Diana GabalDon

Campanulaceae, vagy a Gentianaceae, a Polemoniaceae, netán a Boraginaceae
családba tartozik – szerintem ez a legvalószínűbb, a nefelejcsek
–, de még az is megeshet, hogy egy Anemone-alfaj – mutattam
egy kökörcsin színes képére. – Azt nem hinném, hogy tárnicsféle volt;
a levelei nem voltak elég kerekek hozzá, de...
– Nos, akkor miért nem mész vissza és szedsz belőle? – kérdezte
Frank. – Mr. Crook biztosan kölcsönadja az öreg batárját, vagy... nem,
jobb ötletem van. Kérd el Mrs. Baird kocsiját, az biztonságosabb. A
domb alja nincs messze az úttól.
– És utána nagyjából ezer métert kell még felfelé gyalogolni – jegyeztem
meg. – Miért érdekel annyira az a növény? – fordultam meg,
hogy felnézzek rá. A szalon lámpája vékony aranyvonallal keretezte a
fejét, mint egy középkori szentképen.
– Nem a növény érdekel. De ha már felmész, szeretném, ha gyorsan
körbenéznél a kőkör körül.
– Rendben – feleltem engedelmesen. – Mit keressek?
– Tűz nyomait – válaszolta Frank. – Minden, amit Beltane-ról olvastam,
megemlítette a tüzet a szertartások kapcsán, de a nők, akiket
ma láttunk, nem használtak ilyesmit. Kíváncsi lennék, hogy nem előző
este raktak-e tüzet, majd reggel visszatértek táncolni. Bár a hagyomány
szerint a marhapásztorok szokták megrakni a tüzet. A körön belül nem
volt égésnyom – tette hozzá. – De elmentünk, mielőtt eszembe jutott
volna a külső részeket is ellenőrizni.
– Jól van – feleltem, majd ásítottam egyet. A két korai kelés megtette
rám a hatását. Becsuktam a könyvet és felálltam. – Feltéve, hogy
nem kell kilenc előtt kelnem.
Ami azt illeti, majdnem tizenegy óra volt, mire odaértem a kövekhez.
Csepegett az eső, és teljesen átáztam, mivel elfelejtettem esőkabátot
venni. Gyorsan körbesétáltam a köveket, de ha volt is ott tűz, valaki
minden nyomát eltüntette.
A virágot már könnyebb volt megtalálni. Ugyanott találtam rá, ahol
sejtettem, a legmagasabb kő talpánál. Több darabot levágtam belőle, és
58