Zoey görbe utakon

– A saját apja rúgná ki? – kérdezte Nina hitetlenkedve. –
Kötve hiszem.
– Mr. Cabral büszke ember – mondta Jake. – Tudjátok,
milyenek ezek a portugál halászok. Akár a fia, akár nem, Lucas
szégyent hozott rá. Apám szerint az öreg elõbb vagy utóbb
rá kényszeríti, hogy elmenjen.
– Ez súlyos! – kiáltott fel Nina.
– Nem érdemel mást – felelte élesen Jake. – Téged nem ért
fájdalom, igaz, Ninny? De engem igen. Wade a bátyám volt.
A nõvéred pedig megsebesült. Úgyhogy te ne mondd meg
ne künk, hogy mi a súlyos!
– Oké, ne ess nekem! – mondta Nina. Grimaszt vágott, de
elhallgatott.
– Ha Jake apjának igaza van, akkor azt hiszem, segítenünk
kellene Mr. Cabralnak, hogy... elküldje Lucast – vetette fel Claire.
– Hogy érted? – kérdezte Jake.
Claire a szemébe nézett.
– Szerintem tudtára kellene adnunk, hogy mi sem vágyunk
a társaságára – mondta lassan. – Teljesen ki kellene közösítenünk.
– Ez nekem valahogy nem tetszik – vallotta be Aisha. –
Nem is tudom...
– Nézd, senki sem kényszerít rá – mutatott rá Claire. – De
mi mindig is összetartottunk.
Nina a fejét csóválta.
– Talán fel kellene vonulnunk együtt – vetette fel. – Vasvillát
ragadunk, fáklyát gyújtunk, felmasí rozunk a dombra, és
elkergetjük a szörnyeteget, mint egy Frankenstein-filmben.
– Ezzel még ráérünk – válaszolta Claire. Végignézett a többie
ken, akik egymás után rábólintottak: Aisha kétkedve, Nina
gunyorosan, Zoey csaknem szórakozottan. Jake pedig halálosan
komolyan.
48