A nagy francia forradalom

A nagy francia forradalom – vázlat: az egységes megyerendszertől
A nagy francia forradalom
Vázlat: az egységes megyerendszertől
Egységes megyerendszer:
Az országot 83 megyére osztották. Eltörölték a céheket,
megreformálták az igazságszolgáltatást, egységes súly-és
mértékrendszert vezettek be. Megszüntették a belső vámokat és új
jövedelemadózási rendszert vezettek be. Végül, de nem utolsó sorban
megszületett a miniszteri felelősség elve.
(1791-ben megpróbált megszökni a király, azonban elfogták és
visszavitték Párizsba.)
Alkotmányos monarchia:
1791. szeptember 3-án új alkotmányt szavaztak meg és írtak alá,
melynek értelmében Franciaország alkotmányos monarchia. A
törvényhozás a nemzetgyűlés hatásköre, mely egykamarás. A
választójogot nagyon magas vagyoni cenzussal korlátozták. Az
alkotmány szavatolta a szabadságjogokat, ezek: a szabad
véleménynyilvánítás joga, a vallásszabadság, a jogegyenlőség és a
magántulajdon védelme. Franciaországban az alkotmányos monarchia
– melyet komoly gazdasági problémák között hoztak létre – nem
tudott megvalósulni.
Feltűntek az úgynevezett sans-culotte-ok, akik főleg kézművesek és
munkások voltak; s felfegyverezték magukat.
Felismerték: új nemzetgyűlés kell, amihez pedig választások
kellenek.1791. októberétől törvényhozó nemzetgyűlés.
1

A nagy francia forradalom – vázlat: az egységes megyerendszertől
A politikai erők:
Mérsékelt monarchisták, akik a királyságot tartják megfelelőnek.
Girondisták (Gironde vármegyéről kapták a nevüket), akiknek
Brissot volt a fő szószólójuk.
Jakobinusok, akik feloszlatták a szerzetesrendeket; s a Szent Jakab
Kolostorban üléseztek. A két vezetőjük Robespierre és Saint-Just volt.
Elsősorban a városiakat képviselték.
Jelentős személyek voltak még: Danton és Marat is.
Több kisebb csoport alakult, akik végeredményben függetlenek
voltak: nem értettek egyet senkivel sem.
Európa válasza a francia eseményekre:
Európában túlnyomó részben még abszolutizmus volt, s az
uralkodók attól féltek, hogy gond lehet, ha a saját országukban is
elterjednek a francia forradalom eszméi.
II. Lipót osztrák császár és II. Frigyes Vilmos porosz királynak akadt
a legtöbb félnivalója, így ők ketten 1791 augusztusában kiadták a
Pillnitz-i nyilatkozatot, melynek értelmében készek fegyveresen
fellépni Franciaország ellen (ez nem más, mint egy külső
beavatkozás).
A nyilatkozat híre természetesen elérkezett Franciaországba is. A
királypártiak illetve a király szerint jó lesz a háború, mert az ő
malmukra hajtaná a vizet, és az abszolutista hatalom újra
visszahelyeződhetne. A girondisták is támogatták a háború gondolatát,
mert szerintük Franciaország győzni fog; az új helyzet majd
megszilárdul; s egyébként is: legalább elterelhetik a nép figyelmét,
amíg tart a háború. A jakobinusok nem akartak háborút, mert attól
féltek, hogy annak akármi lesz a kimenetele, elveszthetik az eddig
elért eredményeket.
2

A nagy francia forradalom – vázlat: az egységes megyerendszertől
1792. április 20-án a nemzetgyűlés megszavazta a hadüzenetet
Ausztriának, akikhez csatlakoztak a Poroszok is. A francia hadsereg
sorozatos kudarcokat szenvedett el, minek hatására a franciákban
feltámadt a nemzeti érzés. A sok vereség hatására aktiválódtak az
ellenforradalmárok. A saint-just-ok megosztották a királypártiakat,
illetve magát az uralkodót fogságba vetették. Ekkor megindult a
forradalom újabb hulláma.
A forradalom még komolyabbra fordul…
Franciaországban új kormány alakult, mégpedig a Jakobinusok és a
girondisták keverékéből.
Ostromállapotot hirdettek, s önkénteseket toboroztak. Népi
törvényszékeket hoztak létre; megjelent a terror a forradalomban.
Szabályos vérengzéseket rendeztek, melyeket Danton és Marat
irányított.
1792. szeptember 20-án a Valmy-dombnál megállították a franciák
az ellenséget. Ez a győzelem döntő jelentőségű volt és radikalizálódott
a forradalom.
Új nemzetgyűlés alakult, a Konvent, amely kikiáltotta a
köztársaságot. A politikai erők a következőképpen néztek ki:
girondisták; illetve mérsékelt köztársaság pártiak, utóbbiak célja a
helyzet konszolidálása illetve a magántulajdon védelme volt.
A Konvent a háború folytatása mellett állt.
A franciák újra győztek, ezúttal elfoglalták Belgiumot. Európa
országai koalíciót szerveztek ellenük. Első koalíció: Ausztria,
Poroszország, Hollandia, Spanyolország, Piemont, Nagy-Britannia,
Portugália és Nápoly.
A Hegy-párt egy ellenpólus volt. Nevüket onnan kapták, hogy az
üléseken mindig a felső sorokban ültek. Ez a párt zömében
3

A nagy francia forradalom – vázlat: az egységes megyerendszertől
Jakobinusokból állt. Szigorították a központi irányítást, szigorú
intézkedéseket akartak bevezettetni az éhínség és a nyomor
felszámolására.
A síkság vagy mocsár párt egy független párt volt. Nevüket onnan
kapták, hogy az ülésterem alsó soraiban ültek (síkság), illetve nem
törődtek különösebben a dolgokkal (mocsár).
Az 1792-93 közötti események a jakobinusok politikájának
kedvezett.
Belgium elfoglalása után fordult a hadiszerencse. Az országban
pörgött az infláció, tombolt az éhínség.
A híres király-pere „akció”:
Január 21-én XVI. Lajost hazaárulás vádjával lefejezték. Ez az
esemény Európában általános döbbenetet és felháborodást váltott ki.
1793 nyarára az ország a katasztrófa szélére sodródott; a gazdasági,
katonai helyzet katasztrofális volt.
A Jakobinus-diktatúra:
1793. június 2-án a jakobinusok körülvették a Konventet. Ettől a
naptól fogva beköszöntött a jakobinus-diktatúra.
Vidéken felkelések törtek ki, különösen Vendée tartományban,
melyben főleg királypárti arisztokraták és paraszti seregek
mozgolódtak.
Éhínség főleg Párizsban tombolt, mivel a vidéken élők többékevésbé
fedezni tudták szükségleteiket a saját tartalékaikból. Két
fontos intézkedés, a gazdaság javításának céljából: az árak
maximalizálása és az árfolyamrögzítés.
4

A nagy francia forradalom – vázlat: az egységes megyerendszertől
Anglia létrehozott egy koalíciót, s pénzzel illetve hajókkal támogatta a
dolgot. Seregek vonultak Franciaország felé. A jakobinusok próbálták
megoldani a problémát; elrendelték a kényszersorozást.
Nemsokára a jakobinusok között alakult ki hatalmi harc. Lyonban és
Bordeaux-ban felháborodások; polgárháború alakult ki az országban.
Megalakították a Közjóléti Bizottságot, amely leginkább a
„Gyanúsakról szóló törvényről” vált híressé, melynek értelmében: aki
gyanús, azt le lehet csukni és ki lehet végezni.
Kivégzések és a Nagy Terror:
Ez sokkal véresebb volt, mint az előző terror, itt 40-50 ezer embert
mészároltak le. A városi kispolgárság és a sans-culotte-ok közül került
ki a legtöbb áldozat.
Robespierre rájött, hogy az úgynevezett „veszettek” ténykedése nem
jó, ezért Dantonnal szövetséget kötve leszámolt velük. Ezek után
pedig leszámolt Dantonnal.
További események…
Az 1793-as alkotmány polgári szabadságjogokat rögzített, mint:
sajtószabadság, vallásszabadság, gyülekezési szabadság.
Népszavazásokat akartak tartani. A rendszer Rousseau: Közvetlen
demokrácia tanításán alapult. Soha nem került bevezetésre.
Robespierre az egész országban bevezettette a legfőbb lény-kultuszt.
1794 júniusában Fleurus-nél a franciák győzelmet arattak a koalíció
serege felett.
Robespierre hibát követett el: összeesküvést jelentett be, de nem
mondott neveket, ezért mindenki megijedt. Üldözni kezdték, elfogták
és lefejezték.
5

A nagy francia forradalom – vázlat: az egységes megyerendszertől
A Direktórium rendszerében a törvényhozás kétkamarás volt, a
végrehajtás a direktórium hatalmába tartozott, mely öt főből állt, egy
fő öt évig volt hivatalban, s a tagokat évente cserélték. Gyengítették a
végrehajtó hatalmat. Ebben az időben (is) mindenféle felkelés tört ki,
a válság nem rendeződött.
Az 1794-es éves második felében átmeneti javulás következett be,
de aztán új konfliktusok „keltek életre”.
1795-ben megkötötték a Bázeli békét a poroszokkal, s így ők
kiszálltak a háborúból. Anglia, Ausztria, Oroszország újraszervezte a
franciák elleni koalíciót, melyből természetesen már hiányzott
Poroszország.
Napóleon tevékenységei
1769-ben született Napóleon, aki Korzikán tüzértiszt volt.
Csatlakozott a forradalomhoz, és hamar tábornok lett. Leverte a
párizsi királypárti felkelést; Itáliában hadjáratot indított, melynek ő
volt a vezére.
1796 és 97 között sok győzelmet aratott Napóleon, s leányköztársaságokat
szervezett: Ciszalpíriai-köztársaság, Helvétköztársaság.
A Campo Farrio-i béke keretében Ausztriát kényszerítették békére; s
megszerezték a Rajna bal partját, Belgiumot és Milánót.
Itáliában a franciák egyházi birtokokat koboztak el, és támogatták a
polgári ellenzék előretörését.
Napóleon népszerű lett Párizsban. 1798-99-ben az Egyiptomi
hadjárat első állomása lett volna annak, hogy Angliától elzárja az
Indiába vezető utat. Napóleon Alexandriát és Kajdót elfoglalta,
megtámadta Szíriát és Palesztinát is, de utóbbi kettőt nem sikerült
bevennie.
6

A nagy francia forradalom – vázlat: az egységes megyerendszertől
A háború közben a direktórium tovább gyengült, ezért 99. november
9-én Napóleon visszatért Párizsba, s a hadseregét Kis-Ázsiában
hagyta. Odahaza feloszlatta a direktóriumot, és az ötszázak tanácsát.
7