értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

Mindezek ellenére sajnos a klasszikus módszerekkel való plazmid űzési próbálkozásaink nem
jártak sikerrel. Közel 1000, etídium-bromidos és hő kezelésen átesett izolátum tesztelése után
sem találtunk plazmid hiányos törzset. A tesztelt izolátumok a passzálási folyamat különböző
lépéseiből, különböző etídium-bromid koncentrációjú és hőmérsékleten inkubált táplevesből
származtak. A legtovább passzált telep 40 átoltási lépésen – mintegy 480 generáción –
keresztül volt kezelve, azonban így is megőrizte plazmidját. Tapasztalataink szerint az
etídium-bromidos módszerrel való passzálással a virulencia plazmid eliminálási gyakorisága a
S. Enteritidis 2102 törzsből kisebb mint 0,001. Ez a meglehetősen alacsony érték valószínűleg
annak köszönhető, hogy a plazmid erős replikációs és partíciós szabályozás alatt áll, mely
gondoskodik arról, hogy az osztódás során minden leánysejtbe jusson virulencia plazmid. Ez
a szabályozás erősen lecsökkenti annak az esélyét, hogy az olyan sztochasztikus hatások, mint
az etídium-bromidos kezelés eliminálják a plazmidot, és így egyes leszármazási vonalakból
plazmidmentes változatok alakuljanak ki. Eredményeink e tekintetben megerősítik Pickett és
munkatársai eredményeit, akik különböző Chlamydia fajok esetében különböző hagyományos
elimináló szerek (többek között az etídium-bromid) plazmid kópiaszámra gyakorolt hatását
vizsgálták, és meglepő módon azt tapasztalták, hogy a Chlamydia plazmidok kópiaszáma
megnövekedett (Pickett és mtsai., 2005). Ennek az ellentmondásos jelenségnek a
magyarázatát a szerzők abban látják, hogy a sejtélősködő Chlamydia a (közvetlenül a sejtet
ért) stressz hatására beinduló SOS válasz részeként növeli a plazmid kópiaszámot. Hasonló
jelenség nem zárható ki szalmonellákban sem, azonban a legtöbb esetben (így
Streptomycesekben (Crameri és mtsai., 1986), Oenococcus oeniben (Mesas és mtsai., 2004) és
sok Salmonella szerovariánsban (Poppe és Gyles 1988) a kémiai plazmid eliminálási
kísérletek sikerrel jártak.
Miután a hagyományos, fizikai-kémiai módszerekkel való plazmid űzés nem járt sikerrel, és a
bevezetőben ismertetett módszerek alkalmazását is nehézkesnek véltük, úgy döntöttünk, hogy
a virulencia plazmid kiűzésére transzpozíciós folyamatokon alapuló módszert dolgozunk ki.
A munka első fázisában egyszerű transzpozon mutagenezist hajtottunk végre a SE2102
törzsön, amelynek az volt a célja, hogy a baktérium virulencia plazmidját a Tn10 transzpozon
kódolta kanamycin rezisztencia génnel megjelöljük. A transzpozon szintén hordozta azt az
összekapcsolódott IS30 IR végekből álló DNS szakaszt, mely csak IS30 transzpozáz
jelenlétében aktív, s amely a munka második részében a plazmid eliminációjához vezető
genetikai átrendeződések kiindulópontja volt.
73