In: Eur. J.
Biochem., 1996. 240. p. 323-330.
LECLERCQ, B., DURAND, G. DELPECH, P. and BLUM, J.C.: Note préliminaire sur l’évolution des
constituants biochimiques du foie au cours du gavage de l’oie. In: Ann. Biol. Anim. Biochem. Biophys.,
1968. 8. p. 549-556.
LEVEILLE, G., ROMSOS, D., YEH, Y. and O'HEA, E.K.: Lipid biosynthesis in the chick. A
consideration of site of synthesis, influence of diet and possible regulatory mechanisms. In: Poult. Sci.,
1975. 54. p. 1075-1093.
LEVI, B. and WERMAN, M.J.: Long-term fructose consumption accelerates glycation and several
age-related variables in male rats. In: J. Nutr., 1998. 128. p. 1442-1449.
LEVIN, B.E. and DUNN-MEYNELL, A.A.: Reduced central leptin sensitivity in rats with
diet-induced obesity. In: Am. J. Physiol. Regul. Integr. Comp. Physiol., 2002. 283. R941-948.
LEVIN, B.E. and KEESEY, R.E.: Defense of differing body weight set points in diet-induced obese
and resistant rats. In: Am. J. Physiol., 1998. 274. R412-419.
LIEFERS, S., VEERKAMP, R., TE PAS, M., DELAVAUD, C., CHILLIARD, Y. and van der
LENDE, T.: Leptin concentrations in relation to energy balance, milk yield, intake, live weight, and
estrus in dairy cows. In: J. Dairy Sci., 2003. 86. p. 799-807.
LIEFERS, S.C., VEERKAMP, R.F., TE PAS, M.F., CHILLIARD, Y., and van der LENDE, T.:
Genetics and physiology of leptin in periparturient dairy cows. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2005.
29. p. 227-238.
159

IRODALOM
LIN, J., BARB, C.R., MATTERI, R.L., KRAELING, R.R., CHEN, X., MEINERSMANN, R.J. and
RAMPACEK, G.B.: Long form leptin receptor mRNA expression in the brain, pituitary, and other
tissues in the pig. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2000. 19. p. 53-61.
LOCSMÁNDI, L., ROMVÁRI, R., BOGENFÜRST, F., SZABÓ, A., MOLNÁR, M.,
ANDRÁSSY-BAKA, G. and HORN, P.: In vivo studies on goose liver development by means of
computer tomography. In: Anim. Res., 2005. 54. p. 135-145.
LÓPEZ, I.P., MARTI, A., MILAGRO, F.I., ZULET, MD MDE, L., MORENO-ALIAGA, M.J.,
MARTINEZ, J.A. and DE MIGUEL, C.: DNA microarray analysis of genes differentially expressed in
diet-induced (cafeteria) obese rats. In: Obes. Res., 2003. 11. p. 188-194.
MACARI, M. and BARALDI, S.M.: Effects of fasting, noradrenaline and glucose tolerance test on
free fatty acids and blood glucose in thyroid-deficient pigs. In: Comp. Biochem. Physiol. B., 1983. 74.
p. 743-747.
MARRA, F.: Leptin and liver tissue repair: do rodent models provide the answers? In: J. Hepatol.,
2007. 46. p. 12-18.
MATARESE, G.: Leptin and the immune system: how nutritional status influences the immune
response. In: Eur. Cytokine Netw., 2000. 11. p. 7-14.
MATOSIN-MATEKALO, M., MESONERO, J.E., LAROCHE, T.J., LACASA, M. and
BROT-LAROCHE, E.: Glucose and thyroid hormone co-regulate the expression of the intestinal
fructose transporter GLUT5. In: Biochem. J., 1999. 339. 233-239.
MCCANN, S.M., HAENS, G., MASTRONARDI, C., WALCZEWSKA, A., KARANTH, S.,
RETTORI, V. and YU, W.H.: The role of nitric oxide (NO) in control of LHRH release that mediates
gonadotropin release and sexual behavior. In: Curr. Pharm. Des., 2003. 9. p. 381-390.
MEIKLE, A., KULCSÁR, M., CHILLIARD, Y., FÉBEL, H., DELAVAUD, C., CAVESTANY, D.
and CHILIBROSTE, P.: Effects of parity and body condition at parturition on endocrine and
reproductive parameters of the cow. In: Reproduction, 2004. 127. p. 727-737.
MEZENTSEVA, N.V., KUMARATILAKE, J.S. and NEWMAN, S.A.: The brown adipocyte
differentiation pathway in birds: an evolutionary road not taken. In: BMC Biol., 2008. 6. p. 17.
MITCHELL, M.A. and STILES, M.S.: Some new observations on the binding of thyroxine and
triiodothyronine to plasma proteins and lipoproteins in the domestic fowl. In: Gen. Comp. Endocrinol.,
1985. 57. p. 309-319.
MIYOSHI, S., PATE, J. and PALMQUIST, D.: Effects of propylene glycol drenching on energy
balance, plasma glucose, plasma insulin, ovarian function and conception in dairy cows. In: Anim.
Reprod. Sci., 2001. 68. p. 29-43.
MORASH, B., LI, A., MURPHY, P.R., WILKINSON, M., and UR, E.: Leptin gene expression in the
brain and pituitary gland. In: Endocrinology, 1999. 140. p. 5995-5998.
MORENS, C., SIROT, V., SCHEURINK, A.J. and van DIJK, G.: Low-carbohydrate diets affect
energy balance and fuel homeostasis differentially in lean and obese rats. In: Am. J. Physiol. Regul.
Integr. Comp. Physiol., 2006. 291. p. R1622-1629.
MOSCHOS, S., CHAN, J.L. and MANTZOROS, C.S.: Leptin and reproduction: a review. In: Fertil.
Steril., 2002. 77. p. 433-444.
MOUROT, J. and GUY, G., LAGARRIGUE, S., PEINIAU, P. and HERMIER, D.: Role of hepatic
lipogenesis in the susceptibility to fatty liver in the goose (Anser anser). In: Comp. Biochem. Physiol.
B, Biochem. Mol. Biol., 2000. 126. p. 81-87.
MUKHERJEA, R., CASTONGUAY, T.W., DOUGLASS, L.W. and MOSER-VEILLON, P.: Elevated
leptin concentrations in pregnancy and lactation: possible role as a modulator of substrate utilization.
In: Life Sci., 1999. 65. p. 1183-1193.
NAFIKOV, R., AMETAJ, B., BOBE, G., KOEHLER, K., YOUNG, J. and BEITZ, D.: Prevention of
fatty liver in transition dairy cows by subcutaneous injections of glucagon. In: J. Dairy Sci., 2006. 89.
p. 1533-1545.
160

IRODALOM
NAKAGAWA, T., HU, H., ZHARIKOV, S., TUTTLE, K.R., SHORT, R.A., GLUSHAKOVA, O.,
OUYANG, X., FEIG, D.I., BLOCK, E.R., HERRERA-ACOSTA, J., PATEL, J.M. and JOHNSON,
R.J.: A causal role for uric acid in fructose-induced metabolic syndrome. In: Am. J. Physiol. Renal
Physiol., 2006. 290. p. F625-631.
NAKAZATO, M., MURAKAMI, N., DATE, Y., KOJIMA, M., MATSUO, H., KANGAWA, K. and
MATSUKURA, S.: A role for ghrelin in the central regulation of feeding. Nature, 2001. 409. p.
194-198.
National Research Council: Nutrient requirement of dairy cattle. 6th ed. Washington: National
Academy of Sciences, [1990.]
„Nature.com” honlap (http://www.nature.com)
NIEZGODA, J., BOBEK, S. and WROŃSKA-FORTUNA, D.: Enhanced non-esterified fatty acids
and corticosterone in blood plasma of chickens treated with insulin are significantly depleted by
reverse T: minor changes in hypoglycaemia. J. Vet. Med. A Physiol. Pathol. Clin. Med., 2005. 52. p.
429-435.
NISHINA, H., GREEN, L.R., MCGARRIGLE, H.H., NOAKES, D.E., POSTON, L. and HANSON,
M.A.: Effect of nutritional restriction in early pregnancy on isolated femoral artery function in
mid-gestation fetal sheep. In: J. Physiol., 2003. 553. p. 637-647.
O'DELL, B.L.: Dietary carbohydrate source and copper bioavailability. In: Nutr. Rev., 1990. 48. p.
425-34.
PETHES GY., LOSONCZY S. and RUDAS P.: A serum-trijódtironin mérése radioimmun analízissel.
In: Magy. Állatorv. Lapja, 1978. 33. p. 177-182.
PETHES, G., BOKORI, J., RUDAS, P., FRENYÓ, V.L. and FEKETE, S.: Thyroxine,
triiodothyronine, reverse-triiodothyronine, and other physiological characteristics of periparturient
cows fed restricted energy. In: J. Dairy Sci., 1985. 68. p. 1148-1154.
PEZZI, C., ACCORSI, P., VIGO, D., GOVONI, N. and GAIANI, R.: 5'-deiodinase activity and
circulating thyronines in lactating cows. In: J. Dairy Sci., 2003. 86. p. 152-158.
PFAFFL, M., HORGAN, G. and DEMPFLE, L.: Relative expression software tool (REST) for
group-wise comparison and statistical analysis of relative expression results in real-time PCR. In:
Nucleic Acids Res., 2002. 30. p. e36.
PUYÓ, A.M., MAYER, M.A., CAVALLERO, S., DONOSO, A.S. and PEREDO, H.A.: Fructose
overload modifies vascular morphology and prostaglandin production in rats. In: Auton. Autacoid.
Pharmacol., 2004. 24. p. 29-35.
PUYÓ, A.M., MAYER, M.A., GIORGI, S., GÓMEZ, A.H. and PEREDO, H.A.: Noradrenaline and
angiotensin II modify vascular prostanoid release in fructose-fed hypertensive rats. In: Auton.
Autacoid. Pharmacol., 2007. 27. p. 161-165.
„R project” honlap (http://r-project.org)
REAVEN, G.M.: Relationship between insulin resistance and hypertension. In: Diabetes Care, 1991.
14. Suppl 4. p. 33-38.
RECINOS, A., CARR, B.K., BARTOS, D.B., BOLDOGH, I., CARMICAL, J.R., BELALCAZAR,
L.M. and BRASIER, A.R.: Liver gene expression associated with diet and lesion development in
atherosclerosis-prone mice: induction of components of alternative complement pathway. In: Physiol.
Genomics., 2004. 19. p. 131-142.
REIST, M., ERDIN, D., VON EUW, D., TSCHUMPERLIN, K., LEUENBERGER, H., HAMMON,
H., MOREL, C., PHILIPONA, C., ZBINDEN, Y., KUNZI, N. and BLUM, J.: Postpartum
reproductive function: association with energy, metabolic and endocrine status in high yielding dairy
cows. In: Theriogenology, 2003. 59. p. 1707-1723.
REN, M.Q., WEGNER, J., BELLMANN, O., BROCKMANN, G.A., SCHNEIDER, F., TEUSCHER,
F. and ENDER, K.: Comparing mRNA levels of genes encoding leptin, leptin receptor, and
lipoprotein lipase between dairy and beef cattle. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2002. 23. p. 371-381.
161

IRODALOM
REYNS, G. E., JANSSENS, K..A., BUYSE, J., KÜHN, E.R. and DARRAS, V. M.: Changes in
thyroid hormone levels in chicken liver during fasting and refeeding. In: Comp. Biochem. Physiol. B
Biochem. Mol. Biol., 2002. 132. p. 239-245.
RICHARDS, M.: Genetic regulation of feed intake and energy balance in poultry. In: Poult. Sci.,
2003. 82. p. 907-916.
ROMANOV, M.: Goose production efficiency as influenced by genotype, nutrition and production
systems. In: World Poult. Sci. J., 1999. 55. p. 281-295.
ROMO, G., ELSASSER, T., KAHL, S., ERDMAN, R. and CASPER, D.: Dietary fatty acids modulate
hormone responses in lactating cows: mechanistic role for 5'-deiodinase activity in tissue. In: Domest.
Anim. Endocrinol., 1997. 14. p. 409-420.
RUDAS, P., BARTHA, T. and FRENYÓ, L.V.: Thyroid hormone deiodination in the brain of young
chickens acutely adapts to changes in thyroid status. In: Acta Vet. Hung., 1993. 41. p. 381-393.
RUDAS, P. and PETHES G.: Reverse radioimmunoassay for separation of iodothyronines (research
notes). In: Acta Vet. Hung., 1984. 32. p. 83-86.
RUDAS, P. and PETHES, G.: Acute changes of the conversion of thyroxine to triiodothyronine in
hypophysectomized and thyroidectomized chickens exposed to mild cold (10 C). In: Gen. Comp.
Endocr., 1986. 63. p. 408-413.
RUIZ-CORTÉS, Z.T., MEN, T., PALIN, M.F., DOWNEY, B.R., LACROIX, D.A. and MURPHY,
B.D.: Porcine leptin receptor: molecular structure and expression in the ovary. In: Mol. Reprod. Dev.,
2000. 56. p. 465-474.
SAADOUN, A. and LECLERCQ, B.: In vivo lipogenesis of genetically lean and fat chickens: effects
of nutritional state and dietary fat. In: J. Nutr., 1987. 117. p. 428-435.
SATO, K. and ROBBINS, J.: Thyroid hormone metabolism in primary cultured rat hepatocytes.
Effects of glucose, glucagon, and insulin. In: J. Clin. Invest., 1981. 68. p. 475-483.
SAYED-AHMED, A., KULCSÁR, M., RUDAS, P. and BARTHA, T.: Expression and localisation of
leptin and leptin receptor in the mammary gland of the dry and lactating non-pregnant cow. In: Acta
Vet. Hung., 2004. 52. p. 97-111.
SAYED-AHMED, A.: Molecular and cellular investigation of leptin hormone and its receptors in
large ruminants. Doctoral thesis. Szent István University Faculty of Veterinary Science, 2004.
SCAHAW (The Scientific Committee on Animal Health and Animal Welfare): Report of the
Scientific Committee on Animal Health and Animal Welfare Aspects of the Production of Foie Gras
in Ducks and Geese, Adopted 1998. december 16. (http://ec.europa.eu/food/fs/sc/scah/out17_en.html)
SCANES, C.G. and GRIMINGER, P.: Endocrine-nutrition interactions in birds. In: J. Exp. Zool.
Suppl., 1990. 4. p. 98-105.
SCANES, C.G., MARSH, J., DECUYPERE, E. and RUDAS, P.: Abnormalities in the plasma
concentrations of thyroxine, tri-iodothyronine and growth hormone in sex-linked dwarf and autosomal
dwarf White Leghorn domestic fowl (Gallus domesticus). In: J. Endocrinol., 1983. 97. p. 127-135.
SCARPACE, P.J., MATHENY, M., POLLOCK, B.H. and TÜMER, N.: Leptin increases uncoupling
protein expression and energy expenditure. In: Am. J. Physiol., 1997. 273. p. E226-230.
SCHAFFER, J.E.: Lipotoxicity: when tissues overeat. In: Curr. Opin. Lipidol., 2003. 14. p. 281-287.
SCHMIDT, R.E. and REAVILL, D.R.: The avian thyroid gland. In: Vet. Clin. North Am. Exot. Anim.
Pract., 2008. 11. p. 15-23.
SCHNEITER, R. and TOULMAY, A.: The role of lipids in the biogenesis of integral membrane
proteins. In: Appl. Microbiol. Biotechnol., 2007. 73. p. 1224-1232.
SEIDELL, J.C.: Time trends in obesity: an epidemiological perspective. In: Horm. Metab. Res., 1997.
29. p. 155-158.
162

IRODALOM
SHARIFI, J. and ST GERMAIN, D.L.: The cDNA for the type I iodothyronine 5'-deiodinase encodes
an enzyme manifesting both high Km and low Km activity. Evidence that rat liver and kidney contain
a single enzyme which converts thyroxine to 3,5,3'-triiodothyronine. In: J. Biol. Chem., 1992. 267. p.
12539-12544.
SHARMA, N., OKERE, I.C., DUDA, M.K., JOHNSON, J., YUAN, C.L., CHANDLER, M.P.,
ERNSBERGER, P., HOIT, B.D. and STANLEY, W.C.: High fructose diet increases mortality in
hypertensive rats compared to a complex carbohydrate or high fat diet. In: Am. J. Hypertens., 2007.
20. p. 403-409.
SHIMABUKURO, M., ZHOU, Y.T., LEVI, M. and UNGER, R.H.: Fatty acid-induced beta cell
apoptosis: a link between obesity and diabetes. In: Proc. Natl. Acad. Sci. U S A., 1998. 95. p.
2498-2502.
SHIMAMOTO, K. and URA, N.: Mechanisms of insulin resistance in hypertensive rats. In: Clin. Exp.
Hypertens., 2006. 28. p. 543-552.
SHINGFIELD, K., JAAKKOLA, S. and HUHTANEN, P.: Effect of forage conservation method,
concentrate concentration and propylene glycol on diet digestibility, rumen fermentation, blood
metabolite concentrations and nutrient utilisation of dairy cows. In: Anim. Feed Sci. Technol., 2002.
97. p. 1-21.
SILVA, L.F., VANDEHAAR, M.J., WEBER NIELSEN, M.S. and SMITH, G.W.: Evidence for a
local effect of leptin in bovine mammary gland. In: J. Dairy Sci., 2002. 85. p. 3277-3286.
SINGH, P.P., KUMAR, P. and LALORAYA, M.: Regulation of superoxide anion radical-superoxide
dismutase system in the avian thyroid by TSH with reference to thyroid hormonogenesis. In: Biochem.
Biophys. Res. Commun., 1997. 239. p. 212-216.
SLEBODZIŃSKI, A.B., BRZEZIŃSKA-SLEBODZIŃSKA, E. and DREWS, R.: Reciprocal changes
in serum 3, 3', 5'-tri-iodothyronine concentration and the peripheral thyroxine inner ring
monodeiodination during food restriction in the young pig. In: J. Endocrinol., 1982. 95. p. 349-355.
SMITH-KIRWIN, S.M., O'CONNOR, D.M., DE JOHNSTON, J., LANCEY, E.D., HASSINK, S.G.
and FUNANAGE, V,L.: Leptin expression in human mammary epithelial cells and breast milk. In: J.
Clin. Endocrinol. Metab., 1998. 83. p. 1810-1813.
SPICER, L.J.: Leptin: a possible metabolic signal affecting reproduction. In: Domest. Anim.
Endocrinol., 2001. 21. p. 251-270.
SRINIVASAN, K., VISWANAD, B., ASRAT, L., KAUL, C.L. and RAMARAO, P.: Combination of
high-fat diet-fed and low-dose streptozotocin-treated rat: a model for type 2 diabetes and
pharmacological screening. In: Pharmacol. Res., 2005. 52. p. 313-320.
ST GERMAIN, D.L. and GALTON, V.A.: The deiodinase family of selenoproteins. In: Thyroid,
1997. 7. p. 655-668.
STEIN, D.T., STEVENSON, B.E., CHESTER, M.W., BASIT, M., DANIELS, M.B., TURLEY, S.D.
and MCGARRY, J.D.: The insulinotropic potency of fatty acids is influenced profoundly by their
chain length and degree of saturation. In: J. Clin. Invest., 1997. 100. p. 398-403.
STONE-DORSHOW, T. and LEVITT, M.D.: Gaseous response to ingestion of a poorly absorbed
fructo-oligosaccharide sweetener. In: Am. J. Clin. Nutr., 1987. 46. p. 61-65.
STUDER, V., GRUMMER, R., BERTICS, S. and REYNOLDS, C.: Effect of prepartum propylene
glycol administration on periparturient fatty liver in dairy cows. In: J. Dairy Sci., 1993. 76. p.
2931-2939.
SWAGELL, C.D., HENLY, D.C. and MORRIS, C.P.: Expression analysis of a human hepatic cell line
in response to palmitate. In: Biochem. Biophys. Res. Commun., 2005. 328. p. 432-441.
SWEENEY, G.: Leptin signalling. In: Cell Signal., 2002. 14. p. 655-63.
SZIGETI, J., TURCSÁN, ZS., BIRKÁS, E., BONYHÁDI, F. and VARGA, A.: Relationship of
increase in body weight, fattened liver weight and liver quality in geese of different breeds,
determined on the basis of force-feeding methods. In: Acta Alimentaria, 1999. 28. p. 251-260.
163

IRODALOM
TARTAGLIA, L: The leptin receptor. In: J. Biol. Chem., 1997. 272. p. 6093-6096.
TENA-SEMPERE, M. and BARREIRO, M.L.: Leptin in male reproduction: the testis paradigm. In:
Mol. Cell. Endocrinol., 2002. 188. p. 9-13.
„Thyroid Disease Manager” honlap (http://www.thyroidmanager.org)
TOLLET-EGNELL, P., FLORES-MORALES, A., STÅHLBERG, N., MALEK, R.L., LEE, N. and
NORSTEDT, G.: Gene expression profile of the aging process in rat liver: normalizing effects of
growth hormone replacement. In: Mol. Endocrinol., 2001. 15. p. 308-318.
TURKISH, A.R.: Nonalcoholic fatty liver disease: emerging mechanisms and consequences. In: Curr.
Opin. Clin. Nutr. Metab. Care., 2008. 11. p. 128-133.
TVEIT, B. and Larsen, F.: Suppression and stimulation of TSH and thyroid hormones in bulls during
starvation and refeeding. In: Acta Endocrinologica (Copenh.), 1983. 103. p. 223-226.
„U.S. Pharmacist” honlap (http://www.uspharmacist.com)
UÇAR, B., KIREL, B., BÖR, O., KILIÇ, F.S., DOĞRUEL, N., AYDOĞDU, S.D. and TEKIN, N.:
Breast milk leptin concentrations in initial and terminal milk samples: relationships to maternal and
infant plasma leptin concentrations, adiposity, serum glucose, insulin, lipid and lipoprotein levels. In:
J. Pediatr. Endocrinol. Metab., 2000. 13. p. 149-156.
UNGER, R.H. and ORCI, L.: Lipoapoptosis: its mechanism and its diseases. In: Biochim. Biophys.
Acta, 2002. 1585. p. 202-212.
UNGER, R.H.: The hyperleptinemia of obesity-regulator of caloric surpluses. In: Cell, 2004. 117. p.
145-146.
van BEZOOIJEN, C.F.: Influence of age-related changes in rodent liver morphology and physiology
on drug metabolism – a review. In: Mech. Ageing Dev., 1984. 25. p. 1-22.
VAN der GEYTEN, S., VAN ROMPAEY, E., SANDERS, J. P., VISSER, T.J., KÜHN, E.R., and
DARRAS, V.M.: Regulation of thyroid hormone metabolism during fasting and refeeding in chicken.
In: Gen. Comp. Endocrinol., 1999. 116. p. 272-280.
VASDEV, S., FORD, C.A., LONGERICH, L., GADAG, V. and WADHAWAN, S.: Role of
aldehydes in fructose induced hypertension. In: Mol. Cell. Biochem., 1998. 181. p. 1-9.
VERESEGYHÁZY T.: Összehasonlító biokémia II. Budapest: Szent István Egyetem
Állatorvos-tudományi Kar, 2003.
VERNON, R.G., DENIS, R.G. and SØRENSEN, A.: Signals of adiposity. In: Domest. Anim.
Endocrinol., 2001. 21. p. 197-214.
WANG, J., LIU, R., HAWKINS, M., BARZILAI, N. and ROSSETTI, L.: A nutrient-sensing pathway
regulates leptin gene expression in muscle and fat. In: Nature, 1998. 393. p. 684-688.
WANG, J., OBICI, S., MORGAN, K., BARZILAI, N., FENG, Z. and ROSSETTI, L.: Overfeeding
rapidly induces leptin and insulin resistance. In: Diabetes, 2001. 50. p. 2786-2791.
WANG, T., ZANG, Y., LING, W., CORKEY, B.E. and GUO, W.: Metabolic partitioning of
endogenous fatty acid in adipocytes. In: Obes. Res., 2003. 11. p. 880-887.
WASSEN, F.W., KLOOTWIJK, W., KAPTEIN, E., DUNCKER, D.J., VISSER, T.J. and KUIPER,
G.G.: Characteristics and thyroid state-dependent regulation of iodothyronine deiodinases in pigs. In:
Endocrinology, 2004. 145. p. 4251-4263.
WATHES, D., CHENG, Z., BOURNE, N., TAYLOR, V., COFFEY, M. and BROTHERSTONE, S.:
Differences between primiparous and multiparous dairy cows in the inter-relationships between
metabolic traits, milk yield and body condition score in the periparturient period. In: Domest. Anim.
Endocrinol., 2007. 33. p. 203-225.
WATRAS, J., MESSINEO, F.C. and HERBETTE, L.G.: Mechanisms of fatty acid effects on
sarcoplasmic reticulum. I. Calcium-fatty acid interaction. In: J. Biol. Chem., 1984. 259. p. 1319-1324.
164

IRODALOM
WEIR, J.B.: New methods for calculating metabolic rate with special reference to protein metabolism.
In: J. Physiol., 1949. 109. p. 1-9.
Welfare Implications of Foie Gras Production. American Veterinary Medical Association Animal
Welfare Division. 2007. július 5. (http://www.avma.org/reference/backgrounders/foie_gras_bgnd.asp)
WILLIAMS, G.R. and BRENT, G.A.: TH response elements. In Molecular Endocrinology: Basic
Concepts and Clinical Correlations. Ed.: WEINTRAUB, B.D. New York: Raven Press, 1994.
YADAV, H., JAIN, S. and SINHA, P.R.: Antidiabetic effect of probiotic dahi containing
Lactobacillus acidophilus and Lactobacillus casei in high fructose fed rats. In: Nutrition, 2007. 23. p.
62-68.
YONEKURA, S., KITADE, K., FURUKAWA, G., TAKAHASHI, K., KATSUMATA, N., KATOH,
K. and OBARA, Y.: Effects of aging and weaning on mRNA expression of leptin and CCK receptors
in the calf rumen and abomasum. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2002. 22. p. 25-35.
YOSHIOKA, S., UEMURA, K., TAMAYA, N., TAMAGAWA, T., MIURA, H., IGUCHI, A.,
NAKAMURA, J. and HOTTA, N.: Dietary fat-induced increase in blood pressure and insulin
resistance in rats. In: J. Hypertens. 2000. 18. p. 1857-1864.
YU, W.H., WALCZEWSKA, A., KARANTH, S. and MCCANN, S.M.: Nitric oxide mediates
leptin-induced luteinizing hormone-releasing hormone (LHRH) and LHRH and leptin-induced LH
release from the pituitary gland. In: Endocrinology, 1997. 138. p. 5055-5058.
ZEEH, J. and PLATT, D.: The aging liver: structural and functional changes and their consequences
fordrug treatment in old age. In: Gerontology, 2002. 48. p. 121-127. Review. Erratum In: Gerontology,
2002. 48. p. 265.
ZHANG, J. and LAZAR, M,A. The mechanism of action of thyroid hormones. In: Annu. Rev.
Physiol., 2000. 62. p. 439-466.
ZHANG, Y., PROENCA, M. ZHANG, Y., PROENCA, R., MAFFEI, M., BARONE, M., LEOPOLD,
L., FRIEDMAN, J.M.: Positional cloning of the mouse obese gene and its human homologue. Nature,
1994. 372. p. 425-432. Erratum in: Nature, 1995. 374. p. 479.
ZIEBA, D., AMSTALDEN, M. and WILLIAMS, G.: Regulatory roles of leptin in reproduction and
metabolism: a comparative review. In: Domest. Anim. Endocrinol., 2005. 29. p. 166-185.
165

A JELÖLT TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE
15. A JELÖLT TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE
15.1 A KUTATÁSI TÉMÁBAN MEGJELENT TUDOMÁNYOS
KÖZLEMÉNYEK
15.1.1 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent közlemények
GYİRFFY, A., KERESZTES, M., FAIGL, V., FRENYÓ, V.L., KULCSÁR, M., GAÁL, T.,
MÉZES, M., ZSARNOVSZKY, A., HUSZENICZA, GY., BARTHA T.: Glycogenic
induction of thyroid hormone conversion and leptin system activation in the liver of
postpartum dairy cows. In: Acta Vet. Hung., (közlésre elfogadva, megjelenik 2009-ben; IF
2007-ben: 0,474)
GYİRFFY, A., SAYED-AHMED, A., ZSARNOVSZKY, A., FRENYÓ, V.L.,
DECUYPERE, E., BARTHA, T.: Effects of energy restriction on thyroid hormone
metabolism in chickens. In: Acta Vet. Hung., (közlésre elfogadva, megjelenik 2009-ben; IF
2007-ben: 0,474)
15.1.2 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent kongresszusi kivonatok
GYİRFFY, A., RUDAS, P., BARTHA, T.: Investiagtion of chicken hepatic type II
deiodinase activity using real-time PCR. In: Acta Physiol. Hung., 2006. 93. p. 155-246.
GYİRFFY, A., KERESZTES, M., FAIGL, V., FRENYÓ, V.L, KULCSÁR, M., GAÁL, T.,
HUSZENICZA, GY., BARTHA, T.: Effects of peripartum propylene gylcol supplementation
on energy metabolism: real-time PCR investigations. In: Acta Physiol. Hung., 2007. 94. p.
323-403.
GYORFFY, A., KERESZTES, M., FAIGL, V., FRENYO, V.L., KULCSAR, M., GAAL, T.,
HUSZENICZA, GY., ZSARNOVSZKY, A., BARTHA, T.: Metabotrop hormonal factors
react to propylene glycol supplementation in peripartum dairy cows. Acta Physiol., 2007. 191.
(suppl. 658) p. 63.
KERESZTES, M., FAIGL, V., GYİRFFY, A., KULCSÁR, M., MÁRTON, A., GAÁL, T.,
FÉBEL, H., GABOR, GY., BARTHA, T., SZENCI, O., HUSZENICZA, GY.: Periparturient
propylene glycol supplementation in Holstein-Friesian cows. Reprod. Domestic. Anim., 2007.
42. (suppl. 2) p. 118.
15.1.3 Kongresszusi kiadványokban megjelent közlemények
GYİRFFY A., RUDAS P., BARTHA T.: A csirke máj kettes típusú dejodáz aktivitásának
vizsgálata valós-idejő PCR technika segítségével. Magyar Élettani Társaság LXX.
Vándorgyőlése, Szeged, 2006. június 7-9.
GYİRFFY A., KERESZTES M., FAIGL V., FRENYÓ V.L., KULCSÁR M., GAÁL T.,
HUSZENICZA GY., BARTHA T.: Az ellés körül alkalmazott propilén-glikol kiegészítés
hatása az energiaháztartásra: valós-idejő PCR vizsgálatok. Magyar Élettani Társaság LXXI.
Vándorgyőlése, Pécs, 2007. június 6-8.
GYORFFY, A., KERESZTES, M., FAIGL, V., FRENYO, V.L., KULCSAR, M., GAAL, T.,
HUSZENICZA, GY., ZSARNOVSZKY, A., BARTHA, T.: Metabotrop hormonal factors
react to propylene glycol supplementation in peripartum dairy cows. Joint Meeting of the
166

A JELÖLT TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE
Slovak Physiological Society and The Physiological Society and The Federation of European
Physiological Societies, Bratislava, Slovakia, 2007. szeptember 11-14.
KERESZTES, M., FAIGL, V., GYİRFFY, A., KULCSÁR, M., MÁRTON, A., GAÁL, T.,
FÉBEL, H., GABOR, GY., BARTHA, T., SZENCI, O., HUSZENICZA, GY.: Periparturient
propylene glycol supplementation in Holstein-Friesian cows. 11th Annual Congress f the
European Society for Domestic Animal Reproduction (ESDAR). Celle, Germany, 2007.
szeptember 21-22.
KERESZTES, M., FAIGL, V., GYİRFFY, A., LANGER, D., KULCSÁR, M., MÁRTON,
A., GAÁL, T., FÉBEL, H., BARTHA, T., TAMÁS, G., SZENCI, O., HUSZENICZA, GY.:
The effect of peripartum propylene glycol administration on metabolic and hormonal profile
and on reproductive performances in Holstein-Friesian cows. Magyar Buiatrikus Társaság
XVIII. Nemzetközi Kongresszusa, Siófok. 2007. október 10-13.
HORVÁTH K., GYİRFFY A., RÓNAI ZS., ÁPRILY SZ., ZSARNOVSZKY A.,
SOMOGYI V., KISS D., FRENYÓ V.L., BOGENFÜRST F., RUDAS P., BARTHA T.: A
hízott libamáj-elıállítás hormonális hátterének vizsgálata. Magyar Élettani Társaság LXXI.
Vándorgyőlése, Debrecen, 2008. június 4-6.
SOMOGYI V., GYİRFFY A., HORVÁTH K., KISS D., ZSARNOVSZKY A., FRENYÓ
V.L., BARTHA T.: A májbeli pajzsmirigyhormon-aktiválás jellegzetességei csirkében.
Magyar Élettani Társaság LXXI. Vándorgyőlése, Debrecen, 2008. június 4-6.
GYORFFY, A., HORVATH, K., APRILY, SZ., ZSARNOVSZKY, A., FRENYO, L.,
BOGENFURST, F., RUDAS, P., BARTHA, T.: Metabolic aspects of fatty liver production in
liver- and meat-type goose hybrids. Conference proceedings. 9th International Symposium on
Avian Endocrinology, Leuven, Belgium, 2008. július 11-15.
15.1.4 Referált magyar nyelvő folyóiratokban megjelent közlemények
GYİRFFY, A., RÓNAI, ZS., ÁPRILY, SZ., ZSARNOVSZKY, A., FRENYÓ, V.L.,
BOGENFÜRST, F., RUDAS, P., BARTHA T.: A hízottmáj-termelés metabolikus és
hormonális hátterének vizsgálata máj- és húshasznosítású lúdhibridekben. [Metabolic and
hormonal aspects of fatty liver production in liver- and meat-type goose hybrids.]
Magy. Állatorv. Lapja, 2008. 130. p. 156-164. (IF 2007-ben: 0,104)
15.2 A KUTATÁSI TÉMÁBAN TARTOTT ELİADÁSOK ÉS
BEMUTATOTT POSZTEREK
Gyırffy Andrea, Rudas Péter, Guido Haschke, Bartha Tibor: Az energiaháztartás és a
hormonális viszonyok vizsgálata a Sanofi-Aventis cégnél. Magyar Tudományos Akadémia
Állatorvos-tudományi Bizottsága Beszámoló, SzIE ÁOTK, Budapest, 2005. január 24. A
prezentáció formája: elıadás
Gyırffy Andrea, Rudas Péter, Bartha Tibor: A csirke máj kettes típusú dejodáz aktivitásának
vizsgálata valós-idejő PCR technika segítségével. Magyar Tudományos Akadémia
Állatorvos-tudományi Bizottsága Beszámoló, SzIE ÁOTK, Budapest, 2006. január 23. A
prezentáció formája: elıadás
Gyırffy Andrea, Rudas Péter, Bartha Tibor: A csirke máj kettes típusú dejodáz aktivitásának
vizsgálata valós-idejő PCR technika segítségével. Magyar Élettani Társaság LXX.
Vándorgyőlése, Szeged, 2006. június 7-9. A prezentáció formája: poszter
167

A JELÖLT TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE
Gyırffy Andrea, Keresztes Mónika, Faigl Vera, Frenyó V. László, Kulcsár Margit, Gaál
Tibor, Huszenicza Gyula, Bartha Tibor: Az ellés körül alkalmazott propilénglikol kiegészítés
hatása az energiaháztartásra: valós-idejő PCR vizsgálat. Magyar Tudományos Akadémia
Állatorvos-tudományi Bizottsága Beszámoló, SzIE ÁOTK, Budapest, 2007. január 22. A
prezentáció formája: elıadás
Gyırffy Andrea, Keresztes Mónika, Faigl Vera, Frenyó V. László, Kulcsár Margit, Gaál
Tibor, Huszenicza Gyula, Bartha Tibor: Az ellés körül alkalmazott propilén-glikol kiegészítés
hatása az energiaháztartásra: valós-idejő PCR vizsgálatok. Magyar Élettani Társaság LXXI.
Vándorgyőlése, Pécs, 2007. június 6-8. A prezentáció formája: poszter
Gyorffy A, Keresztes M, Faigl V, Frenyo VL, Kulcsar M, Gaal T, Huszenicza Gy,
Zsarnovszky A, Bartha T: Metabotrop hormonal factors react to propylene glycol
supplementation in peripartum dairy cows. Joint Meeting of the Slovak Physiological Society
and The Physiological Society and The Federation of European Physiological Societies,
Bratislava, Slovakia, 2007. szeptember 11-14. A prezentáció formája: poszter
M Keresztes, V Faigl, A Gyırffy, M Kulcsár, A Márton, T Gaál, H Fébel, G Gabor, T Bartha,
O Szenci, Gy Huszenicza. Periparturient propylene glycol supplementation in
Holstein-Friesian cows. 11th Annual Congress f the European Society for Domestic Animal
Reproduction (ESDAR). Celle, Germany, 2007. szeptember 21-22.
A prezentáció formája: poszter
Keresztes Mónika, Faigl Vera, Gyırffy Andrea, Langer Dóra, Kulcsár Margit, Márton A.,
Gaál Tibor, Fébel Hedvig, Bartha Tibor, Tamás G., Szenci Ottó, Huszenicza Gyula: The effect
of peripartum propylene glycol administration on metabolic and hormonal profile and on
reproductive performances in Holstein-Friesian cows. Magyar Buiatrikus Társaság XVIII.
Nemzetközi Kongresszusa, Siófok, 2007. október 10-13. A prezentáció formája: elıadás
Horváth Krisztina, Gyırffy Andrea, Frenyó V. László, Bogenfürst Ferenc, Áprily Szilvia,
Bartha Tibor: A pajzsmirigyhormonok szerepe különbözı termelési paraméterekkel
rendelkezı lúdhibridek anyagcseréjének szabályozásában. Magyar Tudományos Akadémia
Állatorvos-tudományi Bizottsága Beszámoló, SzIE ÁOTK, Budapest, 2008. január 21. A
prezentáció formája: elıadás
Horváth Krisztina, Gyırffy Andrea, Rónai Zsuzsanna, Áprily Szilvia, Zsarnovszky Attila,
Somogyi Virág, Kiss Dávid, Frenyó V. László, Bogenfürst Ferenc, Rudas Péter, Bartha Tibor:
A hízott libamáj-elıállítás hormonális hátterének vizsgálata. Magyar Élettani Társaság LXXI.
Vándorgyőlése, Debrecen, 2008. június 4-6. A prezentáció formája: poszter
Somogyi Virág, Gyırffy Andrea, Horváth Krisztina, Kiss Dávid, Zsarnovszky Attila, Frenyó
V. László, Bartha Tibor: A májbeli pajzsmirigyhormon-aktiválás jellegzetességei csirkében.
Magyar Élettani Társaság LXXI. Vándorgyőlése, Debrecen, 2008. június 4-6. A prezentáció
formája: poszter
Gyorffy A., Horvath K., Aprily Sz., Zsarnovszky A., Frenyo L., Bogenfurst F., Rudas P.,
Bartha T.: Metabolic aspects of fatty liver production in liver- and meat-type goose hybrids.
9th International Symposium on Avian Endocrinology, Leuven, Belgium, 2008. július 11-15.
A prezentáció formája: poszter
168

A JELÖLT TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE
15.3 EGYÉB TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK
1.1.1.1 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent egyéb közlemények
Attila Zsarnovszky, David Kiss, Andrea Gyorffy, Tibor Bartha, Diana Hazai, Peter Sotonyi,
Laszlo V. Frenyo, Sabrina Diano: Morphological and functional evidence for the presence of
ecto-nucleoside triphosphate diphosphophydrolase 3 in the mitochondria of hypothalamic
excitatory neurons: Possible functional implications of subcellular localization. Eur. J.
Neurosci. (közlésre benyújtva, IF 2007-ben: 3,673)
15.3.1 Referált angol nyelvő folyóiratokban megjelent egyéb kongresszusi
kivonatok
ZSARNOVSZKY, A., GYORFFY, A., KOVÁCS, É.G., FRENYÓ, V.L., KIRLEY, T.,
BELCHER, S.M., SÓTONYI, P.: Analysis of NTPDase3-expression in the CNS: mapping
and functional considerations. Acta Physiol., 2007. 191. (suppl. 658) p. 36.
15.3.2 Kongresszusi kiadványokban megjelent egyéb közlemények
ZSARNOVSZKY, A., GYORFFY, A, KOVÁCS, É.G., FRENYÓ, V.L., KIRLEY, T.,
BELCHER, S.M., SÓTONYI, P.: Analysis of NTPDase3-expression in the CNS: mapping
and functional considerations. Joint Meeting of The Slovak Physiological Society, The
Physiological Society and The Federation of European Physiological Societies, Bratislava,
Slovakia, 2007. szeptember 11-14.
ZSARNOVSZKY, A., GYORFFY, A, KOVÁCS, É.G., FRENYÓ, V.L., KIRLEY, T.,
BELCHER, S.M., SÓTONYI, P.: Analysis of NTPDase3-expression in the CNS: mapping
and functional considerations. European Young Physiologists Symposium (EYPS), Bratislava,
Slovakia, 2007. szeptember 11.
KERESZTES, M., FAIGL, V., GYİRFFY, A., LANGER, D., KULCSÁR, M., MÁRTON,
A., GAÁL, T., FÉBEL, H., BARTHA, T., TAMÁS, G., SZENCI, O., HUSZENICZA, GY.:
The effect of peripartum propylene glycol administration on metabolic and hormonal profile
and on reproductive performances in Holstein-Friesian cows. Magyar Buiatrikus Társaság
XVIII. Nemzetközi Kongresszusa, Siófok, 2007. október 10-13.
ZSARNOVSZKY A., GYİRFFY A., BARTHA T., HORVÁTH K., SOMOGYI V., KISS
D., FRENYÓ V.L.: Az NTPDáz-3 morfológiai és funkcionális jellemzése nıivarú patkányok
hypothalamusában. Magyar Élettani Társaság LXXI. Vándorgyőlése, Debrecen, 2008. június
4-6.
15.3.3 Egyéb elıadások és bemutatott poszterek
Keresztes Mónika, Faigl Vera, Gyırffy Andrea, Dakó Zoltán, Várnai Zsuzsanna, Kulcsár Margit,
Mézes Miklós, Márton A., Ribiczeiné Szabó Piroska, Gaál Tibor, Fébel Hedvig, Bartha Tibor, Tamás
G., Szenci Ottó, Husvéth Ferenc, Huszenicza Gyula:
Az ellés körül alkalmazott propilénglikol kiegészítés hatása az energiaháztartásra és az
egésztest-inzulinérzékenységre. Magyar Tudományos Akadémia Állatorvos-tudományi Bizottsága
Beszámoló, SzIE ÁOTK, Budapest, 2007. január 22. A prezentáció formája: elıadás
Zsarnovszky, A., Gyorffy A, Kovács, É. G., Frenyó, V. L., Kirley, T., Belcher, S. M., Sótonyi, P.:
Analysis of NTPDase3-expression in the CNS: mapping and functional considerations. Joint Meeting
169

A JELÖLT TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE
of The Slovak Physiological Society, The Physiological Society and The Federation of European
Physiological Societies, Bratislava, Slovakia, 2007. szeptember 11-14. A prezentáció formája: elıadás
Zsarnovszky, A., Gyorffy A, Kovács, É. G., Frenyó, V. L., Kirley, T., Belcher, S. M., Sótonyi, P.:
Analysis of NTPDase3-expression in the CNS: mapping and functional considerations. European
Young Physiologists Symposium (EYPS), Bratislava, Slovakia, 2007. szeptember 11. A prezentáció
formája: poszter
Keresztes Mónika, Faigl Vera, Gyırffy Andrea, Langer Dóra, Kulcsár Margit, Márton A., Gaál
Tibor, Fébel Hedvig, Bartha Tibor, Tamás G., Szenci Ottó, Huszenicza Gyula: The effect of
peripartum propylene glycol administration on metabolic and hormonal profile and on reproductive
performances in Holstein-Friesian cows. Magyar Buiatrikus Társaság XVIII. Nemzetközi
Kongresszusa, Siófok, 2007. október 10-13. A prezentáció formája: elıadás
Gyırffy Andrea, Zsarnovszky Attila, Bartha Tibor, Kirley , Scott Michael Belcher, Hazai Diána,
Sótonyi Péter, Frenyó V. László: Az NTPDáz3 központi idegrendszeri lokalizációjának
ultrastruktúrális jellemzése kifejlett patkányok agyában. Magyar Tudományos Akadémia
Állatorvos-tudományi Bizottsága Beszámoló, SzIE ÁOTK, Budapest, 2008. január 21. A prezentáció
formája: elıadás
Somogyi Virág, Zsarnovszky Attila, Gyırffy Andrea, Bartha Tibor, Frenyó V. László:
Primer idegsejt-tenyészet létrehozása és tesztelése ösztrogén- és pajzsmirigyhormonok receptor
interakcióinak és kereszt-aktiválásának vizsgálatára. Magyar Tudományos Akadémia
Állatorvos-tudományi Bizottsága Beszámoló, SzIE ÁOTK, Budapest, 2008. január 21. A prezentáció
formája: elıadás
Zsarnovszky Attila, Gyırffy Andrea, Bartha Tibor, Horváth Krisztina, Somogyi Virág, Kiss Dávid,
Frenyó V. László: Az NTPDáz-3 morfológiai és funkcionális jellemzése nıivarú patkányok
hypothalamusában. Magyar Élettani Társaság LXXI. Vándorgyőlése, Debrecen, 2008. június 4-6. A
prezentáció formája: elıadás
170

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
16. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönetet szeretnék mondani a dolgozatom elkészítésében nyújtott segítségéért elsık
között témavezetımnek, Dr. Bartha Tibornak, aki tanulmányaim és kutatásaim folyamatos,
baráti hangulatú mentorálása mellett, tanácsaival és logikai észrevételeivel eredményeim
tudományos igényő prezentációját is folyamatosan támogatta.
Köszönettel tartozom Dr. Frenyó V. Lászlónak, Tanszékünk vezetıjének, aki
elkötelezett tudománypolitikai, kutatói és vezetıi munkájával még a legnehezebb
körülmények között is munkára inspiráló légkört teremtett számomra. Egyúttal biztosította a
kutatások feltételeit, és pótolhatatlan szakmai és szervezési tanácsokkal is segítette
dolgozatom elkészítését.
Köszönet illeti Tanszékünk korábbi vezetıjét, Dr. Rudas Pétert, aki a körünkbıl
fájdalmasan korán eltávozott. İ tette lehetıvé doktori tanulmányaim és kutatásaim
megkezdését, hozzásegített külföldi vendégkutatói mőködésemhez. Példát mutatott a lelkes és
elmélyült tudományos és oktatói munkához.
Köszönöm kollégámnak, Dr. Zsarnovszky Attilának, a széles nemzetközi gyakorlatából
táplálkozó tanácsait. A részvételemmel zajló kutatómunkák egyik vezetıjeként és az
eredmények közzétételének bonyolítójaként folyamatos tanulási alkalmat kínál számomra,
továbbá nélkülözhetetlen támogatást nyújtott dolgozatom publikációihoz is, amiért hálával
tartozom neki.
Kinálné Szikora Zsuzsanna magas fokú szakmai igényességgel végzett, rendkívül
körültekintı, precíz és lelkes munkájával kísérleteim minden pontján jelen volt, és mintegy
serpaként segített engem a PhD-felé vezetı úton. A vele vállvetve végzett laboratóriumi
munka kellemes, baráti légköre sokszor átsegített a gyakori monoton munkafázisokon.
Nagyon köszönöm az SzIE ÁOTK Élettani és Biokémiai Tanszék Élettani Osztályán
jelenleg vagy régebben dolgozó kedves Kollégának, név szerint Földvári Éva Gabriellának,
Dr. Rónai Zsuzsannának, Kovács Beáta Mariannának, Dr. Muray Tibornak, Nyíri
Hajnalkának és Szajbertné Nagy Krisztinának a kísérletekhez nyújtott közvetett vagy
közvetlen segítségét és a dolgozatom elkészítéséhez adott tanácsaikat.
Köszönettel tartozom az Élettani és Biokémiai Tanszék osztályain dolgozó minden
Kollégámnak, különösen az Immunélettani és Radioizotóp Osztály régi és új munkatársainak
a támogatásért és a segítségért.
171

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Szeretném megköszönni Dr. Guido Haschke-nak, hogy lehetıvé tette németországi
kutatómunkámat. Köszönöm Dr. Silke Haag-Diergartennek, Angelika Sabelnek, Rolf
Steinnek és Wolfgang Kohlrautznak a kísérletek kivitelezésében nyújtott segítségét, valamint
Dr. Gabriele Biemer-Daubnak, Dr. Martin Gerlnek, Dr. Siegmar Kille-nek, hogy az általuk
vezetett laboratóriumban elvégezték a patkány vérplazma-minták vizsgálatát.
A szarvasmarha-kísérletben illetve az eredmények publikálásában nyújtott segítségéért
köszönettel tartozom Dr. Huszenicza Gyulának, Dr. Kulcsár Margitnak, Dr. Mézes
Miklósnak, Dr. Faigl Verának, Dr. Keresztes Mónikának, Dakó Zoltánnak, Várnai
Zsuzsannának, Dr. Fébel Hedvignek, Dr. Husvéth Ferencnek, Yves Chilliard-nak, Carole
Delavaud-nak, Vona-Nagy Alice-nak, Keszely Csabának és Németh Attilának.
A csirkekísérlet kivitelezésében meghatározó szerepe volt Dr. Eddy Decuypere-nek,
akinek ezúton is szeretnék köszönetet mondani.
A libakísérletben nyújtott közremőködéséért köszönettel tartozom Dr. Rónai
Zsuzsannának, Dr. Bogenfürst Ferencnek, Áprily Szilviának, Kovács Beáta Mariannának,
Földvári Éva Gabriellának, Biró Zsoltnak, Dr. Pósa Rolandnak, Fodor Juditnak és Kametler
Lászlónak.
Köszönöm Szüleimnek, akik mindig biztosították munkámhoz a nyugodt hátteret, és
mindenben a segítségemre voltak. Dr. Péti Mártonnak köszönöm a nyelvi és szerkesztési
segítségét.
A kísérleteket az OTKA TS 049756, az OTKA T 046914, az NKFP-4/042/2004 és a
GVOP-3.2.1-2004-04-0225/3.0 pályázatok támogatásával végeztük.
172