értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

naposcsibéknek (CEVA), melyek feltehetően egységesebb genetikájú populációt képviseltek,
mint a Ross hibrid csibék.
Szintén érdekesen alakult a mutánsok által az előkísérletek során elért vakbéltiter: a flagellin
mentes mutánsok mindegyike magasabb csíraszámot ért el a vakbélben, mint a szülői törzs. A
jelenségre magyarázatul szolgálhat, hogy a flagellin mentes törzsek könnyebben elkerülhetik
a bélimmunitás védekező folyamatait (TLR5, granulociták, makrofágok), és az is lehet, hogy
a flagellin termelés hiányában a baktériumok nagyobb hatékonysággal tudnak egyéb, a
kolonizációban fontos szerepet játszó felületi fehérjéket termelni.
A következő, White Leghorn csibéken végzett vizsgálatok során a vakbélben mért
csíraszámok a szülői törzs és a mutánsok esetében nagyjából egyformák voltak, mely értékek
megerősítik, hogy a naposcsibék bélbeni kolonizációját az elvégzett mutációk lényegében
nem csökkentették. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy az egyéni
fogékonyságbeli különbségek alacsony állat létszám mellett a vakbéltiter és szerv inváziós
értékekre is jelentős befolyással lehetnek.
Véleményünk szerint a vakcina jelölt törzsek kezdeti magas béltiter értéke a védőhatás
szempontjából előnyös tulajdonságokat jelez, hiszen a vakcina törzsek bélben való sikeres
megtelepedése az eredményes immunizálás egyik fontos feltétele. A vakcina törzs korai
sikeres kolonizációja megakadályozhatja továbbá a vad törzsek megtelepedését és így a
fertőzés kialakulását (kompetitív kizárás, quorum sensing). Ebben a tekintetben nem
kerülhette el figyelmünket az a tény, hogy az ún. „gold standard” –nak tekintett élő, attenuált
S. Typhimurium Zoosaloral H vakcina törzs kolonizációs képessége jóval a SE11-es szülő
törzs és mutánsainak értékei alatt maradt.
A szerv invázió csökkenése tekintetében nehezebb ilyen egyértelmű célt megfogalmazni, mert
ugyan nyilvánvaló az összefüggés a szervinvázió és a megbetegítő képesség között, de az
inváziós képesség túlzott csökkentése esetleg túlzottan gyengítheti a vakcina törzs által
kiváltott immunitást is. E tekintetben minden bizonnyal további pontosító vizsgálatokra lenne
szükség, hiszen az irodalomban nem találtunk adatot arra, hogy a „vakcina” illetve a „vad”
törzsek esetleges azonos csíraszáma ellenére milyen kórtani elváltozások lehetnek akár a
lépben, akár a májban az egyes virulencia faktorok hiányának függvényében.
A korai védelemre és a hosszabb távon mért ártalmatlanságra irányuló kísérleteink
eredményéből levonható az a következtetés, hogy az általunk alkalmazott modell (bábolnai
Ross napos csibe modell) a korai védelem mérésére alkalmas: a vakbél, máj, lép és kloáka
103