Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

során a szájon át felvett kórokozó valószínőleg elsıdlegesen a vékonybélben szaporodik el.
Emellett volt rá példa, hogy mivel az elhullások nem álltak le az elsı hét után, ugyanarról a
teleprıl néhány nap elteltével ismét kaptunk anyagot és a másodszor megvizsgált mintákban
már a vesében is megjelent a vírusnukleinsav jelentétét bizonyító PCR pozitivitás. Ez utalhat
a köztes idıszakban lezajlott viraemiára és a vírus következményes megjelenésére az egyéb
szervekben. Ezt az is alátámasztja, hogy más vizsgált szervekbıl (pl. hasnyálmirigybıl és
thymusból) is kimutatható volt a vírus genetikai anyaga.
Ebben az esetben azonban be kell látnunk, hogy az esetleges negatív eredmény nem
mindig fogadható el feltétel nélkül. Hiszen a betegség elnevezésébıl adódóan – fertızı
vesegyulladás – sok esetben a napos korú állatokból is csak veseszövet mintát kaptunk, ezért
a kapott negatív eredmény esetleg nem valódi negativitást, hanem a mintavétel hiányosságait
tükrözi. Ugyanakkor a bélben jelentkezı pozitivitás sem jelenti azt, hogy az állat
nephritisben, illetve annak következtében kialakult köszvényben pusztult vagy pusztult volna
el, hiszen vesekárosodás esetleg ilyenkor még nem alakulhatott ki. A napos korban kialakult
hasmenéses kórkép is gyorsan vezethet a fiatal állatok kiszáradására, lesoványodására.
Ezekben az esetekben sem volt idı a vesebeli elváltozások kialakulására, illetve az is
feltételezhetı, hogy a vékonybélbeli elváltozások gyógyulása után nem is jelent volna meg a
vesegyulladás. Ellenben az állatok a fejlıdés kezdeti szakaszában hátrányt szenvednek,
illetve szubklinikai vírusfertızés marad fenn az állományban, ezért kialakul a szétnövés, és a
gazdasági mutatóktól eltérı erélyő gyarapodás.
Végsı soron kijelenthetjük, hogy mind pozitív, mind negatív eredmény esetén fontos a
körülmények értékelése (Press és mtsai, 1999).
7.3.4. A magyarországi esetek eloszlása
A fertızöttnek talált telepek megoszlása alapján nem sikerült olyan összefüggést találni,
ami magyarázatot adna a betegség földrajzi eloszlására vagy a fertızıdés módjára
vonatkozóan (Mándoki és mtsai, 2005). Vizsgálataink során felmerült, hogy esetleg az
azonos keltetıbıl származó állatokban alakult ki a kórkép és/vagy fajtához köthetı az
érzékenység a kórokozóval szemben, de a vizsgált telepek különbözı forrásból szerezték be a
napos baromfiállományukat, és a kórkép is különbözı fajtájú csirkékben jelentkezett.
A takarmánykeverı és -beszállító cég sem volt ugyanaz a vizsgált telepek esetében, ami
a takarmányeredető hajlamosító tényezık irányába fordította volna az esetleges további
vizsgálatok irányát. Irodalmi adatok, illetve a jelenleg szórványos elıfordulást mutató esetek
alapján szóba jöhet a takarmány fitáz kiegészítésének a vizsgálata és hajlamosító tényezıként
66