Diana GabalDon

gödrébe süppedve). Szabadtéri piac. Nekem ez utóbbi ötlet tetszett a
legjobban, ahogy elképzeltem a szikladarabok között sétafikáló kőkorszaki
háziasszonyokat, kosárkával a karjukon, amint kritikusan méregetik
a legfrissebb szállítmány agyagpohár bevonatát, és kétkedve hallgatják
a kőkorszaki pékeket, illetve a szarvascsont szerszámok és borostyánkövek
eladóit.
Az elmélet ellen csupán az Oltárkő alatt heverő holttesteket és a
Z-gödrökben talált elégetett emberi maradványokat tudtam felhozni.
Hacsak nem csalónak kikiáltott kereskedőkről volna szó, egyébként kicsit
egészségtelennek tűnt embereket temetni a piac alá.
A dombtetőn álló miniatűr kőkörben semmi nem utalt temetkezésre.
A „miniatűr” alatt azt értem, hogy az álló kövek köre kisebb volt,
mint a Stonehenge; minden szikla kétszer olyan magas volt, mint én,
és elég masszívnak tűntek.
Azt hallottam egy másik idegenvezetőtől a Stonehenge-nél, hogy
ilyen kőkörök mindenfelé felbukkannak Anglia- és Európa-szerte –
egyesek jobb állapotban, mások rosszabban, és orientációjuk meg a
formájuk is különbözhet, de egyikről sem derült ki, mire szolgálhatott.
Mr. Crook jóindulatú mosollyal figyelte, ahogy a kövek között kószálok,
és meg-megállva megérintem egyiket-másikat, mintha a kezemmel
nyomot tudnék hagyni a hatalmas sziklákon.
Az álló kövek egy része foltos volt, halvány csíkok színezték őket.
Másokat csillámpaladarabok pettyeztek, amik vidáman csillogtak a
délelőtti napfényben. De mindegyik nagyon különbözött a helyi kőzetektől,
amik az aljnövényzetekből álltak ki mindenfelé. Bárki is építette
a kőköröket, és bármilyen okból, elég fontosnak tartotta a dolgot
ahhoz, hogy kivájja, formára csiszolja és elfuvarozza ide a köveket,
hogy azután felállíthassa őket. Formára csiszolta – de hogyan? Idefuvarozta
– de hogyan, és milyen elképzelhetetlen messzeségből?
– A férjem ezt lenyűgözőnek tartaná – közöltem Mr. Crookkal,
amikor megálltam megköszönni, hogy megmutatta ezt a helyet, és elhozott
növényeket gyűjteni. – Őt is el fogom hozni ide megnézni. –
36