Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

A szövettenyésztés az astrovírusok esetén sajnos nehézkes és bizonytalan érzékenységő
módszer, mert ezek a vírusok nem tenyészthetık az általánosan használt sejtvonalakon,
általában csak lassan szaporodnak sejtkultúrákon és citopatogén hatásuk is minimális (Frazier
és mtsai, 1990).
A virionok körülbelül 5 nappal a fertızés után jelennek meg a bélsárban, de többféle
enterális kórképet elıidézı vírus (parvo-, picorna-, entero-, calicivírus) is keveredhet a
mintában, sıt a jellegzetes morfológiát nem mutató, sima felülető astrovírusok is zavarhatják
a pontos diagnózis felállítását. Tapasztalatok szerint (Murphy és mtsai, 1999) a hasmenéses
klinikai tüneteket mutató állatok bélsármintáiban többnyire nagy számban (>10 10 TCID50/gr)
találhatók virionok (5. ábra), azonban a TEM vizsgálat mégsem elég érzékeny a diagnózis
megállapításához amellett, hogy költséges és meglehetısen munkaigényes módszer a
víruskimutatásra.
Az immun-transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálat jól használható, mert
specifikus savó használatával a különbözı vírusok könnyen és biztosan elkülöníthetık, tehát
ez egyúttal a specifikus kórjelzést is biztosítja. Az ELISA vizsgálatot széles körben
alkalmazzák (Decaesstecker és Meulemans, 1991), továbbá a reverz transzkripció után
végzett PCR (RT-PCR) vizsgálat is megfelelı érzékenységő teszt az astrovírusok
kimutatására (Koci és mtsai, 2000a).
A közegészségügyi kórtani vizsgálatokban a real-time RT-PCR is bevezetésre került,
mint olyan rendkívül érzékeny és nagyon gyors diagnosztikai teszt, amely a mintában
jelenlévı astrovírusok mennyiségi analízisére is képes. Így a vírusok kórtani szerepének
tisztázását is elısegíti a klinikai tünetekben megmutatkozó esetben (Royuela és mtsai, 2005).
Állatorvosi diagnosztikában a több kórokozó által elıidézett „pulyka bélgyulladás-
elhullás szindrómáját” kialakító vegyes fertızések kiderítését célzó multiplex real-time RT-
PCR-t dolgoztak ki Spackman és mtsai (2005), amellyel nemcsak a pulyka 2-es típusú
astrovírusát, de a feltételezett kórokozóként jelenlévı pulyka coronavírust és a pulyka
reovírust is ki tudták mutatni.
Néhány humán, macska, sertés illetve szarvasmarha astrovírust sikerült fajazonos
embrionális vesesejt-tenyészeten izolálni, de csak a humán és sertés astrovírusok voltak
képesek adaptálódni és tovább szaporodni a szövettenyészeten.
A kacsa astrovírusát embrionált csirketojásban tudták szaporítani, amnionüregbe oltva.
A kikelı madarak satnyák voltak, és a májukon elhalásos gócok jelentek meg, amelyekben a
virionokat meg lehetett találni (Murphy és mtsai, 1999).
21