You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
a szigeten. És ez az egyén most egy csokor vadvirágot szorongatott<br />
a kezében.<br />
Christopher felállt, amikor meglátta.<br />
– Szia! Téged vártalak. Gondoltam, lent vagy a körben a<br />
barátaiddal.<br />
– Ühüm – bólintott Aisha.<br />
– Tessék, ezt neked hoztam – nyújtotta át a fiú a csokrot.<br />
– Tényleg?<br />
– Persze. A lakásom elõtti kertben szedtem. A házinéni azt<br />
mondta, nem bánja, ha... ha... – Dadogott, majd elakadt a szava,<br />
de aztán összeszedte magát. – Ha egy fiatal hölgy nek adom<br />
– fejezte be.<br />
Aisha a virágról Christopher arcára, majd újra a virágra<br />
pillantott. Christopher okos szeme, és az erõs összpontosítás tól<br />
a tanácstalanságig változó arckifejezése mintha azt su gall ta<br />
volna, hogy mindig valaminek a kibogozásán töri a fejét.<br />
Most mit tegyen? Még csak nem is ismeri ezt a fiút, gondolta<br />
Aisha. De hogy utasíthatná vissza?<br />
– Berakom az elõcsarnokba. Anyámnak tetszeni fog. Holnap<br />
vendégek érkeznek, és szereti, ha ilyenkor sok a virág.<br />
– De ezt neked hoztam – méltatlankodott Christopher zavartan.<br />
Aisha elvette, és óvatosan markába szorította a csokrot.<br />
– Kösz – mondta. Mivel nem tudta, mit fûzzön még hozzá,<br />
átfurakodott a fiatalember mellett, és kinyitotta az ajtót. Amikor<br />
utoljára megfordult, igyekezett, hogy elutasító, mégis<br />
udvarias kifejezés üljön az arcán.<br />
– Izé... várj csak! – szökkent utána Christopher. – Figyelj<br />
csak... arra gondoltam...<br />
– Igen?<br />
A fiú öklével a tenyerébe csapott.<br />
– Szóval arra gondoltam, van-e kedved velem járni?<br />
51
Change language