értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

Az állatkísérleti rendszer megegyezett az előkísérletek során alkalmazott naposcsibe modellel,
azzal a módosítással, hogy a korábbi SPF Ross naposcsibékről SPF White Leghorn fajtára
tértünk át tekintettel arra, hogy az irodalomban is ilyen csibék felhasználásáról szóló
közlemények szerepeltek (Methner és mtsai., 1995). Két párhuzamos vizsgálatot végeztünk;
első alkalommal 10 7 CFU/csibe, másodszorra 10 8 CFU/csibe fertőző dózist alkalmaztunk. A
mintavétel menete azonban nem változott a korábbiakhoz képest, a máj és a lép fertőzöttségét
kvalitatívan vizsgáltuk, míg a vakbél kolonizáció mértékét csíraszámlálással határoztuk meg.
A vizsgálatok eredményeit a XV A-B. táblázatban foglaltuk össze.
XV A-B. táblázat A S. Enteritidis 2102 nem mozgó törzs plazmid űzött változatainak
(SE∆77, SE∆155, SE∆211) szerv inváziós és vakbél kolonizációs tulajdonságai
összehasonlítva a különböző szülői törzsekkel (SE11: vad típusú szülői törzs, SE2102: nem
mozgó szülő). A vizsgálatokat a CEVA-tól származó, SPF White Leghorn naposcsibéken
végeztük.
A) Fertőző dózis: 10 7 CFU/csibe.
Máj
[pozitív/vizsgált]
Lép
[pozitív/vizsgált]
Vakbél titer
[log10 CFU/g]
B) Fertőző dózis: 10 8 CFU/csibe.
Máj
[pozitív/vizsgált]
Lép
[pozitív/vizsgált]
Vakbél titer
[log10 CFU/g]
SE11 SE2102 SE∆77 SE∆155 SE∆211
6/6 2/6 3/6 3/6 1/6
100% 33% 50% 50% 16%
6/6 1/6 3/6 2/6 3/6
100% 16% 50% 33% 50%
6,3 5,7 6,7 7,0 6,4
SE11 SE2102 SE∆77 SE∆155 SE∆211
6/6 3/6 3/6 6/6 3/6
100% 50% 50% 100% 50%
6/6 5/6 4/6 3/6 5/6
100% 83% 66% 50% 83%
8,5 7,8 8,6 8,2 7,8
A kísérletek eredményeit értékelve megállapíthatjuk, hogy a két vizsgálat eredményei a
fertőző Salmonella dózis jelentős (egy nagyságrendnyi) emelése ellenére azonos tendenciát
mutatnak. A legvirulensebb törzsnek ezúttal a szülői SE11 bizonyult, hiszen folyamatosan
100%-os szerv pozitivitást okozott a két kísérlet során. Ehhez képest a korábbiakban
invázívabbnak tűnő SE2102 nem mozgó mutáns ezúttal kb. feleakkora inváziót mutatott mint
91