értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

5. A vakcinajelölt törzsek ártalmatlansága és a korai védekező képességet
stimuláló hatása
5.1. Bevezetés
Mint az irodalmi áttekintésben (1.4.) vázoltuk, a vakcinázás a gazdasági haszonállatok
(elsősorban a baromfi) Salmonella elleni védelmének egyik gyakran alkalmazott eszköze.
Nyilvánvaló, hogy a megfelelő védőhatás érdekében egy hatékony Salmonella vakcinának a
sejt közvetítette és a humorális immunválaszt egyaránt indukálnia kell. Ennek megfelelően az
élő, orális vakcinák rendszerint sokkal hatékonyabb védelmet biztosítanak a Salmonella
fertőzések ellen, mint az elölt vakcinák, ugyanis míg az előbbiek stimulálják mind a sejtes,
mind a humorális immun folyamatokat, addig az inaktivált vakcinák főként a keringő
ellenanyag termelést serkentik (Van Immerseel és mtsai., 2005). Ezen az alapvető problémán
túl az elölt (parenterálisan alkalmazandó) Salmonella vakcinák számos hátrányos
tulajdonságára hívták fel a figyelmet. Az inaktivált vakcinák esetében megfigyelhető gyenge
védőhatás magyarázata lehet a vakcináknak szervezetből való gyors kiürülése és a védelemért
felelős antigének vakcina gyártás során történő lebomlása (Barrow, 1991). A vakcina törzs
ugyanis indukció hiányában gyakran nem expresszál egyes fontos immunogén antigéneket
(Barrow és Wallis, 2000). Továbbá, a parenterálisan alkalmazott elölt vakcinák nem képesek
kiváltani a szekretoros IgA termelést, amely igen fontos szerepet játszik a mucosa
kórokozókkal szembeni védelmében (Barrow és Wallis 2000). Feltehetően a fent részletezett
okok miatt, az elölt vakcinákkal végzett kísérletek során eltérő hatékonyságot tapasztaltak,
mely nagyban függött a vakcina típusától (Timms és mtsai., 1990, Gast és mtsai., 1992,
Woodward és mtsai., 2002). Ezzel szemben az élő vakcinák sokkal nagyobb hatékonyságot
mutattak a bél kolonizáció és a szervinvázió gátlásának terén. Hatékonyságuk valószínűleg
elsősorban a gazda szervezetébe való limitált bejutásnak és az így aktivált lokális és általános
sejtes immunitásnak köszönhető (Nagaraja és Rajashekara 1999, Babu és mtsai., 2003).
Az élő, attenuált orális vakcina védő hatása egy virulens törzs kolonizációjával szemben több
S. Enteritidis és S. Typhimurium vakcina törzs esetében jól dokumentált (Curtiss and Kelly,
1987, Barrow és mtsai., 1990, Cooper és mtsai., 1990, 1992, 1994a,b, Hassan és Curtiss,
1994, 1996, 1997). Ezekben az esetekben az élő vakcinával szemben támasztott
76