értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

1. ábra A mucosa asszociált limfoid szövet vázlatos szövettani szerkezete. Az ábra A
részén egy Peyer-féle plakk keresztmetszete látható a hozzá kapcsolódó nyiroktüszővel és a
jellemző, villusoktól mentes ún. dóm srtuktúrával. Az ábra B részén a Peyer-plakkot fedő hám
jellegzetes sejttípusa, az M (mikrofold)-sejt vázlata látható (Jepson és Clark (2001) ábrája
alapján).
Az orális fertőzést követő invázió folyamata két jellegzetes fázisra: az intesztinális és a
szisztémás szakaszra osztható, amelyek időben és térben egyaránt jól elkülöníthetőek. A
Salmonella számára ezek a fázisok eltérő környezetet és stressz tényezőket jelentenek,
ugyanakkor lehetővé teszik a különböző szakaszokra jellemző virulencia gének időben eltérő
aktiválódását. Az invázió intesztinális fázisában a külső környezetből érkező baktériumot
magas ozmotikus viszonyok, alacsony oxigén szint, bő tápanyag ellátottság és magas
hőmérséklet fogadják. Feltehetően ezek a legfontosabb paraméterek, melyek elindítják az
invázió során szükséges virulencia gének aktiválódását, mely virulencia gének többnyire egyegy
funkcionális és fizikai kapcsolatban álló géncsoportot (ún. pathogenitási szigetet) alkotva
fordulnak elő (l.: alább). A bélhámsejtekbe való bejutáshoz vezető folyamatban a Salmonella
pathogenitási sziget 1 (Salmonella pathogenicity island-1, SPI-1) és a hozzá kapcsolódó
virulencia gének játsszák a legfontosabb szerepet. Ezek összehangolt működésének
köszönhetően a baktérium előbb a bélhámsejtekbe, majd a granulociták és makrofágok
vakuólumaiba kerül (2. ábra).
A fertőzés szisztémás fázisában a baktérium a makrofágok vakuólumaiban él és szaporodik,
majd ezek közvetítésével jut el a szervezet nyirokszerveibe. A vakuólumok belsejében
alacsony Ca 2+ és Mg 2+ koncentráció, savas közeg és tápanyaghiány jellemző (Hensel 2000,
Garcia-del Portillo, 2001). Ezek a körülmények a virulencia gének egy újabb csoportjának, a
12