értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

ellentmondani látszik a szerv invázió esetén természetesnek tartott bél - máj - limfoid szervek
sorrendjével. Szintén érdekes volt látni, hogy az általunk használt kísérleti rendszerben a
kereskedelemben kapható ST Zoosaloral vakcina törzs is jelentős (máj: 55%, lép: 50%)
reziduális inváziós képességgel rendelkezik. Mindezek tárgyalására a későbbiekben még
visszatérünk.
XIV. táblázat Az irányított transzpozon mutagenezissel előállított nem mozgó S. Enteritidis
11 törzs mutánsainak (SE2102, SE2107 és SE2520) szerv inváziós és vakbél kolonizációs
tulajdonságai naposcsibében (SPF Ross fajtájú csibék, fertőzési csíraszám: 1-2x10 7
CFU/csibe) 24 és 28 órás szelektív dúsítást követően.
Máj
[pozitív/vizsgált]
Lép
[pozitív/vizsgált]
Vakbél titer
[log10 CFU/g]
SE11 SE2102 SE2107 SE2520
6/18
33%
11/18
61%
6/18
33%
18/18
100%
90
0/6
0%
3/6
50%
1/6
16%
4/6
66%
ST
Zoosaloral
10/18
55%
9/18
50%
6,55 8,37 6,82 8,02 4,41
Az előzetes kísérletek eredményei szerint tehát a flagella mentes SE11 származékok a szülői
törzshöz képest nem mutattak egyértelmű és általános virulencia csökkenést, így ezt további
genetikai beavatkozással, a virulencia plazmid kiűzésével (lásd 4. fejezet) reméltük elérni. A
munka folytatásához a SE2102 törzset választottuk ki, mely ugyan invázívabb volt, mint a
másik két mutáns törzs, de mellette szólt, hogy a SE2102-ről rendelkeztünk a legtöbb
állatkísérleti adattal (három párhuzamos kísérlet eredményei), valamint ez a törzs mutatta a
legjobb kolonizációs képességet, amit egy élő, orális vakcina jelölt törzs esetében igen fontos
szempontnak tartottunk.
Az in vivo ártalmatlansági vizsgálatok következő fázisában így a nem mozgó, virulencia
plazmid űzött mutánsok játszották a központi szerepet, míg szülői kontroll törzsként a SE11
mellett a SE2102 flagella mentes mutáns szerepelt. A plazmid űzött változatok közül a SE∆77
és a SE∆155 teljesen mentes volt a virulencia plazmidtól, míg a SE∆211 jelű törzs egy olyan
deléciós virulencia plazmidot hordozott, amelyről hiányoztak a fő virulencia determináns
spvRABCD gének (4. fejezet, 12.ábra).