Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

hogy a macska (FAstV) és a sertés (PAstV) astrovírusai közelebb állnak filogenetikailag az
emberi astrovírusokhoz (HAstV1-8), mint a juh astrovírushoz (OAstV). Jonassen és
munkacsoportja azt is kimutatta, hogy az astrovírusok genomjának 3’ végén egy olyan RNS
motívum található, amely szinte minden astrovírusban fellelhetı. Ez a szakasz egyébként
nagyon hasonít a Coronaviridae családba tartozó fertızı bronchitis vírusban (IBV-ban)
található ıs-hurokhoz, ami utalhat egy ısi természetes rekombinációra (Jonassen és mtsai,
1998). Két, viszonylag távoli rokonságban álló RNS vírus csoport egy genomrészlete közötti
ilyen mértékő hasonlóság új megvilágításba helyezheti az RNS vírusok evolúciójáról alkotott
elképzeléseket.
Néhány fontosabb astrovírus teljes genomszekvenciáját megállapították az elmúlt
években. A 8 különbözı humán astrovírus szerotípusból 4-et ismerünk, ezen kívül elérhetı 1
macska, 1 sertés, 1 juh valamint 3 madár astrovírus teljes genomszekvenciája a génbankban.
Ezekre az adatokra támaszkodva Lukashov és Goudsmit (2002) filogenetikai vizsgálatot
végzett. Az astrovírus családon belül két nagy, különbözı eredető csoportot alakítottak ki,
amelyeket két genusba, a Mamastro- és az Avastrovirus nemzetségbe soroltak, ezek
elnevezése az emlısökben, illetve a madarakban található astrovírusok csoportjára utal (Koci
és Schultz-Cherry, 2002).
Az astrovírusok gyakran okoznak manifesztálódó, esetenként azonban csak
szubklinikai gastroenteritist, amely hamar lezajlik a közösségben vagy állatállományban. A
különbözı vírustörzsek fajspecifikusak, különbözı állatfajok szoros együtt-tartása során sem
okoznak keresztfertızést, csak a gazdafajt betegítik meg. Csak elvétve okoznak súlyos
kórképet, emberek esetében halálra, vagy állatorvosi vonalon elhullásra igen ritkán vezetnek.
Kizárólag fiatal állatokban vannak jelen, idısebb korban kialakul az immunitás (Murphy és
mtsai, 1999). Különbözı állattartó telepeken endémiásan fordulhatnak elı. A fertızés szájon
keresztül következik be, általában bélsárral kontaminált víz vagy takarmány felvételét
követıen (http://www.stanford.edu/group/virus/1999/jwdavy/astrovirus.html) 1-4 nap
lappangási idı után jelenik meg az enyhe vízszerő hasmenés, ami szintén 1-4 napig tart.
Olyan fajokban, amelyek képesek rá, hányás is elıfordulhat.
A betegség patogenezise nem teljesen tisztázott napjainkban sem, bár több
kutatócsoport (Wilhelmi és mtsai, 2003; Moser és Schultz-Cherry, 2005) eredményei szerint
a vírus elıször a bélhámsejtekben szaporodik. Ezt támasztja alá, hogy kísérletes fertızések
során bárányokban és borjakban azt tapasztalták, hogy a vírusok elpusztították az érett
bélhámsejteket, és így a bélbolyhok felsı kétharmadát. A szövettani képet ezért villus-
atrophia és crypta-hyperplasia jellemzi a hasmenéses állatokban.
19