értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

Érdekes, hogy a Salmonella fertőzés indukálta lázkeltő reakciók szintén a korai fázisú effektor
fehérjékhez köthetők, hiszen ugyanazon, általuk aktivált Rho GTP-ázok indítják el azt a
szignál transzdukciós kaszkádot, amelyek az aktin átrendeződést is képesek kiváltani.
Működésük eredményeként a fertőzött sejtben interleukin-8 és más kemoattraktánsok
termelődnek, melyek hatására végül polimorfonukleáris limfociták (PMN) és egyéb korai
immunsejtek a fertőzés helyén jelennek meg (Chen és mtsai., 1996 Hobbie és mtsai., 1997).
A fertőzési folyamat előrehaladtával a Salmonella képes szisztémás, az egész szervezetre
kiterjedő fertőzést kialakítani. Ennek eredményeként a belső szervekben, elsősorban a lépben
és a májban igen magas számban találhatók meg a baktériumok (Barrow és mtsai., 1999). A
fertőzés szisztémás fázisa a bélfalba vándorló makrofágok és más fagocita immunsejtek
közvetítésével zajlik, amelyek vakuolumaiban a szalmonellák képesek túlélni, szaporodni és a
szervezet távoli részeibe eljutni. A fertőzés kései, szisztémás szakaszában a Salmonella
pathogenitási sziget-2 (SPI-2) veszi át a szabályozó szerepet az SPI-1-től, saját hármas típusú
szekréciós rendszere (TTSS-2) és effektor fehérjéi segítségével (Hensel és mtsai., 2000).
A szalmonellák számos eszközzel rendelkeznek, mely lehetővé teszi számukra a
makrofágokban való túlélést. Az internalizáció után a baktérium a makrofág egy speciális
organellumában, az ún. Salmonella hordozó vakuólumban („Salmonella containing vacuole”,
SCV) helyezkedik el, mely a molekuláris markerei alapján a korai stádiumú endoszómákkal
mutat hasonlóságot. A vakuólum belsejében lévő szalmonellák képesek megakadályozni,
hogy a SCV fúzionáljon a lizoszómákkal, ezáltal kialakuljon benne a baktériumokra toxikus
környezet (Buchmeier és Heffron 1991).
A makrofágok baktériumok elleni leghatékonyabb fegyvere a reaktív nitrogén és oxigén
gyökök termelése, amelyet a Salmonella eredményesen képes gátolni a SPI-2 kódolta
effektorok segítségével. A makrofág NADPH fagocita oxidáza az egyik legfontosabb enzim
komplex ezen a téren, amely oxigénből szuperoxidot állít elő, prekurzort szolgáltatva a
további reaktív oxigén gyökök szintéziséhez. Nyugalmi állapotban az enzim komplex egyes
összetevői a citoszólban, mások a sejtmembránhoz kötődve helyezkednek el, így gátolva a
szabadgyökök szükségtelen képződését. Pathogén stimulus hatására a rendszer összetevői
aktív enzimkomplexszé állnak össze a fagoszómális membránban, amely megkezdi a
szabadgyökök termelését (Vazquez-Torres és Fang, 2001). A Salmonella azonban képes
megakadályozni a keletkező, NADPH oxidázzal telt vezikulák fúzióját az SCV-vel, ezúton
védekezve a termelődő reaktív oxigén származékok ellen. Bár a folyamat részleteiben még
nem tisztázott, az SPI-2 termelte SpiC effektor fehérje biztosan szerpet játszik benne,
16