Mándoki - Állatorvostudományi Doktori Iskola - Szent István ...

laboratóriumi hátteret és viszonylag magas vegyszerigényeket feltételez, nagy
állományokban a jelentkezı költségek mégis elenyészık lesznek az egyéb kiadásokat
figyelembe véve. E szolgáltatásokat a baromfitartók már most is rendszeresen igénylik és a
jövıben valószínőleg még szélesebb körben fogják igénybe venni.
A PhD munkám keretében feladatom az elızıek tükrében egyrészt az állatorvosi
kórbonctani diagnosztika általános fejlesztése volt: a háziállatok, ezen belül is a baromfifajok
vírusos fertızı betegségei kimutatásának korszerősítése molekuláris biológiai módszerek
alkalmazásával és a szerzett tapasztaltok értékelése, figyelembe véve a módszerek
érzékenységét és a pozitív eredmény interpretálásának esetleges nehézségét.
A háziállat-tartási szokások, illetve az iparszerően tartott állatállományok (pl. baromfi)
állat-egészségügyi helyzete sokat változott az elmúlt években. Bizonyos betegségek
jelentısége háttérbe szorult a preventív védekezési eljárások bevezetésével, mások, például
az immunszuppresszióval járó kórképek, elıtérbe kerültek. E betegségek hajlamosító
tényezıként játszanak szerepet az állatok legyengítésében és más fertızések elterjedésében,
valamint pl. gazdasági haszonállatok esetén a növekedésben való visszamaradás és
testtömeg-gyarapodás csökkenés mellett, esetenként még súlyosabb veszteségek kialakulását
teszik lehetıvé további kórokozók másodlagos hatásával.
Az állatok rohamos teljesítménynövekedése magas színtő, tudatos állat-egészségügyi
ellátást, a különbözı fajok betegségeinek modern, gyors, megbízható diagnosztikáját igényli.
Az állatorvosi kórbonctani diagnosztikai munka során a beérkezı vizsgálati anyagok esetében
az elhullás okának megállapításához a legfontosabb teendı a makroszkópos vizsgálat.
Emellett azonban legtöbbször felhasználunk kiegészítı vizsgálati módszereket is.
Elengedhetetlenül szükséges a diagnosztikai boncolás mellett az elváltozást mutató szervek
kórszövettani vizsgálata, valamint a fertızı és inváziós betegségre utaló kórbonctani
elváltozások esetén a megfelelı szervek bakteriológiai, virológiai vagy parazitológiai
vizsgálata is. Igénybe vesszük még esetenként a kórokozó ágensek transzmissziós
elektronmikroszkópos vizsgálattal történı kimutatását. Bizonyos esetekben azonban a pontos
diagnózishoz még ezek a módszerek sem elegendıek. Gyakran a kórokozó már nincs jelen a
szervezetben, a hulla vagy hullarészek önemésztıdése lehetetlenné teszi pl. valamilyen vírus
izolálását, vagy az általa okozott jellegzetes elváltozásokat elfedik a másodlagosan kialakult
elváltozások. Ilyen esetekben a vérben, vagy más szövetben a kórokozók még fellelhetık és
kimutathatók megfelelıen adaptált molekuláris biológiai módszerrel, például polimeráz
láncreakcióval (PCR), amely a baktérium vagy vírus genetikai anyagát felismerni és
sokszorosítással láthatóvá tenni képes.
11