értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

1.3.3. Az invázió molekuláris mechanizmusa
A Salmonella fertőzés molekuláris mechanizmusait elsősorban in vitro körülmények között
emlős sejtvonalak segítségével, valamint in vivo egér modellen tárták fel. A baromfira
vonatkozó specifikus molekuláris pathogenezist leíró adatok kevés számban állnak
rendelkezésre. Az eddigi eredmények azt látszanak alátámasztani, hogy az emlősökön szerzett
ismeretek jól alkalmazhatók baromfi esetén is.
Eddigi ismereteink szerint a folyamatot a következő főbb lépések jellemzik. A pathogenezis
első bonyolult lépése az epitheliális sejtekbe való bejutás folyamata. Ennek során a
Salmonella úgynevezett effektor fehérjék egész csoportját juttatja az eukarióta sejtbe, melyek
összehangolt működésük segítségével megváltoztatják, modulálják annak természetes
viselkedését, és olyan folyamatokat indukálnak, amelyek elősegítik a baktérium invázióját. A
bélhámsejtekhez való tapadás után a Salmonella a pathogenitási sziget-1-en (SPI-1) kódolt
hármas típusú szekréciós rendszere (type three secretion system, TTSS-1) segítségével az
effektor fehérjéket a sejtbe injektálja (Zhou és Galán, 2001). A hármas típusú szekréciós
rendszer a pathogén baktériumokra jellemző szupramolekuláris képződmény, amelynek
elsődleges feladata, hogy bakteriális fehérjéket juttasson az eukarióta sejtekbe. Szerkezetileg
és evolúciósan is rokon a flagelláris export apparátussal, annak bazális testjéhez hasonlóan
egy-egy membrán-lokalizált molekuláris gyűrűvel töri át a külső és belső bakteriális
membránt, majd folytatódik egy kifelé mutató, tűszerű struktúrában, amely aztán az effektor
fehérjéket molekuláris fecskendőként juttatja a célsejtbe. A Salmonella pathogenitási sziget-1
(SPI-1) egy nagy, 40 kb méretű genetikai elem, mely a bakteriális kromoszóma 63-as
centriszómájánál helyezkedik el, és a TTSS-1 mellett számos invázióhoz szükséges effektor
fehérjét is kódol (Lostroh és Lee, 2001). Ezek az SPI-1 effektorok az intesztinális epitheliális
sejtek fehérjéivel kölcsönhatásba lépve olyan sejt szintű változásokat idéznek elő, melyek a
Salmonella internalizációját eredményezik.
Első lépésként a SPI-1 hármas típusú szekréciós rendszerén keresztül a SopE, SopE2 és SopB
effektor fehérjék jutnak a gazdasejtbe, amelyek egyes a Rho családba tartozó GTP-ázokat
aktiválnak, kiváltva ezzel az aktin polimerizációját és a sejtváz átrendeződését (Chen és
mtsai., 1996, Hobbie és mtsai., 1997). Tovább segítik az inváziós folyamatot az SPI-1-hez
tartozó Sip család fehérjéi. A SipA effektor a kialakult aktin filamentumokhoz képes kötődni,
és meggátolja az F-aktin átalakulását G-aktinná, valamint növeli a sejtben lévő T-plastin aktin
kötő képességét (Zhou és mtsai., 1999, Hayward és Koronakis, 1999). A sejtváz átrendeződés
és az új aktin filamentumok kialakulásának eredményeként a bélhámsejteken membrán
14