értekezés - Állatorvostudományi Doktori Iskola

élelmiszerek erősen (66-96%) domináltak (Epinfo 2004, 2006). Ezen adatok összhangban
vannak a baromfihús és tojás eredetű Salmonella tipizálás legutóbbi eredményeivel, de
messze nem olyan mértékben és nem olyan szoros időbeni egybeesést mutatva, mint azt
várnánk (S. Enteritidis dominanciája baromfihús esetén később következett be és nem olyan
szembetűnő). Korábban a baromfihúsban a S. Enteritidis nem volt gyakori, bár a S. Enteritidis
fágtipizálások eredményei a baromfi termékek (elsősorban tojás) és a humán
szalmonellózisok bizonyos kapcsolatát megerősíteni látszottak (Nagy és mtsai., 1993),
melynek lényegén az időközben bekövetkező S. Enteritidis fágtípus eltolódás (1-es fág
csoport rovására a 6-os előretörése) sem változtatott (László és mtsai., 1993). Az 1999-2002es
években szalmonellózisok fent említett csökkenése folytatódott: a 2000-2005. évi
izolálások összességében az 1996. évi csúcsnak mintegy felét-harmadát tették ki. Az okok – a
szalmonellózist mint komplex zoonózist ismerve – valószínűleg nem csupán egyetlen
tényezőben keresendők. A S. Enteritidis - szinte világméretű - elterjedésének és tartós
dominanciájának okát illetően született számos elmélet közül sem tudjuk pontosan melyik és
mennyiben lehet az igazi. Az minden esetre nagyon valószínű, hogy az intenzíven tartott
baromfi állományokban olyan klónok passzálódtak fel, melyek emberre nézve a korábbinál
erősebb pathogenitással rendelkeznek. Erre utalnak a fent említett – főként baromfi tojás
eredetű – S. Enteritidis okozta étel fertőzésekre vonatkozó adatok, s a fenti, korábbi 66-99%os
élelmiszer eredet, mely azonban 2001-re kb 55%-ra csökkent. Ami a S. Enteritidis
fágtípusokon belüli fent említett magyarországi változásokat illeti, arra egyik magyarázatunk
a Magyarországon megfigyelt, ún. kis plazmidokkal való átfertőződés is lehet (Gadó és
mtsai., 1998).
1.3. Salmonella fertőzés kialakulása baromfiban
1.3.1. A baromfi szalmonellózis
A Salmonella pathogenitása baromfiban is elsősorban az állat korától, immunológiai
állapotától és a fertőző baktérium szerovariánsától, virulenciájától függ.
Külön kategóriát alkot a baromfi specifikus S. Gallinarum és annak biokémiai variánsa a S.
Pullorum, amelyek a baromfitífusz okozói. Ezek a törzsek rendszerint magas mortalitással
járó, súlyos fertőzést okoznak, azonban jelentőségük mára, a sikeres eradikációs
programoknak köszönhetően, nagymértékben csökkent. (Varga és mtsai., 1999)
10