értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

tapasztalatunk az egyes élő orális vakcinák alkalmazását követő baktérium ürítésről, valamint
a típus, illetve szerovariáns váltás lehetőségeiről.
Bár a S. Enteritidis elleni élő orális vakcinák használata széles körben terjed, létjogosultsága
van a S. Enteritidis (és S. Typhimurium) elölt virulens baktériumaiból készített (inaktivált),
parenterális (s.c.) oltásra alkalmas vakcináknak, melyekkel a tojószezon előtt, - a hormonális
átállással együtt járó - petefészekben való Salmonella megtelepedést s így a transzovariális
fertőzésátvitelt lehet megakadályozni. Ilyen vakcinát több cég is megjelentetett a hazai
piacon. Minden esetre, az erős fertőzési veszélynek kitett tenyész állományokban jelenleg
még az egyik leginkább bevált módszer a csibék naposkori élő orális (S. Typhimurium), majd
a tojószezon előtti ínaktivált (S. Enteritidis) kombinált immunizálása.
Továbbra is gondot jelent viszont - elsősorban a parenterális S. Enteritidis vakcina
alkalmazását követően - a baromfitífusz kórokozójával kapcsolatos antigén szerkezeti
rokonság és a következményes szerológiai áthangolódás, mely miatt a baromfitífuszra
irányuló eddigi szerodiagnosztikai módszerekről le kell mondanunk, s csupán a régóta jól
bevált bakteriológiai ellenőrzési módszerekre (befulladt tojások, naposkori hullák vizsgálata)
hagyatkozhatunk. Ezért a jövő e tekintetben nyilvánvalóan olyan ún. markerezett S.
Enteritidis vakcináké, melyek a vad törzsek okozta áthangolódástól megkülönböztethető
immunválaszt produkálnak.
A vakcinák továbbfejlesztése terén egyik legfontosabb feladatunk az élő orális vakcinák olyan
irányú módosítása, hogy az általuk indukált védelem minél szélesebb körű (minél több
szerovar ellen érvényesülő) legyen és lehetőség szerint a vakcina okozta immunitást
(szerológiai választ) a természetes fertőzöttség által okozott áthangolódástól jól el tudjuk
különíteni (markerezett vakcinák).
19