Zoey görbe utakon

– Hogy figyelmeztessétek Lucast? – harapott az ajkába
Claire. – Nem pazarolnám az együttérzésem Lucas Cabralra.
– Egyetlen igaz szerelmed volt – jegyezte meg Nina kihívóan.
– Az már régen volt.
– Két éve.
– Nem hittem, hogy lesz képe visszajönni a szigetre – tûnõdött
el Claire. Dél felé fordult, és a hegygerinc tövében pislákoló
fényeket nézte. Az egyik Cabraléknál ég. Talán éppen
Lucas ablakában. És e percben is kinéz az ablakon, és hûvös,
átható pillantása õt keresi. Claire visszafordult.
Nina – amennyire a létrába kapaszkodva tudta – meg vonta
a vállát. – Ugyan hova mehetett volna? Gondolom, ahogy
mondani szokás, letöltötte a büntetését. Kiegyenlí tette a tartozását.
Jóvátette, amit a társadalom ellen elkö vetett.
Claire megdörgölte a csuklóját. Egy púp a fején és egy törött
csukló: ezt kapta Lucas Cabraltól. Ha hideg, nyirkos idõ közeledett,
még mindig sajgott a csuklója.
De Wade, Jake bátyja meghalt.
Claire megborzongott; hirtelen átjárta a hideg szél. Lucas
nevének hallatán a lelke mélyén mintha megmoccant volna
va la mi. Harag. Hirtelen, õrjöngõ harag. És félelem? Nem, az
nem lehet. Mitõl félne?
– Kíváncsi vagyok, jár-e majd suliba – merengett Nina.
– Kétlem, hogy sokáig a szigeten maradna – felelte Claire.
– Nem hiszem, hogy tárt karokkal fogadnák.
34