Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

kialakulásában szerepet tulajdonítanak a TAstV-2 vírus típusnak (Koci és mtsai, 2000b; Yu
és mtsai, 2000; Behling-Kelly és mtsai, 2002). Az elhullás heveny esetben nagyszámú, de
léteznek elhúzódó, inkább fejlıdésben való visszamaradással járó tömeges megbetegedések is
(Schultz-Cherry és mtsai, 2001). Kóroktanilag több vírus szerepét feltételezik (Saif és mtsai,
1990), de a betegséget kísérletesen csak egyidejő bakteriális (Escherichia coli) fertızéssel
tudták reprodukálni, illetve gyakran csak a másodlagos bakteriális fertızés súlyosbította
elhullásig a kórképet (Qureshi és mtsai, 2001).
Az elhullott pulykák számos szövetébıl, többek között a vérükbıl is kimutatható a
vírus, ami a fertızés során létrejövı viraemia jele (Koci és mtsai, 2003). Meglepı módon a
súlyos hasmenés ellenére, a kórszövettani vizsgálatok nem mutattak ki súlyos gyulladásra
jellemzı szöveti reakciókat a vékonybél nyálkahártyájában vagy egyéb rétegeiben.
A kacsa astrovírusának a kacsa hepatitis 2-es (DHV-2) típusának kialakításában
tulajdonítanak szerepet (Gough és mtsai, 1984, Baxendale és Mebatsion, 2004). Ez a
betegség egyelıre csak Angliában fordult elı, 10 napos kortól 6 hetes korig okozva kacsában
vérzéses májgyulladást. A kórokozó csak különbözı diagnosztikai vizsgálatokkal különíthetı
el az 1-es, 3-as és 4-es típusú kacsa hepatitistıl, amit két picornavírus szerotípus illetve egy
hepadnavírus okoz.
Az avian nephritis 1-es típusáról egyre több ismeretünk van, de a feltételezett 2-es
típust még nem sikerült izolálni, ezért konkrét adatok nincsenek a kártételérıl sem. Az avian
nephritis vírus (ANV), amely csirkékben idéz elı fertızı vesegyulladást, az Astroviridae
víruscsalád Avastrovirus nemzetségébe tartozik (Imada és mtsai, 2000). Elıször 1976-ban
izolálták Japánban nephritises csirkékbıl (Imada és mtsai, 1979) és akkor a picornavírusok
közé tartozó enterovírusnak gondolták, amely különbözik a csirkék encephalomyelitis
vírusától és a kacsák vírusos májgyulladásának kórokozójától (Yamaguchi és mtsai, 1979;
Imada és Kawamura, 1997).
Napos korban okoz heveny esetben jellegtelen, általános tünetekkel járó
megbetegedést, illetve esetenként testtömeg-gyarapodás csökkenést (McNulty és mtsai,
1990), majd két hetes kor körül veseelfajulás és szövetközi vesegyulladás jelenik meg (Shirai
és mtsai, 1992), ami súlyosabb esetben zsigeri köszvény kialakulásához és elhulláshoz vezet
(Siller, 1981; Varga és mtsai, 1999).
24