Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

6.3. A boncolási eredmények összefoglalása
Összességében elmondható, hogy a tanszékünkön vizsgált, kórbonctani diagnosztikai
vizsgálatra küldött hullák, illetve általunk diagnosztikai célból elvéreztetett állatok
eredményei eltérıek voltak, de hangsúlyozni kell, hogy PCR vizsgálatot csak kiegészítı
vizsgálatként alkalmaztunk, amikor a látott klinikai tünetek és kórbonctani elváltozások
alapján a vírusos vesegyulladás gyanúja felmerült.
A csirkékben 3-5 napos korban hasmenés jeleit láttuk a boncolás során. Ezekben az
esetekben a kórszövettani vizsgálat enyhe fokú vékonybélhámsejt degenerációt és heveny
reaktív lymphocytás gyulladást mutatott. Legkorábban hat napos korban alakultak ki heveny
veseelfajulásra jellemzı elváltozások. Ilyen esetekben vékonybélhurutot és hasmenésre utaló
kórbonctani elváltozásokat is megállapítottunk.
Az életkorukhoz képest kis testtömegő, legalább 9 napos hullákban legtöbbször a
kialakult tubulonephrosisra, nephroso-nephritisre és a veseköszvényre utaló kórbonctani
elváltozásokat lehetett látni, amit a kórszövettani vizsgálat is megerısített.
Három hetes korban már tophusok képzıdését és az elhúzódó interstitiális gyulladás
következtében kialakuló fibrosist is lehetett tapasztalni.
A beküldött csirkehullák mindegyikében megtaláltuk a veseelfajulás miatt kialakuló
kórbonctani elváltozásokat, amelyek felvetették a vírusos vesegyulladás gyanúját, mert a
baromfitelepekrıl halmozottan jelentkezı hasmenéses és/vagy köszvényes megbetegedés
esetén célzottan - gyakran helyszíni felmérı boncolás után - kaptuk a mintákat vizsgálatra.
Az Országos és a Kaposvári állategészségügyi intézetbıl akkor kaptunk mintát, ha a
morfológiai vizsgálatok során felmerült a vírusos vesegyulladás gyanúja. Minden esetben
küldtek mintát az ANV fertızés megerısítésére vagy kizárására, ha a napos csirkék
boncolása során vékonybélgyulladást, illetve egy hetesnél idısebb csirkékben zsigeri vagy
veseköszvényt, és nephrosist állapítottak meg halmozottan. Ezekben az esetekben a vesék
kórszövettani vizsgálata során tubulushám-sejt degenerációt, cytoplazma zárványok jelenlétét
és interstitiális nephritist találtak.
Az 1991-bıl származó minták esetében a Debreceni Állategészségügyi Intézet
feljegyzéseibıl sikerült kideríteni, hogy az egyik esetben (669-V/91) fejletlenséget,
vékonybélhurutot és veseelégtelenséget állapítottak meg a boncolás során, míg a másik
beküldött esetet (721-BI/91) vírusos vesegyulladásként diagnosztizálták.
45