értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

indukálta értékektől. A SE2102 és a SE∆155 között ebben a tekintetben sem figyelhettünk
meg jelentős különbséget.
Mivel az IL-8 indukáló hatás szoros összefüggésben áll az adott baktérium inváziós
képességeivel (Eckmann és mtsai., 1993) – minél invázívabb egy baktérium, annál erősebb az
IL-8 stimuláló hatása az epitheliális sejtekre nézve – ezért feltételezhetően az IL-8 indukció
csökkenésének hátterében is elsősorban a flagella termelés hiánya áll, míg a plazmidmentesség
csupán másodlagos szerepet játszhat. Az IL-8 az egyik legfontosabb kemotaktikus
faktor, amely elősegíti az effektor immunsejtek (granulociták, makrofágok) fertőzés helyére
való áramlását, ezzel kulcsszerepet játszik a lokális fertőzés felszámolásában.
A biztató sejt inváziós kísérletek folytatásaként, amelyekben már a flagella hiányos SE2102
mutáns is csökkent inváziós értékeket mutatott, in vivo körülmények között is teszteltük a
vakcina jelölt törzseket. Az állatkísérletek során orálisan fertőzött SPF naposcsibéket
használtunk, melyek éretlen bélflórájuknak és immunrendszerüknek köszönhetően igen
fogékonyak a Salmonella fertőzésekre.
Az in vivo előkísérletek kezdeti fázisában az elsőként előállított non-motil mutánsok kerültek
tesztelésre szerv invázió és vakbél kolonizáció tekintetében (XIV. táblázat), majd a második
kísérletsorozatban a SE2102 flagella mentes mutáns plazmidűzött változatait vizsgáltuk
ugyanígy (XV. táblázat).
Érdekes, hogy a vizsgálatba vont non-motil mutánsok bár genetikai értelemben azonosak
voltak, hiszen a korábbi szekvencia adatok alapján ugyanabban a fliD flagelláris génben,
ugyanabban a pozícióban hordozták az inszerciót, a szerv inváziós értékeik mégis nagy
eltéréseket mutattak (XIV. táblázat). A lép invázió értéke ezekben a kísérletekben szinte
mindig meghaladta a máj invázió értékeit, mely arra utal, hogy a makrofágok és granulociták
szalmonellákkal terhelt sejtjeit a lép nagyobb hatékonysággal gyűjti be.
Összességében elmondható, hogy a nem mozgó mutánsok in vivo szervinváziós képessége
nem csökkent olyan jelentősen, mint azt az in vitro sejtinváziós kísérletek után vártuk volna.
Magyarázatul szolgálhat erre, hogy a naposcsibe sokkal komplexebb rendszert jelent az in
vitro sejtkultúrákhoz képest (Baumler és mtsai., 2000). Ennek példáját láttuk a S. Hadar (és S.
Typhimurium) törzsek quorum sensing növekedésgátló hatásának vizsgálata kapcsán is
(Nógrády és mtsai., 2003a, 2003b).
A plazmid mentes mutánsokon végzett inváziós-kolonizációs vizsgálatok sokkal
kiegyensúlyozottabb eredményeket hoztak, mint a korábbiak. Ebben szerepe lehetett az
idevágó kísérletekben használt „laboratóriumi” minőségű SPF White Leghorn
102