értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

A rendelkezésre álló irodalmi és gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyes
állatfajoknál - különösen baromfinál - a paratífuszt okozó Salmonella serovarok elleni
vakcinás védekezés napjainkra „polgárjogot kapott”, s több elölt (parenterális) illetve élő
(orális) vakcina van forgalomban, melyek a S. Enteritidis ill. S. Typhimurium elleni specifikus
védelmet szolgálják. A baromfi és néhány más állatfaj esetében ugyanis az ún. paratífuszt
okozó (említett) Salmonella serovarok általában különösebb bántalom nélkül tartanak fenn
fertőzöttséget, mely igazi veszélyt az emberre nézve jelent. Ez a veszély azonban az
iparszerűen tartott állatfajok esetében - különösen a tömeges tartás és vágóhídi feldolgozás
miatt - oly mértékben megnövekedett, hogy a korábbi orvosi szemlélet által helytelennek ítélt
immunizálási eljárásokat (ínaktivált és/vagy élő-attenuált baktériumokkal) is fontolóra kellett
venni. Az élő, orálisan alkalmazott vakcina törzsek kétségtelenül hatékonyabb helyi és
általános immunitást nyújtanak, azonban az attenuáció (virulencia csökkenés) mértéke a
hatékonysággal fordított arányban van s ezért igen nehéz olyan Salmonella törzset előállítani,
melynek alkalmazása kellően hatékony, de ugyanakkor teljes mértékben aggálytalan legyen.
A fenti elvárásokat Linde (Lipcse) S. Typhimurium ún. purin auxotróf mutáns törzse segített
eloszlatni, melyet a volt NDK területén Meyer és mtsai igen alapos munkája nyomán
"Zoosaloral" néven évtizedeken át használtak, anélkül, hogy egyetlen egyszer is humán
megbetegedést okozott volna (Meyer és mtsai., 1993 ,Methner és mtsai., 1997). Mivel a törzs
biokémiailag a vad törzsektől elkülöníthető, célzott vizsgálatokkal azt is megállapították,
hogy tünetmentes Salmonella hordozást is csak igen ritkán és rövid ideig képes előidézni.
Tekintettel a baromfitól eredő, S. Enteritidis (és részben S. Typhimurium) okozta egyre
növekvő mérvű humán megbetegedésekre a Zoosaloral élő orális vakcina alkalmazását
(Zoosaloral-H néven) szélesebb körben megkísérelték a baromfi állományok immunizálásra
is, melynek kezdeti látványos sikerei után a TAD cég is elkezdte hasonló S. Typhimurium
elleni vakcináját (Salmonella Vac T) széles körben alkalmazni, ugyancsak jelentős sikerrel.
S. Typhimurium és S. Enteritidis élő orális vakcinázások hatékonyságának összehasonlítása
céljából korábban témacsoportunk is végzett ún. kereszt immunizálási és ráfertőzési
kísérleteket, melyek alapján egy kísérleti S. Enteritidis (aroA - ) vakcinatörzs S. Enteritidis
ellen a Zoosaloral-H vakcinához hasonló, kielégítő korai védettséget adott. A S. Typhimurium
fertőzéssel szemben viszont a homológ, Zoosaloral-H vakcina volt jobb (Nagy B. 1999). A
tapasztalatok azt mutatták, hogy a fenti keresztvédelemre elsősorban az immunizálás utáni
első 2 hétben lehet számítani. A S. Typhimurium vakcinának a S. Enteritidis elleni
csökkentebb védőértékét tapasztalva, egyre többen foglalkoznak S. Enteritidis élő orális
vakcinák előállításával is (Immerseel és mtsai., 2005). Nincs azonban még elegendő
18