értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

csökkentő munkáknak, azonban először tisztázni szerettük volna a reziduális virulenciájukat
és kolonizációs képességeiket. Törzseink virulenciájának vizsgálatához naposcsibe modellt
használtunk, a kísérletek során a baktériumok virulenciáját a belső szervekbe (máj, lép)
történő invázió mértékével, míg a kolonizációs képességeket a vakbéltartalomban elért
csíraszámmal jellemeztük. Összehasonlítási alapként a vad típusú szülői SE11 törzset (pozitív
kontroll) és a kereskedelmi forgalomban legrégebb óta elérhető, teljes mértékben
ártalmatlannak ismert S. Typhimurium Zoosaloral-H (Dessau-Tornau GmbH) élő vakcina
törzset (negatív kontroll) használtuk.
Összesen három vizsgálatot végeztünk az előkísérletek során, melyek eredményei
összevontan a XIV. táblázatban láthatók. A két kontroll törzs (a szülői SE11 és a ST
Zoosaloral), valamint a SE2102 jelű nem mozgó törzs mindhárom vizsgálatban szerepelt, így
ezekről összesen 18-18 állatból gyűjtöttünk adatokat. A másik két nem mozgó mutáns, a SE
2107 és a SE 2520 csak egy kísérletben szerepelt, így ezek esetében csupán 6 állatból
származó vizsgálati adat állt rendelkezésre, amint azt a XIV. táblázat is mutatja.
A vakbélben mért Salmonella csíraszámok tekintetében a ST Zoosaloral kontroll törzs mutatta
a legalacsonyabb értéket (4,4 log10 CFU/g béltartalom), ennél hozzávetőlegesen két
nagyságrenddel magasabb titert ért el a szülői SE11 (6,5 log10 CFU/g). Érdekes módon a
legmagasabb csíraszámot a nem mozgó (flagella mentes) mutánsok mutatták, melyek
mindegyike magasabb titert ért el a naposcsibék vakbelében, mint a vad típusú szülői törzs.
Az értékek 6,82 és 8,37 log10 CFU/g között változtak, a legmagasabb értéket a SE2102 jelű
nem mozgó mutáns érte el.
Némiképp meglepő eredményeket mutattak a szervinváziós adatok is, melyek során azt
vizsgáltuk, hogy a kísérleti állatok szerveiből a fertőzéshez használt Salmonella törzs milyen
arányban tenyészthető ki. Talán a legszembeötlőbb eredmény, hogy a három, azonos
genetikai hátterű nem mozgó mutáns igen eltérő értékeket mutat mind a máj, mind a lép
invázió tekintetében. A mindhárom kísérletben szereplő SE2102 mutáns sokkal invázívabban
viselkedett (máj: 33%-os pozitivitás, lép: 100%-os pozitivitás), mint izogén mutánstársai
(máj: 0-16%, lép: 50-66%-os pozitivitás), és elérte illetve meghaladta a vad típusú, szülői
SE11 törzs inváziós éretékeit (máj: 33%, lép: 61% pozitív) is. Ha csupán a másik két flagella
mentes mutánst tekintjük, akkor az előkísérletek alapján az inváziós képességek stagnálást,
illetve a májak esetében enyhe csökkenést mutatnak a szülői SE11 törzshöz képest, míg a
SE2102-es mutáns ezzel némileg ellentétes tendenciát mutatott.
Érdekes, nem várt eredménynek tartottuk az SE11 törzs és származékai esetében azt is, hogy a
lép-inváziós értékeik rendre magasabbnak bizonyultak a máj inváziónál, hiszen ez
89