értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

1. Irodalmi áttekintés
1.1. Salmonella: általános bevezetés
A Salmonella leírása a 19. század végére tehető, az első Salmonella choleraesuis törzset D. E.
Salmon amerikai bakteriológus 1886-ban – mint azóta tudjuk, sertéspestisben megbetegedett -
sertésből izolálta az USA-ban. A Salmonella genus az Enterobacteriaceae családba tartozik,
az ide sorolt túlnyomó többségükben fakultatív kórokozó baktériumok egyenes, 2-5 µm
hosszú pálcák, néhány kivételtől eltekintve motilisak, bontják a glükózt és a nitrátot képesek
nitritté redukálni.
A Salmonella nevezéktan és taxonómia meglehetősen komplex, és a szakirodalomban
esetenként a mai napig nem egységes és általános érvényű. A szakirodalom sokáig a White –
Kauffmann féle felosztást használta (Czirók, 1999), amely szerológiai alapon készült, és a
szomatikus (O) és a flagelláris (H) antigének azonosításán alapul. Ez a rendszer a Salmonella
genust négy szubgenuszra osztotta, a szubgenuszon belül pedig a szerotípusokat faji rangra
emelte. A taxonómiai módszerek fejlődésével az „egy szerotípus - egy faj” koncepció
tarthatatlanná vált, és DNS – DNS hibridizációs módszerekkel a genust két fajra (S. enterica
és S. bongori) osztották, melyek közül a S. enterica további hat alfajra osztható fel (Crosa és
mtsai., 1973, LeMinor és mtsai., 1982). Az alfajok tovább oszthatók szerovariánsokra, így
amit a köznapi nyelvben a fajnév második tagjaként használunk az tulajdonképpen a
szerovariáns neve: ennek megfelelően a Salmonella Enteritidis pontos meghatározása
Salmonella enterica subsp. enterica szerovar Enteritidis.
A gyakorlatban azonban praktikus okokból rögzült a korábbi felosztás, így a mai
bakteriológiai nomenklatúrában a Salmonella kivételezett helyzetben van. Míg más
csoportokban a név nem utal a szerológiai tulajdonságokra, addig a szalmonelláknál a
szerovariánsoknak önkényesen adott nevek máig alkalmazhatók. A legfrissebb ajánlások
szerint (Brenner és mtsai., 2000, Epinfo, 2000) a szerovariáns név - jelezve, hogy nem önálló
fajokról van szó - nagy kezdőbetűvel és nem dőlt betűvel írandó, pl. S. Enteritidis.
Az állatorvosi gyakorlatban előforduló, melegvérű állatokat megbetegítő szalmonellák
többnyire a S. enterica enterica szubspecieszbe tartoznak, a többi öt alfaj és a S. bongori
főként hidegvérű állatokban és környezeti mintákban fordul elő (Brenner és mtsai., 2000,
Uzzau és mtsai., 2000). A melegvérű állatokban előforduló szerovariánsokat pathogenitásuk
szempontjából leggyakrabban a gazda fajokhoz való viszonyuk szerint csoportosítják.
8