You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
a hullá mokra, s tükrözõdtek a vízben. Utcai lámpák ragyogtak,<br />
autó lámpák pislogtak és tûntek el.<br />
Még egy negyed fordulat, és máris a város terült el alatta:<br />
el függönyözött ablakokban fények tucatjai, zöld jelzõlámpa a<br />
templomtornyon, a gerincen gyéren elszórva lebegett egy-egy<br />
felcsillanó lámpa.<br />
Meg nem tudta volna mondani, vajon mindig ennyire érdekel<br />
ték-e a fények. Úgy érezte, akkor kezdõdött, amikor Benjaminnal<br />
kezdett járni. Egy vak mellett az ember könnyen kép zelte<br />
önmagát is vaknak, és ettõl minden szín valahogy ele - ve nebb,<br />
minden fény szemkápráztatóbb lett.<br />
Alatta elmosódott, fehéres folt tûnt fel. Claire lenti szobájából<br />
kilépve a húga, Nina fordította felfelé az arcát.<br />
– Ott vagy? – kiabált fel.<br />
– Igen.<br />
– Lejössz?<br />
– Még nem terveztem.<br />
Nina felmászott a vaslépcsõn, de a tetõre már nem ment ki.<br />
Tériszonya volt, legalábbis az olyan nyitott, fedetlen helye ken,<br />
mint a függõfolyosó.<br />
Claire húga felfelé fordított arcát fürkészte, amely annyira<br />
ha sonlított az övére – apjuktól mindketten a széles Geigerszájat<br />
örökölték –, mégis oly más volt: Claire korom fekete<br />
szemé vel ellentétben Nináé nevetõs szürke volt, ráadásul a két<br />
szeme nem volt egyforma, és ettõl mintha min dig gunyoros<br />
kifejezés ült volna az arcán. – Milyen az idõ odafent?<br />
– Most értél haza, nem? – kérdezett vissza Claire. – Itt is<br />
ugyanolyan idõ van, mint lent, az utcán.<br />
– Tudom, csak hülyéskedtem.<br />
Claire bólintással nyugtázta a mentegetõzést. Nina halálosan<br />
mulatságosnak tartotta, hogy Claire-t érdekli az idõ járás,<br />
és egyszer majd éghajlatkutató akar lenni.<br />
32